Nemrég megnéztem a Kalandparkot (Adventureland), s őszintén szólva kellemesen csalódtam a filmben az előzetes után. Mert, hogy!: a filmhez olyan előzetest gyártottak, ami alapján egy tinivígjáték erős körvonalai rajzolódtak ki az emberben, holott nagyon nem erről van szó, ez nem vígjáték, inkább egy "érezd jól magad miközben nézed" film. Nagyon hangulatos, helyes, nem gyors, nem lassú, pont jó a tempója a gimi után nyári munkát végző fiatalokról. Kezdeném is a kedvenc dalommal a filmből, The Velvet Underground: Pale blue eyes - (ha olyan tempóban olvasol, mint ahogy én a bejegyzésolvasó tesztem alatt, akkor elvileg egyharmadáig jutsz a dalnak mire a szöveg végére érsz. Lassíts...)
Adott egy srác James Brennan, aki gimi után, s még az egyetem előtt egy európai körutazást (Eurotrip - hehe) tervez, de számításait áthúzza az, hogy nincs elég pénze és szülei sem tudják kisegíteni, így még az egyetemre sem lesz a srácnak elég pénze, nemhogy utazásra. *olvass lassabban, mert így hamar végigérsz!* James munkát keres, de nem talál, végül a helyi vidámparkban, az Adventureland-ben kap állást, ami nem túl fényes, tekintve hogy unalmas, átverős és többek közt gyerekhányásos. James viszont megismerkedik Emmel, akibe aztán szép lassan belezúg, úgy ahogy egy szűz tininek illik:)
Aztán innentől bepillanthatunk a fiatalok életébe, hogy miképp ütik el a szabad- és munkaidejüket, ehhez társul pia, fű, bulik, szerelem és a filmet nézőknek rengeteg zene, amitől tényleg a nyolcvanas években érezzük magunkat. - írom ezt én, aki csupán hat és fél évet töltött el abban az évtizedben - Szóval nekem filmes-nyolcvanas hangulatom lett tőle, de mások szerint is korhű, így nem mondok nagy hülyeséget:P Azért a címben a spanglik, mert ez egy mondhatni 'aktív szereplője', avagy eszköze/eleme a filmnek, sokszor felbukkan, de ez nem egy amolyan vihorászós betépős vagy cuccos film, mielőtt erre gondolna valaki. Olyan, mint a Dallasban a whiskey, időközönként fellelhető a képernyő valamely szegletében.
Amiért nagyon tetszett ez a film, az-az egyszerűsége, a hétköznapi, ámbár mindig is fontos mondanivalója, s a felvázolt egyik problémakör: csajozni tiniként (bár ismerek olyan embert is, akinek ez sosem volt probléma - nem én vagyok). Tetszett, hogy kellemes tempóban értünk végig az eseményeken, *nem rohant a sztori, ezért te is olvashatsz lassabban, megnézegetheted a képeket is újra, a zene még a felénél sem jár*, tehát nem volt összecsapva, nem voltak felesleges elemek, hogy a színészek hitelesen formálták meg karakterüket (bár Ryan Reynolds a vége felé lett igazán hihető 'felnőtt'). Tehát jó volt nézni, jó volt hallgatni, jó volt átélni újra bizonyos dolgokat, amiket a filmben láttunk, s az felidézte emlékeinkből.
Beszéltem pár emberrel, akiknek kifejezetten nem tetszett, ízlések és pofonok, én napközben néztem hétvégén, mellette dolgozgattam is, bejött. Ajánlom mindenkinek, aki könnyed történetre vágyik, egy jó hangulatú filmre. Sokkal jobb, mint egy középszintű romantikus vígjáték, viszont ne is várjatok tőle csodát, ez csupán egy film, pár tini nyaráról...
A filmről írt bővebb ajánlóm - azoknak, akiknek ez még nem volt elég - itt olvasható.
