Az utcán: Hétfőn munkába menet láttam, ahogy egy zacskóval játszik a szél. Felemelte hirtelen, majd vissza a földre, hirtelen több métert jobbra, majd óvatosan visszaeresztette kiindulási helyére, mint egy tollpihét. Aztán amikor mellé értem hirtelen rámvetette magát a Lidl-ös zacsi. Az még hagyján, hogy rámtámadt, de telibe az arcomra ment. Mintha meg akarna folytani, mintha dinnyének nézte volna a fejem, amit be kell csomagolni. Leszedtem magamról, megküzdöttünk. A közeli kukába dobtam, ahonnan pillanatok alatt kifújta a szél, s tovább játszott vele a járdán, felkapva a magasba, majd visszaeresztve a földre, lágyan, mint egy tollpihét.

Msn-en: felfedeztem egy új szót, amivel ezentúl jellemezhetem azokat a betegségeket, amiket nem ismerek: "Furilungus". E felfedezés után pedig elgondolkodtunk, hogy miért van az, ha valaki azt mondja: "Fáj a hasam." - akkor az esetek 99 százalékában rögtön visszakérdezik, hogy: "Ettél?" - Oké, hogy összefügg az evés a hassal, de ennyire?

Fürdőszobában: Körülbelül huszonhét nyelven üdvözöltem a világot, amiért nem vetette ki magából a fürdőszobai keramika születésekor a csúszós járólapokat. Elvágódtam zuhanyzás után egy akkora fürdőszobában, ahol nem férek el a földön fekve, ergo össze-vissza verte a hátam a zuhanytálca széle, a mosdó a könyököm stb... Kifutottam a konyhába és hanyatt feküdtem a jéghideg járólapon (mindezt még gőzölgő testtel kissé vizesen), mert jólesett. A fájdalom elmúlt, a hideg járólaptól libabőrös volt a hátsóm és a földön fekve elgondolkodtam, hogy vajon mikor töröltem le utoljára a port a konyhai lámpáról...

Reggeleimben: a Part című film zenéjét hallgatom reggelente. Kellemesen indul a napom. Csinálni fogok egy full kellemes reggeles lemezt.

Zsoltinál: vasárnap megnéztük a Verdákat. Szeretem azt a mesét. Most ilyen nagy tévén, nagy térhangzással meg nagy felbontásúban nézhettem a nagy alkotást egy nagy ágy széléről egy nagy pohár ásványvízzel, nagyra nyílt szemekkel a nagy fejemből. Nagyon jó volt.

Éjjel az ágyban: éjjel arra ébredtem fel, hogy "Newton Faulkner: Teardrop" szól valahonnan. A dobos résznél nyitottam ki a szemem (39-40mp), teljesen sötét volt, és nem tudtam, hogy honnan jön a zene. Nagyon besz*rtam, de végül megtaláltam magam alatt a telefont, valószínűleg elaludtam, amikor állítottam be az ébresztőt, s végül elindult valahogy a zene. Ijesztő volt...

Álmomban: Zombikkal álmodtam, vagyis ilyen módosult tudatállapotú emberekkel (mint az invázió című filmben). Féltem, nem szeretek ilyet álmodni. Menekültem az ellenállókhoz, utána nekem kellett lefogni egy ismerősömet, hogy áramot vezessenek bele, hátha elárulja a "zombik" gonosz tervét.

Az utcán: teázni mentem a klubba, amikor elmentem egy hajléktalan mellett, aki feküdt a földön. Másfél métert sem mentem, visszafordultam megkérdezni mi újság. Be volt rúgva, mentőt kért, én meg hívtam is neki, hogy ne ott fagyjon meg. A mentők kijöttek, utána nem tudom mi történt, mert hideg volt, és összehúzott kabáttal folytattam utam, teázni.

Szerkesztőségben: Bonyi felvilágosított, hogy a "Red Red Wine" című dal eredetileg nem UB40. Teljesen ledöbbenten hallgattam tovább az UB40 best of albumot. Nem gondoltam volna, hogy feldolgozás.

Klubban: A fekete pizzás lapon lévő fehér betűkből párat beszíneztem fekete filccel, így lett Magyarosból agyaros pizza, vagy a szalámisból zala pizza. Azt már nem is tudom, hogy melyikből sikerült kihozni az anusz pizzát. Másnap a kisatírozgatott lapot tette elém a pultos, hogy válasszak. Elfelejtettem hirtelen, hogy ellőhetném az: "egy zala vagy egy ánusz pizzát kérek!" poént...