Hatvanezer-nyolcszáz. Ez állt numerikusan kifejezve az ezüstszínű Fiat Seicento műszerfalán 2004-ben, amikor megvettem. Aztán a kicsikocsi Luigi lett, és eleinte csak faltuk a kilométereket. A nagy habzsolás idővel alábbhagyott, konkrétan akkor, amikor beköltöztem a belvárosba és rájöttem, hogy gyalog, illetve biciklivel hamarabb odaérek mindenhova, nem beszélve arról, hogy még tankolnom sem kell.

Azóta Luigival lényegesen kevesebb kilométert teszünk meg egy év alatt, konkrétan amióta az én nevem áll a forgalmiban (májusban lesz hat éve) 39.200 kilométert. Ebből gondolom már kiderült, hogy miért is születik ez a bejegyzés.

Az utóbbi hetekben már nagy figyelemmel kísértem a kilométeróraállást, nehogy lecsússzak valamiről, vagy valahova rohanás közben érjen az átfordulás. Pénteken (okt. 23) 12 kilométer volt hátra.Úgy döntöttem, hogy ezen az ünnepi napon lesz a mi kis ünnepünk, ezért kimentem Luigival az autómosóba, waxos mosás, utána porszívózás, minden ami kell, hiszen csininek kellett lennünk a százezredikre.

Miután kiglancoltam a tütüt, kimentünk a szombathelyi elkerülőre, mentünk egy kört oda vissza, majd megörökítettem az óra állását 99.999-en.

Ezután nagylevegő, bekészített kamera és fényképezőgép, újra beröffent a járgány és kigurultunk az útra. A szombathelyi "laktanyás körforgalom"-nál átpördült az óra és az utolsó 5 szám ismét nullákat mutatott, mint közel tizenegy évvel ezelőtt, amikor legurult a gyár futószalagjáról.

Mint ahogy említettem, videón is megvan az esemény, hát tessék:

Kívánok magunknak még sok békés kilométert, persze működő akksival, mert mostanság épp az dögledezik. A lényeg, hogy a nagy ünnepi hangulatban mi is ünnepeltünk Luigival. Ehhez hozzájön az is, hogy épp egy Animal Cannibals remixet hallgatok, amiben a karácsonyos számuk megy, így már ragozódik ez az "ünnepes" dolog, no meg e bejegyzésemhez használtam ezredszer az "atom" címkét, úgyhogy már bocsánat, de k*rvára ünnepi a hangulat itt a gép előtt:)