Egyszer már beszámoltam erről az autóról, az Ariel Atomról. Semmi előnyöm nem származik belőle, de azért mégiscsak jól esik, hogy becenevem egyezik egy egyedülálló vezetési élményt kínáló négykerekű nevének részletével (ez amolyan ön-öröm:P).
Legutóbb a Pannonia-ringen láthattam KTM X-Bow-ot, ami már magában óriási élményként ért, hisz nem futkosnak ilyen kis narancsárga rakéták sűrűn a magyar utakon. Amikor kint álltunk a pályán egyszer csak azt vettem észre, hogy egy ismerős szerkentyű előzi sorban a többieket, messziről is biztos voltam benne, közelebbről méginkább, egy Atom körözött a többi kocsi közt a pályán.
Persze sokaknak nem jelentett volna semmi különöset, de engem mégiscsak örömmel töltött el, mert autókedvelőként jót tesz a tudat, hogy ilyen ritkaságba botlottam ismét:)
Természetesen képek készültek ismételten, ha már fotómasinám is velem volt, illetve Zsóttival, ha már én megrendelésre videóztam:P

Ide kattintva lehet nézegetni őket az indafotón.

Elég sokat villogot a kurzor előttem, amikor írni kezdtem e bejegyzést. Nem tudtam miképp álljak neki, hogy Walter Matthau karrieréről vagy inkább az életéről zengjenek a karakterek. Végül úgy gondoltam, hogy ezeket nyugodtan elolvashatjátok röviden a wikipedián vagy sok-sok helyen bővebben is, a világhálón. Viszont akkor mi marad nekem? Csak a személyes élményekből meríthetek. Éjjel még kreáltam egy képet az öregről, melyben a rövid életrajz és a filmcímek betűiből rajzolódik ki valamelyest a sziluettje (kattints a képre, nagyobb lesz!).
Walter Matthauról az első emlékem (amire már emlékszem is) a Denisz a komiszban nyújtott alakításához fűződik, épphogy 10 éves múlhattam, amikor az érdi mozi vetítőtermében hangos nevetéssel díjaztuk a kis szőke ördög csínytevéseit Wilson bácsival szemben. Utána következett az a korszak, amikor már megismertem a filmekben Walter Matthaut. Immáron negyedévszázadosan több filmjét is láttam már, a házasságtól rettegő agglegény fogorvos szerepétől kezdve a hóbortos szomszédon Albert Einsteinig. Jó színész s bár lehet, hogy a gyerekkori élmények hatásának vagy a szomszéd nője mindig zöldebb széria utáni karakterelkönyvelésnek tudható be, de személy szerint én a vicces szerepeiben szerettem meg. Nem is emlékszem már melyik volt az a film, amelyben komoly szerepben láttam és csak vártam, hogy mikor lesz már egy Furcsa páros féle trehány jelenet vagy egy "szomszéd nőjés" flegma beszólás. Sajnos a mai napon van nyolcadik éve, hogy Matthau nincs már közöttünk s bár tudom, hogy inkább születésnapon illik írni, mint a halál napján, de nem tudtam volna várni még három hónapot azzal, hogy az egyik kedvenc bakiparádémat ne osszam meg veletek, mely a "Még zöldebb a szomszéd nője" című film forgatása alatt gyűlt össze (még sokadjára is fogom a hasam a röhögéstől:D)

Ha azt mondom "Ferrofluid" akkor ki mire gondol? (nem, nem az Il Ferro reinkarnációjáról van szó).
A ferrofluid egy folyékony anyag, amely mágnesezhető, azaz pontosabban mágneses tér hatására elég érdekes és látványos alakzatot ölt.* Ilyen:

Jó barátunk a youtube, be is pötyögtem a tíz betűt nyomban, majd több videót átböngészve kiválasztottam kettő hosszút, de látványosat, majd kellemes zenére összeraktam belőle egy kétperces kisfilmet a lényeges avagy szép jelenetekkel. Tessék csodálkozni eme szurokra hasonlító anyagon:

* "A ferrofluid kicsiny vas részecskék halmaza, melyek maximális mérete 1 nanométer azaz 0,000001 mm. Ez egy kolloidális keverék, ami rendkívül kicsi mágneses részecskéket ölel fel egy szintetikus olajban. A részecskéket egy olyan anyaggal vonják be, amely  megakadályozza, hogy a részecskék összetapadjanak. A részecskék a mágneses térbõl való kikerüléskor a mágnesesességüket elvesztik. A ferrofluid folyadék felhasználható hangszorókban, szócsövekben, a merevlemezek tengelyénél, radarfestékként, Magnetorheological tompítóként."

Van úgy, hogy nincs valami a közelben avagy nem áll esetlegesen egy eszköz a rendelkezésünkre és akkor abból kell gazdálkodnunk amink van. Legegyszerűbb példa erre, amikor a deszkán trónolva észrevesszük, hogy üres a guriga és a kezünkben szétnyitott újságra sanda pillantást vetünk.
Az első videóban egy leleményes orosz markolóst láthatunk, ki "evező híján" a gép végén lévő kanállal bír haladásra egy méretes hajót.

Hasonlóképp az előző ötletgazdához képest járt el a következő orosz traktoros, aki egy műszaki hiba végett másféle meghajtást választott a munkagép számára. Valószínűleg nem akarta a helyszínen hagyni a verdát és "ha törik, ha szakad" elvet szeme előtt lobogtatva hazajuttatja a gépet.

A harmadik résztvevő az akrobatikus bobcat csapatból került ki, táboruk elég népes. Többféle videó és rekord is bizonyítja, hogy a mini-markolókkal való bravúros közlekedésnek megannyi módja van. Jelenleg én csak egyet szeretnék bemutatni, amely az előzőekhez képest a gépkezelői-kreativitás világát tárja fel előttünk, ha nincs a közelben esetleg rámpa.

Hasonló videónak még ajánlanám ezt vagy ezt vagy azt a sokat ami a youtube-on van:P

Szinte minden ismerősöm tisztában van azzal, hogy a sportoknak mekkora "hódolója" vagyok. Szinte minden sportág hidegen hagy*, fiatalabb koromban is csak a véraláfutásban voltam jó.
Szinte minden... ...szóval, Bonyi kért/utasított/parancsolt/kijelentett, így elmentem vele a szombathelyi vizilabdamérkőzésre, ING Kupa, Magyarország-Németország, kiváncsi voltam:) Jó élmény volt, hisz még sosem voltam vizilabdameccsen és kapásból az elsőn a magyar válogatottal találtam magam szembe. (Klikk a képre, nagyobb lesz!)

Nem mondom, hogy szurkoltam mint egy őrült, hisz fényképeztem a négy negyedből legalább háromban, így nem állt sokszor tapsra a kezem, de 80kg körüli személyemmel a hazai oldal tribünjét gazdagítottam.
Azt hiszem, hogy senki sem vágja magát hanyatt a meglepettségtől, ha megtudja, hogy nyertünk. Nem is képzeltem én sem mást, hisz a magyar válogatott az a magyar válogatott és őket aztán nem verik el (ejj de jó az optimizmus:).
Azt eddig is tudtam, hogy nem leányálom ez a sportág, csípkedések, ütések, karmolások, sőt, még egy anno hereleszakadásról is hallottam vizilabda ügyben. Itt is fogták egymást rendesen a játékosok, mint ahogy az alábbi képeken is látszik. Már csak arra lennék kiváncsi, hogy vajon kit, vagy mit látott meg a tribünön ez a német játékos ahhoz, hogy ilyen kétségbeesett arcot vágjon?

Szóval jó meccs volt, az első percekben már repkedtek a gólok, szerencsére a második gólhajrát már nem tudták kezelni a németek.


*nemsokára mozogni fogok valamit, hisz kezdenek beállni az izmaim

Igaz már lassan egy hete megérkezett, de mégiscsak bejegyzem.
Sokan amikor hozzáérnek egyből leszarozzák, vagy minimum rángatni kezdik egy "nekem ilyen egér biztos nem kéne" vagy "basszus, de nehéz ezt irányítani" stb... stb... Pedig nem is annyira rossz, csak szokás kérdése. Ha megszokjuk megszeretjük, ha megszeretjük ilyet akarunk később is, mert a Logitech Trackman Wheel jó...
Románcom úgy kezdődött eme kurzorpozícionáló eszközzel vala, hogy egyik napról a másikra gyakszin csak úgy hozzámvágtak egyet, akkor csak letettem a polcra és nem használtam még egy darabig. Később úgy hozta a helyzet, hogy magammal vittem Balatonra, ahol leginkább az ágyon fekve laptopoztam és tetszeni kezdett, hogy nem kell egérpad, nem kell mozgástér, csak leteszem, ő ott elvan, nincs semmi nyűgje. Aztán kezelni is megtanultam és lám-lám megszerettem. Persze vannak egérpadot nem igénylő nagyon pontos optikai egerek is nagyon sok dpi-vel, de ez teljesen más.
Egy-két ismerősöm többszöri használat után kezdett ráérezni az ízére, konkrétan Busa kérte tavaly, hogy ezt vigyem melózni illetve pankeey dícsérte még a használatát.
Sajnos az évek alatt (meg az előző tulaj keze alatt is) a klikkelő gomb formája eldeformálódott, így nehézzé vált a kattintás, ezért eljött a csere ideje.
Néztem szimpla egereket, de neeem.... Próbáltam is, jók is, de már annyira megszoktam photoshopban is meg mindenhol, hogy maradok ennél. Az más tészta, hogy anyagilag jobban tetszettek az 5ezres egerek, viszont a kényelmet meg kell fizetni, ezért 13ezerért megvettem a vezetéknélküli Trackmant. Sokkal rosszabb lett volna vágyakoznom egy 5ezres egérrel a Trackmanra és egy golyóval (nem herével) nem is tudtam volna elkészíteni ezt a képet:P

 

A mai napon 97 éves a dédim. 1911-ben született, sokat dolgozott és nélkülözött életében gyermekei, majd később unokái-dédunokái javára is. Kisgyermekként átélte az első világháborút, a monarchia felbomlását, fiatalként a diktatórizmust, a világválságot. Fiatalasszonyként a II. világháborút is megtapasztalta, és még rengeteg dolgot, de minek is soroljam fel a wikipedia 20.századra vonatkozó fontos évszámait?
Négy gyermek édesanyjaként terebélyes családot tudhatott magának (sajnos napjainkra már kevesebben lettünk). 4 unoka lévén sok dédunoka született, számszerint nem is tudom, hogy hányan vagyunk:P Nem is az a lényeg, hogy mennyien lettünk, hanem az, hogy van egy dédink, aki sokmindent átélt, sosem ivott kólát, sosem dohányzott, imádja Anya püspökkenyerét és a mai napon 97 éves...

Tegnap és tegnapelőtt csak úgy dőlt a tévéből a hírfolyam, UV-B így, leégés úgy stb... Nem nagyon szoktam ezekkel foglalkozni, meg amúgy is, a legutóbb azt mondták be, hogy: "Holnap sem fog esni az eső!" - mindeközben pedig kint dörgött és villámlott nem kevés csapadék kíséretében. Szó ami szó, tényleg meleg volt az elmúlt két napban, még öreg kissomlyói házunk 50-70cm vastag kőfalain keresztül is sikerült bejutnia a szobába a hőfolyamnak (de az is lehet, hogy az ajtón és az ablakon át érkezett:P). Izzadtam is rendesen, strand vagy némi víz után vágyakozva eszembejutott Anyáék szerzeménye, a számomra még újnak számító medence az udvarban. Rohantam is ki, mindenféle UV-A-B-C sugárzást figyelmen kívül hagyva, majd nagyjából egy órát töltöttem a viszonylag hideg vízben, könyvet olvasgatva. Sikerült megállapítanom: annak ellenére, hogy szinte súlytalannak érezzük magunkat a víz alatt, egy könyvet a vízszint fölött egy-két centivel tartani hosszútávon zsibbasztó lehet (kb 25-30 oldalt olvastam el). Kéznélküli üzemmódban kimásztam a medencéből, majd percekkel később már mélyen átszellemült fejjel száradtam a padon és járt az agyam... Évek óta tart már ez a folyamat, de manapság tényleg egyre "hülyébbek" az évszakok. Egyik nap forróság, másik nap zuhogó eső, tomboló szélviharok, esetenként forgószelek, szárazság stb, már nemcsak arról van szó, hogy kitolódott a tél, avagy februárban kissé meleg van. Tudom, hogy minden csapból ez folyik, de ez a globális éghajlatváltozás remélem kezd egyre több embernek feltűnni. Nem csak azok a csúnya nagy pöfögő gyárak teszik tönkre ezt a bolygót!
Sosem kiáltom ki magam zöldnek, én is szennyezek, de apróságokkal már teszek a környezetért. Na mindegy. Most befejezem, mert megint túl beletudnám érezni magam a témába és mostanság túl sok dolog szúrta a szemem, csak agyagból készült edényezés lenne belőle...

Meleg van és tehetünk róla...

Az egyik múltheti bejegyzésemben ígértem, hogy beszámolok e kamion rakományáról:
Szeretek a Pannonia-Ringre járni, mert nemcsak motorokkal találkozom ott, hanem alkalmanként bizonyos autókülönlegességeket is látok. Ilyen például a KTM X-Bow, abból is a versenyváltozat.
A német Reiter Engineering csapata próbálgatja már napok óta az ebédszünetekben és esténként az autóit a pályán, beállítások, folyamatos mérések s egyebek sora követi az egy-egy beállást a boxba. Vasárnap este egy autós rendezvényen még "ellenfeleik" is akadtak, bár jobban illene rájuk a "játszópajtás" vagy az autóversenyzős játékokból ismert "traffic" kifejezés. (Aznap a Zsótti fotózta őket.)
A KTM X-Bow versenyváltozata a FIA GT4-ben, a 400 lóerős kategóriában vesz részt. Pontos leírást nem találtam róla, az alapváltozathoz képest (Audi TFSI motor, 240LE, 0-100km/h 3,9sec) változtatások természetesen vannak. Acél bukókeret, takaróelemek, kerekek borításának megváltoztatása, a futómű versenyzésre hangolása és egy Sparco nyakvédő (forrás) került be- illetve átszerelésre.
Nagyon kemény tempót diktáltak a pályán ezek az elhízott szitakötők, a kanyarsebességük nem tudom mekkora lehet, de úgy mentek, mint az Atom... Na jó, azért annyira mégsem.

Töltöttem fel képeket az indafotóra is, melyeket ide kattintva nézhettek meg.

Nemrég láttam ezt a motorbiciklit a Király utcában. Természetesen típusismereti hiányosságokkal ismét küzdöm, bennem megvolt a szándék, de az internetben nem.
Na talán a szakavatottabbak, mint Scheerti, biztos tudni fogják, hogy mi fán terem e járgány.
Azt sikerült kikövetkeztetnem, hogy BMW-ről van szó és azt is, hogy a motor (mind elöl s mind hátul) egy átlagos autókerék szélességével bír, ha már a feltünő részleteket taglaljuk.
Még sosem utaztam oldalkocsiban, de nagyon kiváncsi lennék, hogy milyen érzés lehet. Rengeteg filmben láttam már, hogy miképp lobog az utas haja a szélben, de egyes  "akciójelenetek"ben még motortól külön vagy levegőben is ékeskedik a jobboldali ücsörgő:P Apropó jobb oldal, Angliában a bal oldalra szerelik?
 Mindenesetre igazán impozáns látványt nyújt ez a mostanság kevésbé divatos (már amennyire a környéket nézem) szállítási alkalmatosság.