Évek óta részt veszek a Savaria Karneválon. Munkából adódóan én is az események megörökítői közt vagyok, így három napon keresztül rohangálok fényképezőgéppel és videokamerával a nyakamban, s próbálok minél átfogóbb képet nyújtani az olvasóknak. Idén kihagytam...

Nagyjából 10 éve járunk le a Balatonra egy baráti társasággal, minden évben, ugyanoda. Eleinte még egy hétig is ott süttettük a hasunkat, de aztán szép lassan dolgozók lettünk, így mostanság már három napra limitálódott a nyaralásunk. Felüdülés volt, hogy három napon keresztül nem a hagyományőrzők dobolását kellett hallgatnom, hanem a nyugis üdülőtelep hangjait és strandzajait. És nem azért mondom ezt, mert bántani akarnám a háromnapos történelmi fesztivált. Félreértés ne essék, amikor dolgozom, és benne vagyok nyakig, akkor nagyon élvezem. Csupán idén jót tett, hogy volt egy szünet, és baráti körben sörözgettem napközben s este a parton ücsörögve, nem pedig a kánikulában hátizsákkal rohanva, s végül a borok utcájában, vagy a sörtéren kikötve (egyébként balcsiról hazaérve pont ez utóbbi helyen kötöttem ki). Kb. 5 fotót csináltam, abból beillesztek egy estit:

Az utolsó napon, mint minden évben, most is rossz volt összepakolni, és kihordani a cuccainkat a nyaralóból. Persze a legrosszabb még mindig az, amikor bezárom az ajtót, becsukom a kaput, és kocsikban szétszóródva elindulunk haza, elköszönünk az idei hétvégénktől. No mindegy, lesz majd ez jövőre is, úgy állapodtunk meg, hogy az lesz a hivatalos 10-ik, a jubileum.

Remélem megmarad ez a hétvégénk még jó sokáig. 18 évesen kezdtük buliból, most közel a harminchoz már inkább pihenésből csináljuk. Szeretem ezt a hétvégét...