KRESZ tanfolyamon: "A záróvonal szent. Nem lépjük át, nem megyünk rá, nem is érintjük. Ha ezek közül valamelyiket megtesszük, az bukás a vizsgán. A záróvonal olyan, mintha egy fal lenne ott az úton." - mondja az oktató a tanulóknak. "Írjátok fel, átléphetem a záróvonalat, ha:" - itt tart egy három másodperces szünetet, majd folytatja - "ha nagyon sietek." - ekkor végignézek a termen és azt látom, hogy mindenki szorgosan körmöl, majd amikor szól az oktató, hogy ez csak vicc volt, akkor satírozástól lesz hangos a terem... Ejjj

Készülődés közben: Na Atom, mégiscsak beöltözöl giccspartyra? - kérdi tőlem pankeey és Bonyi, miközben veszem fel az egyik kedvenc pólóm, és abszolút nem készülök giccsesen:P

Álmomban: Azt hiszem, hogy az életemben vélt hiányosságok egyre többször köszönnek vissza az álmaimban. Ezen a héten mondjuk úgy hatból ötször...

Autóban: A testével üzletszerűen kéjelgő női felmenőd! Hogy szép lassan romolnál meg és válnál az enyészetté te piszkos elpusztult állat! - üvöltöttem ezt sokkal egyszerűbben az autóban, beletenyerelve a dudába, villogtatva szombat este Sárvár után. Kényelmesen autóztam, énekelgettem, amikor a már közel lévő szembejövő mögül kivágódott egy autó, én meg tapostam a féket, sikítottak a gumik, az előzött autós is fékezett, lehúdódott, a BMW meg mintha semmi sem történt volna elhúzott tőlem pár méterre. Tapostam a féket, holott tudom, hogy hosszabb a fékút, ha blokkolnak a kerekek, de nagyon megijedtem, csak pár méter kellett volna, hogy belém jöjjön. Mi meg álltunk az út szélére húzódva, majd tovább indultunk a szembejövővel. Nagyon leizzadtam. A BMW-s meg gondolom odaért ahova sietett...

Zebrán: Rácsaptam egy autó csomagtartójára hangosan baz'megolva. Hétfőn mondta az oktató a tanfolyamon, hogy vigyázni kell, mert néhány barom megelőzi/kikerüli azt az autót, amely megállt a zebránál átengedni a gyalogost. Csütörtökön megtörtént, meg kellett állnom a zebra közepén, mert egy mondeós sietett. K*rva egy világ van néha az utakon.

Szalagavatón: egy hete szalagavatón voltam és nagyon tetszett egy szám, szinte borsódzott a bőröm, mert egy osztály betanulta valamilyen szinten a Thrillert (Michael Jackson), s előadták. Tetszett a tömegkoreográfia:)

És egy vicc a végére: Két amerikai turista Walesben kirándulgat kocsival. Megállnak ebédelni Llanfacwyrnirbwlantyslioggich-ban, majd vitázni kezdenek a település nevét illetően. Egyikük szól a pincérnőnek:
- Elnézést kisasszony! Mielőtt rendelünk, segítene eldönteni a vitánkat? Megtenné, hogy lassan, tagoltan kimondaná a hely nevét, ahol vagyunk?
A lány odahajol, s szótagolva, lassan elmondja:
- Bööör-ger-kiiiiing.

Visszanézve heti blogolásom szombat távlatából: csak ajánlókat raktam ki a héten. - Ezt még Anya is megjegyezte... Van ez így, hogy kicsit sűrű, akik figyelemmel követik a bejegyzéseimet tudhatják, hogy időközönként kicsit besűrüsödik az életem és az a blogomon is látszani szokott. Ez történt most is, túl sok lett a teendő. Elkezdtem tanfolyamra járni (KRESZ), háromszor 3,5 óra munka után (vagy inkább közben), így persze, hogy még az az egy-két becsusszanó esti meló is tetézte napjaim zsúfoltságát, s persze emelett még társasági élet, szerda este bulifotózás, hajnalban fél ötkor dizsiből távozás miegymás... Tegnapra már szabadnapot vettem ki, mielőtt kiborul a bilim, ilyenkor már nem csak a blogomon, hanem a munkámon is látszódhat, hogy "ez a gyerek aludna~pihenne egyet".

Tegnap tesóztam, anyáztam (mármint családoltam), macskáztam, kutyáztam, netet késő estig nem láttam, fényképgépet nem fogtam, s máris érzem, hogy töltődtek a humán elemeim. Szeretek hazajárni, itthon mindig töltődöm, még akkor is, ha nem pihenek, ha nem alszom.

Bátyám mutatott fotókat a Kissomlyói télről, arról hogy mekkora hó volt, mi mindennel szánkóztak a síléces-talpú szánkótól a cefrés hordóig. Láttam farsangi képeket, idióta jelmezekkel, akadt olyan, aki kéménynek öltözött, de volt Clark Kent is, jókat nevettem. Azt hiszem egy-két érdekes bejegyzés születne itthon is, ha nem otthon lennék. Hogy gyorsan meg is magyarázzam a támadhatott helymegjelölő zavart: nekem két otthon van, egy Szombathelyen, egy pedig a családnál Kissomlyón. Az "itthon" mindig az, ahol épp vagyok, s az otthon a másik - na így sem egyszerű, de már érthetőbb:P

Aztán rájövök arra is így a poszt vége felé, hogy nem is a pihenés az, ami leginkább kell (hiszen hétközben is alszom rendesen). Igazán a kikapcsolódás, a családi hangulat, ami ilyenkor kell nekem...

Nah, végre nem ajánló, hanem egy kis otthoni karakterkupac...

A tegnapi lámpás bejegyzésen felbúzdulva Bonyi kattintott egy hasonló érdekességet a városban (Szombathelyen). Megörökítette a hiperaktív közlekedési lámpát, vagyis egy gyalogátkelőhely fényeit, ahol még tilosban is jár a gyalogos.

Hogy miképp és miért? Ne kérdezzétek. Igazán ez lehetne jelzés azoknak, akik a piroson akarnak átfutni. Lehet csak azt jelöli, hogy készülj, helybenfutás miegymás, mindjárt vált a lámpa és csak két másodperced van. Fene se tudja. Úgy tűnik más sablon nem volt a raktáron:P Érdekes... További indfók és képek ide kattintva.

Taki azzal hìvott szerdàn reggel,hogy menjek ki a vàrosba lefotòzni egy közlekedèsi làmpàt. Hogy mièrt? azèrt, mert le volt ragasztva különfèle mòdon. Kaptam is a gèpem, amikor volt 5 szabad percem s kimentem a smiley-hoz meg a ganjàhoz.

A Zrìnyi ès a Hunyadi ùt kereszteződèsèben làthatòak a làmpaművek, egyszerű technika, csupàn egy előre legyàrtott matricàt kellett kivinniük a sràcoknak.

Volt aki rögtön azt mondta, hogy rongàlàs, veszèlyeztetès... Ùgy vèlem, hogy egy fòlia, amit kèzzel, könnyedén le lehet szedni az nem rongál, egy fólia, ami nem takarja el a lámpa fényét, s megmosolyogtatja az autósokat, az nem veszélyes. A smiley meg olyan, mintha simlédere lenne:P

Ötletes, kreatív, nekem tetszett, bár hiányoltam a pirosról is valamit. Mondjuk egy szív vagy valami elfért volna rajta...

Még fotók itt.

Gondolkodott már valamelyikőtök azon, hogy mennyi ideje élvezhetjük a videónézegetés YouTube-i formáját? Na igen, öt éve jött a forradalom, én igazából nem emlékszem, hogy mikor fedeztem fel, a ma már (részemről) napi szinten látogatott oldalt. Arról, hogy hogyan indult és hová tart, arról írtam itt, na nem vittem túlzásba a történelmi dolgozatot, csak a fontosabb adatok.

Tegnap feltettem azt a kérdést magamban: Vajon melyik volt az első videó a YouTube-on? - soha nem jutott még eszembe, persze sok millió embernek már igen, így első keresésre ráleltem. A San Diego-i állatkertben beszél egy srác - ez az első videó a megosztón:

Emellett azon gondolkodtam, hogy a legnézettebb videók közül melyiket tegyem be a cikkbe, s találtam egy jó kis válogatást: A 100 legnézettebb videó 200 másodpercben (2009 szeptemberi összeállítás). Az tetszett benne, hogy rengeteg videó volt közülük itt a blogomon is. (biztos azért a legnézettebbek:P )

Pár napja kicsit össze-vissza jelennek meg a bejegyzéseim, már ami a szokásos 7 órai élesítést illeti. Igazság szerint próbálom átállítani a szervezetem a korai elalvásra (éjfél körül), mert nem igazán jó az a modell, amit évek óta követek - azaz hajnali 1-2 körül még javában fent vagyok. Ez konkrétan a reggeleimbe zavar be, vagy későn kelek, vagy fáradt vagyok, kialvatlan. Így esett tegnap is, hazaértem Badárról (stand up volt az egyetemen), fél kettőkor feküdtem le, gépet már be sem kapcsoltam, nehogy hajnali három legyen belőle:P

Tehát ezért sem lett ma sem reggel bejegyzés (milyen szép körítéssel magyaráztam meg ihlettelenségem:P) Na jó, kicsit az is benne van, hogy most nem történt semmi olyan breaking news, amit közölnöm kellene. Kreszre járok, röhögök jókat, de azokat majd összegyűjtve pötyögném. Bögregyűjteményem mellett pedig akad még pár hülyeségem, de azokhoz is le kell ülni, amihez meg idő kell, s ez a hetem elég zsúfolt lesz. Természetesen küzdöm az ügy érdekében! Csak hát munkaidőben nem visz rá a lélek, hogy blogoljak, nem is tudnék úgy. Ezt a megjegyzést is sebtiben pötyögöm le... Majd beáll az új rendszerre a szervezetem, meg a blogoló-szerveim...

A Badár mellesleg jó volt, persze annyira nem ütött, mint a múltkori Kiss Ádám, de jókat nevettünk, agyilag lefáradtunk. Az estéről írtam itt. Galéria pedig a fenti képre kattintva.

Szombaton Voler Mouche koncerten voltam a Savaria Moziban. Az együttes egy szombathelyi csapat, s annak ellenére, hogy nem csak Vas megyében koncerteznek, gondolom azért akad köztetek, aki nem ismeri őket. Itt a Myspace oldal a részletekért és zenékért.

Az együttes most készült el első albumával, ami egy hangulatos koncertrevaló zeneanyag. Kifejezetten tetszett az előadásuk, egy különleges zenei élmény, különféle fülbemászó dallamok és ének alkotta igényes csemege. Egyik kedvencem a Spring is Here, ehhez klip is készült, amiben számomra ismerős arcok, barátok is felbukkannak:) Be is illesztem ide a a videót, igaz még a régi énekesnővel készült a kisfilm.

A szombati koncert képgalériája ide kattintva.

Szobában: Szombaton délután ülök a gép előtt, jobb fülem a konvektor irányában áll, így annak kéményén keresztül beszűrődő udvarzajokat olykor-olykor hallom. Egyszer csak nekiállt jobbról dumálni a konvektor: Ein, zwei, drei, vier, fünf ... s így tovább. Hirtelen megijedtem, hogy mi a f*szért számol a konvektorom németül, gyerekhangon. Kinéztem az ablakon s láttam, hogy az egyik szomszédom unokája (német anyanyelvű) bújócskázik testvérével és pont a konvektor kéményénél számol. Frankó. A szobában teljesen jól felerősítette a hangot a fűtőtest, még kétszer számolt:P

Elalvás közben: Péntek éjjel már egy órája az ágyban feküdtem (három takaró melegét élvezve), a szemem le-lecsukódott, már wc-re se akartam menni, majd ráérek reggel címszóval jobban magamra húztam a takarókat, a tévén belőttem az automata kikapcsolást, s úgy 1 percre elaludtam, de csörgött a telefonom. Felriadva kapom a fülemhez a mobilt, Bonyi a vonal másik végén: "Felébresztettelek?" - kérdi. "Nem." - nyögöm a választ. "Be kéne bikázni az autót, mert lemerült az akksi. Öt perc és ott vagyok." - Gondolhatjátok, hogy milyen jó az alvás állapotából a meleg takaró alól, 5-10 percen belül már kint menetelni a zuhogó esőben és hidegben. Vááá! Megértem, szívesen segítettem, velem is előfordulhat, de olyan szörnyű volt az ébredés...

Koliban: Még régebben esett a kolesz konyhájában, hogy Igor beteg volt és levest melegített. Miután tányérba szedte, kevergetni kezdte, de még nem evett belőle. Idővel Orsi megkérdezte, hogy meddig kevergeti még a levest. Erre Igor: "Még egy kicsit fárasztom." - löki oda nekünk lazán, pecásan a választ... :P

Éjjel: Van egy kékhátteres ember az NGC-n. Éjjel többször is felébredek, ilyenkor bekapcsolom a tévét 10 percre, míg újra elalszom (persze az NGC megy). Szóval háromszor is láttam, három különféle műsorban ugyanazon kék háttér előtt, ugyanazt az embert. Mivel három teljesen eltérő műsorról van szó, úgy vélem, hogy halucináltam.

Tegnap este bezuttyantam az ágyba, belőttem a tévét, Eurosportra kapcsoltam egy pillanatra, mielőtt az NGC-n ragadnék. A képernyőn egy jégen csúszó kő előtt siettek emberek és kefékkel igazították annak útját. CURLING! Zsíír, már úgyis rég láttam és akartam is nézni, csak nem kaptam el idén még egy közvetítést sem.

Hogy mi tetszik annyira benne? Miért vagyok képes egy kosár-foci-kézi-akármilyen meccsen lazán továbbkapcsolni gondolkodás nélkül, a curlingen meg nem? Sosem voltam sportrajongó, s talán azért van, hogy egy-két ilyen technikai sportág megfog. Amúgy a téli olimpia kicsit jobban is tetszik. Egyébként ez a sport is már több mint kétszáz éves, ím egy 1909-es kép Kanadából, Ontarióból, ott még sima seprűkkel játszottak:P

Általában amikor megemlítettem a közelmúltban, hogy curlinget akarok nézni, furán bámultak rám sőt, egyesek szerint a klasszikus értelemben véve nem is igazi sport (gondolom alapozzák ezt arra, hogy nem kell kergetni egy labdát vagy lefutni egy maratont, átdobni egy stadont s ilyesmik). Na mindegy, nekem tetszik, még úgy is, hogy nem vagyok teljesen biztos a szabályokban, most jobban elolvasom majd azokat is:P

Tegnap férfi-curling ment este, Németország-Svájc. A fenti képen (piros polóban) a németek, ők nyertek. Sajnos a verseny egy részéről lemaradtam, mert Bonyi kocsiját kellett bebikázni, na mindegy, így is nagy volt a feszültség és a hajrá az utolsó kövek csúsztatásakor, tetszőlegesen kiválasztva a németeknek szurkoltam:)

A curlingről bővebben itt.

Nap, mint nap meglepik az embert ismerősei különféle továbbított vicces diabemutatókkal. Szép fotók, érdekességek, humoros gyűjtemények s miegymás landol az e-levelesládában, mint amilyen a minap is érkezett: "Orosz lékhorgászat" - tárggyal. Már-már tapasztalat, hogy az "orosz" jelölésű levelekben mindig valami érkekesség lapul, érdemes megnyitni őket. A lékhorgászatot ebben az esetben nem pontosan abban az értelemben kell venni, mint amire elsőre gondolunk.

Hogy miképp kerül a jég alá egy dzsip és egy hószán? Na az ide kattintva kiderül, ahol még több kép látható a mentésről, s más jég alatti autókról.