Vasárnap volt a névnapom, nem szoktam készülni semmire, nem rendezek hetedhét országra szóló karnevált. Otthon kaptam sütit, amely fémdoboza kifejezetten tetszetős darab. Névnapkor egyeseknek eszébe jutok a naptárra pillantva s kívánnak boldogot, mások nem néznek a naptárra, de nem sértődök meg ilyeneken, hiszen én sem tartom számon a névnapokat, csak anya és a bátyám névnapját tudom dátumpontosan, meg két volt barátnőmét, mert ezek berögződtek s kész.

Na szóval vasárnap volt a névnapom, s este ígértem, hogy majd beugrom a koliba. Csabi szólt is, hogy ha lehet hét után nézzek be, így fél nyolc körül még simán otthon zsibbadtam. Ekkor Bonyi hívott, hogy eljön értem kocsival. Még ez sem volt gyanús, meg az sem, amikor a koliszobába lépve mindenki nézett. Szóval nem esett le, csak akkor, amikor parancsoltak, hogy üljek le, majd előkerült egy tál almáspite, egy nagy jénainyi (<-- ilyen szó létezik?) muffin, sör, narancs, csoki és étkezési kártya.

Taki hozott almáspitét, csokit, sört, Bonyitól egy Bavaria-t kaptam, Orsi finom muffint sütött, s a Teafarm nevében kaptam egy étkezési kártyát, amit korlátlan alkalommal beválthatok a koliban, amikor Orsiéknál eszem:)

Ebből persze az következik, hogy a kártya sűrűn lesz használva, hiszen "néha-néha" megfordulok a konyhában amikor valami étel készül:P

Ezúton is köszönöm, nem kellett volna, hiszen a névnapomon nem szoktam készülni semmire, nem rendezek hetedhét országra szóló karnevált...

Annak idején lementettem a gépre egy Honda reklámot, amelyre tegnap bukkantam rá egy elfelejtett mappa eldugott szegletében. A reklámban egy Honda Civic a főszereplő, akinek - ha szabad így mondanom - szinkronját egy kórus adja. Minden egyes kattanást, huppanást, esőcseppeket és még a zenét is a kórus adja vissza. Zseniális munka (szerintem).

Eme zseniális videó zseniális paródiáját leltem meg a youtube-on, mondanom sem kell, hogy jót röhögtem, kicsit megmozgatta a rekeszizmaima ez a két bajszos emberke a vödörrel és a homárral.

Ááá... A döglött hal, a hordó, a habverő... Most, hogy újra megnéztem már többmindent láttam. Kész. Nekem most jó éjszakát (0:28), nektek meg jó reggelt!

Találtam egy harmadik verziót is, abban is akad egy-két vicces rész:)

Kint voltunk Bécsben a Vienna Auto Show-n. Vegyes érzelmekkel távoztunk a helyszínről, s akarva-akaratlanul is levontunk a konzekvenciákat Magyarország és Ausztria közt. A fotókat is majd közzéteszem, de e bejegyzés most nem a kocsikat hivatott bemutatni.

A helyszín
Egy Budapesti Autószalonnal hasonlítva sok különbséget véltünk felfedezni a környezetben. A bécsi csarnokok klasszisokkal verik a jó öreg BP Expo épületeit, de ez magában a kiállítóteremben (ahol tölti az ember ideje nagy részét) észrevehetetlen, ott amúgy is az autókat kell nézni. Pesten járva legutóbb (motorkiállítás) csak a jó kavicsos, néhol saras parkolóban volt hely, s odajutni is sokáig tartott, Bécsben viszonylag hamar odaértünk a miénknél jobban átgondolt közlekedés miatt, s parkolóházban hagytuk az autót. Természetesen a parkolás ára magasabb.

Fogadtatás
Sajtósként akkreditáltam magam, így járt az ingyen parkoló, a szabad bejárás, és a Presse Centerben kávé, üdítő, szendvicsek s még internetes számítógépek is, kedvesen fogadtak. (Nem voltam hiéna, egy kávéra és egy kis szendvicsre mentem be egyszer.) Pesten a szabad parkolás és ingyen belépő mellé max egy terem jár, ahol leülhetsz laptopoddal (legutóbb ennyi volt). Ennyit az osztrák előnyökről.

A képek egy részére csajok is kellenek
A kiállítóteremben szembetűnt, hogy a sok kiállított autó mellett nem jellemző, hogy hostessek állnának. Nagyon kevés lányt láttunk, hármat jegyeztem meg összesen kinézet alapján. E három lányból egy nem pózolt, de legalább nem zavarta a fényképezőgép. Aztán volt egy bombanő a Fiat standnál, aki nem akart beállni az autók mellé, amikor szóltam, hogy fotóznék. Legjobban viszont a Maserati-Rolls Royce standnál döbbentem meg. Odaérve egy olyan fiatal lány állt ott, hogy kapásból 10-es skálán 15-re értékeltem, s megjegyeztem, hogy csakis import lehet, hiszen ilyen gyönyörű nő Auszriában nincs. Amikor egy Rolls Royce-szal szerettem volna egy képre komponálni, felemelte a kezét: "No foto!"

A gépet ahogy felé irányítottam, automatikusan emelte a kezét, takarva arcát. Ekkor megkérdeztem Zsóttiéktól, hogy vajon miért vesz fel egy cég (aki erősen luxuskategóriás autókat árul), olyan hostess-t, akit nem lehet lefotózni? (vagy ez lehetett a cég filozófiája?) Azért volt ez furcsa, mert a sokadik lány volt, akit nem lehetett beállítva lencsevégre kapni. Szemben a budapesti példával, ahol egymást érik a jobbnál-jobb hostessek, akik pózolnak kocsi mellett, autón, de ha kéred, akkor még a haverjaiddal is. Minden második szórólapozó lány mellett sikítva mész el, s lökdösöd a haverod, hogy: "Láttad? Láttad!?" - egy autókiállításnak szerintem ez is része, mármint a csinos nők. Nem értettem, hogy miért voltak ennyire híjján sógoréknál.

Lehet, hogy én látom rosszul, nem értek a lovakhoz, csupán az eddigiekben tapasztaltak után ez furcsa volt. Ez nem tuning-show, nem luxus-show, szimpla autókiállítás újdonságokkal, csak hát na. Nem azt vártam, hogy a tanulmány és elektromos autók közt bikiniben mossanak amerikai vasakat, csupán azt, hogy 200 fotóból ne csak 5-ön legyen hostess, akik nem kifejezetten pózolnak, sőt, ellenkeznek. Persze az is lehet, hogy ezt a pár lányt én közelítettem meg rosszul, nem elég rámenősen. Viszont, ha nagydumásként közelítettem volna, akkor is csak három, max 4 csajos képet tudok készíteni. Fura volt. Az is lehet, hogy rossz napon mentem, vagy csak rossz napszakban, fene tudja...

Összegezve
Jobb helyszínen, de nem különösebb beltérben rendezett autókiállításon voltunk. A kiállítás felhozataláról nem nyilatkozom, hiszen pesti szalonon már jó pár évvel ezelőtt voltam, s számszerűleg nem rémlik, hogy hol láttunk több kiállított négykerekűt. Különleges autóból itt is volt pár, és Pesten is. Fővárosunkban láttam először Peugeot 607 Feline-t, Bécsben meg Citroën GT-t, szóval pro/kontra. Az biztos, hogy egy kicsit jobban rágyúrhattak volna a hostess-ekre, nem hiszem, hogy az osztrákok mellkasukat verve üvöltenének, ha egy-egy csinos nő is rajta lenne a képeken, amikor az autókat fotózzák fényképezővel, telefonnal stb. Vagy igen?

Tehát aki autót akar látni az autókiállításra megy, aki meg melleket és popsikat: erotika-, vagy tuningshowra. Ennyi az elv, mint régen: Cipőt a cipőboltból...

ui: legalább a különleges autókkal való találkozási éhségem most csillapodott, hosszas perceken át szemezhettem egy Citroën GT-vel, egy AMG SLS-el és egy krómozott R8-assal is. Ezekről majd később:) Ha nincsenek ott Zsóttiék, lehet, hogy még mindig ott ácsorognék és fotóznám a GT-t minden szögből...

Tegnap este beléptem googlewave-re, mert megnéztem mi is ott a helyzet, ha már Bonyi beállította nekem. Nos az előzményekben egy képet találtam, amit Hanzs küldött (Ezúton köszönöm!). Egy képet, ami láttán elgondolkodtam, hogy a tojásgyűjtőnek használt szimat-szatyort elő kéne keresni és újra locsolni kéne. Aztán nézegettem tovább a képet, s rájöttem, hogy ilyet úgysem csinál senki sem, így a locsolhatnékom is tovaszállt, talán majd áprilisban visszatér.

Régen nagy mulatság, s várva-várt esemény volt a húsvéti locsolás faluhelyen, akkori baráti körünkben (fiúk és lányok részéről is). Aztán az évek során a lóitató vödröket nem nézték már mindig jó szemmel a szülők, egyesek ki-kikoptak a falujárásból, majd kinőttük mi is az egészet. Szép volt, jó volt, rég volt... - "És éppen elég is volt" - fűznék hozzá többen is a lányok oldaláról:P

Azért egy ilyen EVE tojásért hajlandó lennék kölnisüveget ragadni:P

Imádom az olyan reklámokat, amelyek valamilyen kreatív ötlettel hirdetnek valamit, nem konkrétan az arcodba tolnak egy terméket, hogy: Itt van fogyasztó! Vedd és vidd! - hanem humorosan vagy más szemszögből közelítik meg az embereket. Most persze sorolhatnám a megannyi kisfilmet végtelenszám, de maradjunk csak egynél, aminek lényegét majdnem lelőttem a címben, aztán átírtam, hogy mégse:P E videóra nem is tudom mikor bukkantam, elraktam a kedvencekbe, s tegnap este ismét megleltem, így be is jegyzem:)

Annyira jól kitalálták, eleinte nem tudtam, hogy mi lesz ebből, eleinte nem értettem, de amikor összeállt a kép, csak annyit mondtam halkan, magamban: "ú." - ez nálam azt jelenti, hogy tetszik:) Sokkal több ilyenre lenne szükség, ha már sokan "kreatív reklámcég"-nél dolgoznak. A magenTa reklámokkal nincs bajom, csak néha már annyira családi és annyira osszd meg a barátaiddal és a szeretteiddel reklámok, hogy nincs bennük semmi új, sokszor a jól választott zenékkel viszik a prímet, mással nem. Na jó nekik is volt már pár ötletes, de lényegesen kevesebb, mint Vodáéknak, akik ilyenekkel (mint a fenti videó) állnak olykor-olykor elő...

Két napja ezt a képet mutogatom mindenkinek, az indafotón találtam Belényesi Tímea fotói közt. Bodza, a magyar vizsla nagyon jó modell, számos frenetikus kép készült róla, de van egy kedvencem, a "kapucnis", amelyre akárhányszor ránézek Snoop Dogg jut eszembe:)

Egyszerűen imádom, és ugye milyen nagy a hasonlóság? Imádom a vizslákat, mert kajlák, mert aranyosak, rohannak, játszanak, összegabalyodott lábakkal fekszenek stb... (Bátyámnak is volt egy anno). Mindig is volt kutyánk, kaukázusitól a pulin át a különféle keverékekig, de én egyszer azt mondtam, hogy ha lesz saját házam, akkor annak kertjében egy magyar vizsla fog fel s alá rohangálni, illetve én, amikor játszom vele:)

Kedden este az arckönyvön (facebook) csináltam is egy tesztet a koliban, ami a "hozzád legjobban illő kutyát" adja ki, na gondolhatjátok, hogy mi lett a végeredmény:) Természetesen egy bodza-kutya, úgyhogy már csak pár millió kell (a házhoz), s nekem is lesz egy vizslám, addig csak olykor-olykor eszembe jut, és nézegetem az ilyen képeket:)

Régebben szorgalmasan töltögettem fel a fotókat az indafotóra, aztán egy idő után mindig csak halogattam és szép lassan eltelt nagyon-nagyon sok idő. Néha néha válogattam le képeket egy mappámba, de sosem ugrottam neki úgy igazán. Aztán Tommi írt egy kommentet, miszerint leszedné az egyik autós képem, mert tetszik neki, csak a blogomon túl kicsi a mérete. Ekkor elhatároztam, hogy átguberálom a fotó mappámat és felteszek pár képet.

A koncertes, gólyatáboros és karneválos mappákba nem léptem be, az majd egy külön mise lesz, csak az egyéb mappákat vizslattam át. Kiválasztottam kb. 800 képet, szerencsére ennek egy része már méretezve is volt és nem kellett vele sokat foglalkoznom:) Sitty-sutty pár nap alatt kész is lettem frissültem. 17 albummal és 735 fotóval gazdagodott a profilom:) A képeim megtekinthetőek a http://indafoto.hu/atom/collections címen tessék csak kattintgatni!

Az egész végeztével persze volt egy kis érdekesség, amin megakadt a szemem, s ez nem más, mint a 133-as szám különféle előfordulása. Először a január 12-ei képmegjelenítések számánál fedeztem fel (1133), majd pár percig vártam, hogy az össznézettség is elérje a 133.133-at.

A hab a tortán persze az volt, amikor a főoldalra kattintottam. Az eddig feltöltött képeim szám 3310, bár ez fordított, de akkor is ott van. És míly meglepő, öt perc múlva 1:33 lesz, nah, akkor fogom menteni e bejegyzést:) Muhaha!

Szóval tessék csak szorgalmasan nézegetni a képeimet, van mit:)

UPDATE: Kedvencnek jelölték "egy" képem:P

Vannak egyes reklámzenék, amelyek részint, vagy egészében megtetszenek, ezeket általában imádom levadászni olyan oldalakról, mint a Reklámadatbázis vagy különféle fórumok. A mostani kisfilmdömpingben kevés muzsika tetszik, de van egy háttérzene, ami azért szép lassan bekúszott hallójárataimba s néha tanyát is vert ott, s órákig ott sátorozott. Itt a reklám:

Tegnap Bonyi betolta a youtube-on és máris sasszemmel hunyorítva olvastam le kijelzőjéről az előadót s a számcímet:) Na nem mondom, hogy ezt annyit fogom hallgatni, mint egyéb zenéimet, de bekerült a lejátszási listámba:)

Az elmúlt pár napban esett itt minden, mi fotós szem-szájnak szemnek ingere, volt hó, ónos eső miegymás. Sajnos a szombat reggeli nagy fagyparádéról a +2 celsiusnak köszönhetően lemaradtam, de előtte azért lőttem napközben egy-két közelit autókról, illetve még a hét elején a hóról és pénteken a nagyon lila égboltról:) Van hóbajuszos Horváth Boldizsárom és hóval telt kipufogóm is, kattintsatok a továbbra:)

Azt hiszem szerdán reggel volt az intenzívebb havazás, akkor géppel a nyakamban szaladgáltam a munkahelyig.

És egy hóbajuszos Horváth Boldizsár szobrom:

A lila égbolt is szépen mutatott pénteken:

Utcán: Egyik este, amikor esni kezdett a hó, hazafelé sétáltam az utcán, majd nagy ugatásra lettem figyelmes. Az út túloldalán egy kis zsebkutya megrántotta a pórázt, a gazdinő seggre ült, az ember meg félig a falra felugorva kiabált, hogy fékezze meg az ebet. Tudom, hogy a kisebb méretű kutyák is tudnak harapni - elég komolyan - de ez a szitu kívülről nézve akkor is felért egy közepes börleszkkel:)

Boltban: egyik este zárás előtt egy-két perccel mentem be a boltba (ahova szinte nap mint nap járok), zsemlét akartam venni, de már elfogyott. A két kedvenc eladónőm dolgozott aznap, adtak a saját pakkjukból, megfelezték velem. Nem maradtam éhen:)

Éjjel, ágyban: Nagyon durván megijedtem. Épp megágyaztam, amikor rátérdeltem a távirányítóra, ekkor a tévének háttal voltam, ami így bekapcsolt, és pont egy sikítás hallatszott. Na ekkor ugy megriadtam, hogy majdnem leugrottam a galériáról. Mekkora esélye van annak, hogy éjjel a hátam mögött egy hatvanas-hetvenes években készült horrorfilm sikítása csendüljön fel?

Koleszben: Francba... Mondjuk ezt úgy alles zusammen, amikor rájövünk némi számolgatás után, hogy a nyári spanyol út mégsem fér bele, illetve drágább a szállás, az út s minden...

Pénteken: "Ez az! Jó lesz! Ess csak!" - mondom a péntek esti esőben, mert elterveztem, hogy korán kelek másnap s lefotózok mindent, ami megfagyott. Fákat, oszlopokat, autókat, szobrokat, stb. Este már látom a sok jégcsapot, a jégbe burkolt fákat, bokrokat vááá.

Szombaton: "Ezt nem hiszem el. Miéért?!" - mondom szombaton reggel hatkor, amikor az utcán állva azt látom, hogy elolvadt minden. Az éjjel felment +2-re a hőmérséklet, így nem egy jégpáncélra ébredt a város, nem volt gond a közlekedésben, nem fagytak meg a vasúti-váltók, nem csúsztak el az emberek, nem késtek, csak én álltam ott letörve picit, majd visszafeküdtem még kicsit aludni.

A mennyegző-zsibin: Ez még sok-sok kilométernyire van tőlem, nagyon távolinak érzem - gondolom magamban, ahogy az Esküvő-kiállításon átrohanok miután lefotóztam a bemutatót. Az a sok ruha, uszály, lufi, dísz, esküvői fotós, sütemények, torták, ékszerek, hűűű... Majdnem megijedtem, annyira tömény volt.

Egy rendezvényen: nem akartak beengedni a kopaszok, már épp indultam volna haza, amikor mégiscsak meglett a nevem a listán. (egy hónapja még röhögve lehetett ki-be járni ott csupán igazolvánnyal, csupán azért változott a helyzet, mert merészelt a média kicsit jobban belenézni a köreikbe). Ezért tettek is egy-két megjegyzést, miközben elmentem mellettük. Bementem. 20 perc múlva ott akartam kimenni, ahol bejöttem, egy újabb kopasz volt ott, s kijelentette, hogy arra nem lehet közlekedni. Mutatom az igazolványom, és mondom, hogy itt jöttem be, amire ő azt mondta, hogy nem érdekli az igazolvány, itt biztos, hogy nem jöttem be, ezért menjek a másik irányba. Ezzel kerültem egyet és ismét megbizonyosodtam arról, hogy a kopaszoknak áll a világ.