Sok-sok hónap után végre eltölthettem kb. két napot otthon, a szüleimnél. Nagyon szeretek otthon lenni, de jellemzően mindig csak egy-egy fél napra megyek haza, esetleg otthon is alszom, de másnap már megyek el korán, így nem élvezhetem ki teljesen sosem ennek a nyugalmát. Most viszont vasárnaptól keddig kilőttem magam a forgalomból, és otthon nyugodtam naphosszat, mint ahogy azt e bejegyzés írása közben is épp teszem.

Szeretek Szombathelyen is lenni a lakásomban, ámbár ott blogolás közben az asztalomon lévő sok kacatot és a sörösüvegpolcomat tudom csak nézni, ha feltekintek a képernyőről. Kissomlyón más a helyzet. Itt ülök a teraszon, a lábamnál jobbra fekszik a pulink Bandi, kicsit arrébb pedig a macskánk napfürdőzik hanyatt a betonon. Ha előre nézek, akkor rengeteg zöldet látok, és ez olyan jóóóó...

Persze a városban is van zöld, de az teljesen más, amikor elmész egy parkba vagy bárhova, és az is, amikor kiülsz otthon a teraszra, hozol magadnak egy kávét... Huzamosabb ideig unatkoznék Kissomlyón, mert nincs sok minden a faluban, de az ilyen 1-2 napos kiruccanásokat nagyon szeretem. Tegnap kiültem egy-két órára olvasgatni, persze hamar betámadt Franci, a macskánk, és először a füzetemen, később pedig az ölemben találta meg számára a legkényelmesebb helyet.

Nem is ragozom agyon, mindenki érti a lényeget, a városiak szeretnek kiszabadulni a betonból, a falusiak meg szeretik bevetni magukat olykor-olykor a városba. Hogy melyik a jobb állandó lakhelyül? Na ez jó kérdés. Embere és élete válogatja. Ki mire van berendezkedve. Nekem most jó a város, de később lehet, hogy én is inkább majd bevetni akarom magam a forgatagba és nem kiszabadulni onnan. Majd ülök otthon a teraszomon, jobbra a lábamnál feküdni fog a vizslám, és írom majd a blogbejegyzést arról, hogy egyszer régen már elmélkedtem erről, hogy melyik a jó, és most épp úgy gondolom, hogy ez...