Épp a fürdőszobában tettem-vettem este, amikor megpillantottam a csempén nyújtózkodó nyolclábú kaszást. A kaszáspók az egyetlen amelytől nem félek, így közelebb is mentem hozzá és nézegettem egy darabig Lucien (Lüszien) lélegzetállító mutatványát, ahogy ereszkedik le a frissen mosott, csúszós csempén. (Ha valaki feje felett megjelent a kérdőjeles buborék az előző sorokat olvasva elárulom, hogy minden kaszáspókot, amely felbukkan a lakásban, Luciennek hívok.)

Lucien leereszkedett a járólapra, majd szorosan a fal mellett átosont a helyiség másik sarkába, eközben párszor villant a mobiltelefon vakuja, amire a nyolclábú ízelt egyszer megmerevedéssel, másszor pedig két lábát fejtor mögé kapva hat talpon való iszkolással reagált. Amikor megállt a sarokban és már vagy 10 másodperce mozdulatlanul bámult, egy pillanatra elfordultam, majd visszatekintve hűlt helyét találtam. Biztos a mosógép mögött iszik egyet a pókbárban. - gondoltam és elfordultam.

Pár perc múlva arra lettem figyelmes, hogy valaki Stalloneként függ mellettem, mint a Cliffhangerben, és egy vékony szálon folytatja útját, úgy másfél méteres magasságban. Hogy honnan szedte a hálót, azt nem tudom. Nem hiszem, hogy előre be volt készítve, így ha akkor lőtte maga ki a hálót (és ilyen magasra), akkor emelem kalapom, s kezdek hinni a Pókemberes-csuklós módszerben. Lefotóztam, és hagytam hadd kapaszkodjon zavartalanul, mindenki végezze a dolgát, én takarítok, ő mászik.

Pár órával később visszatérve a fürdőbe bokamagasságban kifeszített, gáncshálóba botlottam. Persze gyenge volt, de egy pillanatra megijedtem, hogy nem gránát van-e a másik végén. Kérdőn néztem a víztartály feletti sarokból kémlelő Lucienre, s szinte már hallottam, ahogy zavarában fütyörészve félrenéz. Azért ennyire ne legyél éhes komám! - jegyeztem meg félhangosan, majd mentem a dolgomra. Nem tudom mekkora étvágya van a mai pókoknak, mondjuk elég sok idő kéne, hogy számomra már hiányzó adagot egyen belőlem, de biztos ami biztos, ha esetleg két napja nem veszem fel a telefont, akkor megtaláltok a fürdőben, ahol épp körbeszőve, bábként lógva magyarázom Luciennek, hogy tessék befejezni, mert én túl nagy falat vagyok a számára...