Szombaton Anyáékkal leugrottunk Veszprémbe, hogy megnézzük miképp érkeznek célba a Veszprém Classic 2009, az Oldtimer Szuperkupa harmadik fordulójának résztvevői. Több, mint hatvan autó gurult fel a céldobogóra *s ezzel a hivatalos részét le is tudtam*
Akit jobban érdekelnek a részletek kattintson e cikkemre!

Természetesen szétfotóztam az agyam és videóztam is, kevés autó akadt a mezőnyben, amelyik nem volt idősebb nálam. Jó kis matuzsálemek is voltak köztük és szabad itt megjegyeznem, hogy míg egy hatvanas években készült autó már matuzsálemnek számít, addig a hatvanas években született nők épp oly fiatalok, mint bármely mai huszonéves *s ezzel a tisztelettudó részét le is tudtam*

Két abszolút kedvencem volt, az egyik a kis piros Fiat 500-as. Hiába éri zselés hajtincseimet 195 cm-nél kicsivel magasabban fújó szellő, mégis akarnék egy ilyet. Egyszerűen imádom, elsődlegesen nem egy farokhosszabbító Dodge Viperre vágyom - tehát vagy reálisan gondolkodom az anyagi helyzetemhez képest, vagy megvagyok elégedve a méreteimmel, vagy csak szeretem a kis Fiatokat (Seicento tulajdonosként van némi tapasztalatom). Bevágnám a hónom alá, aztán mennék vele mindenhova:)

A másik kedvencem az Opel GT (egykori reklámja ide kattintva), az Opel GT, a németek Corvettje, egyszerűen csak bámultam azokat a körbeforgó lámpákat, meg úgy ahogy van az autón minden részletet. használtautó.hu-n kettő van, 2,5 és 2,9 millió. Van ára a hetvenes évek német Amerikájának...

Sok-sok kocsi volt, erra ki is térek fotógalériámban és eme rövid hangulatvideóban is, amelynek 3:25 percénél látható a legfeltünőbb autók egyike, a Ferrari Dino, és 4:00 percnél a hatvanas évekből származó Jaguar, amit érdemes megnézni!

Voltak Ladák, Skodák, 125-ös PolskiFiatok, amilyenből még nekünk is volt otthon kettő vagy három. Anya meg is jegyezte, hogy nem kellett volna eladni, csak a garázsban letakarni és most elővenni. Nekem mondjuk furcsa látni ennyire eredeti valójukban azokat az autókat, melyek még gyerekkoromban ellepték az utcákat
Egy igazi ritkaság: Ferrari Dino

Az egyik Skoda az emelvényen nem akart beindulni, úgy kellett letolni róla, míg egy Mercedesben valami elrepedt s némi füst mellett folyni kezdett alul valami folyadék (nem elől a hűtőnél). Azért a Mergát is feltolták az emelvényre, utána meg le...
Mustangból is volt pár

Ide kattintva nyílik a képgalériám.

"Fiam! Ne játssz az étellel!" - hangzik el esetenként egy-egy családban az asztalnál. Szerintem nekem inkább azt mondták, hogy: Lassabban! Nem eszi meg előled senki sem! Tóóóni, egyszerre csak egyet! - kicsit habzsolháp voltam:P Tudjátok, az olyan, hogy rávetem magam a süteményekre és szinte egyben tömöm úgy magamba, hogy közben már a másik kezemben ott az utánpótlás. Erre pont van az archívumban példa. Pillanat és előkerítem... *időközben eltelik pár pillanat* ...Aha! Meg is van, tessék:

Szép lassan leszoktam erről, és nem is játszom az étellel, viszont ha szülői engedélyt kapok (illetve kreatív támogatást), akkor miért is ne?!

Tegnap felfedeztük Afrikát a tálban. Ez egy groteszk ábrázolása is lehetne a javarészt szegény, illetve éhező lakosságú földrésznek, de vihetjük más fonalon is: a forróságról híres Afrika bundában. Hogy ne szaporítsam a szót, ím Afrika, KFT helyett Anya tálalásában, rántva:

(Jó most ne kötekedjünk a pontos rajzolattal, de hasonló)

Már majdnem kettészeltem a kontinenst, amikor Any előszedett két csípőspaprikát és egy tököt, mivel úgy gondolta, hogy az autónak pont megteszi, így készült hát el a csendélet, mely az Autóval Afrikába címet kapta.

Hogy normálisak vagyunk-e? Mikor-hogy. Ezért is szeretem annyira a családomat:) ...

Most bekontrolcéztem azt a hercegnős cikket, amit Anyától nyúltam és szerkesztőségileg kicsit megírtam, csak ott kicsit elveszett az oldalon, így itt is publikálom. Mellesleg 20 perce kínlódom, hogy bejöjjön az admin felület, így írni sem tudok, csak gyorsan másolok. Szóval Anya blogján jöttek elő ezek a hercegnős képek, amiket nem bírtam nem kommentálni. A többesszám első személy a szerkesztőségi fogalmazás miatt van.

"Boldogan éltek, míg meg nem haltak." - olvasható/hallható ez sok mese végén, és persze ilyenkor szoktuk azt is mondani, hogy: Ilyen csak a mesékben van.
Számos karikatúrát találni az internet tekervényes ösvényein, amik a mesebeli hercegnők utóéletét mutatják be, ami azt sugallja, hogy az ő életük sem lenne a valóságban fenékig tejfel. 2007-ben készített a Walt Disney stúdió egy filmet Bűbaj címmel, melynek története hasonló, a rajzolt mesevilágból a való világba, New York Citybe csöppen Giselle hercegnő, ahol aztán szembesül mindennel ami koszos, ami rossz, ami igazi. Persze kacifántos kalandozásai alatt szerelemre lel és az események sorát nézve ismét arra jutunk, hogy: ilyen csak a mesékben van.

Dina Goldstein, Vancouver-i fotós egy képsorozatban ábrázolta a happy end utáni valóságot, Fallen Princesses fotósorozata már bejárta a web humorgyüjtőit, körleveleit, legutóbb pedig a szerintem.blog.hu-n leltünk rá. Azért úgy gondoljuk, hogy e cikk további részeit az éppen "Ha nagy leszek én is hercegnő akarok lenni" korban lévő kislányunk, ha lehet ne lássa.



Hófehérke lehet, hogy jobban tette volna, ha a törpékkel marad, mert így egy meccset néző herceg, négy gyerek, és a háziasszonyok mindennapjai várnak rá. Boldogan élnek, amíg meg nem halnak.



Piroska valószínűleg számtalanszor megdézsmálta kosarának tartalmát, s időközben a nagymama háza felé vezető út mellett egy gyorsétterem is megnyílt. Ezek után már hetedhét országon túl sem találni olyan farkast, aki megpróbálná egyben bekapni.



Hamupipőke üvegcipőjét nem találta meg a herceg, ugyanis azt egy leleményes környezettudatos polgár bedobta a szelektív hulladékgyűjtő üveges kukájába. Hamupipőke azóta egy bárban vár, hátha talál valaki egy akkora söröskorsót, ami pont illik a lábára.



Csipkerózsika altatóját valószínűleg kicsit túladagolta az önjelölt vegyészboszorkány, ugyanis a lány azóta is hosszas álmát alussza. A herceg mára már az öregek otthonában várja szerelme ébredését, csak vár és vár, csókja nem hatott annak idején repülősóként. Csipkerózsika ébredése után valószínűleg egy jó alapos fogmosásra és némi viagrára is szükség lehet majdan.



E kép a német Rapunzelt ábrázolja, amit nem is próbálunk elviccelődni, ez kicsit durva, tragikus lett.



Emlékeznek még Jázminra ugye? Aladdin szerelmére, az arab hercegnőre. Mi más is lenne napjainkban a Közel-keleten, mint háború, vallási okokból vagy épp az olajért. Jázmin is csatasorba állt, a dzsint pedig valószínűleg kémként alkalmazzák a haderők.



A Szépség és a szörnyeteg című mesét sokan ismerik, de az évek múlnak, és mint azt tudjuk, manapság a szépségnek már van ára, ami a plasztikai sebészek zsebében landol. Belle a szépség, ha esetleg nem tudta volna a válság miatt kigazdálkodni a borsos műtéti költségek és a botox injekciók árát, akkor valószínűleg beadta Tik-tak urat, Kanna mamát és Csészikét a zaciba vagy egy ószereshez. E képet elnézve azért felmerülhet bennünk, hogy akkor most ki a szépség, és ki a szörnyeteg.

Ha jól emlékszem kedden reggel esett meg az alábbi eset:

Szokásos reggel: amikor már a földsáncok sem segítenek és a gránátokból is kifogytam, akkor bele kell törődnöm a helyzetbe, hogy vesztettem, kitűzöm a fehér zászlót és nem hadakozom tovább a telefonok ébresztőivel. Lesasszézok a galériáról, általában épp bőrrel, de olykor előfordul, hogy itt-ott megfogyatkozik kicsit a hámrétegem _ ezt általában valami jó dallamos, vidám megjegyzéssel kommentálom. Aztán átsiklok az Atombunkeren, bedugom a konnektorba a vízmelegítőt, 3in1 a bögrébe, folyóügyek intézésével rászolgálok kicsit a csatornadíjra, aztán már jöhet is a kávé kavargatása. Legtöbbször a wc ablak mellett iszom meg a kávém a reggeli cigihez, ugyanis ilyenkor még nem publikus az öltözékem a lakóközösség számára.

Miután végeztem urbanista rituálémmal felfogom, hogy késésben vagyok, és kapkodva felkapkodok magamra ruhákat, eközben általában még pólót cserélek, mert úgy gondolom,  hogy ma más kell, vagy inkább hosszú stb. E helyzetet még bonyolítja az, hogy amit fel akarok venni általában mindig épp a vasalnivalók közt van _ amúgy az esetek 50 százalékában nem abban a pólóban indulok el otthonról, amit először felveszek.

Miután megoldódik a testfedési problémaköröm már a tükör előtt tobzódom. Fogmosás közben a tükör előtti polcra nézek és eldöntöm, hogy délután letörölgetem. Miután végeztem az arc-fog-fül területekkel, jöhet a sziszegős-zuhany, s utána a zselézés (amivel fixálom már azt, hogy nincs újabb pólócsere), aztán végül a parfüm. Csukló, fültő, és persze nyak-mell magasságban egy adag, amiből kedden egy spricc pontosan a bal szememben landolt.

Először némi morgódással megtöröltem, aztán feltűnt, hogy marja a szemem. Természetesen rögvest kimostam, de csak nem akart a csípő érzet eltűnni. Nagyjából két perc múlva olyan vérvörös szemmel indultam el, mint aki belefejelt egy tál Erős Pistába, vagy elszívott minimum tíz kiló marihuánát. Nekiálltam kacsintgatni, mert ugye Hugo még erősen gerjesztette a szememet. Az utcára kilépve az első kacsintásom rögtön gazdára is talált, így sarkonfordulva és magam mögött hagyva egy feszes negyvenest visszamentem a napszemüvegemért. Jól tettem, egész délelőtt rángatózott a szemem.

A szerkesztőségben elmesélve a sztorit felajánlottam, hogy meg lehet szagolni a bal szemgolyóbisomat, kollegina nem élt a lehetőséggel. Kicsit aztán lecsillapodott a dolog, pár órával később ismét viszketni kezdett, dörzsöltem egy kicsit, majd utána az ujjbegyeimről a parfümöm erős eszenciája köszönt vissza.

Illatos volt aznap a szemem... :)

A Grand Aero Challenge két repülése közti szünetben épp a Tagore sétány felé vettük az irányt, amikor a gép a nyakban lógva csak úgy "teljesen magától" elsült és lefényképezett egy hajót. Ugye milyen szépek a függönyök?

A másik három kép amolyan igazi nyilvántartós lett, így összeraktam eggyé. Bár eredetileg volt egy jó poén, amikor lapozgattuk szemből azt mondtam rá: szigorú, erre a következő két képnél Zsótti: "Szigorú bal! Szigorú jobb!" (MUhaha! Ez most egy ralis vonatkozású poén volt.)

Nah ennyi. Hogy miért Lajos, azt nem tudom. Hajnali negyed kettőkor már olymindegy nem? (most már később van, sebaj). Most megyek aludni. Jó éjt magamnak, nektek meg jó reggelt/napot!

Nagyon szétesett az agyam így estére, nem igazán tudom jól köríteni, hogy mit is akarok írni, mert annyi minden hatás ért ma, hogy azt nehéz lenne egy kategóriába így vagy úgy besorolni, ezért inkább csak nekiállok egy folyamatos pötyögésnek aztán lesz, ami lesz.

Örömteli pillanatok közé tartozik a tegnapi nappal egybevéve a pár szóbeli dícséret, amit itt-ott kaptam, s persze ettől még nem száll el az agyam, de pont elég ahhoz, hogy érezze az ember, megbecsülik, megnézik amit csinál, nem felesleges az a sok óra a gépek mögött. Így nem hagy alább a lelkesedésem:)

Aggasztó pillanatok közé tartozik, amikor megtudom, hogy a számomra a világon a legfontosabb ember, aki nélkül sehol sem lennék, nem teljesen egészséges, a napi stressz mára már meglátszik a szervezetén, ami jelzi, hogy kevesebb idegességet, több pihenést, és nagyon megijedek, amikor azt hallom, hogy a doki összeráncolt szemöldökkel óvva int az idegeskedéstől. Én is intek, kézzel-lábbal-szívvel-lélekkel!

Örömteli pillanatok közé tartozik amikor elhangzik a "klónozni kéne az Atomot" mondat, ettől kicsit furcsa érzés tölt el, hiszen az életben volt olyan hely, ahol egy is sok volt belőlem, és most meg van ahol egyből több is elférne:) Na jah:P

Aggasztó pillanatok közé tartozik, amikor reggel felébredek és magamra húzva a nadrágom az majd' leesik rólam. Én nem látom annyira, de mások igen, lefogytam. A rendszertelen étkezés, a sokszor kevés kaja és hasonlók az utóbbi pár hónapban kicsit felemésztettek. Amióta dolgozom rendesen, futok minden után, kicsit elfogytam. Régen nem volt mit a tejbe aprítani, s érdekes, hogy amikor már megkeresem a kenyérre valót, akkor kezdek csontosodni. Én annyit eszem amennyit bírok, amennyi jól esik. Ha nem változik a helyzet, drasztikus zabálásba kezdek, ami nálam azt jelenti, hogy minden nap eszem majd bőségesen reggelit, ebédet és vacsorát is.

Örömteli pillanatok közé tartozik, a blogom. Értem ezalatt, hogy vannak emberek, akikekkel még sosem találkoztam, s mégis nap mint nap kommunikálunk egymással. Amikor ezen emberek közül valaki nem ír már egy ideje, akkor érdekes módon hiányozni kezd, elgondolkodom, hogy vajon mi lehet vele. Erre most jöttem rá egy-két napja, amikor nagy öröm fogott el már attól is, hogy meghallgattam egy Dirty Vegas számot, mert volt aki ajánlotta:)

Aggasztó pillanatok közé tartozik, amikor az elintézetlen dologhalom megett gubbasztok és csak tologatom magam előtt a temérdek feladatot. Sokszor túl sokat vállalva már nem hagyok időt magamra. És csak azért jövök haza napokig, hogy egyek, blogoljak, fürödjek és aludjak (ha máshogy nem, akkor székben ülve). Azért látom, hogy hetente kicsit több időt kéne szentelnem az életemre, mert így nem lesz semmi, se rend, se rendezettség, se kapocs, se változás, csak a munkából is adódó temérdek élmény és mozgalmasság.

Örömteli pillanatok közé tartozik a rockabilly. Épp egy Woodstock mixet hallgatok, amiben egy rockabilly szám szól és már rángatózik is a lábam, amit abból veszek észre, hogy vele együtt rezeg a szék, az asztal s talán még a felső szomszéd is...

Aggasztó pillanatok közé tartozik úgy leülni blogolni, hogy nem tudom miről fogok írni.

Örömteli pillanatok közé tartozik, hogy ennek ellenére mégis sikerül összehozni egy bejegyzést, még akkor is, hogy ha ez nagyrészt megint csak rólam szól

Aggasztó pillanatok közé tartozik, hogy nemrégiben megnéztem egy filmet, amiről egyelőre nem tudtam még értelmesen írni, és ma láttam egy másik filmet, ami hasonlóképp hatott rám. Most kivagyok akadva.

Örömteli pillanatok közé tartozik, hogy nem csak egyszernézős és jó illetve ajánlott, meg überfasza filmeket készítenek, hanem olyanokat is, amiktől kivagyok.

Na jó, ezt a simogatást-együttérzést még naphosszat folytathatnám magammal, de nem teszem. Hallgatom tovább a mixet, aztán beteszem utána annak az indiai film betétdalának a klippjét, amit most valamiért kedvelek:P Na jó, tetszik a dallama meg a nőt nézem a klippben. Kb ötödjére vettem észre, hogy van magyar felirat is rajta:P Most már tudom, hogy a Vámház körút 9-ből hozzám is szól Klapka: "Uram! Ne a nőt nézze!" :P Ahoi

Egy nagyon jó válogatást találtam a time.com-on a minap. Egy csokorba gyűjtöttek érdekes természeti képződményeket, ezek közül emelnék ki párat, amelyek engem is nagyon lenyűgöztek. Szeretem a természetet, az egyik legjobb designer, s hiába a sok mű, mindig jön egy trend, ami visszahúz a természetességhez.

Azt idáig is tudtam, hogy vannak szabályos geometriai formák a természetben, legalapabb ugye a gömb, ami számos formában jelentkezik. Viszont gondoltátok volna, hogy például a hatszög is képes a természetben létrejönni? Kifejezetten jó példa erre az írországi Óriások átjárója, a Giant's Causeway.

A sziklacsoport közel 40 ezer bazaltoszlopból áll, és ez Írország egyetlen világöröksége. Több millió éves geológiai tevékenység eredménye a sok erodálódott szikla, a vulkánkitörések után az olvadt bazaltlávát a tenger lehűtötte és szigorú matematikai formák mentén töredezett szét. A legtöbb oszlop hatszögletű, de van négy-, öt-, nyolc-, és még tízoldalú is, átlagos szélességük 30 centiméter.

A következő képződmény a Limestone. Ez egy nagy mészkőszikla, Új-Zélandon emelkedik az óceán fölé.

Nem maradhatnak ki a felsorolásból a gejzírek sem, amelyek onjták magukból a Föld mélyéből feltörő forró gőzt/vizet. Az alábbi képen a Fly gejzír látható,  Nevadában, a Bad Rock sivatagban található. 1916-ban keletkezett, méghozzá úgy, hogy egy fúrás közben behatoltak egy hidrotermikus akviferrétegbe. 1960 óta folyamatosan működő gejzír létrehozott kúpokat, rétegeket maga körül, a kibocsátott, besűrűsödött ásványi anyagokból.

Jégbarlangok - Megannyi jégbarlang jön létre az évek során Izlandon. Varázslatos a külsejük, akarom mondani a belsejük. E barlangok hosszú ideig vannak jelen egy-egy gleccser belsejében, de törékeny mivoltuk miatt, egy pillanat alatt eltűnhetnek. 

Sokszor hallani azt, hogy nincs két egyforma hópehely. Nem jártam utána, hogy ezt igazoljuk, de biztos, hogy a tudósok megalapozott kijelentése ez sok-sok vizsgálat után. Megdöbbentő, hogy milyen pontos és szabályos geometriai elrendezéssel bír egy hópihe, íme egy kicsit nagyobb felbontásban a fehér pehely, lenyűgöző a természet.

S végül egy tó, ami a kékeszöld algák, vagy a kékeszöld baktériumok miatt néz ki ily gyönyörűen. Egyszerűen nem tudok betelni a látványával, csodás jelenség. Az Otthonunk című film egyik jelenetéből való a kép, sokféle keresőszóval sem találtam, hogy hol van ez és mi a pontos neve. Esetleg tudja valaki?

Azt hiszem, hogy ilyen bejegyzésből lesz még a későbbiekben is, hisz kimeríthetetlen téma ez, körbe vagyunk véve lenyűgöző természeti képződményekkel, formákkal, millió bejegyzés születhetne belőlük.

Némi infót már szivárogtattam arról, hogy hétvégén ralizni voltunk Veszprémben. Nos elkészült a videóm, fent vannak a képek, meg egy cikk is, így jöhet a blogos része is az eseményeknek:)

PÉNTEK - A 16-odik BF Goodrich Veszprém Rallye-n szerencsére jó időt fogtunk ki, bár az is igaz, hogy a néha-néha a Nap elé pofátlankodó bárányfelhők előtt úgy hajlongtam, mint egyesek Mekka felé az imaszőnyegen, ugye le voltam égve, így jót tett az árnyék. A szervezők nagy öngólt lőttek a pénteki programmal, ugyanis a királyszentistváni pályán a prológ mellett már versenyeztek is a párosok, így nagyon hosszúra nyúlt a műsor _ kifejezetten untuk is már. Hátulról kezdvén a sort több óra elteltével még a mezőny felénél is alig jártak, amikor sorra szivárogni kezdtek haza az erős Nap sugaraiban jól átsült emberek _ idővel mi is. A profik már csak sötétedés után kerültek sorra, s akkor kellett végigmenniük a szinte már teljesen szétment pályaszakaszon, őket már csak a legkitartóbb ralisok bíztatták. Első nap letudva, egy kis paprikáskrumpli, fürdés a Balcsiban, Balatonfüreden egy karaj, aztán Tihanyban egy kis jakuzzi, hajnalban pedig a tudat, hogy reggel korán kelünk.

SZOMBAT - A szombat már jobban sikerült, reggel kávé, pakolás, aztán a Márkó-Jutaspuszta szakasz végére mentünk ki, ahol tüzesen sütött le a nyári nap sugára, az ég tetejéről Atom és Zsótti kobakjára, perzseltük magunkat rendesen. Itt jó volt a látvány, és szerencsére hamar rakódott pár milliméter por ránk, így nem kellett törődni a leégéssel sem annyira:P (Jelenleg a homlokom és az orrom hámlik.)

A kedvenc fotóm a raliról, klikk a képre, galéria nyílik.

Aztán némi szervizparkolás után háromszázfokosra felmelegedett utastérbe ugorva átgurultunk a Hajmáskér-Öskü szakaszhoz, hogy megkeressük a nagyugratót _ persze nem lett meg, rossz oldaláról másztuk meg a hegyet (ami valójában egy nagy domb volt), onnan már nem jöttünk le, inkább maradtunk. A por és a napsütés itt sem kímélte a közönséget, de fogak közt sercegő por teszi igazán élvezetessé és látványossá a murvás versenyeket. Van abban valami romantika, amikor elsuhan az ember mellett jóval százfeletti tempóban egy raliautó és beteríti porral, csak a kamerát és a fényképezőgépet sajnáltam mindig.

Mozgóképileg: most sokat videóztam, hogy legyen elég nyersanyagom, persze vágáskor már rájöttem, hogy még sok is lett, de legalább volt miből dolgozni. Ezúttal kifejezetten tetszett a végeredménye munkásságomnak, tessék egyetérteni velem, vagy véleményt formálni a videó megtekintése után.

Állóképileg: Nos most én inkább kameráztam és Zsótti volt a fotóguru, de azért lőttem pár képet én is, hogy joggal írjam le a "fotó" és az "Atom" szókapcsolatot a rali kapcsán. Azért csináltam egy-két szép ugratós és egyéb fotót, a következő ralin többet lesz a kezemben a gép, azt még mindig jobban szeretem.

Eredmények, hivatalosabb hangnem és versenyzők nyilatkozata ide kattintva.

Fotógaléria itt

Mint azt már említettem pénteken: csütörtök a Grand Aero Challenge-n voltam Balatonfüreden, majd délután vitorláztunk is. A csütörtök estém és a péntek délelőttöm videóvágással, cikkírással és képfeltöltéssel telt, aztán délután már rohantunk is a Veszprém Rally prológjára, Királyszentistvánra. A prológ jó volt, a szombathelyi pilóták látványosan autóztak (Magyar Miki és Budai Csabi). Jártunk mindenfelé, nem is tudnám már elmondani, hogy hányszor mentünk Csopakra (vitorlás klub) vagy Tihanyba (hotel).

A lényeg, hogy aznap este sikerült jakuzziba is ülni egy kicsit, így a rákvörösre égett vállaimat kirakva a vízből még élveztem is:) Valamikor nagyon hajnalban hazaérve (Fövenyes) úgy véltem, hogy a részletes napi beszámoló helyett elég lesz pár villámot publikálnom, hiszen a csütörtöki videóvagdalás miatt is csúsztam a publikálással, illetve elaludtam reggel, így lekéstük a Kékszalag vitorlásverseny rajtját:( Másnap reggel meg ugye rally.

Szombaton két dologból volt sok a ralin: porból és napsütésből. Raliról majd írok később, vizuális képanyaggal kiegészítve. Most elég legyen annyi, hogy Csabi dobogós lett (Zsótti unokatesója, volt osztálytársam), harmadik lett kategóriájában, élete első murvás versenyén. Ügyes kölyök.

Szombat este hazaérve még kirohantam tíz óra körül a Fő térre némi Kiscsillag koncertre, amiből pár számot még hallottam is. Lévén, hogy párnap hajtás után voltam, ezért elég volt az ugráló tömegek mögül hallgatnom a koncertet, s közben söprögetnem le magamról a rali porát. Egyik híresebb sláger közben odajött hozzám egy 40-es nő, majd üvölteni kezdett (csak a nagy hangzavar miatt) a többszöri visszakérdezéseket nem írom le:

- Milyen együttes ez? _ műfaji meghatározást mellőzni kívántam, ezért inkább azt mondtam, hogy: Jó... ...a Kiscsillag.
- Szombathelyiek? _ Nem.
- Hová valósiak? _ Budapest. _ persze az "apest" résznél már eszembe jutott, hogy Pécs, de mindegy volt.
- Akkor nem hallgatom meg őket. _ és a hölgy eltolta a bicajt. Ez ám a városi öntudat, ha egy szombathelyi írtó-black banda épp kakasvérrel fröcskölte volna a tömeget hörgések közepette, akkor vajon meghallgatta volna őket a nő?! Esetleg még táncolni is beáll?

Kiscsillag után átmásztam az anyósülésen át a kormányhoz (rámálltak), aztán hazamentem, hogy kipakolva a szennyest és magamat leüljek kicsit a gép elé. Fél óra múltán már aludtam úgy hajnali egyig a székben, aztán felmásztam a galéria hegységbe, aludni egyet. Ja hogy vasárnap még egész nap ásítoztam? Lehet, hogy e pár nap a napon és kevés alvással kicsit leszipolyozta energiahordozóimat. És ehhez kapcsolódóan a végére jön a bónuszkérdés:

A nap tölt vagy merít? _ egyszer azt mondják, hogy ha kisüt a nap, akkor teljesen feltöltődöm, egyszer pedig azt, hogy minden energiámat kiszívta a nap. Hogy is van ez? Nem mindegy, hogy azért vörös az arcom, mert a töltőre dugva hagytak, vagy azért, mert kimerültem és nem bírtam árnyékba húzódni.

A Viasat3-on hétvégente megy egy műsor: Just for Laugh Gags - ezen szoktam szétvisítani az agyam s olykor már kaparni a falat, annyira jó kandikamerás sorozat ez.

Temérdek poént felsorolhatnék most itt a profin kivitelezett átverésekről, a vizen sétáló Jézustól, a toi-toi wc-s baromságokon át a legegyszerűbb őrült poénokig, de maradjunk csak annál, amin pankeeyvel szétröhögtük az agyunkat.

Amire figyelni kell: a hangok a bokorból - és a végén az utolsó embernél az ufó csalódottsága.

MUHAHA! A bejegyzés természetesen pankeey-nek külön ajánlva:)