Már elég régóta adják a csatornák azt a Heineken reklámot, amelyben alszik az egész világ, majd amikor a Heineken gyártósorán a dolgozó leszedi a katicát az egyik üvegről, indítja a szalagot és folytatódik a buli, a meccs, a karnevál avagy a dominózás:P

Páran kérték tőlem, hogy megvan-e a zenéje, tudom-e esetleg, hogy ki az előadó s egyebek. Akkor nem találtam, tegnapig nem is foglalkoztam vele, amíg a Petőfi Rádióban meghallottam. Ilyenkor rohanás a géphez, mr2.hu, jegyzetelés, és máris megvan:) Beszúrom ide, hátha valaki keresné:)

Maga a klipp egyébként bulizó emberekről szól, akik egy kutyában vannak, érdekes:P

Vettem egy pumpát. Tudom, én vagyok a hibás, olcsó húsnak híg a leve, de gondoltam, hogy egy biciklipumpa azért nem többezres tétel, így 3-400Ft reális ár érte a Tescoban.
Kivonultam biciklim mellé a folyosóra, majd felfedeztem már az elején az első hibát, nem nagyon ugrik menetre a gumicső foglalata. Ez később úgy-ahogy megoldódott, kezdődhet a pumpálás. Ó.. Majdnem elfelejtettem, hogy az "autós szelep" közepén lévö pöcköt a pumpa feje, már akkor benyomja, amikor még csak megközelíted a kereket. Gyorsan rácsavartam, a kerék majdnem full lapos. Na, kezdődhet a pumpálás - pump-pump-pump - dagadó bicepsz, verejtékes homlok, igazi férfi feladat - sziszeg a gumicső csatlakozása mellett, kicsit kifúj, nem baj, forrósodik az alsó rész, lassan úgy érzem kész. Marokkal összenyomós teszt alá vetem a gumiabroncsot, "kemény, mint a Tarzan sarka"*. Elkezdem letekerni a cső fejét, erre ömlik ki a nehezen bepréselt levegő. Vissza az egész, "keményre pumpálom, majd gyorsan letekerem." - gondoltam én:P Hehe... Hát nem jött össze, kb három próbálkozás után felment bennem a pumpa (na mármint értitek, nem úgy.. ..hanem ideges lettem) és némi kedves anyázás után rájövök, hogy félig keményre, avagy félig puhára tudtam csak felfújni a kereket.

Arra már nem gondoltak a pumpafejűek pumpagyárban, hogy ezt le is kell tekerni a művelet után. Mély-berregő hangon halad a gumi az aszfalton (akik már jártak lapos "terep"-gumival tudják milyen). Szóval ismételten "jól" jártam azzal, hogy gazdaságos akartam lenni s bár a szlogen úgy szól, hogy "a legkisebb is számít", én inkább csak a legnagyobbakna indtrudálnám a hátsó felébe a fantasztikus csodapumpát s talán akkor ellenőriznék néha azt is, hogy amit árulnak, az funkcionál-e rendeltetésszerűen?!

 *(ezt nemrég hallottam, elég gáz ahhoz, hogy most ide beszúrjam:P)
A fotó meg webkamerás izés, hajnali egy van és nincs kedvem a rendes géppel szórakozni:P

Tegnap szokás szerint a Pannonia-ringen fotóztam (motorsport.photobudai.com), aztán csak úgy gyűlt a "bonus" mappa tartalma. (A "bonus" mappanevet még pankeey honosította meg az egyik Toni Mang-os rendezvényen. Egy bonus nevű mappába tette az összes "nem normál" képet, melyek a motoros fotók közt megbújtak.)
Tehát épphogy "felnőtt lettem" avagy már nem diák, máris a szívbajt hozza rám (vagyis csak majdnem) egy motoros tegnap. Épp a versenyt illetve a versenyzőket fotóztam (az egyik egyenes szakasszal majdnem szemben pontosan a kavicságy legszélén állva), amikor az első helyen haladó Kawasakizöld Kawasaki elcsúszott. Két-három kattintás után felfogtam, hogy felém tart, ezért adrenalinbombával a szervezetemben nyakigláb menekülni kezdtem.

"Éreztem, ahogy kisebb kavicsok szóródnak rám, melyeket a motor "pattintott" fel csúszás közben." - nyilatkozta blogunknak én. Mikor már valahol a "pálya másik végében" loholtam megfordultam, hogy vajon kerget-e még a zöld seggrakéta vagy sem. Szerencsére megállt, mint ahogy a szívem is tette volna, ha nem mozdulok. Nos az a "vicces", hogy ha Clint Eastwood tekintetet felvéve nem mozdulok, akkor gyönyörködhettem volna egy lábaim előtt megálló motorban, mivel az eredeti koordinátáimtól 30-50cm-re állt meg. Persze a Clint Eastwoodos tekintetetemet pont otthonhagytam, így inkább rohantam az objektum elől:P Felhívom olvasóim figyelmét, hogy a fénykép elkészítése során senki sem sérült meg (csak a motor), de azért ne próbáljátok ki otthon. "Én szóótam!"

Szintén bonusmappából való az a pár kép is, melyeken két Hund látható. Hirtelen oldalról még montázsnak is elmenne, de nem az. Ez a két eb tényleg ennyire egyformán figyelt:P

Nagyon jólnevelten

Nagyon mereven

És a végére még egy kép egy nagy fekete Magnumról, melynek oldalát mindenféle spanyol bika tarkította, "gondolom valamilyen autóra" utalhat.

És hogy mi volt a kamion pótkocsijának a belsejében?
- Hát a K.I.T.T.!
- Ez melyik idióta volt? ??? ... Na ne is jelentkezzen, mert ez nem a Knight Rideres kamion!*
Szóval azt majd egy másik bejegyzésben taglalom, hogy mi volt a rakomány. Csak nehogy valami szemfüles szakértő addig lefüleljen:P


* a skizofrénia első jelei tapasztalhatók a szövegben.

Tegnap reggel, miközben a vizsgámra igyekeztem, négy dolgot szerettem volna:
1. Egy gépi capucchinót szürcsölni egy cigi kíséretében a suli előtt.
2. A húzott tételszámom 1 és 12 közé essen.
3. A vizsgabizottság vevő legyen a szövegelésemre, bármiről is rizsázzak.
4. Az értékelésnél ne legyenek kőszívűek.
Ebből mind a négy érvényesült, sőt, segítséget is kaptam jószerivel a felelet közben. Mindezek együttes eredményeképp (talán a kávén és cigin nem múlott) sikeresen levizsgáztam, 4-es felelettel és szakdolgozattal zárom le az elmúlt két évet, immáron intézményi kommunikátorként.
Na nem kell attól félni, hogy ezentúl elkerülöm a főiskolát egyetemet, csak már nem fogok ott tanulni (egy darabig biztos nem). Azt hiszem 19 év után felkelek kicsit az iskolapadból. Kiváncsi vagyok, hogy milyen az élet a katedrán ülők kedvessége illetve terrorja nélkül. Na az sem utolsó szempont, hogy ideje már valamit komolyabban elkezdenem karrier-ügyben:) Legyenek már rám büszkék a földiek:) Bár Anya már így is az:) Még egy ókori versem is promóciózta tegnap, tessék csak elolvasni ide kattintva!
Jee..

Ma van a nagy nap. Már amennyire a nagy jelzőként használható. Mondhatnám akár úgy is, hogy a mai nap fontos, kiemelt jelentőségű sö-tö-bö. Szóbeli vizsgám van és bevallom őszintén, most kicsit izgulok. Alapjáraton mindig félvállról veszek minden vizsgát, így megkímélem magam a felesleges körömrágástól, idegességtől, két doboz cigi elszívásától stb. Tanulok, aztán megyek lesz ami lesz alapon. Most év vége van, szóbeli vizsga sok-sok-sok tételből (59 van meg összesen, mert pár hiányzik), illetve szakdolgozati védés is lesz. Na az, hogy izgulok nem jelenti azt, hogy lekapartam a falat idegességemben, nem.. ..körmeim a helyükön vannak, nem koptattam el fel-le járkálással a padlót és nem remegek, csupán kicsi vizsgadrukkot érzek magamban. A szakdolgozatom egyébként 4-es lett, jó elemzőnek tituláltak, megfeleltek a "kritikus" hozzászólásaim is a témához, jó színvonalú és nyelvileg egységes, csak a bibliográfia lett "szűkös":P Na jah... Nem kellett volna az 1000 oldalas Kotler Marketing-könyvet használnom, mert az abszolút dominánssá vált munkámban:P
Kíváncsi leszek, hogy sikerül-e. Remélem, mert szeretném már az utolsó vizsgát is a hátam mögött tudni. A lényeg, hogy amennyire tudtam tanultam, remélem eredményesen... Zsu pedig javasolt egy taktikát, miszerint csak azok a tételek vannak, melyeket ki akarom húzni. Olyan, amelyet nem szeretnék, az nem is létezik, ne is gondoljak rá. Nos kiváncsi leszek, hogy mennyire igazolódik ez be mázlival párosítva, jószerivel, ha így állok hozzá, akkor csak egy tétel lesz az asztalon:P
Jeee...

Mostanság kicsit több filmet tudtam megnézni, mint az elmúlt időszakban, hisz vizsgaidőszakom van és ez elég időt biztosít arra, hogy éjszaka ráfeszüljek a monitorra, akár reggelig:P Vörösen izzó szemekkel és egyes filmek utáni reakciókkal most taglalnám a romatikusos-vígjátékos részleget.

Csak a testeden át! - Over her dead body
A bemutató alapján kíváncsi voltam erre a filmre, a film alapján pedig az ajánlójára. Párszor már előfordult ugyanis az a jelenség, hogy egy film után megnéztem újra a trailert, kifejezetten azért, hogy lássam mik voltak azok a jelenetek amik miatt ennyire felcsigázott egy alapjáraton nem rossz, de nem is annyira jó film, hogy az bekerüljön a "tíz év múlva is emlékezünk rá" alkotások szentélyébe.

A sztori nem túl bonyolult: Kate-t, a fiatal menyasszonyt baleset éri a film elején, férje Henry, ezt nem tudja feldolgozni. A férfi életkedvmentességén a húga próbál javítani Ashley bevonásával, aki médium és mellesleg kellően dekoratív ahhoz, hogy felkeltse a magába fordult vőlegény figyelmét. A Kate szelleme visszatér, nem hagyja kivirágozni a kapcsolatot, a végén pedig mindenki rájön, hogy mi a helyes, mi a szép és boldogan élnek...
 Eva Longoria (Kate) és Paul Rudd (Henry) neve biztos nagy mértékben befolyásolta a mozijegyekek eladási mutatóit (ez mondjuk természetes). A film egyébként aranyos, romantikus, humoros, Ashley kelekótya karakterében biztos sok nő magára talál, kellemes délutáni szórakozás barátnővel/baráttal megnézni, nálam az "egyszer megnézős" kategóriába esik, ami átlagban azt jelenti, hogy az elkövetkezendő hónapokban/években alkalmadtán majd valakivel mégegyszer megnézem.

Mindenképpen talán - Definietly, Maybe
Egy ideje nem láttam olyan romantikusos-vígjátékos filmet, ami nagyon megfogott volna (Igazából szerelem, a Bridget Jones filmek - ezek jutnak most hirtelen eszembe a jobbak közül). Hehe most látom, hogy a fent említett filmek alkotói készítették ezt is, nos akkor megvan az a kis adalék, ami miatt ennyire tetszett:)

Will (Ryan Reynolds) tíz éves lánya Maya (Abigail Breslin), egy iskolai "felvilágosítás" után szülei történetéről kezd érdeklődni, hogy ismerték meg egymást stb. Will elmeséli szerelmi életének viszontagságait, melyben három nő kapott fontos szerepet, Emily (Elizabeth Banks), Summer (Rachel Weisz) és April (Isla Fisher). A történetben a neveket megváltoztatja, így a kislány nem tudhatja, hogy ki is a három nő közül az anyukája. Hogy a film vége Happy Enddel végződik-e, azt mindenki megtudhatja, ha megnézi eme remekművet:)
 A Buliszerviz óta csípem Ryan Reynolds színészi játékát, annak ellenére, hogy Van Wilder szerepében egy poénrengeteg szakadt a nyakunkba, míg ebben a filmben inkább a mosoly és a nevetés domináns a röhögés helyett. Nem megy le alpári poénokra a színvonal, ez "nem csak egy" újabb romantikus-vígjáték.
A kilencvenes éveket mutatja be, úgy ahogy volt, mind technika, mind zenei szinten, ez nagyon tetszett, annak ellenére, hogy azok még csak kölyökéveim voltak. A sztori sem annyira egyszerű, van benne csűrés-csavarás elég rendesen, talán pont ezért jó. Mindenképpen...

Míg a jackpot el nem választ - What Happens in Vegas
Hírverést azt kapott, hasonlóképp többet vártam a bemutató alapján a filmtől, mint a Csak a testeden át! esetében. Azt nem mondom, hogy ne nézzétek meg, semmikép sem szidnám annyira, hisz poénok tömkelege és egy kicsit érdekesen hullámzó romantikus szál fogadja a közönséget.

Joyt (Cameron Diaz) kidobja a vőlegénye, Jacket (Ashton Kutcher) pedig az apja küldi el munkahelyéről. A két elkeseredett ember Las Vegasba megy bulizni, kicsit felejteni, majd ott a véletlenül közös hotelszoba révén megismerkednek egymással. Az eleinte esélytelennek ítélt helyzetből később fergeteges bulizás kerekedik, mely reggelre (Vegashoz híven) házassággal végződik. Miután megbeszélik, hogy elválnak Jack bedobja egy félkaru rablóba Joy érméjét, mellyel megüti a jackpotot. "Ami enyém az a tiéd is" elven felezni kell, a bíró pedig hat hónap kényszerházassággal leckézteti meg őket. Az együttélés okozta csatározásoknak nem nehéz megjósolni mi lesz a vége.
 Röhögtem sokat, jó volt, de egy-két poén annyira mégsem kellett volna bele, vagy kicsit túl romantikus lett a vége? Nem tudom. Megnézni érdemes, rekeszizmokat megdolgoztatja a film. A végefelé kicsit érzelgős, nekem egy-kétszer megnézős kategóriájú.

Bolondok aranya - Fool's Gold
Szeretem Goldie Hawn-t. Persze csak mint színésznőt:P, Steve Martinnal forgatott filmjeikért pedig egyenesen odavagyok:) Goldie lánya Kate Hudson alapjáraton pozitív előítéletekkel száll ringbe ezáltal nálam, hajlamos is vagyok nem észrevenni kritikusok által megfogalmazott esetenkénti színészi hibáit. Tengerparti romantikusos-vígjátékos filmet már nem is emlékszem mikor láttam utoljára (említésre méltót), elsőre "Az első 50 randi" jut eszembe, az nagyon tetszett. Így hát kiváncsian áltam a bolondok elé.

Egy hatalmas poénnal nyit a film:D Ben (Matthew McConaughy) kincsvadász és felesége Tess (Kate Hudson) évekig egy legendás spanyol aranyszállítmányt keres a tenger fenekén, kapcsolatukra rámegy a kincsvadászatra, így a film első felében már exként folytatnák útjukat, ha Ben nem találna egy leletet a kincsből. Ben a kincskereséshez Nigelt (Donald Sutherland) találja legjobb befektetőnek, aki egy "unatkozó" milliárdos és a kincskereséssel legalább marasztalni tudja yachtján a kissé butuska lányát.
Más is vadászik a kincsre, ennyi elég is ahhoz, hogy továbbgondoljátok az eseményeket:)
 Tetszett a film, még akkor is, ha voltak benne kiszámítható jelenetek. Pont olyan, mint amit vártam tőle. Egy romantikus-vígjáték kis kalandfilm alapon, tengerpartos, mezítlábas, hajós:) Matthew McConaughy játékát amúgy is bírom, főleg a vígjátékokban nyújtott komolytalan felnőtt szerepeiben:)

Összegezve azt mondanám, hogy mindegyik filmet érdemes megnézni (legalább egyszer), viszont a "Mindenképpen talán"-t kihagyhatatlan mozinak tartom ebben a műfajban:)

További, filmekről alkotott véleményeim ide kattintva.

Végzős lévén elmentem pénteken a végzősök bankettjére. Inkább volt munka, mint szórakozás, fotózni mentem a nagyjából 70 főre gyarapodott társaságot, kicsit lázasan, kicsit betegen. Hét óra után kezdődött a kihagyhatatlan Gadányis pohárköszöntővel, majd svédasztallal folytatódott a kifutó széria ünneplése. Személy szerint próbáltam minél kisebb feltűnést kelteni, avagy próbáltam hiénaságomat leplezni az asztalhoz való sietséggel, de nem teketóriázhattam sokat, hisz akkor meg kellett volna elégednem azzal a fél gyerekadagnyi krumplistésztával, amit ebédre ettem. Három rántottkarfiollal és mexikói salátával a tányéromon elégedetten vonultam félre, büszkén csipegettem a zsákmányt, majd egy kicsit még repetáztam José Halapinhoból egy kis sajtos pogácsával. Kb két óra kellett, hogy nekiálljon az első páros lötyögni a platzon, a bőrgatyások azaz a Tequila együttes, pedig kitett magáért, hogy táncra bírja az ellazult hallgatóságot.
Később aztán elkezdődött a suli-muri, láthattunk mindenféle szokásos és szokatlan (avagy a elvont-modern táncok műfajában is elég érdekesnek mondható) mozgással megáldott embereket, mindkét nem részéről. Az elnyűhetetlen "Szerelemvonat" slágere alatt kígyózó tömeg fotózása közben, sikerült egyszer lencsevégre kapnom magam:P (tessék csak balra nézni a képen:))
Az egyik legjobb 'pillanat' az volt, amikor egyik percről a másikra erős nőtúltengés volt a teremben, ugyanis a férfiak kivonultak EB-t nézni:P
Természetesen beettem magam a tömegbe, persze csak fotózni, na jó meg azért is, hogy szóbaelegyedjek egy-két kiszemelt áldozatommal:)
Hogy sikeres voltam-e? Hehe... Négyből négy volt... ...foglalt.  Na mindegy, most ilyen a formám:P Lesz ez még jobb arány is:) Összeségében biztos jobb lett volna végzősként és nem fotósként érkezni, de nem tudom, hogy mennyire éreztem volna jól magam, hisz közelibb barát most egy sem akadt. Ejj-ejj-ejj...
Fotók a hetifrissito.hu-n ide kattintva, illetve a hamarosan induló vaskarika.hu-n is lesznek:)

Nemrégiben fedeztem fel és telepítettem ezt az összetevőt Firefoxhoz, Explorerhez, stb. Kép és videókeresési funkcióval rendelkezik, vagyis a találati lista megjelenítését csinosítja ki.
A "következő oldal"-ra való kattintás ezzel megszűnik, egy 3D-s kezelőfelületre teszi ki a talált képeket/videókat. Van benne diavetítés funkció is viszont akad még egy két hiányosság avagy kevésbé felhasználóbarát dolog. Itt a demóvideója:

A gépet nem lassítja, legalábbis én nem vettem észre teljesítménycsökkenést. Nekem nagyon tetszik, szerintem az átlagos felhasználóknak bőven megteszi:)
Innen letölthető.

Még a gyro-tour során láttam ezt a szépséget, amikor Akaliban leszálltunk és elmentünk ebédelni. Egy nagyon szép állapotban lévő Wartburg 1000-es, a még szép formavilággal megáldott hatvanas évekből, a 45 lóerős púpos.

Annyira nem értek a veteránokhoz, ezért több adatot nem is közlök, még a végén felsülök valami típuszámhibával. Igazság szerint a sok apró részletével alkot egy olyan összhatást ez a formavilág, amit sajnos a "fejlődéssel" tönkrevágtak a későbbi kocka-wartburg megjelenésekor.

Persze ez sok márkánál van így és ez annyira nem is baj, mert ha csak púpos Wartburgok és Trabantok rónák útjainkat, akkor nem is lenne bennük annyira sok különlegesség, mint így. Akkor nem lennének az ilyen kipufogóvégek annyira frenetikusak, hogy lencsevégre kapjuk őket:)

Amikor felújítottuk a lakást, próbáltam odafigyelni az egész megjelenésére. A fehér falakat többféle mintával és színnel tarkítottuk, ezekhez a színekhez passzolnak a bútorok, a függönyök, a szőnyeg, a tányérok, sokminden. Apró dolgokkal tettem otthonossá, nyomokban modernné.. ..vagyis inkább egyedivé a kéglit. A bejárati ajtó már régóta szúrta a szemem, egy ideig cserélni akartam (kicsit nagy összeg), aztán nem foglalkoztam vele. Most viszont vizsgaidőszak lévén félretoltam egy picit mindent (tanulást is beleértve) és nekiugrottam. Két nap (összesen 12 óra), két ecset, két kisdobozos festék, ragasztószalag, szike és némi türelem szükségeltetett a remekműhöz. "Remekmű", mert nekem nagyon tetszik a végeredmény:D

Legszívesebben most végigpingálnám az egész lakást, de még azelőtt elpakoltam a festőcuccokat mielőtt a Sixtus-kápolna freskói felkerültek volna a plafonra:P Viszont akad még egy-két üres felület, amikre ezután tervezgetni fogok:D