A hétvégén amellett, hogy Szentivánéjeltem, benéztem a Savaria Múzeumba és a képtárba is a Szemen szedett igazságok kiállításra. E kiállításon Marosfalvi Antal műveit lehetett megnézni, ezek közül bejegyzem a kedvenceimet. A kiállításról cikk ide kattintva olvasható.

Baltazár

Szívárvány

Még több kép a tovább gombra kattintva!

Napközben a fene tudja milyen úton-módon egyszercsak beleakadtam ebbe a videóba. Eleinte nem tudtam, hogy mi ez, aztán Ádi átküldte a teljes videó linkjét, amiből kiderült: cipőmárka szponzorálta videó. Pontosabban: "A Lakai cipőmárka, Fully Flared című filmjének az introja"

Ezt a videót úgy jó nézni, ha nem tekersz bele. Csak nézed a lassú felvételeket és ámulsz a jeleneteken. Nagyon ügyesen összehozták ezt az erős lassítást a robbanásokkal és a zenével. A kamera képe (szín, minőség, stb) pedig csodás, annyira szeretem az ilyen felvételeket:) Javaslom megtekintésre:)

Vélemények? Azért van egy-két erős jelenet, pl. amikor a srác eltűnik a porfelhőben és csak a deszka bukkan fel. Vááá... :)

Van abban valami nem normális, hogy 2 óra 38 van és még írok egy bejegyzést, nem?
Na ja, már majdnem lefeküdtem aludni azzal a döntéssel, hogy majd reggel írok, aztán eszembe jutott, hogy mennyi dolgom lesz, így inkább most pötyögök:P Az estém vasárnap bejegyzések ápolása helyett bútorvadászattal telt (nézelődtem a neten valami szekrény után), ugyanis kezdem túlon-túl belakni a földet a szobámban. Emellett megnéztem még (újra) a Félelem és reszketést Las Vegasban-t, meg egy videót is össze kellett rakni. Elvoltam. Nos így 2 óra 41-kor már úgy érzem, hogy elég lesz beillesztenem a videóm, aztán aludni valamennyit reggel 7-ig, úgyhogy be is fejezem.

Szombaton Szentivánéj volt, szokásos tömegnyomoros buli, most nem vettem rajta aktívan részt, inkább múzeumoztam és kiállításon voltam. Erről majd később. A szentivánéji programokból kettőt néztem meg: a Savaria Szimfonikus Zenekar koncertjét, és a tűzijátékot. E kettő némileg egyben alább:

Pár vasárnapon már vendégeskedett a blogomon egy slampos oroszlán, akit nagyon-nagyon megkedveltem. Egyelőre nem találtam több epizódot amiben szerepelne, de biztos van még pár a történelemben.

Eme epizódban Goofyval szivatják egymást agyon, trükkösen, tipikusan, fél egykor röhögősen, egy olvasó ajánlotta e-mailben (a videó feltöltője), köszönöm...

Imádom ezt az oroszlánt:) Remélem már ti is kezditek megkedvelni egy kicsit:)
Most nem is írok többet, megyek is fotózni-videózni Szentivánéjt, szimfónikus zenekart, tűzijátékot s miegymást:) Aztán buli. Jeee.. Van abban valami, hogy ez az év leghosszabb éjszakája:P

A héten írtam egy cikket a szombathelyi graffitikről. Fotóztam hozzá egy galériát is, és persze kikértem egy utca-művész, illetve egy rendőr véleményét is. Úgy érzem, hogy érdekes lett az anyag, s kisegítvén a hálón keresgélőket ide is bejegyzem, ha már egyszer szereti a google a blogomat:)

A megfelelő környezetben lévő graffiti nem bántja a szemet, viszont manapság már sok a gyenge minőségű rajz, amik művészi értéket néha, akkor is csak nyomokban hordoznak. Inkább csak „tag”-eket (amolyan címkék, az alkotók neve) hagynak a falakon sokhelyütt. Lehet, hogy fantasztikusan oldotta meg az utcaművész a 3-4 betű egymásutánját, de ez a laikusok számára általában nulla művészi tartalmat hordoz. Sokszor pedig olyan helyre kerül, ahova igazándiból nem kéne. Új épületek homlokzatára, mint ahogy a frissen elkészült belsikátor márványlapjain is hamar megjelentek az első tagek.

A MŰVÉSZ
Egy nevét (érthető okokból) nem vállaló graffitist kérdeztünk arról, hogy mi a véleménye a tagelésről, milyen a helyzetük napjainkban.

- Minden graffitis tisztában van azzal a ténnyel, hogy az átlagember számára a létünk csupán vandalizmus. De szerintünk egy fal megfestése maximum esztétikai kárt von maga után, és igenis lehet tőle érdekes, változatos egy amúgy unalmas utcakép. Rengeteg firkász jár művészeti iskolába, sokan grafikus pályán mozognak tovább, semmi esetre sem kéne ezeket az embereket holmi bűnözőkként azonosítani. Ha egy rajzot lemosnak, az alkotója úgyis rájön, hogy nem oda való a munkája.

A cikk folytatása ide kattintva olvasható

A képgalériám a graffitikről ide kattintva megtekinthető

Tegnap futottam bele ebbe a videóba, amin egy jót vigyorogtam, persze a sörös és a szexes résznél:P Csupán 52 másodpercben foglaltak össze egy-egy életet, amolyan gyors sors. Annyira jellemző és annyira jó:)

Van még pár ilyen jellegű videó a neten, egyik kedvencem ez az Xbox reklám, miszerint rövid az élet, ezért játsz többet.

Ha nem is játszom többet, de valami van benne. Manapság úgy pörögnek a napok, hogy észre sem veszem őket. Aztán hipp-hopp eltelik egy hét, egy hónap, egy év... Azt mondják később majd gyorsabbnak fog tűnni. Nekem ez a tempó már elég gyors, nem szeretnék végigszáguldani egy IC-vel az életemen. Így is épphogy eltelt egy kis idő és máris ennyit változtam.

Hogy a baloldali képen hány éves vagyok, azt talán Anya tudná megmondani. A jobb oldali kép pedig 18 napja készült, talán kicsit mintha nagyobb fejem lenne és vékonyabb lennék, mint kiskoromban. A baloldali képen valamiért duzzogtam, biztos süti-hiány volt vagy valamit nem kaptam meg. A jobboldali képen pedig a k*rva nagy gazban parkoltunk és most ne fotózz fejet vágok.

Nos a múltkori bejegyzésem kommentjeiben szó esett egy félszar(v)ú szarvasbogárról, amit felkutattam, de kegyeleti okokból és az internetező gyermekek lelki békéjének nyugalma érdekében nem fotóztam le, így nem is teszem közzé azt a némi maradékot, amit a többi egyéb rovar meghagyott belőle.
Találtam egy másik halott bogarat

Helyette pár fotó és egy igazán jó pillanatot megörökített videó. A nagy kanbogár épp a nősténnyel úgymond "együtt volt", amikor megérkezett másik két kan, két vetélytárs. A domináns A hím nem engedte át a többieknek a nőstényt.
A macsók gyülekezete, a képen nem látszik, de a baloldali hím alatt egy nőstény van

B hím közelített, de A nem hagyta másnak, hogy hozzáférjen kedveséhez. Kisebb megmozdulások után A hím előrébb mászott, szarvaival elriogatta a többieket, majd felkapta a nőt, s ledobta a fáról _ az igazi macsó. Miután végzett másé ne legyen. A videóban később még látható egy reccsenős viadal is, amit szintén ejtéssel fejeznek be.

Egyébként a fa tövében kamerával és fényképezőgéppel felszerelkezve azt figyeltem, hogy folyamatosan elindulnak egymás felé, kicsit viaskodnak, aztán végül az egyiket mindig ledobja a másik.
Harc a területért, ledobás előtti pillanatok

A lezuhant tag nem adja fel, ilyenkor sebtiben elindul vissza, és van, hogy az esést követően egy-két perc múlva már újra ott van a másik bogárral szemben - s ez így megy egész nap. Elvannak... Ki tudja?! Lehet, hogy ez játék és így szórakoznak, nem száz százalék, hogy a fűzfa feletti uralom a kiváltó ok.

Kapcsolódó:
Újra nálunk a szarvasbogarak
Szarvasbogár - Shit-Iron-Beetle

Sosem voltam sportrajongó, valahogy ez a szál hiányzott az életemből. Nem szerettem focizni, de kosarazni sem igazán. Nem labdaundorom volt, hiszen kifejezetten imádtam egyérintőzni meg ilyesmik, csak a csapatszerűen mások ellen vívott harc a bogyóért az, ami nem fogott meg.

Ez azóta sem változott – igaz valamikor végignéztem egy curling meccset a tévében és tavaly még vízilabda mérkőzésen is voltam. Emellett az olimpia alatt néha ráfeszültem hajnalban a képernyőre, persze csak lazításképp. Na igen, az ember változik. Manapság már nem sport iránti érdeklődési köteléknek egyetlen, rövid és rojtos szála hiányzik, hanem egy hang a háttérből. Hat éve...

Stílusosan egy jéghokimérkőzés aláfestő zenével a Ganxsta Z. és Kartel - Jégre Teszlek című albumról...

A hétvégén repülőnapok voltak Tokorcson, kint volt az egész család a két napban s elmondom büszke vagyok apámra, hogy így összehozta (ő szervezte). Nem kis dolog volt ennyi gépet idecsődíteni. Volt AN-2, Kamov, Moran, PZL, Cessnák, sárkányrepülők, paratrike-ok, Falke, hátimotoros ernyősök, és vagy nyolc egyforma (illetve egymáshoz hasonló) gép is, ők túrarepülősök voltak.

Még biztos lehetne sorolni párat, amit kihagytam. Szuper volt az első nap, repültem sárkánnyal, utána megint. Sikerült fotóznom, és videóznom is, mind földről, mind levegőböl is. Képgalériám az első napról ide kattintva elérhető. Alább pedig egy összefoglaló videó a két napról, tessék megnézni!

A két nap alatt természetesen nem csak repülés, hanem rally-cross autók csapatása is volt illetve OFF-road dzsipek kiállítása. Itt kell megjegyeznem, hogy egy falubéli fickó (kissomlyói) H1-es Hummerje is ki volt állítva, ami azért kuriózum verda még mindig e kis országban, nem látni nap, mint nap (szerencsére, ugyanis ha mindenki ilyenekkel rohangálna, akkor már kifogytunk volna az üzemanyagból).

Zsenák Csaba idén is bemutatta, hogy mit tud a Kamov - annak idején biztos félrenyelték volna a szovjet mérnökök a vodkát, ha valaki ilyen figurákat csinált volna eme helikopáterrel:P
Erről is készült egy videó, ím:

Összességében véve nagyon jó volt ez a két nap, Anya és Marci is repült, mindenkinek tetszett minden, volt G-terhelés, volt szél, meg volt szimpla siklás, finom pörkölt - minden klappolt a jókedvhez:) Igaz a vasárnap esti Lord koncert nem indított be, nem az én műfajom, a zenei élményt pótolta a szombati Csík koncert, amiről tegnap beszámoltam:) Képgalériám a repülőnap második napjáról ide kattintva elérhető.

Hétvégén Tokorcson repülőnap volt. Mivel az eseménymegörökítési együtthatóm elég nagy volt, ezért még nem számolok be róla, majd egy-két nap és lesz kép, galéria, videó és minden mi jó, addig most más.

Szombaton átugrottunk Tokorcsról Répcelakra, a Répcelak Fesztiválra, abból is a nyolcadikra. A Csík zenekar koncertjén kellett fotóznom (választhattam: péntek - Edda, szombat - Csík _ természetesen ez utóbbi stílusa közelebb áll hozzám, így nem volt kérdéses a kérdésre a válasz:P), és nem csak fotóztam, hanem videóztam is.

A technikai résztől most tekintsünk el, nem vagyok operatőr, ez amolyan házi-videózás, úgyis a zene a lényeg:) Három szám ugrik be nekem elsőként, ha a Csík zenekar nevét meghallom: De szeretnék, Csillag vagy Fecske, Most múlik pontosan - e három dal egymást követve csendült fel a koncerten, az első kettőt rögzítettem is, a harmadikat hülye fejjel nem, de majd a következő koncertjükön meglesz az is:)

Nos, alább már látható is az első, a Csillag vagy fecske, ami személy szerint a kedvencem. Nagyon jó volt (és a videón is látszik), hogy miután elkezdődik a dal ketten bemennek a színpad elé, majd szép sorban meghízik a tömeg és egy csapat éneklő ember üvölti együtt az énekessel a sorokat - plusz a sátorban is jó sokan énekeltek. Na klikk és watch!

Ugye, hogy jó volt? Szeretem ezt a számot Kispálosan, Erik Sumosan és Csíkosan is:)

Megszakítván Atom koncertvideóit most beillesztem ide a Most múlik pontosant, mert ez is nagyon jó szám, eredetileg Quimby, de valahogy sokkal ízesebb lesz a népi hangszerekkel:)

Ugye ez is tetszett?! _ nekem és Anyának kifejezetten (azóta is ezt hallgatja folyamatosan:)) Végül, és egyben utolsó sorban (hiszen nincs több videó a bejegyzésben) a De szeretnék - ismét Répcelak Fesztivál - ismét Atom remegő kéz és rágyógyult ujjak a zoomra:P

Nagyon jó koncert volt egyébként, nekem nagyon tetszett. Persze nem csak "slágerek" hallatszottak a koncerten, sok-sok népi gyűjtésből származó dal/nóta csnedült fel, ami szintén jó volt, azokon fotóztam.

Ide kattintva nyílik is a galériám róla:)

Aki mégtöbbet olvasna a fesztiválról itt tájékozódhat (amennyiben az általam felvett videókkal valami gubanc lenne és nem indulnának el, akkor azokat az imént beszúrt linkre felugró cikkben megnézhetitek).