Adott egy univerzum, abban egy csillagrendszer, s azon belül egy planéta, konkrétabban a Föld. E golyóbison rohangál hat-hét milliárd humanoid, akik közt ilyen-olyan kapcsolatok alakulnak ki, legyen szó munkáról, barátságról, haragról, tiszteletről, ellentétekről, előítéletekről, a közért ajtaján kilépve egymásba ütközésről, szerelemről, vagy egy kósza numeráról a hátsó ülésen. Legyen ez az emberi hústömeg egy része Y (a nő), a másik pedig X (a férfi) - a Z alternatívát (aki nem tudja eldönteni, hogy hova tartozik) most hanyagoljuk.
Az X-ek és az Y-ok aránya
A nagykönyv szerint X és Y összetartozik, bár tudjuk, hogy manapság már a két XX is természetes, de mégis jobban elfogadjuk az YY párosítást, vagy az XYX-et. Mi X-ek leginkább az YXY felállást részesítjük előnyben, amely összetételben az Y-ok számának növekedése boldogan hat az egyetlen X-re (erről sokat mesélhetne Hugh Hefner).
Nem minden X bunkó és nem minden Y picsa
Minden X és minden Y máshogy látja a világot. Persze lehet általánosítani is, de ilyenekből alakulnak ki azok a téveszmék, hogy minden X egy érzéketlen bunkó, és minden Y egy frigid fapina. Lévén, hogy én utálom a skatulyázást, ezért azt az elvet vallom, hogy minden X és minden Y önmagában egyedi, csak vannak tulajdonságaik, amik alapján lehet hasonlóságot felfedezni más X-ekkel és Y-okkal.
Mercutio végigdugja a lépcsőházat
Mivel unom ezt a betűzést, inkább visszaváltok magyarra és maradok a férfiaknál és a nőknél. 26 éve mászok, totyogok, botladozom s járok e Földön, ez alatt volt pár nőhöz közöm, de korántsem annyihoz, mint a bátyámnak. Ne számszerűsítsük a dolgokat, maradjunk annyiban, hogy ő kicsit jobban ráfeküdt a témára a középsulis korszakban, mint jómagam. Én beleestem abba a hibába (egyébként ezt én nem látom hibának, csak a nálam élet-tapasztaltabbak), hogy fiatalként nem ágyról-ágyra jártam, hanem napról-napra, csak javarészt egy lányhoz. Mondhatnánk úgy is, hogy amíg Rómeó egy erkély alatt bájologott, addig Mercutio végigdugta a lépcsőház többi nőjét.
Azok a hülye elvek
Egyszer azt mondta valaki, hogy: "Te sem leszel fiatalabb." - mindezt egy olyan, már hónapok óta húzódó kapcsolatról való beszélgetés közben dobta elém az asztalra, amire a legjobb jelző a: semmilyen, a legőszintébb pedig az: unalmas. Igaza volt. Nem húztam tovább sem az én, sem a másik fél idejét. Aranyos volt az Y-om, oké, többet nem tudtam meg, mert ugye nem jutottunk tovább, rajtunk maradt a cipő és a nadrág, mert ott voltak az elvek. Azok a hülye elvek, amik kellenek, de nem mindig kell erőltetni őket. Ja hogy akkor nem maradsz hű az elveidhez? Na és?! Van, hogy az elvek rohasztják meg az egészet, de persze olyan is van, hogy attól lesz szép az élet - én mindkettőbe belefutottam már. Nem mindegy, hogy az elveken túli megállóig ki ül melletted a buszon.
A jó, a rossz és a csúcs
Fiatal voltam még, elvakult, de imádtam a vakságot. Olyan rózsaszín köd szállt az agyamra, hogy attól a mennyiségtől még Barbie is hányt volna. Egy férfi alapjáraton éhes. Ha van nője, akiért rajong is, akkor 0-24-ig azon jár az agya, hogy mikor kerülnek már vízszintesbe. Az elveit követő nő viszont korainak érzi megismerkedésük második másodpercében a testiséget, így egy darabig lógva hagyja a felajzott bikát. Aztán csepegtet, egyre több mindent hagy, egyesével oldja fel tiltásait, mintha egy virág szirmait tépkedné szép lassan. Persze ez eredményezi azt, hogy ha van elég vágy és türelem esetleg szerelem, akkor az utolsó szirom letépésekor nagyobb öröm zajlik le a férfiban, mint azon szurkolókban, akiknek csapata megnyeri a világbajnokságot. Ez volt a jó.
Már nem annyira fiatalként találkoztam Miss Y-nal, akinél kicsit huzamosabb ideig tartott az elvek elhagyása, de volt annyi plusz a lányban, hogy ez nem jelentett gondot (egy ideig). Tisztességes emberként kopogtam az ajtón (idővel már percenként), emellett tekintetemmel jeleztem tisztességtelen szándékaim non-stop jelenlétét is. Az elvek idővel megdőltek, és azokkal együtt borult a forgatókönyv is. A tűzijáték elmaradt, nem nyertünk vb-t... Ez a ciki. Egy szezon erejéig még játszottuk a meccseket, aztán rájöttünk, hogy ebből max barátságos mérkőzések lehetnek. Van úgy, hogy csak lélekben passzol a borsó meg a héja... Mivel nem volt kellemes az átigazolás, ez volt a rossz.
Miss Y után jött egy másik lány. Első találkozáskor megvolt a szimpátia, egy-két nap alatt kiderült, hogy a külcsíny mellett a belbecs is rendben van, színre léphettek a vágyak, e kis sors-szőtte darabban. Meglátni, megismerni, egymásnak esni, na ez volt a csúcs.
Minden X csak azt akarja
A modern felfogás már utolérte a világot, és nem a múlt héten. Gondolhatják egyesek azt, hogy: na persze, a hímek mind ezt mondják, csak azt akarják. Hogy is mondjam, ez igaz, csak nem mindegy, hogy milyen körítéssel. Mert van akit csak akar, de van olyan is akit tejben-vajban fürdet előtte. A hormonok és az érzelmek játéka minden. Attól nem biztos, hogy szebb lesz, ha három hónapig várat magára. Egyes nőktől tényleg csak azt akarjuk, mert (ahogy nagymamám mondta egyszer): "olyan lábaik vannak, mint a gyémánt - nyakbavalók." Másoktól pedig többet szeretnénk - ez utóbbi már az érzelmek játéka...
Egy jó kérdés
A fenti három példa (az életemből), felveti, hogy akkor: Mennyire kell ragaszkodni az elvekhez? - jó kérdés. Igazán összetett, nem hamarkodhatjuk el a választ. Nem is lehet általánosságban mondani valamit, mivel minden helyzet más. De gondoljunk csak bele! Ha minden klappol, megvan a szerelem és a vágy, akkor vajon az helyes, amit a hormonok diktálnak, vagy amit az "egy rendes lány ismérvei" című könyv tanít? A könyv, amit házasságig erényövekben izzadó (de utána a postás fenekét nedves ajkakkal bámuló) anyukák írtak karöltve azon apukákkal, akik végigdugták fiatalkorukat és félnek szembesülni fiatal önmagukkal lányuk udvarlója személyében. - Hogy melyik a helyes, az függ a kortól, baráttól, szerelem fokától, helytől, időtől, vagy épp időjárástól. Nem az a lényeg, hogy "fel kell adni" az elveket, hanem az, hogy ha helyzet adja, akkor tudják feladni...
Ő nem olyan lány
Egyszer egy Y azt mondta nekem, hogy ő nem olyan lány, aki egy-két hét után megadja magát, neki vannak elvei. Az nem számított, hogy mindketten a huszadik évünkön túl voltunk és annyiszor találkoztunk az egy-két hét alatt, hogy egy hónapnak is tűnt már az egész. Mondjuk kicsit számított, mert ő gondolatban már azon vacilált, hogy vajon hány gyeptégla kell majd a házunk előkertjébe. Ugye nem kell kifejtenem, hogy mi lett a vége? Se gyeptégla, se ház, csak elkopó találkák. "Így volt jó, mert úgysem lett volna belőle semmi." - Milyen igaz. Vonjuk meg magunktól az élvezeteket! Van valakinél egy erényöv? - Apropó! Előfordulhat, hogy ugyanez a lány két év múlva úgy szakít majd valakivel, hogy: "Még nem éltem ki magam." - na ebből a puzzle-ből rakjunk ki egy értelmes képet!
Bérlet a moziba
Az egész eddigi klaviatúra-csapkodásom lényege csupán ennyi: attól, hogy valaki nem húzza hónapokig az időt, még nem lesz "olyan lány", nem nézik romlottnak. Ugyanúgy lehet húzni a faszik agyát, ugyanúgy lehet velük futtatni a köröket, ugyanúgy lehet vadásztatni őket. És ezt szeretjük is sokan. Annyi lesz így a különbség, hogy nem a premierre akarunk bejutni a moziba, hanem minden egyes vetítésre, amíg játsszák a filmet...
E bejegyzést ihlette.
