Most már több éve a kezemben van ez a Canonék 10D nevű gyermeke, de még sosem sikerült villámot fotóznom. Nagy vágyam már egy ideje, hogy lencsevégre kapjak egy elektromos öngyújtóénál némileg nagyobb kisülést, de akárhányszor villogó vihar volt, csak nem adódott úgy az idő vagy a helyszín, hogy fotózhassak. Bonyival már meg is beszéltük ősszel, hogy majd a nagy „vakus” viharok előtt kivonulunk valahova, aztán serényen megörökítjük Isten nyilait, ha mosolyognak, ha nem. Csütörtökön este végre eleget tehettem villámkép-rögzítési vágyaimnak, nem is egyszer.

A nagy vihar előtt még gyorsan lerohantam a partra, és életem első villámos fotójaként elkészítettem ezt a képet:

Aztán ezen kívül természetesen még készült egynéhány, nagyjából 10 percet szántam a műveletre, mert közben Zsótti is jelezte, hogy mindjárt ideér a zuhi, így siettem.

Ha jobban megnézitek a képet, akkor látjátok a hurkot jobb oldalon és a másik ágat balra a fővillámtól...

Annyira örültem, hogy elsőre volt akkora mázlim, hogy dupla-villámokat láttam:) Ez utóbbi a kedvencem, Zsótti szerint a jobb oldali villám olyan, mint egy táncoló figura. Kicsit hosszú a jobb lába, de tényleg hasonlít:)
Szívesen maradtam volna még, csak hát ugye fújt a szél, a nyaralóban várt a sok a feltölteni való anyag és a zuhit sem kívántam. Remélem, hogy még lesz módom a jövőben hasonló felvételekre:)