Szombaton és vasárnap nagy sürgés forgás volt nálunk (már az előző napokban is), mert ugye közeleg a karácsony, mindenki elfoglalja magát, ki géptelepítéssel, ki pedig sütéssel-főzéssel. Én az előbbit végeztem nagy lendülettel tegnap és máris jön a jó tanács: ha előre telepített operációs rendszerű gépet állítasz vissza gyári állapotúra, akkor is legyen nálad egy telepítő lemez!  Eközben Anyánál a konyhában:

Dom-di-dom-dom-dom. Már alig várom, hogy az asztalra kerüljenek a sütemények, a következő két napban ismét ezeken fogok élni.. ..na jó egy kis kávét iszom majd mellé. Gabi is hazajött Tirolból, húgom is Pestről, sokat beszélgettünk este, családi körben. Mindenki hozott magával egy-egy történetet az életéből, hiszen hiába tudunk nap mint nap kapcsolatba lépni egymással interneten, telefonon, de így, együtt ritkán vagyunk.

Ma (hétfőn) hoztuk be a fát, persze mindig 23-án este díszítünk, csak most kellett a kanapé alvásra, így csúsztattunk egy napot. No persze megvoltak a reggeli küzdelmek, hiszen nekem már vérzett a kezem, annyira összeszurkált, míg kikötöttem a csúcsát, aztán jött a nagyobb galiba: a tavaly vásárolt három égősorból egyik sem jó, de a tavaly előtti sem működött. Pedig ennyi bogozás után jó lett volna. Gyorsan autóba pattantam, de már bezárt minden, így fényfüzér nélkül tértem haza. Amikor láttam Anya arcán a csalódottságot, hogy csak egy égősor lesz a fél fán (egy rövidebb van otthon dekorációs célra), na akkor fogtam magam és türelem fényt terem alapon bevonultam a szobámba a szatyornyi dróttal.

Kb. egy óra múlva jöttem ki diadalittasan, átvizsgálva az égőket és átkötögetve azokat, illetve foglalatcserék után a négyből kettőt sikerült beüzemelni. Sokat tököltem vele, de Anya örült, összecsapta tenyerét és ugrált örömében. Bár nem teljesen tiszta számomra, hogy mi volt a végső baj, mert mindkét esetben a végigcserélt izzós köteg nem villant fel, csak amikor feladtam és összefogtam, hogy kihúzzam és menjen vissza a szatyorba:P Titokzatos, hogy mitől indult be a gombolyag, óvatosan vittem ki, hogy működjön később is, szerencsére bevált! Lentebb már a fán díszeleg, amit Tamás díszített aktívan, majd a végén én is beálltam az utolsó akasztanivalók elhelyezésére:)

Az ajándékokat idén is jó szokásomhoz híven Vas Népébe (újságba) csomagoltam, mert:

• nem erősítem az ötperces csomagolóanyag-bizniszt és "nem kell kivágni az erdőket" (ehhez hozzá kell tennem, hogy Borinak vettem újrahasznosított papírból készült csomagolópapírt, szóval nem minden anyag gonosz)
• az újságot könnyed szívvel le lehet tépni
• tekintve, hogy napilap, sok helyen rendelkezésemre áll, méghozzá ingyen, emiatt roppantmód költséghatékony
• újságíró vagyok, szóval így stílusos, és ennél a lapnál dolgoztam három évig, így nosztalgikus is

Most pedig várjuk a bátyám, aztán kezdődik a vacsi, én már válogatom a zenéket, csinálok egy-egy képet amikor eszembe jut, mert ugye még akarok karácsonyi bejegyzést:) No de addig is Boldog karácsonyt nektek!