Szinte minden ismerősöm tisztában van azzal, hogy a sportoknak mekkora "hódolója" vagyok. Szinte minden sportág hidegen hagy*, fiatalabb koromban is csak a véraláfutásban voltam jó.
Szinte minden... ...szóval, Bonyi kért/utasított/parancsolt/kijelentett, így elmentem vele a szombathelyi vizilabdamérkőzésre, ING Kupa, Magyarország-Németország, kiváncsi voltam:) Jó élmény volt, hisz még sosem voltam vizilabdameccsen és kapásból az elsőn a magyar válogatottal találtam magam szembe. (Klikk a képre, nagyobb lesz!)

Nem mondom, hogy szurkoltam mint egy őrült, hisz fényképeztem a négy negyedből legalább háromban, így nem állt sokszor tapsra a kezem, de 80kg körüli személyemmel a hazai oldal tribünjét gazdagítottam.
Azt hiszem, hogy senki sem vágja magát hanyatt a meglepettségtől, ha megtudja, hogy nyertünk. Nem is képzeltem én sem mást, hisz a magyar válogatott az a magyar válogatott és őket aztán nem verik el (ejj de jó az optimizmus:).
Azt eddig is tudtam, hogy nem leányálom ez a sportág, csípkedések, ütések, karmolások, sőt, még egy anno hereleszakadásról is hallottam vizilabda ügyben. Itt is fogták egymást rendesen a játékosok, mint ahogy az alábbi képeken is látszik. Már csak arra lennék kiváncsi, hogy vajon kit, vagy mit látott meg a tribünön ez a német játékos ahhoz, hogy ilyen kétségbeesett arcot vágjon?

Szóval jó meccs volt, az első percekben már repkedtek a gólok, szerencsére a második gólhajrát már nem tudták kezelni a németek.


*nemsokára mozogni fogok valamit, hisz kezdenek beállni az izmaim