Két és fél hét telt el karácsony óta, de én csak most raktam össze a kis családi videót, amiben anya süti a süteményeket, Tamás díszíti a fát, én csomagolom az ajándékokat és mindenki örül az ajándékoknak. Szép volt az idei karácsonyunk is, a készülődésről már írtam,
Ettünk-ittunk, jól éreztük magunkat szenteste, másnap Bori is jött és átvette a baglyokat. Szép volt az egész, mint ahogy minden évben az szokott lenni.
És itt is a videó, amolyan családi, amolyan karácsonyi. Mosolyok a fa alól...
2013 első hetében jókat ettem, találkoztam a barátaimmal, dolgozgattam otthon, fotóztam, Boriztam, filmeket néztem s ilyesmikkel teltek napjaim. Na jó, dolgozni is voltam azért, nehogy még túl aranyifjús legyen e pár sor:P
Január elsején kedden megírtam az újévi blogbejegyzésem, aztán lencsefőzeléket főztünk Borival. A nagy konyhai attrakció előtt még sebtiben begyűjtöttem pár lencsémet egy fotó erejéig, ami azóta már tett egy kört az internet bugyraiban. Valamilyen megmagyarázhatatlan, felfoghatatlnan és érhetetlen oknál fogva egy szerzői jogaimat kissé sem becsülő egyén ügyesen eltávolította a "humoros fotó"ról a vízjelemet, és némileg módosította a színvilágot is. Például ezen az oldalon is így jelent meg sőt, még e-mailben is megkaptam egy ismerőstől, "ti jutottatok róla eszembe". Persze nem tudta, hogy valójában ez az én fotóm. No mindegy, a net már csak ilyen. A fióknak nem dolgozom, közzéteszek, ez pedig benne van a pakliban, hogy mínuszagyú segghuszárok szarakodnak az ember munkájával.
Szerdán, idei első munkanapom reggelére kissé kifehéredett a város. Havazás úr csak átfutott a Szombathelyen és deres üzenetével fejezte ki, hogy itt kérem szépen január van, szóval bármikor erre jöhet, és több centiméternyi időt is eltölt akár felettünk. A környék kutyái egyből ruhába bújtak, útközben pedig egy galamb startolt el egy autó tetejéről, a Busa anyukája pedig adott egy üveg bodzaszörpöt.
Csütörtökön volt az év első reggele, amelyen magabiztosan tudtam a dátumot és azt is, hogy milyen nap van. A munkahelyi értekezletet követően délután még beugrottam a Fő téri antikváriumba (a városban az utolsó, amely könyveket árult). December 31-én bezárt, így készítettem két-három fotót egy cikkhez. Tény, hogy drága volt, emiatt több könyvet is otthagytam a polcon régebben, bár decemberben négy fotóskönyvet is elhoztam, és a Rejtő regények sem voltak túl drágák. Délután főztünk borsófőzeléket, este pedig Borival megállapítottuk, hogy Zsóttiék lakása otthonos.
Bár tudom, hogy mindenkit nagyon lekötne most egy féloldalas tanulmány egy munkanapomról, de inkább átugrom a témát és máris délután van, ahol a postára menet négy nő is alaposan végigmér rajtam az utcán szembejőve, majd rájövök, hogy még mindig nem lehet névjegykártya-borítékot kapni a Széll Kálmán utcai írószerboltban. Az öcsém telefonját csavarjaira szedtem, majd az új alkatrészek beszerelését követően ismét működőképessé tettem és küllemileg is új lett. Megjegyzem a testvérem három darabban nyomta a kezembe, hogy kezdjek vele valamit. Este Bori párolt zöldségekkel és rizzsel szervírozta a csirkefalatokat, mennyei volt.
Történelmi esemény szemtanúja volt Bori szombaton, nagyjából négy év után elhatároztam, hogy megcsinálom az egyik fali lámpát, így lekapcsoltam az áramot, leszereltem a falról és körülbelül 15-20 perc alatt meg is javítottam a kapcsolót, ami évekkel ezelőtt kiakadt. Emellett még felkerültek a falra az Ocho Macho arany és platinalemezei, és a bátyámtól, illetve Zsóttiéktól kapott fali díszeket, amik megérnek egy külön bejegyzést is majd:) Ezen kívül megnéztük az Ötéves jegyesség című filmet, voltunk a koripályán fotózni, kávéztunk a barátokkal és Lincolnnal, elütöttük az időt. Szombaton ha jól rémlik pirítós napot tartottunk (persze én titokban ettem sok sütit is).
Vasárnap mit csinál az ember? Manapság a templom helyett Tescoba jár, mi is ezt tettük, utána összecsaptunk egy gyors carbonara-t itthon, majd képek és egyebek szerkesztésével csaptuk el a délutánt, ahogy szoktuk. Igaz még időközben csavarjaira szedtem a régi Nokiámat, azt is megjavítottam, megnéztük a Lazacfogás Jemenben című filmet, majd itt kötöttem ki, ebben a blogbejegyzésben, amit épp írok. Időközben elkészült az Illegál Fesztiválról készített videóm is, amit kedd óta vágtam. Ja igen, esténként általában ezzel is foglalkoztam pár órát.
A tavalyihoz hasonlóan, idén is a Café Frei szombathelyi egységét választottuk szilveszterezésre. Nem akartunk valami fergeteges szórakozóhelyi partiba vágni a fejszénket, házibuli jöhet, ha pedig nincs, akkor valahol beülősen a barátokkal.
Persze a tavalyihoz hasonlóan idén is volt dresscode, én öltönyben voltam, Bori is puccosan repkedett körülöttem, majd szép lassan elkártyázták az időt egy-egy pohár ital mellett. Amikor a kávézó elé kimentem egy percre, hallottam, ahogy a Fő téren tartott buliban üvölt a Macarena, na akkor nyugtáztam, hogy nem volt nagy baj elvetni a városközponti ünneplés lehetőségét.
Éjfélkor koccintás, a kávés fotó instagramra rögtön elkészült, majd egy darabig még dumáltunk, iszogattunk, beszélgettünk és szép lassan hazacsorogtunk, a konfettis járdán, távolban durrogó petárdákat hallgatva és el is aludtunk hamar.
Így elsején pedig mi mást is mondhatnék, mint hogy boldog új évet, gyakoroljátok a 2013-at leírni, hogy automatán ne az eddig rögzült 12-es kerüljön a hivatalos papírokra. Mi főztünk s ettünk lencsét, kávéztunk is egy séta közben. Így kezdődött a 2013...
Sokszor kezdek el írni úgy egy bejegyzést, hogy vissza-visszatörlöm az első szavakat, mert rájövök, hogy másképp akarom kezdeni a gondolatmenetet. Ez most is így volt, aztán a hatodik variáció után feladtam, és leírtam a folyamatot. Töröltem, mert ugye "ez az év is elröppent", "ismét egy újabb esztendő van a hátunk mögött", "már csak fél nap és vége 2012-nek" - ez mind olyan béna, de a lényeg ugyanaz: vége az évnek.
Mi vár rám a következő évben? Remélem minden mi jó, mert a 2012-esben azért akadt egy-két pillanat, amire nem vágytam a 2011 szilveszterén. Hogy mik voltak ezek? Minek emlegessem és keressem ki az emléktáramból, jó helyen vannak azok ott, a legalsó dobozokban. Szerencsére akadt sok élmény is, ami feledteti az emberrel az esetenkénti komor pillanatokat. Jártam sokfelé, dolgoztam tőlem kissé idegen munkakörökben, hol blogoltam hol nem, keveset találkoztam a családommal, keveset motoroztam, sokat videóztam és fotóztam, híres embereket ismertem meg, s még sorolhatnám oda-vissza a történéseket. Előhozhatnék minden hülye politikai vagy akármilyen sokakat megosztó helyzetet, de minek? Nem értékelünk évet. Tényleg nem. Pont.
Szokás szerint most is vannak elhatározásaim 2013-ra nézve (mindig azt mondom, hogy nincsenek, de általában egy-kettő lapul titokban bennem). Persze ezek nem ilyen "éjféltől aztán" fogadalmak, csupán visszatekintek az év végéről az egész húsztizenkettőre és rájövök, hogy ezt meg azt, sőt még amazt sem csináltam a 366 nap alatt, így át kell gondolnom, hogy miképp vágok neki a következőnek. Hogy ne csak sejtelmesen beszéljek, például szeretnék többet ülni a seggrakétámon, ha már ugye van, mert idén vagy az üres tank, vagy a rossz akksi, vagy a sok-sok munka miatt keveset ültem az én Igoromon és ez mindig rosszul esett, amikor a garázsban dumáltunk kicsit. Igen, dumáltunk, mert amikor törölgetem a motoromat vagy az autómat, akkor idővel nekiállok dumálni hozzájuk, mivel egyedül vagyok, és unatkozom. Kötődöm a dolgaimhoz, szeretem és becsülöm őket (ez jó), viszont rossz is, mert például elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is eladjam Luigit, a már tíz éve hű társamat, az autómat:P
No de nem kanyarodok el annyira a témától. Az biztos, hogy több időt kell szánnom mindenre, ami nem munka. - haha, itt röhögök, mert biztos, hogy ezt nem tudom tartani:P Többször akarom látni a családom, nem csak havi egyszer, több pihenés kell (haha), és így tovább... No egy szónak is száz a vége, remélem sikerül, rajta leszek az ügyön!
Szombaton este volt az Illegál Fesztivál Szombathelyen (ez az Ocho Macho zenekar saját rendezésű bulija). A kétórás koncert vége felé ünnepélyes keretek között átadták az Online a világ című album platinalemezét, amely nemrégiben kapta meg ezt a címet. A színpadon, a közönség sikoltozásában fürdőzve vették át a srácok a lemezeket, én pedig az eseményeket rögzítettem, amikor elhangzott az én nevem is, és átvehettem egy példányt:)
Jó érzés volt, és kicsit zavarba ejtő is (ekkora közönség előtt), Bori büszkén sikítozott a hangosító pultnál, én büszkén folytattam a munkám, a szüleim most büszkén olvassák ezeket a sorokat, szóval jó volt, megy a büszkeség ezerrel:) Önző módon a csak rám vonatkozó részt kicsíptem a videókból és fel is tettem, hogy megmutassam, részben az én szemszögemből:)
Ennek a lemeznek a készülésénél jelen voltam, amikor stúdióba vonult felvenni a banda mentem velük, fotóztam és videóztam, mint ahogy a lemezbemutatót is, s az azóta tartott rengeteg koncertet. Mint ahogy a fenti képen is látszik, az aranylemezből már volt nekem egy itthon, azt még régebben kaptam, Gergőt idézve "csomagtartóból", annak is örültem persze, de tegnap a színpadon természetesen másabb élmény volt:)
Idén nagyjából 50 koncerten voltam a zenekarral (áprilistól-szeptemberig), összesen pedig sacc/kábé 60 buliban, ez jó sok, de velük eljutottam az ország számos olyan csücskébe, helyére, ahova amúgy épp nem terveztem elindulni (legyen az akár Debrecen, Kecskemét, Pécs vagy egyéb város). Jó nyár volt, sok munkával és sok látnivalóval, rengeteg zenekari buszozással majd eljutottunk decemberig, megkaptam a platinát, és most örülök, hogy szombaton este nekem is sikított a tömeg:)
Szombaton és vasárnap nagy sürgés forgás volt nálunk (már az előző napokban is), mert ugye közeleg a karácsony, mindenki elfoglalja magát, ki géptelepítéssel, ki pedig sütéssel-főzéssel. Én az előbbit végeztem nagy lendülettel tegnap és máris jön a jó tanács: ha előre telepített operációs rendszerű gépet állítasz vissza gyári állapotúra, akkor is legyen nálad egy telepítő lemez! Eközben Anyánál a konyhában:
Dom-di-dom-dom-dom. Már alig várom, hogy az asztalra kerüljenek a sütemények, a következő két napban ismét ezeken fogok élni.. ..na jó egy kis kávét iszom majd mellé. Gabi is hazajött Tirolból, húgom is Pestről, sokat beszélgettünk este, családi körben. Mindenki hozott magával egy-egy történetet az életéből, hiszen hiába tudunk nap mint nap kapcsolatba lépni egymással interneten, telefonon, de így, együtt ritkán vagyunk.
A múltkor sütni volt kedvem és mivel szeretem a gyorsan és könnyen elkészíthető édességeket, ezért valami kekszfélét kerestem a neten, hasonlót, mint a triplacsokis süti, amiről már írtam itt. Persze hamar rátaláltam a receptre, a klasszikus Cookie-t választottam, ami nem mellesleg kék szuperhősöm, a Cookie Monster kedvence is.
Gondoltam, hogy ha már sütés, akkor azt meg kell örökíteni, így jött az ötlet, hogy time lapse videót csináljak, ami szerencsére sokaknak tetszett:) Persze ide illeszteném, ha nem "belsős" rendszerben lenne, szóval csak linkelni tudom, kattintsatok ide, vagy a fentebb beillesztett képre és nézzétek hogyan birkózom meg két percben a feladattal:) Jó sütögetést mindenkinek!
Az én életemben volt már pár ilyen számsor, emlékszem, hogy nagyjából 2008 óta ennek mindig volt némi hypeja a környezetemben. A tavalyi 2011.11.11 11:11:11-ről írtam is itt, de most azért volt ez pillanat különleges, mert az utolsó, ennyire egyformának mondható (lévén, hogy tizenharmadik hónap nem csak a fizetésben, hanem a naptárban sincs).
Kálló Péter blogján találtam a felhívást, hogy mindenki fotózzon ezen a napon, ebben a pillanatban, hogy látszódjék mi történik épp ott ahol van. Szándékosan nem beállított képet csináltam, oké az sem lett volna rossz, de sokkal jobb volt elővenni a hajvágókendő alól a telefonomat és lekattintani a pillanatot. Na igen, mert épp Julinál voltam anyával, hármasban éltük meg e történelmi pillanatot.
Szóval én fodrásznál voltam, és épp a hajamat vágták a 2012-es esztendő 12-ik havának 12 napján, a 12-ik óra 12-ik percének 12-ik másodpercében. Ti mit csináltatok épp akkor?
A hétvégén elmentünk meglátogatni a mostohatesóimat Érdre és Pestre. A röpke "de rég láttunk titeket" vizit alatt megismerkedtem "Cicával" a házi macskával, akinek ereiben vélhetően hiúz vér csörgedezik, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a füle végein lévő hegyes kis szőrpamacsok.
Vagy az, hogy amikor simogattam megrágta a kezem?Családozás után apámat kitettük osztálytalálkozózni (érettségis találkozót tartottak, 27 éve nem látták egymást). Kemény, mondjuk én sem láttam az érdi általános iskolai osztályomat már 16 éve. Majd egy húszéveset megsürgetek, hátha leszervezi valaki:)
Szóval később, némi macskázás és egyéb után belevetettük magunkat a metsző hidegbe és megnéztük a karácsonyi vásárokat, keresztül kasul bejárva a környéket. Kicsit zavart a hatalmas tömeg, amely olyan volt mint egy folyó, belevetettük magunkat az egyik oldalon, átsodródtunk az árral az utcán, majd kievickéltünk az első helyen, ahol tudtunk, hogy újabb erőt vegyünk az úszáshoz. Nagyon sokan voltak.
Általában december hatodikán reggel szoktam abszolút őszintén, gyermeki mosollyal meglepődni reggel a cipőm láttán. Akkor veszem észre benne az ajándékokat amiket előző este oda rejtettem a Mikulás belecsempészett. Idén már másképp alakult, van ugye egy Borim is, aki intézkedett és nyitva hagyva az ablakot, beengedte az öreget, aki megtömte cipőinket. Még hallottam a konyhából valami matatást is, majdnem kiszóltam, hogy: Miklós bá maga az? - de inkább csendben maradtam és tovább dolgoztam a gépem. Aztán később a kimentem a konyhába és ezt láttam:)
Ez a Miklós bá tudja mi a dörgés. Kaptam tőle csokit, szaloncukrot, adventi naptárat és még azt is keni-vágja, hogy szeretem a vizslákat:)
Igaz a cetlikre rajzolt szívecskék miatt kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hiszen nem vagyok santa-szexuális:S A vizsla derekán lévő pentagramok szintén megzavartak, de ennyi belefér:P
Vagy Flat Eric volt idén is a Mikulás? Mint az előző években? Tudjátok, már írtam róla itt, meg itt.
Ettünk-ittunk, jól éreztük magunkat szenteste, másnap Bori is jött és átvette a baglyokat. Szép volt az egész, mint ahogy minden évben az szokott lenni.
Szóval én fodrásznál voltam, és épp a hajamat vágták a 2012-es esztendő 12-ik havának 12 napján, a 12-ik óra 12-ik percének 12-ik másodpercében. Ti mit csináltatok épp akkor?
Vagy az, hogy amikor simogattam megrágta a kezem?
Családozás után apámat kitettük osztálytalálkozózni (érettségis találkozót tartottak, 27 éve nem látták egymást). Kemény, mondjuk én sem láttam az érdi általános iskolai osztályomat már 16 éve. Majd egy húszéveset megsürgetek, hátha leszervezi valaki:)
