Nemrég néztem az NGC-n egy műsort, amiben bemutatták, hogy Kanadában miképp nyerik ki a homokból az olajat. Rendkívül szennyezi a környezetet, de ugye az olaj az olaj, és egyesek mindent megtesznek érte. Egyszer majd kifogynak a készletek, és ha még élünk akkor, s talán nem lesz minden víz alatt az elolvadt jégsapkák miatt, akkor majd más erőforrás után néz a világ és Luigi is valami elektromos hajtású tütü lesz:) A műsorban volt egy mondat: "Mi lényegében csak megtisztítjuk a homokot és visszatesszük a természetbe." - ezért tőlem, egy olyan fapofával adott, szótlan pofon járna. Lazán, könyékből... Ti is ilyennek képzelitek el a visszahelyezést a természetbe ugye?!

A műsorban sok Caterpillar 797-es rohangált a háttérben, ha jól tudom jelenleg ez a világ legnagyobb dömpere. Gondoltam olvasgatok róla kicsit, amikor ráleltem az englishrussia-n egy fotósorozatra, ami Oroszország gyémántbányáit mutatta be Jakutföldön (Yakutia), ahol a legnagyobb gyémántokat bányásszák.

Ha jól értelmeztem, akkor olyan rövid ott a nyár, hogy csak egy hónapjuk van áskálódni, viszont ezek a legtermékenyebb "üzemek.

Amellett, hogy rengeteg energiát igényel ez a nyereséges üzletág, enyhén szólva szétcseszik a tájat, de ezen a környéken ez nem számít, hiszen széles a tundra, a sztyepp, vagy a fene se tudja hova tartozik (hajnali egy van, most nem keresem meg). Itt megnézhető pár bánya műholdfelvételen.

Tehát itt is rohangálnak óriás dömperek, bár kicsit kisebbek, mint Kanadában. Ezek a Terex Unit Rig-ek csak 2700 lóerősek, a 4000 lóerős Caterpillarokkal szemben. Konkrétan ekkorák, ilyenek.

Aztán találtam egy telefonos videót arról, amint egy ilyesmi óriásdömper (nem tudom a videó alapján belőni a típust), tehát egy ilyen monstrum nagynehezen felkapaszkodik egy meredek domboldalon, de az utolsó pár méteren elakad és végül visszacsúszik a domb aljára, borul-törik s lángol. Nagyon durva lehet, ahogy egy ekkora gépállat lebukfencezik a leejtőn. Klikk és watch!

Durva nem?

Még a nyáron láttam ezt a mesét, aztán munka közben egyszer csak bekattant, hogy elfelejtettem írni róla. Természetesen filmkedvelő olvasóimnak szeretnék csak ajánlani egy kis csemegét, ami engem nagyon lekötött. Atom pakolászik valamikor augusztusban a szobában, amikor léptetve akart átkapcsolni egy másik csatornára, hogy más szóljon a háttérben rendrakás közben. Egyszercsak belebotlik egy rajzfilmbe, amiben olyan érdekesek a békák. Nézni kezdi, majd egy óra múlva lepereg a vége-főcím és Atom feláll a kanapéról, folytatja a rendrakást.

Kb. így nézett ki a szitu, amikor láttam az Özönvíz című francia rajzfilmet. Szeretem a rajzfilmeket, de ez különösen lekötötte a figyelmem, leginkább képi-világával, mert annyira tetszettek ezek a karakterek:)

A sztori a port.hu-ról: Lili szülei elutaznak Afrikába, hogy cirkuszuk részére krokodilokat fogjanak és kislányukat egy baráti családra hagyják. A békák megjósolják, hogy rövidesen 40 napon és éjen át esni fog, és a világon újból özönvíz lesz. Lili és Tom vidáman hancúroznak a réten, amikor a békák figyelmeztetik őket a közelgő veszedelemre. Kitör a pusztító vihar, Tomék házába seregestül özönlenek az állatok, minden fajtából egy-egy pár. Egy ideig békésen élnek együtt az állatok és az emberek, ám egy idő után az éhes húsevők fellázadnak. És egy áruló az élükre áll. Na itt az előzetes is, magyart nem találtam.

Nem tudom, hogy ez a rövid trailer mennyire tudja nektek visszaadni az egészet, olyannyira, hogy valaki esetleg fusson a tékába vagy beszerezze dvd-n, neadjisten letöltse. Nekem nagyon tetszett, nem ez az első francia mese, ami felkeltette az érdeklődésem, lekötötte a figyelmem.

Tegnap írtam egy cikket úgy am block a tehetségkutatókról. Ugye megint keletje van a műfajnak, megy az RTL klubon a Csillag születik, amiben akad egy pár ügyes ember is a szóbeszéd szerint.

Nos nem ennek aprópóján ragadtam billentyűzetet, hanem a hétvégi adásban szereplő Gitárhős miatt, aki máris elkezdte térhódítását a neten s valószínűleg oly hamar ki fog múlni csillaga, mint ahogy az begyulladt.

Magyarországon nagyon sok ember szereti a televíziós tehetségkutató versenyeket. Van már tucatnyi megasztárunk, megatáncosunk, egy társulatunk, csillag is született már egyszer, de volt régebben kifutó, tátika vagy az alap, a Ki mit tud, Táncdalfesztivál is. Így lett nekünk Szécsi Pálunk, Hofi Gézánk, Konc Zsuzsánk vagy Kern Andrisunk. Most újabb csillag születik a tévében, szükségünk van a műsorra? A válasz: igen. Mónikából sem volt egy elég.

 

Az RTL Klubon ismét Csillag születik, második szériáját éli a világszerte bevállt formulára építkező tehetségkutató műsor. Gyere el és mutasd meg, hogy mit tudsz! - nagyjából így lehetne összefoglalni a vezérelvet, így nem csak a megasztár előválogatásairól ismert szerepelni vágyók bukkannak fel, hanem más műfajban "jeleskedők" is. Sokan rengeteg önbizalommal vágnak neki egy-egy jelentkezésnek, önkritika nélkül, így a nézők nevetnek egy jót a beválogatásokról szóló műsőrbetéten, majd szépen elfeledjük őket egy-két napra. Aztán jön a második népszerűségi hullám, amikor valamelyik videómegosztó oldalon feltűnik a botladozó sztárjelölt, s ha a tévén át nem is, de a neten felragyog az a bizonyos csillag.
 

Ilyen Antal esete is, akit máris "Hungarian Guitar Hero"-ként, azaz magyar gitárhősként emlegetnek a fórumokon. Aki szombaton nézte a tehetségkutatót láthatta, amint besétál egy fiatalember elektromos-gitárral a színpadra, és egy olyan produkciót adott le, ami aztán kiverte a zsűrinél biztosítékot (nem a tehetséggel).

 

Magyarországon nagyon sok ember szereti a televíziós tehetségkutató versenyeket. Ezért mindig lesz elég jelentkező az ilyen műsorokra. Továbbra is lesznek sokan, akik jelentkeznek, mert a szomszéd néni megdicsérte a hangját, miközben kertészkedés közben énekelt (az ilyenkor nem számít, hogy a néni hallókészüléke akkor épp a konyhában maradt).

Továbbra is jelentkeznek majd azok is, akik a zuhany alatt jöttek rá, hogy leéneklik a toplistákról, és persze azok is ott toporognak majd a válogatásokon, akik nyolc éven át hibátlanul énekelték ötösre az "Érik a szőlő"-t, csupán abba nem gondolnak bele, hogy az osztályból még tíz ember tudta nyújtani ugyanezt a teljesítményt. A zsűri úgyis kiszűri a tehetségeket, akik vagy képesek maradandót alkotni, vagy nem.

Jaj, az sms-ben szavazó közönségről majd elfeledkeztem. Ők is zsűriznek, pontosabban: végül a nézők döntenek - vagy jól, vagy nem.

A gitárhős videóját ide kattintva nézhetitek meg cikkemben, nem szúrom be ide, mert kifejezetten nem tetszik és idegesít!

Pénteken L'art pour l'art előadáson jártunk Anyáékkal, s el kell, hogy mondjam, életemben először látva a társulatot. SZUPER VOLT!

Na ez most nem olyan szuper volt, hogy eldörmögtem valamit a bajszom alatt csak benyomva maradt a Caps Lock és az étcsokitól (amit az imént majszoltam) kicsit vastagabban szedettnek tűnik. Nagyon sokat nevettem és még azon is elgondolkodtam, hogy eddig miért nem voltam valamely előadásukon.

Nagyon sok fotót csináltam, legtöbbje portré, ezeket megnézhetitek, beszámolóm ide vagy a képekre kattintvaitt olvasható, vagy ebben a bejegyzésben maradva:)

Volt az előadásnak egy olyan blokkja, amelyben Laár András bűvészt alakított. Nekem ez tetszett a legjobban (lehet, hogy azért, mert Orsi kiderítette, hogy előző életemben bűvész-buksza voltam:P). Szóval a bűvészes volt a kedvencem, mert a legegyszerűbb eszközökkel, a legalapvetőbb és hétköznapibb dolgokból sikerült Andrásnak olyan poénos műsort előadni, hogy könnyesre nevessem magam:')

Nagyon jó volt, országos turnén járnak, aki teheti (és nem áll tőle távol az abszurd humor), ugorjon be egy előadásra. Apropó, honnan a cím? Nos Besenyő Pista épp arról elmélkedett, hogy a disznó mennyire halmozottan hátrányos helyzetű állat, mert ugye először leölik (ez elég nagy hátrány), aztán ledarálják (ami szintúgy hátrányos), de ezek után még visszatöltik a saját belébe, amitől tényleg halmozottan hátrányos helyzetű lesz. E gondolatmenet előtt/után hangzott el a kolbászmániás családfőtől eme költői kérdés: Vajon melyik volt előbb, a hurka vagy a kolbász? - most biztos sokan törik a fejüket...

Nem tudom láttátok-e. Ma reggel nem tudtam, hogy mit tegyek be, aztán láttam ezt a stipistopon, ami annyira durva, és annyira szerencsés végkimenetelű, hogy bebiggyesztem ide a vidóját. Nemrég történt. Azért "szerencsés baleset", mert a baba kisebb karcolásokkal megúszta. Durva. Ígérem nem lesznek sűrűn ilyen bejegyzések, nem vág a blog-profiljába, de ez annyira rémisztő... Kíváncsi vagyok mi a véleményetek.

Részletek és forrás itt.

Fürdőszobában: - szembefújtam magam parfümmel, a történelem ismétli önmagát

Táncversenyen: - A space-t vagy a jobbra gombot kell nyomni - mondom a fiatal táncoslánynak.
- Ó, én csak a facebookhoz, az iwiwhez és a myviphez értek. - mondja vihogva
*Atom felhúzza a szemöldökét*

Egy beszélgetésben: - Te szoktál sátorozni? - kérdik tőlem.
- Persze, minden reggel. - válaszolom
- Nem úgy! Hanem rendesen!? - kissé felhangon.
- Elhiheted, hogy rendesen szoktam! - teszem hozzá nyomatékosan

Egy lecseszésben: - Amőbák vagytok! - vágják a fejünkhöz
- Nem is tudtam, hogy az amőbáknak vannak heréik. - mondom frappánsan
- Ha lenne, akkor a földig lógna nekik is, mint nektek. - visszakézből pofon
- Ott a pont. - csendes beletörődés

A hétfői Bonyis bejegyzés után, a wc-n, nagy dolgok közben: - Cső! Nem rosszkor? - kérdi Bonyi a vonalban.
- De. Épp... ...de most már mondjad - fogadom el a szituációt

Az utcán egy kisáruszállító és egy boltos beszélgetésébe csöppenve: "Ki kellett vennem egy elbaszott ablakot, mert basztatok szólni, hogy elbasztátok." - még szerencse, hogy a magyar olyan szép nyelv, hogy azon még káromkodni is választékosan lehet(ne).

Klubban: kicsit összeöltöztünk Csabival giccsparty-ra, fehér póló, farmer, egy hülye nyakkendő, körszakáll, több-kevesebb szőke a hajban

Giccspartyn pultnál Csabival: Hú de hasonlítotok egymásra, mintha tesók lennétek! - Csabival egymásra nézünk és egyszerre bólogatunk: "Nagyon nem!" - Utána pacsi az egyforma reakcióért:)

Telefonban giccsparty után: - Atom nem is mondtad, hogy van egy hasonmásod?! - céloztak ezzel Csabira...
- Jah, mondták páran, pedig nem is hasonlítunk. - mondom beletörődve

Buli után másnap, koliban: Mi nem is hasonlítunk!? Nem tudom miért mondják!?!?! - egyezünk meg Csabival közös nevezőnkön...

Tegnap este elmentünk moziba és megnéztük a régóta (közel egy éve) várt Fel! (UP!) című új Pixar-remeket. Remek: mert jó volt, tetszett, csak valami még kellett volna hozzá.

Az nagyfilmet megelőző kisfilm, a Partly Cloudy nagyon tetszett. Beillesztem, bár idővel törölni fogják a youtube-ról. Ha már nincs fent katt ide, hátha újra felkerült. Imádom a gólyát, az első két bébivel, imádom a mérges felhőt, szuper az egész:)

A nagyfilm: nagyon jó a bevezetése, rögtön nevettem az foghíjas kislányon, az egész ismerkedési sztorin, mindenen. Nem unatkoztam a film alatt, egy percet sem, érdekes, nem vettem észre elhúzott részeket, laposabb jeleneteket. Aztán egyszer csak vége lett, s még ücsörögtem volna egy kicsit a vásznat bámulva, mert némi hiányérzetem akadt. Azt nem tudom, hogy mi volt az a szál, aminek elfelejtettek pontot tenni a végére, így jöttünk ki és máris másról beszéltünk. (Konkrétan arról, hogy túl komoly mozis-társ voltam. Na ja, rossz passz).

A karakterek rendben voltak, a zsörtölődős öreg, a cserkész-céltudatos kisfiú, a hülye, és nagyon kutyás kutya, na meg Kevin, a színes madár, akit talán a legjobban imádtam:) A gonoszt nem csíptem annyira, mint ahogy hordájában is voltak negatív dogok. Remélem ez volt a céljuk, mert nem csíptem az öreget. A film után fél órával már jobban tetszett, mint kijövetelkor, az utóvéleményem hamar formálódott. Tehát azt mondom, hogy nézzétek meg, viszont nem értek egyet azokkal, akik Wall-E meséjéhez viszonyítva azt mondták, hogy ez jobb. Nálam még mindig a kis robot űrszerelme a nyerő, a látvánnyal, a gépbe varázsolt érzelmekkel.

Ajánlott, nézzétek meg, és vetessetek magatoknak UP poharat, mint ahogy azt én is kölyökmód tettem:) Most valahogy erős vágyat érzek arra, hogy elutazzam Dél-Amerikába, de nem repülővel vagy ilyesmi, hanem egy házzal, amit a lufik repítenek...

A héten arról beszélgettünk az egyik kollégámmal, hogy mennyire hiányzik az olvasás. Na nem arról van szó, hogy ülünk a gép előtt és webes cumóra passogunk, hanem arra, hogy kényelmesen leülsz otthon, felteszed a lábad, öledbe veszed a könyved, nem hajt semmi, tudod hogy van időd és nem kell gyorsan végigrohanni az oldalakon. Sajnos manapság egyre kevesebbszer tudok leülni, nyugisan, mindig van valami a háttérben. Vagy menni fogok valahova, vagy meg kell írnom valamit, vagy át kell vennem valamit, vagy ez, vagy az.. Mindig ott van az a valami... Amikor szülőknél töltöm a hétvégét előfordul, hogy szombaton pár órán át lapozgatom a kis könyvemet, amit mindig cipelek (most épp egy fotósat).

Imádok Balatonon olvasni nyáron, reggel a teraszon, vagy koraeste. Szeretek hosszú vonatozás alatt is könyvet bújni, de volt, hogy kávézóba ültem be kis időre, amíg nem jött a szerelvény. Este nem szeretek olvasni (az ágyban). Annak mindig az a vége, hogy elalszom az első egy-két oldalon, vagy mondaton. A múlt héten ennek ellenére mégis a kezembe kaptam többször is egy könyvet, de percek alatt már csak azt vettem észre, hogy összefolyik minden, a sorok duplázódnak s végül olyan már, mintha kipotyognának a betűk a könyvből, úgy mint ezen a képen.

Jó, hogy rohan ez a világ, de kérem-szépen: Ennyire?! - ennyire. Válaszolok is magam rögtön. Ha már úgy alakítottam az életem, hogy agyonzsúfolt legyen és pörögjön, akkor nem is szabad panaszkodni. Na jó, alakítgatom én is, hogy több idő maradjon hobbira, álmokra, pihenésre, barátokra, olvasásra és úgy mindenre. Rejtőre, mert imádom könyveit, imádok légiós lenni és szeretek hajós kapitányokkal utazni a füllesztő hőségben, mindenféle pofozkodó matrózok és banditák társaságában. Hiányoznak ezek a képzeletbeli utazások, azt hiszem olvasnom kell...

Ti mikor szoktatok olvasni?

Nos a tegnapi kreatív videók után azt hittem, hogy a héten nem lesz már ilyesmi bejegyzésem. Épp bandukoltam a net bugyraiban, mindenféle oldalon, a művészetek számomra már hajszálnyit érthetetlen megvalósulásai közt, amikor belebotlottam ebbe a sorozatba. Tekintsünk el attól, hogy egy tucat döglött légyről van szó, és egy pillanatra gondoljunk bele, hogy mit lehet csinálni télen, miután begyűjtöttük a nyaralóban a két ablak közé szorult legyeket és van nálunk papír, illetve ceruza.

Nagyon beteg az elkövető, akinek nevét nem találtam, innen származik a sorozat: mymodernmet.com.

Nem is tudom, hogy melyik a kedvencem. Mindegyiket imádom, a napozóstól a nagy lábún át az ugrálósig. Őrült egy ötlet, de nagyon eredeti:) Ha nem lenne kopizás, akkor már venném is a chemotoxot és nekiállnék vadászni rajzalanyokra:)

Annyira szeretem az ilyen dolgokat! - nyitom ezzel e bejegyzést, mert mindkét videót többször is megnéztem, és mindahányszor ez a mondat fogalmazódott meg bennem. A stipistop.com-on volt tegnap egy polaroid, amiben egy svéd szocio-kísérletet ajánlottak. A lényege az, hogy rá lehet-e venni az embereket arra, hogy a mozgólépcső helyett a sima lépcsőt használják? - a válasz: Igen. - csupán szórakoztatónak kell lennie és máris mindenki a sima lépcsőn járkál:) Azt nem hiszem, hogy hoszú távon is működne ez, de biztos akadnának páran, akik leszoknának a mozgóról. Én ha van a mozgó lépcső mellett sima is, akkor mindig felsétálok. Nem cipeltetem a seggem a kényelmesebb verzión...

A másik videó egy kukáról szól, ami konkrétan a legmélyebb kuka felirattal van hirdetve. Ez is csúcsszuper, az újdonság erejével él, tuti, hogy első nap egyesével dobálnék be mindent:) Tetszik, ahogy vizsgálják az emberek:P