Nem tudom láttátok-e idén nyár elején a tévében sokat promózott Horvátországról készített, csalogató reklámfilmet. Nekem nem jött be, voltak benne tipikus turistákat vonzó képek, de valahogy a hangulata mégsem volt az igazi, engem nem érintett meg, nem csalogatott. Pedig egy reklámfilm lehet csalogató is. Imádtam a sokat játszott Incredible India reklámfilmet (katt a linkre, érdemes megnézni). Tetszik India, de csak képeken, nem vágyódom oda, viszont e reklámfilm annyira kedvcsináló, hogy mennék...

Szóval fontos, hogy mivel akarod csalogatni az embereket, és az is hogy ki forgatja le azt a kisfilmet. Ezért szoktam sok-sok olyan videót nézni, amelyet turisták csinálnak, de már komolyabb gépekkel és normálisan megvágva töltik fel a videókat, mert így még egy olyan helyre is kívánkozhat az ember, ahova amúgy nem is menne. (és most nem azon manipulatív videókra gondolok, hogy bemutatsz egy unalmas várost/országot úgy, mintha az szuper lenne). A minap épp egy vietnámi videóba botlottam.

Bevallom, hogy kicsit gyenge vagyok turisztikából, így nem tudom milyen látnivalói vannak Vietnámnak. Sőt, a filmekből megismerteken kívül mást nem is nagyon tudok róla, a kultúra, a természet - mind homályos folt számomra. Viszont e kisfilmet nézve máris temérdek részlet tárult elém, ami alapján mi az első gondolat? Ide el kell egyszer menni...

Ha országimázs-felelős lennék szinte biztos, hogy felkérnék amatőr kisfilmeseket, hogy ők promózzanak, saját stílusban, több ilyen élményvideóval. Nem muszáj megmutatni a két ló hátán állva vágtató csikóst, elég lehet a ruhájának egy részlete, mint ahogy minden másnak is. Szeretem az ilyen kisfilmeket... Kedvcsinálók.

Mindig figyelj oda, hogy mi van a hátsó ülésen! (Ha repülőt vezetsz és szereted az áteséssel járó gravitáció nélküli állapotot (avagy a zéró gravitációt.) Nekem is volt élményem ezt átélni, egy öreg AN-2-es fedélzetén (írtam is róla anno itt). Na de visszatérve az első mondatomhoz. Ha nem vagy körültekintő, akkor a hátsóülésen felejtett tárgyak/dolgok lebegni kezdenek és össze-vissza repkednek az utastérben. Legyen az egy bowling-golyó vagy akár egy kutya. Alábbiakban két dologra mutatnék csak rá (figyelmen kívül hagyva, hogy teli van a net hülyeségekkel, s lehetne emiatt válogatni).

Szóval elsőként: Sose tarts hányós illetőt a hátsó ülésen, ha pedig mégis, akkor kerüld a 0. gravitációt. Hogy miért? Egy régi kedvenc a "fúúj!" videók közül:

A második, a nekem frissen felfedezett videó alapján: Figyelj a kutyádra! - nem akartam lelőni a poént, de úgyis kiírja a fejléc, hogy mi várható a videóban:S Szerencsémre én nem láttam előre, így jót nevettem, amikor feltűnt a blöki:)

Imádom, ahogy hirtelen megjelenik és lebegni kezd az eb:)

Még 2007-ben ismerkedtünk meg, futó kaland volt, alig tartott három hónapig kapcsolatunk, de jól éreztem magam, harmonikus volt minden, már azalatt a kis idő alatt is gyűjtöttük az élményeket. Aztán jött egy kis mosolyszünet, s eltelt majd' egy év és újra összekavarodtunk, csak mentem az utcán, amikor összefutottunk a mozi előtt. Beszéljünk valamikor! - Oké hogyne?! - és két nap múlva már újra együtt voltunk. Rengeteg élményt, rengeteg örömöt hozott e kapcsolat, kihívásokat támasztott, s szép lassan úgy éreztem az együtt töltött idő alatt, hogy jó dolgok ragadnak rám, jót tesz a személyiségemnek is. Szinte állandóan egymáséi voltunk, hétfőtől vasárnapig, reggeltől-estig, olykor már túl sok időt töltöttünk karöltve, de ez nem zavart, jól megvoltunk.

Eljutottunk az ország számos pontjára, olyan helyekre is, ahol nem gondoltam volna, hogy valaha is megfordulok. Szép kapcsolat volt ez, a szokásos hullámvölgyekkel, együtt voltunk jóban és rosszban, de legtöbbször csak a jóban.. ..Persze mindig csak azt néztem, hogy nekünk mi a jó, de annak is örültem, hogy mások sem ellenzik, sőt, még dicsérnek is, hogy milyen jó partit fogtam ki.
Aztán mint sok kapcsolatban, itt is jöttek kicsit nagyobb zökkenők, s mosolyszünetek, melyek őrölték kissé a szerelmet, de ezek nem ölték meg. Mostanság éreztem, hogy ez nem tart örökké, éreztem, hogy valami változni fog, sőt, tudtam is, de nem gondoltam bele... Tegnap szakítottunk. Nem akartam, s elgondolkodtunk azon, hogy miképp lehetne tovább, de most úgy éreztem, hogy kell egy kis idő, át kell gondolnom a dolgokat, mert ez a kapcsolat már nem az lenne, amelybe én elsőre beleszerettem, egy kicsit más, mint akit kinéztem magamnak.

Így hát összeszedtem a cuccaimat, furcsa volt, hogy csak két doboz, két szatyor és egy hátizsák kellett a három hónap híján három év dolgaihoz. Nagyon rossz volt összepakolni, nagyon rossz volt elköszönni és kilépni az ajtón. Amellett, hogy kicsit depresszív volt a hangulatom három napja, a búcsú után még egy-egy könnycsepp is megjelent szemem sarkában. Túl sok olyan ember vett minket körül, akiket megszerettem, akiknek volt mit köszönhetnem. A szerelem nem múlik el egyik percről a másikra, de ennek most sajnos így kellett lennie.

Tehát száz szónak is egy a vége, tegnap szakítottunk, majd 3 év után lejárt a szerződésem a munkahelyemen, amely nem más volt számomra, mint a "szerelmem". Egy korszak most lezárult. Hogy mit hoz a jövő, és találkoznak-e újra útjaink, viszony lesz-e, vagy tartós kapcsolat, azt még nem tudom, most így alakult... Most kell egy kis idő, hogy átgondoljuk a dolgainkat...

Épp a fürdőszobában tettem-vettem este, amikor megpillantottam a csempén nyújtózkodó nyolclábú kaszást. A kaszáspók az egyetlen amelytől nem félek, így közelebb is mentem hozzá és nézegettem egy darabig Lucien (Lüszien) lélegzetállító mutatványát, ahogy ereszkedik le a frissen mosott, csúszós csempén. (Ha valaki feje felett megjelent a kérdőjeles buborék az előző sorokat olvasva elárulom, hogy minden kaszáspókot, amely felbukkan a lakásban, Luciennek hívok.)

Lucien leereszkedett a járólapra, majd szorosan a fal mellett átosont a helyiség másik sarkába, eközben párszor villant a mobiltelefon vakuja, amire a nyolclábú ízelt egyszer megmerevedéssel, másszor pedig két lábát fejtor mögé kapva hat talpon való iszkolással reagált. Amikor megállt a sarokban és már vagy 10 másodperce mozdulatlanul bámult, egy pillanatra elfordultam, majd visszatekintve hűlt helyét találtam. Biztos a mosógép mögött iszik egyet a pókbárban. - gondoltam és elfordultam.

Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy valaki Stalloneként függ mellettem, mint a Cliffhangerben, és egy vékony szálon folytatja útját, úgy másfél méteres magasságban. Hogy honnan szedte a hálót, azt nem tudom. Nem hiszem, hogy előre be volt készítve, így ha akkor lőtte maga ki a hálót (és ilyen magasra), akkor emelem kalapom, s kezdek hinni a Pókemberes-csuklós módszerben. Lefotóztam, és hagytam hadd kapaszkodjon zavartalanul, mindenki végezze a dolgát, én takarítok, ő mászik.

Pár órával később visszatérve a fürdőbe bokamagasságban kifeszített, gáncshálóba botlottam. Persze gyenge volt, de egy pillanatra megijedtem, hogy nem gránát van-e a másik végén. Kérdőn néztem a víztartály feletti sarokból kémlelő Lucienre, s szinte már hallottam, ahogy zavarában fütyörészve félrenéz. Azért ennyire ne legyél éhes komám! - jegyeztem meg félhangosan, majd mentem a dolgomra. Nem tudom mekkora étvágya van a mai pókoknak, mondjuk elég sok idő kéne, hogy számomra már hiányzó adagot egyen belőlem, de biztos ami biztos, ha esetleg két napja nem veszem fel a telefont, akkor megtaláltok a fürdőben, ahol épp körbeszőve, bábként lógva magyarázom Luciennek, hogy tessék befejezni, mert én túl nagy falat vagyok a számára...

Az egyik este nézelődtem a YouTube-on, épp TRON videókba botlottam, amikor rátaláltam egy reklámra. A TRON első részét is láttam, no meg a másodikat is, amit tavaly játszottak a mozik. Nagy sikert aratott a motoros jelenet, a verseny, amire épül a film is (mármint a TRON, motoros játékra, ami kiindulópont (ha most hülyeséget írtam, ne diszkeljetek meg érte). Ja, a filmről is írtam egy bejegyzést, ide kattintva olvasható.

Szóval találtam a minap egy reklámot, ami nagyon jó lett, és nem csak az ötlet, hanem a csattanó is jó, a jelmezzel, a frizbivel meg a bajusszal:) A Duck Tape (nálunk csak szürke szigetelőszalag, ami erős) néven ismert gurigákat reklámozza:)

:) Nekem is lesz garázsom, és én is játszok majd. Ha nem is TRON-ost, akkor majd motorost. És majd az asszony beszól, hogy a takarítás alatt nem azt értette, hogy a motoromat vagy az autómat polírozzam centiről-centire:P

Évek óta részt veszek a Savaria Karneválon. Munkából adódóan én is az események megörökítői közt vagyok, így három napon keresztül rohangálok fényképezőgéppel és videokamerával a nyakamban, s próbálok minél átfogóbb képet nyújtani az olvasóknak. Idén kihagytam...

Nagyjából 10 éve járunk le a Balatonra egy baráti társasággal, minden évben, ugyanoda. Eleinte még egy hétig is ott süttettük a hasunkat, de aztán szép lassan dolgozók lettünk, így mostanság már három napra limitálódott a nyaralásunk. Felüdülés volt, hogy három napon keresztül nem a hagyományőrzők dobolását kellett hallgatnom, hanem a nyugis üdülőtelep hangjait és strandzajait. És nem azért mondom ezt, mert bántani akarnám a háromnapos történelmi fesztivált. Félreértés ne essék, amikor dolgozom, és benne vagyok nyakig, akkor nagyon élvezem. Csupán idén jót tett, hogy volt egy szünet, és baráti körben sörözgettem napközben s este a parton ücsörögve, nem pedig a kánikulában hátizsákkal rohanva, s végül a borok utcájában, vagy a sörtéren kikötve (egyébként balcsiról hazaérve pont ez utóbbi helyen kötöttem ki). Kb. 5 fotót csináltam, abból beillesztek egy estit:

Az utolsó napon, mint minden évben, most is rossz volt összepakolni, és kihordani a cuccainkat a nyaralóból. Persze a legrosszabb még mindig az, amikor bezárom az ajtót, becsukom a kaput, és kocsikban szétszóródva elindulunk haza, elköszönünk az idei hétvégénktől. No mindegy, lesz majd ez jövőre is, úgy állapodtunk meg, hogy az lesz a hivatalos 10-ik, a jubileum.

Remélem megmarad ez a hétvégénk még jó sokáig. 18 évesen kezdtük buliból, most közel a harminchoz már inkább pihenésből csináljuk. Szeretem ezt a hétvégét...

Beszélgetésben: Képzeld van kutyánk. - mondja Pille mire megy is a kérdés Anettól: És milyen fajta? - Milyen fajta? Hát sima-kutya. - hangzik el az egyszerű válasz:)

Technikában: Ez a laptop már annyit kibír, hogy ebben már nem is lítium, hanem kriptonit akksik vannak. - mondja Pille, mikor Zsótti nagyteljesítményű akksijának működési idejét saccolgattuk.

Fotózás közben: Az első vaku fény. - mondja Gábor a telefonnal való fotózás előtt, mire Zsolti: Miért? A második vaku nem az?

Beszélgetésben: Állítom, hogy a tetanusz oltások 50 százaléka részeg emberekben köt ki! - mondja Pille, majd hozzátettük, hogy a többi 40 százalék a gyerekekben, a maradék meg vegyes.

Fotózás közben: Holnap annyira meleg lesz. Mehetek fürdőgatyában az esküvődre? - kérdi a vendég a vőlegényt. - Persze, gyere csak.. ..viszont húzz rá öltönyt.

Autóban: Milyen jó lehet szántani egész nap. Én simán lennék traktoros, szántanék, szólna egész nap a jazz... - mondja az egyik tag. No de vajon, tényleg azt hallgatnak a traktorokban?

Darth Vader sokak szemében csak a gonosz nagyúrral egyenlő, akit le kell győznie Luke Skywalkernek. Bevallom, én egy kicsit mindig szimpatizáltam a nagy fekete, tüdőbajos Vaderrel, no de persze, azért mégiscsak a jók oldalán állok...

Na de milyen Darth Vader a hétköznapokban? Vajon kedves lehet? Ellátogatott Disneylandbe, az alábbi videóban láthatjátok, hogy szórakozik a Halálcsillag főbérlője...

Imádom ezt a videót:)

Az idei karneválon (amiről én jól elmenekültem Balatonra), fellép Bori és Hanzs, a rabszolgavásár köré épített darabban, az R faktorban. Csütörtök este elmentünk a főpróbára, mindenkinek nagyon tetszett a kis komédia. Bori jól játssza a szerepét, Hanzsra pedig ráírták a szerepet, így biztosítva van a röhögés:)

Ha valaki arra jár e két napban nézze meg, mulattató időtöltés, ja és üdvözlöm Borit:) Addig pedig nézzetek meg pár fotót a műsorról:)

Nemrégiben, amikor otthon voltam, előkaptam a telefont néhány ízeltlábú láttán. Borinak és Busának mutattam a képeket a héten, valamelyikük rögtön meg is jegyezte, hogy tuti ez lesz az eheti 5 kép a telefonból témája. Természetesen ez be is igazolódik, hiszen most ezeket osztom meg veletek:)

Elsőként ezt a lepkét kaptam lencsevégre, miközben Anya teregetett. Először messziről fotóztam, aztán szép lassan közelítettem, elég türelmes volt és hagyta, hogy a fekete téglalap alakú izé csak közeledjen:)

Aztán lefotóztam a szárítókötélen egy... egy... egy nem tudom mit, megbuktam bogárból, vagyis nem szerettem a biológiát és a rovartant sem tanultam.