Most már több éve a kezemben van ez a Canonék 10D nevű gyermeke, de még sosem sikerült villámot fotóznom. Nagy vágyam már egy ideje, hogy lencsevégre kapjak egy elektromos öngyújtóénál némileg nagyobb kisülést, de akárhányszor villogó vihar volt, csak nem adódott úgy az idő vagy a helyszín, hogy fotózhassak. Bonyival már meg is beszéltük ősszel, hogy majd a nagy „vakus” viharok előtt kivonulunk valahova, aztán serényen megörökítjük Isten nyilait, ha mosolyognak, ha nem. Csütörtökön este végre eleget tehettem villámkép-rögzítési vágyaimnak, nem is egyszer.

A nagy vihar előtt még gyorsan lerohantam a partra, és életem első villámos fotójaként elkészítettem ezt a képet:

Aztán ezen kívül természetesen még készült egynéhány, nagyjából 10 percet szántam a műveletre, mert közben Zsótti is jelezte, hogy mindjárt ideér a zuhi, így siettem.

Ha jobban megnézitek a képet, akkor látjátok a hurkot jobb oldalon és a másik ágat balra a fővillámtól...

Annyira örültem, hogy elsőre volt akkora mázlim, hogy dupla-villámokat láttam:) Ez utóbbi a kedvencem, Zsótti szerint a jobb oldali villám olyan, mint egy táncoló figura. Kicsit hosszú a jobb lába, de tényleg hasonlít:)
Szívesen maradtam volna még, csak hát ugye fújt a szél, a nyaralóban várt a sok a feltölteni való anyag és a zuhit sem kívántam. Remélem, hogy még lesz módom a jövőben hasonló felvételekre:)
 

A tegnapi nap nagyon szuper volt több szempontból is.
Balatonfüreden voltam a Grand Aero Challenge-en, ami olykor-olykor elég látványos volt, bár sokszor akadt olyan pillanat is, amikor a távoli magasban brümmögő gépek el sem érték az ingerküszöbömet. Szuper volt, bár párszor sikerült lemaradni a látványos helyzetekről is:P

Igen, a gép szárnyának szélén lévő háromszög a vizet súrolja, kattints a képre a képgalériáért!

Itt lentebb meg egy videó, tessék megnézni!

Reggel tíztől délután kettőig, igen, pontosan négy órát ücsörögtünk a napon Zsóttival, és természetesen „nem” égtem le egy cseppet sem… Az új becenevem Homár, de a blog marad Atom, mert homáros már van egy. Leégés közben ittunk egy-egy cappucinót is a közeli automatából, ami hatalmas sikert aratott, mert:
1. extra cukorral is keserű volt, amit szerencsére enyhített az, hogy túl vizes volt
2. cukor helyett hangyákat kaptunk extraként, személy szerint ötöt halásztam ki a habból, gondolom betámadták a dolgozók a szabadban lévő gépet és belül már egy hangyaboly van (vagy az üzemeltető ott tartja a hangyafarmját)

Elég durván néznek ki a vállaim és a térdeim, remélem azért megmaradok. Legalább most az sem fog látszani, hogy ha netán elpirulok:)

Bővebb cikkem információkkal, fotókkal és még egy videóval ide kattintva!

Aztán délután vitorláztunk is, életemben először, Füredről Csopakra, majd Csopakról egy kicsit befelé. Elképesztő, hogy milyen nagy csend, milyen nagy nyugalom van kint a vízen. Nagyon tetszett ez a kis út, bár ettől még nem állok neki gyűjteni a milliókat, hogy utána vitorlás cipőben koptassam a fedélzetet.

A vízről épphogy még a vihar előtt sikerült visszajönnünk, szerencsére még a fürdés megvolt kint a „tengeren”. Aztán persze mit csinál a sztahanovista balcsin? Naná, hogy megy vissza a nyaralóba, hogy helyrepofozza az adatkupacot és utána megossza azt a világgal:P Így van ez…

Mint tegnap előtt azt ígértem, ma beszámolok a tegnapi élményeimről. Mivel már repültem párszor, ezért "nem nagy kunszt", hogy reggel ismét a jó öreg Kamov (39 éves) ülésében kötöttem ki, hogy fényképezzek és vidózzak. A látvány döbbenetes, de erről írok itt. A lényege a sztorinak az élmény, amit Csaba (a pilóta) szerzett tegnap a fel és leszálláskor (e történetet már elmeséltem a környezetemben szinte mindenkinek tegnap:P

Először is Anya vitt ki reggel két falu közt egy útra, ahol megálltunk, s a mellettünk lévő föld sarkán szállt le a gép, majd a rotoroktól félve laposkúszásban beszálltam, anyának integet, és már mentünk is.

Aztán rövid tankolás és egyebek után végigrepültünk a Rába mentén Csákánydoroszlóig, ahol a megbeszéltek szerint, az első alkalmas helyen kiszállok. Természetesen alkalmas helynek egy miniatűr füves platz pont megfelelt a főút mellett. Az már mellékes, hogy egy kajálda mellett volt, ahonnan kirohantak az emberek a robajra, hogy megtudják mi ez a hangzavar a reggeli kávézás közben.

Laposkúszás a kerítésig, Csabának integet, két kép kattint, aztán indultam is pár szempár keresztüzében a kereszteződés felé. Az egyik asztaltól odakiabált nekem egy faszi:

"Te! Király a taxid baz'meg!"

Köszönöm. Ez volt eddig az egyik legjobb élményem, ami leszálláshoz kötődik. Helikopterrel akarok közlekedni... Ötezerszer lazább volt így érkezni, mint bármilyen limuzinnal vagy luxusautóval:)

Itt a taxim:) Majd beteszek egy friss képet is később:P

Légifotók ide kattintva. Videó (most nem helikopterhanggal, hanem zenével) lentebb:

Jhajj... Ez fránya munka. Tegnap reggel hatkor keltem, mert reggel hétkor már Ikerváron voltam interjúzni egy mezőgazdasági kft elnökét. Hogy miért kellett reggel hétkor már ott lennem és miért nem ért rá később? Mert az interjú mellé járt egy röpke repülés is, méghozzá Zsenák Csabával és Kamovjával, amiről már írtam a repülőnapos bemutatója kapcsán.

Megvolt a repülés ma is, itt az ígért kép rólam, munka közben:P

Na szóval a Rába mentén kellett fotóznom meg videóznom a belvizes területeket, és persze, hogy vállalkoztam rá, hiszen szeretek repülni. Kora reggel, egy kis pára még a földeken, helikopter ajtaja nyitva. Zsír volt nagyon a szitu. Most este van (e bejegyzés írásakor), és mindjárt indulok indulok haza, mert holnap is hasonló élményekkel kezdem a napot. Szóval a csütörtöki blogtémámat már tudjátok. Persze, ha rossz idő lesz, akkor szívás, mert nem száll fel a gép, én meg feleslegesen autózom el odáig. Na mindegy. Beillesztem a videót az árvizes területekről, aki nem akar Kamov motorzajtól megsüketülni majd négy percen keresztül vegye le a hangot. A helyzet durva, a kft földjeinek szinte 90 százaléka víz alatt van, 30 milla bukás a búzán, ugyanennyi a napraforgón, aztán még kb 40 lesz még. Szóval durva  helyzet. A világbajnok fotót, amit magamról csináltam majd beszúrom napközben, meg a cikkemet is, de azt megtaláljátok a vasnepe.hu oldalon is, mezőgazdás belvizes...

Itt a vidi:

Itt meg a képgalériám, katt a képre!
 

Egyszer már írtam a szomszédaimról itt.

Már megint túl sok információt tudok meg a szomszédaimról, annak ellenére, hogy nem akarom. Festegetek a folyósón, amikor az emeleten, a nyitott ablakú lakásból kihallatszanak Anyuka, a kisfiához intézett ismeretterjesztő szavai:

"Én még nem ettem abból a vacakból, ezért egészséges és szép krémes a székletem."

Ezúton szeretnék köszönetet mondani édesanyámnak, amiért életem során _ bármit is ettem _ nem tudatta velem, hogy milyen egyes dolgok szilárdsága. Inkább azt mondta, ha épp egy kupac habszivacsszerű édességet akartam magamba tömni, hogy az nem egészséges, hízlal, árt a fogaknak és hasonlók.

Sokkal teljesebb az életem, amióta tudom, hogy a szomszédnál minden rendben van, ettől boldog ember vagyok, s ha szembejön majd velem az anyuka a lépcsőházban, akkor majd arra gondolok, hogy egészséges.

Múlt hét pénteken a szombathelyi új börtönben volt egy _természetesen zártkörű_ Ganxsta Zolee és a Kartel koncert. Mivel annak idején nagy Ganxsta rajongó voltam, ezért egyértelmű volt, hogy vállaltam az esemény megörökítését.

A börtön bejárathoz érve zsebekből kipakolás, táska átvilágításra, én meg a fémdetektor alá álltam. Bent ezt a folyamatot mégegyszer el kellett játszani, de én nem ezzel voltam elfoglalva, hanem azzal, hogy amolyan Szökés sorozatos képek villantak be folyamatosan az őrtornyokat és a szögesdrótokat nézve. Sok-sok biztonsági ajtón, rácson és kapun átjutva végül eljutottunk (a kifejezetten modern és impozáns, amolyan szanatóriumi) börtön színháztermébe. Ott megkaptam az instrukciókat: ne szerepeljen a képeken a belső videórendszer illetve egy fegyőr sem (persze ezen instrukciókat követve elég nehéz volt fotózni/videózni. Valamelyest sikerült.
Pillanatkép a koncertből

Ganxstáékkal a koncert előtt interjúztunk, ez az alábbi videón megtekinthető egy rövid koncertösszefoglalóval egybekötve:

O.J. Sámsonnal és Big Daddy L-el kint is beszélgettünk egy kicsit, némileg furcsa volt egykoron hőn bálványozott sztárjaimmal együtt dumálni egy cigi mellett, de nem fedtem fel előttük, hogy megannyi daluk szövegét a mai napig kívülről fújom és vannak dedikált cédéim, cuccaim, meg egy mappám amiben egy tonna újságcikk és kép van róluk:P

A Vato Loco című szám a'la sitt verzióban:

A koncert egyébként faja volt, igaz kicsit furán éreztem magam az elején, amikor nekiálltam kattogtatni, és az első dolog amit láttam a szemembe villanó vaku után, az nem más volt, mint pár tucat rámmeredő szempár. Új arc voltam nekik, ezért megnéztek, mint ahogy minden médiást, aki ott volt akkor (bár lehet, hogy azért néztek, mert kétszer-háromszor úgy tartottam a gépet, hogy 20 centiről pofánvakuztam magam:P _ amatőr)

Na jah, képgaléria itt, vagy a beillesztett képre kattintva nyílik.

A koncertről íródott részletes cikk ide kattintva olvasható.

Na legutóbb nem ezt a filmet láttam, de erről írtam, úgyhogy szokás szerint ajánlom, ha már ajánlásra javasoltnak tartom:) Igazság szerint a történet nem tetszett, vasósággal elborzasztott, ugyanis egy megtörtént eset megfilmesítése lapult a lejátszóban a korongon. Sajnos néha kell, hogy szembe jöjjön ez is velünk és pofonvágva minket az arcunkba mondja, hogy: beteg és kegyetlen világban élünk.

A mai napon 98 éves a dédim. Nemrégiben jártunk nála, ahol panaszkodott kicsit, hogy mostanában fáj a veséje:
- Pannyi! (így hívja anyukám) Nekem sosem volt baj a vesémmel. Mitől lehet ez?
- Mama mitől? A kor.
- Tényleg Pannyi, öregszem.
Ez annyira aranyos szituáció volt:) Ebből is látszik, hogy 98 évesen nem érzi magát öregnek, és aki belül nem öreg, az kívül sem az:)

A tavalyi szöveghez hasonlóan dédiről:
A mai napon 98 éves a dédim. 1911-ben született, sokat dolgozott és nélkülözött életében gyermekei, majd később unokái-dédunokái javára is. Kisgyermekként átélte az első világháborút, a monarchia felbomlását, fiatalként a diktatórizmust, a világválságot. Fiatalasszonyként a II. világháborút is megtapasztalta, és még rengeteg fontosabb történelmi eseményt/korszakot, de minek is soroljam fel a wikipedia 20.századra vonatkozó fontos évszámait?

Négy gyermek édesanyjaként terebélyes családot tudhatott magának (sajnos napjainkra már kevesebben lettünk). 4 unoka lévén sok dédunoka született, számszerint nem is tudom, hogy hányan vagyunk:P Nem is az a lényeg, hogy mennyien lettünk, hanem az, hogy van egy dédink, aki sokmindent átélt, a kávét erősen és feketén szereti, sosem dohányzott, imádja Anya püspökkenyerét és a mai napon 98 éves...

Mint arról tegnap többhelyütt beszámolt a média: árvíz sújtott sok több falut Kőszeg környékén. A több napig tartó és a hegyről lezúduló eső most összegyűlve megiramodott, elárasztotta Ausztria egy részét, átjött a határon, majd megtépázta Kőszeget, Bozsokot, Cákot, Velemet, Kőszegszerdahelyet, Kőszegdoroszlót s még lehetne sorolni. Valószínűleg lehetne még írni pár településnevet.

Amikor hallottuk a hírt, hogy Kőszegen vízben áll a belváros, elindultunk Velembe. Kőszegdoroszlóig jutottunk, ahol főnököm úgy gondolta, hogy nem nézzük meg az úton hömpölygő víz mélységét, a kifejezetten nem erre a célra gyártott autójával. Annyira még nem volt durva, az előttünk lévő autókból kettő átment. Aztán balra nézve azt láttam, hogy egy ház udvarán széles folyóként hömpölyög a békésebb napokon "ér"-ként emlegetett patak.

Az udvaron nem állt a víz, hanem zubogott, mint egy 40-50 méter széles folyó

Én ezen nagyon meglepődtem, ilyet még nem láttam. Nagyjából egy időben érkeztünk az árral, tehetetlenül néztük, ahogy elönt mindent a víz, megtelik a pince, brutális volt. Aztán amikor egy fotó kedvéért kicsit jobban előrehajoltam kicsit beleléptem úgy bokáig a vízbe, innentől fogva már nem zavart, hogy nem gumicsizmában vagyok. Feltűrtem a nadrágom szárát és besétáltam a faluba is. Ott is döbbenetes volt a látvány.

A hídon többször átcsapott a "patak", begyűrt egy kukát, kicsivel arrébb pohárral merték ki egy kocsiból a vizet. Durva volt. Videóztam is a helyszínen:

Amikor elindultunk visszafelé, még járható volt az út. Fél órával később, már dzsippel kellett bemenni. Kollégáim fotóit nézve aztán láttam, hogy hogyan fest egy szétszaggatott híd Velemben, milyen Kőszeg belvárosa sárosan, megázva, felbomlott aszfalt és térkődarabokkal... Durva. Azt hiszem átértékelem a reggeli mondatomat, amit az ablakon kinézve gondoltam: "Nem is baj, hogy esik pár napig"

Ma Szentgotthárdra kell kimennem, mert rekordmagasságon áll a Rába.. Ki akar önteni. Remélem nem teszi..

A kőszegdoroszlói árvízről fotóim ide kattintva.

Összefoglaló cikk képekkel, percről-percre.