Nemrégiben kaptam egy pps-t Clark Little fotóival tűzdelve. A fotós megszálott hullámfotós, ámultam s bámultam a sok gyönyörű képtől, imádom a vizet, annak ellenére, hogy az úszás nem erősségem. Így most rögtön nem is az ő fotóival kezdeném, hanem egy másik őrült szörfös kompozícióval, amit most leltem:)
Mindig is szerettem a szörfös kultuszt, igaz csak filmeken, fotókon, illetve a neten keresztül ismerem némileg. Persze bennem is megfogalmazódott már olyan gondolat, hogy elmegyek Hawaii-ra, és egész nap szörfözöm. Ennek csupán annyi lenne az akadálya, hogy nem tudok szörfözni, meg Hawaii sincs a szomszédban. S persze mást is kéne csinálni, nem lehet egész nap a vízben deszkázni, a munkáról már nem is beszélve:P Pont a témába vág egy videó, amit nemrég leltem. Szuper lassításokkal tűzdelt szuper látószögből lőtt videó. Imádom.
Ááááá! - valami ilyesmi volt az első reakcióm, amikor kattintottam a youtube-on az alábbi videó indítására. Amióta van internet, azóta vannak őrültségeikkel elhíresülő emberek (nagy számban). Ilyen-olyan mutatvánnyal, szöszmötölős dolgaikkal, trükkjeikkel, alkotásaikkal, hülyeségükkel vagy hiányzó önkritikájukkal bevésik magukat egy-két hétre az emlékezetünkbe. David Alvareznek is úgy tűnik, hogy volt elég szabadideje, hogy készítsen két portrét, 14 ezer dobókocka felhasználásával.
Hogy miképp vetemedik ilyenre az ember? Gondolom dobókockagyárban dolgozik vagy ilyesmi és kitalálta a tutit, amit mások még nem csináltak. Jól tette, szuper lett, egyesek szerint beteg, szerintem fenomenális ötlet.
Tizenhét péntek Péntek este Tizenhét koncerten voltam. Szeretem a ska-t, de főleg akkor, hogy ha időben kezd a zenekar. Itt volt még egy másik banda is, akik késtek, szóval végül nem is tudom mennyi csúszás volt. Valamikor négy óra körül mentem haza, reggel pedig már üvöltött a telefonom ezért-azért, így nem aludtam rendesen. Na mindegy... Galéria a képre kattintva.
Valentin szombat Végigásítozott szombatom estjén végül úgy döntöttem, hogy átmegyek a Valentin bálba fotózni, "annyira jó volt". Amik nem tették jobbá az estét: - egyedül mentem, s lényegében három órán keresztül fel-le mászkáltam, sehol egy ismerős - az emberek 80%-a nem akarta, hogy fotózzak, amikor a tömegen átmászva meg-megálltam kattintani. Maradt a teleoptikás távlövészet... - folyamatosan olyan zenék mentek, mint pl.: "Szerelemvonat", "Mamma Maria" - überagyzsibbadás... 23:45-kor, amikor megtudtam, hogy még a Back II Black sem ér oda, s a helyben riasztott banda (Ocho Macho) még oda sem ért, hazamentem fájó háttal, ásítozva. (Később kiderült, hogy kb. 10 percre rá mégis odaért az Ocho Macho banda és fellépett, bár ezen pletykáknak nem hiszek, hiszen éjfélkor volt a tombola. Na mindegy. Galéria itt.
Zsédás-palacsintás vasárnap Vasárnap Zséda koncerten voltam, s kellemesen csalódtam, mert ugye én is elkönyveltem szép lassan az előadót "Szeress most"-nak s kész... A koncerten ülve tűnt fel, hogy milyen sok slágert énekelt az elmúlt években, rengeteg ismerős dallam csendült fel. Zséda nagyon jól bánt a közönséggel, énekeltette őket, megnevettette az embereket. Jól rögtönzött és reagált le hirtelen helyzeteket:) Egyszóval jó volt, hangulatos... Galéria a képre kattintva.
Zséda után a koliba mentem, mert amerikai palacsinta est volt hirdetve. Nagyon jó volt, s bármennyire is furcsának tűnik, a kakaós lekváros palacsinta finom:) Másnap is azt ettem, szeretem a palacsintát:) Nyami... Galéria nincs ide kattintva, mert nem készült...
Amikor Pesten jártam (írtam róla itt), csináltam pár fotót autókról is. Mondhatni vadásztam egy-két olyan kocsira, amelyen sok hó volt. Az egyik ilyen az Opera közeli kis utcában parkoló Fiat 500-as volt, messziről kiszúrtam a kis sárgát.
Ezt az Alfát pedig Budán láttam meg, amikor sétáltam le várból. Milyen jó buli lehet egy ilyen parkolóhelyről kiállni, amikor friss hó van. Bár a kocsi tulajdonosa úgy tűnik, hogy ezzel nem próbálkozott. Én sem tettem volna.
E Trabantot a Budai várban, avagy várnegyedben kaptam lencsevégre. A kocsi tetején lévő hó vastagságából ítélve nem használták a trabit az elmúlt pár napban. Mellesleg így áramvonalasabb lett az autó:)
S végül ez az Alfa, ami a fenti Trabanttól pár méterre parkolt. Gyerekeknek már ideális lenne szánkózáshoz.
Persze ezeken kívül láttam még jó sok autót hóban, illetve hó alatt, de nem mindig volt kéznél a fényképezőgépem, így azok csak agyam fotóalbumába kerültek be (amint lesz technológia a képek megosztására, felteszem azokat is ide). Szombathelyen is szoktam látni reggelente egy-két fotógyanús négykerekűt, na majd lövöldözöm, gyűjtögetek:P
Szombaton megkezdődött a téli olimpia. Pont. (Akit részletek érdekelnek: itt) Nem erről akarok írni, hanem a megnyitóról. Tegnap délelőtt néztem a Eurosporton az olimpia megnyitó ceremóniáját, és pillanatokon belül azt vettem észre, hogy a képernyőn ragadt a tekintetem, s percenként lemegy az agyamban egy 'b*zd meg', vagy egy 'azt a k*rva'. Az a fényjáték és show, amit odavarázsoltak a kanadaiak, teljesen lenyűgözött.
A megnyitót fedett helyen tartották, így lehetőség nyílt a csarnok közepén lévő (látszólag hó borította) területen különféle képeket kivetíteni. Gyönyörű képek, tájak elevenedtek meg, jégtábláktól az óceánon és kardszárnyú delfineken át elvitték a nézőket az erdőkkel és sziklás hegységgel beteljesített vizuális orgazmusig. Gyönyörű volt...
Kétszázhuszonkét darab póló, két nap, egy poroltó. Hogy mi lesz ebből? Egy kreatív videó, ami rögtön landolt a kedvenc kisfilmeim közt. Őrült, nem normális, idióta - persze mindez a legpozitívabb értelemben:) Szétröhögtem az agyam azon, amit ez a két srác művelt a kamera előtt ezzel a rengeteg pólóval, egymással. Nézzétek és derüljetek nagyokat, mint én!
Akarok én is otthonra egy pólóműhelyt, hogy a kétmilliárdnyi pólómintaötletemet anyagra vihessem. Hmm de jó is lenne:P *bár naponta többször kéne ruhát cserélnem, hogy mindet hordhassam:P
Nemrég megnéztem a Kalandparkot (Adventureland), s őszintén szólva kellemesen csalódtam a filmben az előzetes után. Mert, hogy!: a filmhez olyan előzetest gyártottak, ami alapján egy tinivígjáték erős körvonalai rajzolódtak ki az emberben, holott nagyon nem erről van szó, ez nem vígjáték, inkább egy "érezd jól magad miközben nézed" film. Nagyon hangulatos, helyes, nem gyors, nem lassú, pont jó a tempója a gimi után nyári munkát végző fiatalokról. Kezdeném is a kedvenc dalommal a filmből, The Velvet Underground: Pale blue eyes - (ha olyan tempóban olvasol, mint ahogy én a bejegyzésolvasó tesztem alatt, akkor elvileg egyharmadáig jutsz a dalnak mire a szöveg végére érsz. Lassíts...)
Adott egy srác James Brennan, aki gimi után, s még az egyetem előtt egy európai körutazást (Eurotrip - hehe) tervez, de számításait áthúzza az, hogy nincs elég pénze és szülei sem tudják kisegíteni, így még az egyetemre sem lesz a srácnak elég pénze, nemhogy utazásra. *olvass lassabban, mert így hamar végigérsz!* James munkát keres, de nem talál, végül a helyi vidámparkban, az Adventureland-ben kap állást, ami nem túl fényes, tekintve hogy unalmas, átverős és többek közt gyerekhányásos. James viszont megismerkedik Emmel, akibe aztán szép lassan belezúg, úgy ahogy egy szűz tininek illik:)
Aztán innentől bepillanthatunk a fiatalok életébe, hogy miképp ütik el a szabad- és munkaidejüket, ehhez társul pia, fű, bulik, szerelem és a filmet nézőknek rengeteg zene, amitől tényleg a nyolcvanas években érezzük magunkat. - írom ezt én, aki csupán hat és fél évet töltött el abban az évtizedben - Szóval nekem filmes-nyolcvanas hangulatom lett tőle, de mások szerint is korhű, így nem mondok nagy hülyeséget:P Azért a címben a spanglik, mert ez egy mondhatni 'aktív szereplője', avagy eszköze/eleme a filmnek, sokszor felbukkan, de ez nem egy amolyan vihorászós betépős vagy cuccos film, mielőtt erre gondolna valaki. Olyan, mint a Dallasban a whiskey, időközönként fellelhető a képernyő valamely szegletében.
Amiért nagyon tetszett ez a film, az-az egyszerűsége, a hétköznapi, ámbár mindig is fontos mondanivalója, s a felvázolt egyik problémakör: csajozni tiniként (bár ismerek olyan embert is, akinek ez sosem volt probléma - nem én vagyok). Tetszett, hogy kellemes tempóban értünk végig az eseményeken, *nem rohant a sztori, ezért te is olvashatsz lassabban, megnézegetheted a képeket is újra, a zene még a felénél sem jár*, tehát nem volt összecsapva, nem voltak felesleges elemek, hogy a színészek hitelesen formálták meg karakterüket (bár Ryan Reynolds a vége felé lett igazán hihető 'felnőtt'). Tehát jó volt nézni, jó volt hallgatni, jó volt átélni újra bizonyos dolgokat, amiket a filmben láttunk, s az felidézte emlékeinkből.
Beszéltem pár emberrel, akiknek kifejezetten nem tetszett, ízlések és pofonok, én napközben néztem hétvégén, mellette dolgozgattam is, bejött. Ajánlom mindenkinek, aki könnyed történetre vágyik, egy jó hangulatú filmre. Sokkal jobb, mint egy középszintű romantikus vígjáték, viszont ne is várjatok tőle csodát, ez csupán egy film, pár tini nyaráról...
Tegnap Budapesten jártam céges ügyben. Főnökeimmel utaztam ezért a délutáni megbeszélésig volt időm várost nézni/járni. Gondolkodtam sokat, hogy hova menjek, kiállításra? Vagy múzeumba? Avatar IMAX 3D-re? (utóbbinak nem lett volna vége addigra, amíg kezdődik a megbeszélésünk) Böngésztem a neten, találtam egy kiállítást, ami érdekelt, de az meg délután nyitott, tehát úgy döntöttem, hogy inkább sétálok egy nagyot, hiszen úgyis ritkán járok úgy arra, hogy ráérjek, ne rohanjak valamerre.
Főnököm jött értem reggel kocsival 6:15-re. Elég furcsának találta a látványt 6:13-kor, amikor feltűntem a járdán motoros dzsekiben, kávésbögrével a kezemben, Bonyi pedig szemben rohanva, hogy odaadja a mobilnetet, mielőtt még felszáll a 6:18-as vonatra. Persze ki kellett vinni az állomásra Bonyit, s én sem voltam még kész 6:13-kor, hiszen még kávém alját ittam, volt még két percem, úgy gondoltam ráérek. (A motoros dzseki meg azért, mert az állt kézre a fogasról:)
Kiraktak a Délinél, onnan felsétáltam a Halászbástyához, pár turistafotó, majd indultam is a Lánchíd felé. A híd után bolyongtam kicsit, majd a nagy M betűt nem találva rájöttem, hogy nem metrózom. (A kis földalattis sárga tábla túl messze volt, hogy kiszúrjam.) Besétáltam a városligetbe, végig az Andrássyn, közben láttam szép lányokat/nőket, külföldit s magyart egyaránt. Egy tucat házat kiszúrtam, ahol laknék egy kicsit, ha úgy adódna. Hóval betemetett autókat fotóztam (erről majd máskor), meg sétáltam és nézegettem kényszeresen oszlopokat, kerítéseket, amikor valaki már percek óta a sarkamban jött és megálltam, hogy elmenjen a hátam mögül.
Hétfőn fellőtték az Endeavour űrsiklót, ezzel megkezdődött a visszaszámlálás, ugyanis 2010-ben kivonják a forgalomból az általam favorizált orbitereket (jelen esetben űrsiklókat). Még négy űrreplést terveznek az Endeavour, a Discovery és az Atlantis siklóval.
Már volt egy hosszabb bejegyzésem az űrsiklókról, még tavaly szeptemberben publikáltam rövidke dolgozatom nektek, melyben leírtam, hogy mennyire tudok rajongani például az űrsiklókért. Amikor sokat olvasok, sok fotótot látok egy olyan témáról, ami érdekel, s ha ez a téma még kissé megfoghatatlannak is tűnik a maga valójában (hiszen az űrbe mégsem jut el csak úgy az ember, de egy űrsikló fellövését sem egyszerű megnézni), akkor tudok lassan-lassan 'rajongani':P Eme kis dolgozatom ide kattintva elérhető.
Szóval hétfőn fellőtték az Endeavourt, vannak róla csodás fotók és videó is a cikkben, amit írtam róla, ide kattintva olvasható/megtekinthető, miegymás... Még négy fellövés követi a hétfői Endeavour missziót, a Discovery megy először, az Atlantis másodikként, majd az Endeavour, s végül az utolsó aranylövésnek ismét a Discoveryt küldik fel, a tervek szerint. Ezután majd Szojuzoznak az amcsik az oroszokkal, majd üzembe állítják pár év múlva az Oriont, ami megint olyan lesz, mint régen az Apollo, tehát egy olyan kabinszerű bigyó egy rakéta elején és nem egy repülőgépszerű sikló egy hordozórakéta oldalán. Az új rendszer költséghatékonyabb lesz, korszerűbb, az űrsiklók pedig múzeumokba kerülnek (valószínűleg). Lassan lezárul egy korszak, én meg félig-repülőbuziként figyelemmel kísérem az utolsó felvonásokat... Tetszettek az űrsiklók és érdekesnek találtam a történetüket is, olyan repülős kinézetük van, talán ez fogott meg...
Az biztos, hogy ha a közeljövben azt mondja valaki nekem, hogy űrutazás, akkor nem egy bugócsiga formájú kabin lesz ami először eszembe jut, hanem a fehér hátú és fekete hasú orbiterek...
Amióta egyedül élek (értsd: szülőktől külön, s nem kollégiumban) kialakultak különféle szokásaim, értve ezalatt például a reggeli zenehallgatást, a büntetlen zabálást hajnali kettőkor (ha rám jön), a reggeli boxerban és pólóban mászkálást amíg meg nem iszom a kávém stb… Szóval vannak szokásai az embernek s akkor fentebb még csak párat említettem…
Az egyik ilyen szokásom, hogy szeretek a szekrényből kipakolni dolgokat, kitörölgetni azt, majd szépen visszapakolni (legyen az ruhás vagy konyhai szekrény). Az évek során szép lassan összegyűlt pár poharam és bögrém is, amihez szintén szokás társul, mégpedig az, hogy nem iszom ám össze-vissza ezt-azt akármelyikből. Hülyén hangzik, de lehetőség szerint minden folyadéknak megvan a külön pohara. Hogy mit művelek 67 pohárral?
