Pesten: Láttam egy törött Mercedest, aminek LOL volt a rendszáma. Biztos nagyon röhögött egy kereszteződésben. LOL

Ikeában: Ez kell, meg az is kell. Olyat is szeretnék, meg ilyet is! Na akkor írom a listát. Elsőként kell egy nagyobb lakás... - mondtam miközben elvesztem a részletekben...

Ikea után otthon: Ülök a szobában, iszom a kávém, s közben azt nézem, hogy mennyi mindent lehetne alakítani, s miképp. Változott is a kégli az elmúlt hét alatt, erről majd később.

Zebránál: Az egyik kereszteződésben olyan lámpa van, ami visszaszámol a zöldig. Ha azon az oldalon állsz, ahol a lámpa van, persze nem látod. Imádom, amikor sötétedés után elhúz ott egy busz, s látod a számokat tükrözödni az ablakain.

Zebrán: Egy vak ember állt mellettem. Amikor zöldre váltott a lámpa automatikusan az ő tempójában mentem át a zebrán (végig mellette).

Tanulság a zebra lámpája alatt: Ha nem akarod azt hinni, hogy a négysávos út másik felén álló lány téged néz, akkor ne állj közvetlenül a lámpa allá.

Kaputelefonban háromnegyed hétkor: - Anti te vagy az? - kérdi egy idegen női hang
- Igen. Engem keres? Mert lakik a házban egy másik Anti is - válaszolom
- A kis Antit.
- Én nem ő vagyok.
- Köszönöm, már beengednek.
- Köszi az ébresztést..

Röhögés közepette: Újabb ivási szintet tudtunk meg Orsival Ildi vicces történeteiből. "Mohásra itta magát" - ezt lehet akkor mondani, amikor valaki úgy tér haza egy buliból, hogy a fél arcát moha borítja és le van törve a foga.

- Egy perc és ott vagyok, sietek. - mondja Bonyi valakinek a telefonban.
5 perccel később, amikor Bonyi még javában pakolászik: - Hú. Megpróbáltam elképzelni, hogy milyen, amikor Bonyi nem siet. Aaarrrhhh - fogja fejét vigyorogva a főszerk.

Egy perce telefonban: munka van, borul a program. Szép illúzió volt a nyugis vasárnap...

Számos reklám készült már, amelyben a nagy autógyárak egymásnak üzengetnek, meg sem tudom mondani, hogy hányszor láttam versus reklámokat. Van több kedvencem is, régiek s újak egyaránt, de egy nemrégiben talált képsorozattól viszont teljesen kikészültem. Egy négy résztvevős reklámeset, amikor is egymásra kontráztak sorra a márkák. Az Audi és a BMW már többször piszkálgatta egymást, ez is így kezdődött.

Először a BMW készíttette el reklámját, amiben gratulált az Audinak, hogy Dél-Afrikában az év autója lett. S persze utána hozzáfűzi, hogy a BMW 2006-ban a világ év-autója lett. Ím:

Erre jött az Audi válaszüzenete, hogy gratulál a BMW győzelméhez az Audi, akik 6 egymást követő alkalommal nyerték meg a Le mans-i versenyeket.

Itt már a Subaru is beszállt, aki gratulál a fenti két cég eredményeihez, de hát az év motorja van mégis abban a tütüben.

És az egész csatározást megpecsételi a Bentley reklámja, aki cseszik mindenkiire:)

Tegnap írtam egy cikket az egykerekűzésről, annak népszerűsítéséről és arról, hogy PT-ék csináltak egy triál pályát Szombathelyen. Ez ide kattintva olvasható. Én is kipróbáltam az egykerekűt, de nem tudtam sokáig a nyeregben maradni => el sem mertem engedni a korlátot és nem találtam az egyensúlyt.

A cikkhez csatoltam egy videót, amit Jim csinált. Orsi javaslatára megnéztem a sinco.hu-t és rengeteg érdekes, illetve szép videót találtam. Amit a cikkhez betettem, az a francia verseny egyes részeit mutatja be, s az odaútról is csepegtet valamennyit. Nagyon tetszik a videó hangulata, de a zene fogott meg a legjobban, azóta már rengeteg dalát meghallgattam Bon Iver-nek. (A videó alatt a Skinny Love szól)

Ugye milyen jó egységet alkot így ez az egész képi világ, ez a tempó és ez a zene?!
Na most hallgatom is tovább a dalokat

Nem akarnék én erről most túl sokat írni. A lényeg, hogy a Danibus és a Sláger Rádió frekvencia-birtoklási ideje lejárt. A frekvenciákra pályázatot írtak ki, amire joggal gondolhattuk sokan, hogy a már működő csatornák kapnak újra engedélyt.. ..de mégsem. Mivel sosem voltam Danubius fun, ezért annyira az nem is hatott meg, de mi az, hogy a Sláger frekvenciáján ezentúl más fog szólni? "Politikai, beszélgetős" - így jellemezték az új adót, amiről kering sok-sok infó. A sláger közlemény is adott ki honlapján, ami így szól:

Már egy ideje az MR2-t hallgatom, de a sláger az mégiscsak a sláger. Az a rádió, amin már régóta megy (szerintem töretlen sikerrel) a bumeráng, az a rádió, amin mindig valami elfogadható zene szól, ha belövöd a csatornát.

Nekem ez az egész nagyon furcsa, és megértem, hogy a sláger perelni fog. Azért ez nem mehet ilyen könnyen.

Ha bővebben olvasnál a témáról, kattints ide. Azt pedig fűzzétek hozzá kommentben, hogy mit gondoltok! Ugye nem csak engem háborít fel/lep meg némileg ez a dolog?

Vannak akik nem szeretik a macskákat, sőt ismerek több embert is, aki azt hangoztatja, hogy utálja ezeket a "kétszínű-számító dögök"-et. Én kutyás-macskás háznál nőttem fel, mindig is szerettem a macskuszokat, és ez azóta sem változott. És találkoztam már olyannal is, aki szóban mindig utálta és szidta őket, aztán amikor a közelünkbe kavarodott egy macsek, máris az ölébe vette és simogatta. Na mindegy. Szerintem aranyosak. pont

Találtam a neten több válogatást arról, hogy miképp képesek aludni a macskuszok, úgy gondoltam, hogy kiegészítek egy ilyen képsorozatot saját fotókkal. Miközben nagyon kerestem egy képet, rájöttem, hogy annyi fotóm van alvó állatainkról, hogy azt egy hétig publikálhatnám. Kiválasztottam párat, és vegyítettem pár nekem tetsző netes képpel:) Olé! Elsőként következzék a kedvenc képem, otthon még két kismacskánk volt amolyan kicsit csálé Ying-Yang:

Hatvanezer-nyolcszáz. Ez állt numerikusan kifejezve az ezüstszínű Fiat Seicento műszerfalán 2004-ben, amikor megvettem. Aztán a kicsikocsi Luigi lett, és eleinte csak faltuk a kilométereket. A nagy habzsolás idővel alábbhagyott, konkrétan akkor, amikor beköltöztem a belvárosba és rájöttem, hogy gyalog, illetve biciklivel hamarabb odaérek mindenhova, nem beszélve arról, hogy még tankolnom sem kell.

Azóta Luigival lényegesen kevesebb kilométert teszünk meg egy év alatt, konkrétan amióta az én nevem áll a forgalmiban (májusban lesz hat éve) 39.200 kilométert. Ebből gondolom már kiderült, hogy miért is születik ez a bejegyzés.

Az utóbbi hetekben már nagy figyelemmel kísértem a kilométeróraállást, nehogy lecsússzak valamiről, vagy valahova rohanás közben érjen az átfordulás. Pénteken (okt. 23) 12 kilométer volt hátra.Úgy döntöttem, hogy ezen az ünnepi napon lesz a mi kis ünnepünk, ezért kimentem Luigival az autómosóba, waxos mosás, utána porszívózás, minden ami kell, hiszen csininek kellett lennünk a százezredikre.

Miután kiglancoltam a tütüt, kimentünk a szombathelyi elkerülőre, mentünk egy kört oda vissza, majd megörökítettem az óra állását 99.999-en.

Ezután nagylevegő, bekészített kamera és fényképezőgép, újra beröffent a járgány és kigurultunk az útra. A szombathelyi "laktanyás körforgalom"-nál átpördült az óra és az utolsó 5 szám ismét nullákat mutatott, mint közel tizenegy évvel ezelőtt, amikor legurult a gyár futószalagjáról.

Mint ahogy említettem, videón is megvan az esemény, hát tessék:

Kívánok magunknak még sok békés kilométert, persze működő akksival, mert mostanság épp az dögledezik. A lényeg, hogy a nagy ünnepi hangulatban mi is ünnepeltünk Luigival. Ehhez hozzájön az is, hogy épp egy Animal Cannibals remixet hallgatok, amiben a karácsonyos számuk megy, így már ragozódik ez az "ünnepes" dolog, no meg e bejegyzésemhez használtam ezredszer az "atom" címkét, úgyhogy már bocsánat, de k*rvára ünnepi a hangulat itt a gép előtt:)

Kaptam egy e-mailt Virág Nórától. A tárgy a következő: "Szia! Leszel a szexpartnerem?" - ezt olvasva megjegyeztem hangosan, némi gúnnyal a hangomban, hogy: Persze.

Belépni már nem tudtam a megadott oldalra, mert a webhely bejelentetten támadó... Na mindegy. Ma is egyedül alszom.

Egyre több ilyen mocsok jön. Valami listára felkerültem:(

Az utcán: Hétfőn munkába menet láttam, ahogy egy zacskóval játszik a szél. Felemelte hirtelen, majd vissza a földre, hirtelen több métert jobbra, majd óvatosan visszaeresztette kiindulási helyére, mint egy tollpihét. Aztán amikor mellé értem hirtelen rámvetette magát a Lidl-ös zacsi. Az még hagyján, hogy rámtámadt, de telibe az arcomra ment. Mintha meg akarna folytani, mintha dinnyének nézte volna a fejem, amit be kell csomagolni. Leszedtem magamról, megküzdöttünk. A közeli kukába dobtam, ahonnan pillanatok alatt kifújta a szél, s tovább játszott vele a járdán, felkapva a magasba, majd visszaeresztve a földre, lágyan, mint egy tollpihét.

Msn-en: felfedeztem egy új szót, amivel ezentúl jellemezhetem azokat a betegségeket, amiket nem ismerek: "Furilungus". E felfedezés után pedig elgondolkodtunk, hogy miért van az, ha valaki azt mondja: "Fáj a hasam." - akkor az esetek 99 százalékában rögtön visszakérdezik, hogy: "Ettél?" - Oké, hogy összefügg az evés a hassal, de ennyire?

Fürdőszobában: Körülbelül huszonhét nyelven üdvözöltem a világot, amiért nem vetette ki magából a fürdőszobai keramika születésekor a csúszós járólapokat. Elvágódtam zuhanyzás után egy akkora fürdőszobában, ahol nem férek el a földön fekve, ergo össze-vissza verte a hátam a zuhanytálca széle, a mosdó a könyököm stb... Kifutottam a konyhába és hanyatt feküdtem a jéghideg járólapon (mindezt még gőzölgő testtel kissé vizesen), mert jólesett. A fájdalom elmúlt, a hideg járólaptól libabőrös volt a hátsóm és a földön fekve elgondolkodtam, hogy vajon mikor töröltem le utoljára a port a konyhai lámpáról...

Reggeleimben: a Part című film zenéjét hallgatom reggelente. Kellemesen indul a napom. Csinálni fogok egy full kellemes reggeles lemezt.

Zsoltinál: vasárnap megnéztük a Verdákat. Szeretem azt a mesét. Most ilyen nagy tévén, nagy térhangzással meg nagy felbontásúban nézhettem a nagy alkotást egy nagy ágy széléről egy nagy pohár ásványvízzel, nagyra nyílt szemekkel a nagy fejemből. Nagyon jó volt.

Éjjel az ágyban: éjjel arra ébredtem fel, hogy "Newton Faulkner: Teardrop" szól valahonnan. A dobos résznél nyitottam ki a szemem (39-40mp), teljesen sötét volt, és nem tudtam, hogy honnan jön a zene. Nagyon besz*rtam, de végül megtaláltam magam alatt a telefont, valószínűleg elaludtam, amikor állítottam be az ébresztőt, s végül elindult valahogy a zene. Ijesztő volt...

Álmomban: Zombikkal álmodtam, vagyis ilyen módosult tudatállapotú emberekkel (mint az invázió című filmben). Féltem, nem szeretek ilyet álmodni. Menekültem az ellenállókhoz, utána nekem kellett lefogni egy ismerősömet, hogy áramot vezessenek bele, hátha elárulja a "zombik" gonosz tervét.

Az utcán: teázni mentem a klubba, amikor elmentem egy hajléktalan mellett, aki feküdt a földön. Másfél métert sem mentem, visszafordultam megkérdezni mi újság. Be volt rúgva, mentőt kért, én meg hívtam is neki, hogy ne ott fagyjon meg. A mentők kijöttek, utána nem tudom mi történt, mert hideg volt, és összehúzott kabáttal folytattam utam, teázni.

Szerkesztőségben: Bonyi felvilágosított, hogy a "Red Red Wine" című dal eredetileg nem UB40. Teljesen ledöbbenten hallgattam tovább az UB40 best of albumot. Nem gondoltam volna, hogy feldolgozás.

Klubban: A fekete pizzás lapon lévő fehér betűkből párat beszíneztem fekete filccel, így lett Magyarosból agyaros pizza, vagy a szalámisból zala pizza. Azt már nem is tudom, hogy melyikből sikerült kihozni az anusz pizzát. Másnap a kisatírozgatott lapot tette elém a pultos, hogy válasszak. Elfelejtettem hirtelen, hogy ellőhetném az: "egy zala vagy egy ánusz pizzát kérek!" poént...

Itt volt most ez a tegnapi szabadnap, amivel együtt most ismét hosszú hétvége közepén vagyunk. Így a nap végén (pénteken este) elgondolkodtam, hogy vajon jól telt-e a "szabadnap", amikor kivételesen csak fél-1 órát dolgoztam. Úgy vélem igen, bár nem fejeztem be mindent, mégis a nyolc felírt feladatomból hatot megcsináltam:)

1. feladat: később kelni a megszokottnál
10:30-ig húztam a lóbőrt

2. feladat: mosni
két adag ruha kimosva, megszárítva

3. feladat: vasalás
hát ööö, az most elmaradt...

4. feladat: kocsimosás
még a porszívózás is belefért! Luigi most csillog-villog:)

5. feladat: takarítás
rendesen rend van, alig ismerek a bunkerra.

6. elmaradt dolgok rendezése/megnézése stb a gépemen
elmaradt. Ej, ráérünk arra még!

7. Atom-generál
na majd reggel borotválkozom

8. szelektív hulladék elvitele a gyűjtőhelyre
a kukák három szatyor papírral és egy szatyor műanyaggal megetetve

Ezen kívül persze csináltam még ezt azt, belefért. Ettem egy jót, autókáztam, Bonyi átjött kicsit, kötögettem a házimozit, miegymás. És persze még itt van a szombat is, aminek egy részét még elütöm ezzel-azzal, amik váratnak magukra, mert a "rohanó" hétköznapokon nem csinálom meg őket. S persze felteszem a kérdést, amit május elsején is megkérdeztem: Ti mit csináltatok tegnap?

A héten lent voltunk a klubban, szokásos teakört tartottunk (teáztunk 4-5-en), Szabi (pultos), az asztalunkra azt mondta eljövetelünkkor, hogy: "Mi ez b.meg?! Teafarm?" - na szóval visszakanyarodván a témához. Csabinak van egy pólója, aminek olyan lefröcskölt, pacás mintája van. Ezzel a pólóval simán elvegyülhetne egy szobafestő-mázoló party-n vagy akár egy fesztiválon is, ahol sokaknak díszíti a pólóját valamilyen ráfröcskölt ital. Csabi ebben a pólóban ücsörgött a falnál, amikor ránézve azt láttam, hogy nagyon beleolvad a környezetébe, ugyanis a mögötte lévő falon egy szép nagy felületen valószínűsíthetően pezsgő, vagy valami olyasmi nyomai látszottak.

Ha piros lenne a pólója, akkor mégjobban eltűnne és tényleg csak a szőke feje világítaná be a sarkot. Szerintem abszolút úgy néz ki így a helyzetkép, mintha ráirányított volna valaki egy pezsgőt:)