Néha megkérdik tőlem, hogy hogyan és mikor írom meg a bejegyzéseket a blogomra. A válasz nem túl bonyolult: javarészt esténként szoktam lehuppanni a gép elé, s lepötyögöm a fejemben már megfogalmazódott gondolatokat. Persze sokszor ülök le úgy, hogy barangolok mindenféle oldalakon, s amikor belebotlom valami olyan tartalomba (videók, fotók, akármi) ami tetszik, akkor rögtön véleményt formálok róla, ajánlom vagy épp kommentálom. Ritkán fordul elő, hogy elcsúszik egy-egy blogolás és másnap írom meg, ez ugye csak azért van, mert napközben nem érek rá irogatni, este meg közbejön valami váratlan.

Természetesen olyan is akad, hogy nem száll meg könnyen az ihlet és a cyber-sztrádán is deffektet kapok, olyankor döcögök szép lassan, s nem jutok hamar előre. Ilyenkor szoktam elaludni a gép előtt, azután kávézni, szívni a büdös bagót, majd mosolyogva menni vissza a gép elé, ha eszembe jut valami téma.

Ezt örökítettem meg videón, valamelyest megragadva a hangulatát -néhol rájátszva (majdnem ütemre csapkodom a klaviatúrát), de összességében úgy előadva, ahogy valójában lenni szokott.

Mellesleg azért készült ez a videó, mert belefutottam ebbe a zenébe (Cinematic Orchestra: To build a home), s akartam valamit alkotni rá hirtelen:P

Tegnap kezembe akadt egy újság, azt hiszem metropol lehetett, bár nem vagyok benne biztos. Csupán egy címre figyeltem fel: Európa fagyoskodik vagy fázik (valami ilyesmi). Kérdem magamban egyből, hogy mi ebben a meglepő? Mi mást csinálna Európa januárban, csak nem izzadna? - aztán fellapozva látom, hogy mínusz húsz fok itt, 10 fagyhalál ott, s még hasonlók. Egyből fázni kezdett a lábam, s ha belegondolok, nem is hülyeség amit írnak, szinte dupla annyi lett idén a decemberi fűtés-számlám, mint tavaly. *Atom betakarja a lábát*

Szóval e nagy hidegben járva-kelve elgondolkodom néha, hogy már évek óta hallom sok embertől: fehér karácsonyt, télen havat, s miegymást. Most bezzeg mindenki tiltakozik és meleget akar. (én is egy kicsit enyhébb időre vágyom, mert konkrétan ráfagy a kezem a fényképező fémvázára amikor hozzányúlok). Ha jobb időt most nem is kapnánk, azért még örüljünk, hogy nem olyen helyen élünk, mint ahol az alábbi orosz vonat jár:

Ez több mint brutális, nem is tudom hogyan jellemezzem. Utoljára sliccmagas koromban esett annyi hó a közelemben, hogy ellepjen a fejem búbjáig (valamikor még a nyolcvanas években), azóta max térdig ért. A képen látható vastagságot/mennyiséget nem tudom elképzelni sem...

Kíváncsi lennék, hogy nektek milyen élményeitek vannak hómennyiséget illetően. Van köztetek olyan, aki összefutott már egy komolyabb hóréteggel?

Na megyek és kicsit feljebb tekerem a konvektor szabályzóját...

Egyszer már elmélkedtem arról, hogy a Csillagok sorra születnek, kiégnek. Az egyik, a neten kicsit 'felkapottabb', selejtezőn kiesett előadó, Tamás Antal volt az, aki kiállt egy gitárral és 'emlékezetes' előadással lepte meg a zsűrit.

"A produkció után Antalt új magyar gitárhősként kezdték emlegetni az internetes fórumokon, de vannak olyanok is, aki azt írják, hogy ilyen disszonáns hamis hangokat még nem hallottak gitárból." - írja kollégám az Antival készített interjúban. Erre Anti imigyen felelt: "Lehetne sokkal jobb, de rosszabb is, amit csinálok. Az tény, hogy az énekhangom hagy kívánnivalót maga után. A gitározás alapjait magam sajátítottam el, úgy érzem, folyamatosan fejlődök." - nos itt mondták többen is ismerőseim közül, hogy a fejlődés ezen szakaszában még nem kellett volna bemutatkozni a nagyközönség előtt. Egyesek "szar"-nak titulálják, mások elfogadják: "ez is egy műfaj", de vannak olyanok is, akik rajonganak érte. Mint tudjuk Polgár Jenőnek és Szalacsinak is volt/van rajongótábora.

Az internet és a videómegosztók korában az Antitálentumok sorra születnek, ezen nem kell csodálkozni. Mi is alátettünk egy lapáttal, megkerestük a közelben lakó gitárhőst, hogy mi újság, hol tart most debütálása óta. A kőszegi asztalos pedig örül a mini-népszerűségnek, az egy-egy félórás fellépéseinek, ahol az emberek a "Titkok"-at kérik egymás után háromszor is. S bár egy CD-t el tud képzelni, reálisan mégsem ebben látja jövőjét. Egyébként gondoltátok volna, hogy a gitárhős 50 éves?

Végezetül pedig az egyik kommentben írja valaki: "van igény erre is". Van, így be is illesztem ide Antal egyik új szerzeményét, a "Simogat a napsugár" című dalt.

A teljes cikkben látható egy videóinterjú is, amiből jobban megismerheti (aki szeretné) a gitárhőst, és még a "Titkok" - című dal is hallható egészében, néhol inkább szocioriport, de a gitárhangok mindig kibillentenek az egyensúlyból.

A teljes interjú videóval, Titkokkal, fotókkal itt olvasható.

Szombaton felmentünk BP-re a Fővárosi Nagycirkuszba, a Nemzetközi Cirkuszfesztiválra. Cirkusz. Hű. Szóval kb. még sliccmagas koromban voltam utoljára a cikuszban, annyira emlékeztem, hogy nagy meg piros. Ebből a piros megmaradt, a nagy már kevésbé. Nagyon tetszett az előadás, a magyar bemutatón voltunk. Katt a képekre a galériáért.

Az már biztos, hogy minimum három légtornászlányt szerettem volna hazavinni a nap végén, s az is biztos, hogy hazaérkezésemkor a környezetemben fellelhető légtornászlányok száma nulla volt.

Bohócok is voltak, nevetést is hagytak maguk után:P

És a mostanság kedvenc képem, az árnyék

Még decemberben jegyeztem be egy Jokert ábrázoló fejrajzot, amit a kollégium dohányzójának falára rajzoltak. Azóta a rajzok továbbfejlődtek és most már festékkel lettek áthúzva, illetve egy Batman is felkerült Jokerrel szembe.

Az egészben az a frankó, hogy Batman szeme és Joker egy könnycseppe fluoreszkáló festékkel lett átkenve, így sötétben is jól mutatnak. Látszik, hogy a koliban sem unatkoznak az emberek sokat:P

Készült még egy másik rajz is.

Egyirányú utcában: Van egy bevett szokásom, amikor a Király utcából a Széll Kálmán utcába kanyarodom. Indexelés az A pontnál, aztán jobbra nézek B pontnál, mert elsőbbséget kell majd adnom a C irányból érkezőnek. Utána a D zebra két oldalát nézem meg és jó esetben lendületesen haladok tovább. Hétfőn is ezt tettem, majd telitalppal tapostam a fékpedálra, amikor megláttam az út közepén (a sávomban) E pontnál egy biciklist, aki szembe jött velem. Kinyitottam az ajtót, a faszi kiabált, hogy "Nem lát!?" meg ilyesmik, én meg kiabálom, hogy ez egyirányú utca, és ő jön szembe. Erre kaptam az alábbi választ: "Benne van a KRESZ-ben, hogy én itt mehetek. A biciklisek behajthatnak az egyirányú utcába! Csak el kéne olvasni." - ekkor megállt bennem egy pillanatra az ütő, majd még odaszóltam, hogy "Behajthat, ahol ki van táblázva!", de a fószer (60 év körüli) már tekert tovább.

Ez nagyon gáz, ugyanis ím a példa arra, hogy valaki már így értelmezte a hírt a KRESZ módosításról. Már több embertől is hallottam: "A bicikliseknek be lehet hajtani az egyirányú utcába." - nagyon tré, ha ez így jön le embereknek, hiszen ilyen elven lesznek balesetek rendesen. Örülök, hogy itt-ott be lehet majd hajtani, hiszen bringázva sokszor jól jön, de hogy így értelmezik (mint ez az faszi is), akkor annak előbb-utóbb gázolás lesz a vége. Mert, ha még az út szélén ment volna, de nem. Középen, a sáv közepén, a forgalommal szemben...

BP, Dózsa György úton: egy 'ötméteres' kátyúba laza mozdulattal rántotta bele a trolit a sofőr, véletlenül sem kerülte volna el. A kátyú olajos-jeges-saras tartalmának egy része beterített minket. Hajamból csöpögő saras löttyel csak csöndben hallgattam Orsi elméleteit arról, hogy miképp tépné ki a sofőrt az ülésből. Letöröltük fejünkről-ruhánkról amit lehetett, majd a Budapest, de csodás-t dúdolva továbbmentünk...

Koliban: "Rádiósok kiszámolták, hogy az egyik pesti híd felújítására annyi pént költöttek, hogy azt az összeget 500-as címletekre váltva, felépíthették volna belőle újra a hidat." - osztja meg velünk Csabi. Mire Bonyi: "Nem lenne jó 500-asokból felépíteni a hidat, nem bírná el az autókat, mert gyenge a forint." - ááá. Itt jegyezném meg, hogy Bonyi mostanság jókor szúr be jó poénokat, vagy csak kezdjük megszokni:P

Szombaton az ágyban (4:54): az aki kitalálta a koránkelést, vétett az emberiség ellen. Aztán kidugom a lábam 20 perc múlva a takaró alól, s hasonlóképp vélekedem a hideg 'kitalálójáról'...

Pár méterrel a föld alatt: Az emberek nem tudnak mosolyogni a metrón. Csak mi vagyunk képesek olykor vigyorogva, de alaphelyzetben sem mogorva arccal utazni...

Szombat van. Most ráértek, nem kell rohanni, nem kell aggódni, hogy videókat nézel munka közben, nincs semmi, ami megzavarjon délelőtt, avagy egyeseket délután. Úgy kattints rá a play-re, hogy van 12 és fél perced, ha jó a sávszélesség, akkor pedig "HD is on" és full képernyő. Nézzétek, hallgassátok, bámulatos, hangulatos, minden egyes képkockáját szeretném lefotózni. Látni szeretném ezt élőben is... ...de sajnos nem lehet, mert ezt mind vektorok sokasága hiteti el velem, ez az egész egy számítógép kreálta környezet pedig nem úgy néz ki...

Annak idején emlékszem, hogy még az oviban minden második lány, ha nem tündérnek, akkor katicának öltözött, mert ugye ahhoz csak fekete harisnya, valami antennás hajpánt, meg két nagy piros karton kellett pöttyökkel. Ekkor nem kedveltem a katicákat, lévén hogy fiú voltam, nekem jó volt a matchbox meg a katica, ha matrica. Na jó, nem csaptam agyon őket, mert volt abban valami jó érzés, amikor a kezeden mászkált egy kis piros félgömb, amitől nem parázol (egyébként nem szeretem a rovarokat magamon).

Emlékszem, hogy volt egy lány még általános iskolás koromban, aki mellettem ült, s volt egy katicás fülbevalója. Nem szerettem a lányt, a színes ceruzáit sosem adta oda, így a bogarait sem kedveltem... Nem vagyok egy katicás ember, ez már biztos volt akkor is.

Aztán valamikor az elmúlt tíz évben egyszer kimentettem egy kis pirost a Balatonból, meg vigyorogtam a katicás Peugeot reklámokon, megtetszett, hogy angolul "lady bug"-nak hívják, nagyokat derültem a Minuscule epizódokon. Nagyon-nagyon-nagyokat, itt az egyik kedvencem:

Tegnap pedig

Előző hétvégén Zsóttiékkal Bécsben voltunk, a Vienna Autoshow-n. Vasárnap már írtam arról, hogy milyenek voltak a körülmények, tegnap pedig írtam arról, hogy mik voltak ott. Akkor most miről gügyögök itt? Hát arról a három verdáról, amit feltétlen ki kell emelnem az összes közül, hiszen megtekintésük autópornó volt a javából.

Kezdjük a GT by Citroën-nel. Ezt az autót a Gran Turismo számítógépes játékhoz álmodták meg először a fejlesztők, majd a mérnökök elkészítették valóságban is. Szuperlimitált szériás autóként gyártani kezdik/kezdték, elviekben hat darab készül/t (darabonkénti 1,8 millió dolláros áron). Nem tudtam elszakadni mellőle. Kb. 280 képet csináltam a kiállításon, 79-et a GT-ről:P Hogy biztosan mindenhonnan jól meglegyen. Szenvedtem is a leválogatáskor, hogy mit tartsak meg, s mit ne.

A második különlegesség egy Audi R8-as, amely a sok fehér és az egyetlen piros négykarikás mellett szinte teljesen magára vonta a közönség figyelmet, kissé jobban, mint az átlósan kiállított Lamborghini-k, ugyanis krómozott volt. Ilyen autók javarészt csak valamely sejk autóparkjáról készült fotósorozatban szoktak feltűnni. Egy magyar srác jegyezte meg mellettem: Ez a kocsi azért nem jó, mert hozzányúlsz és ronda lesz, mindenhol ott lesz az ujjlenyomatod. – én örülnék, hogy ha egy ilyen autóról kéne törölgetnem az ujjlenyomataimat. Bár aki ilyet vesz, annak már van egy külön ujjlenyomat-törölgető embere is nem? De.

A harmadik pedig a Mercedes AMG SLS-t. A gyártó honlapján ez olvasható: „A Mercedes-Benz SLS AMG Coupé bruttó listaára regisztrációs adóval: 54.470.000,- Forint” – nem kérdéses, hogy ezzel a típussal sem fogunk nap mint nap találkozni az utakon. Látványos gépcsoda, igazi ezüstnyíl (bár ez most fekete:P).

További képeket a különleges/ritka autókról és a tanulmányautókról ide kattintva nézegethettek. A Vienna Autoshow-n bemutatott újdonságok és szériaautók képeiért pedig kattintsatok ide. A cikkem ide kattintva olvasható.

Na itt egy bónuszkép, mert persze nem bírtam könnyen leszakadni erről a mociról. Nagyon tetszett. Már alig várom a nyarat, és a hosszú motorozásokat:)

Na szóval aludtam egy kicsit szokás szerint a billentyűzet felett, így most megint kipihenten megyek aludni:) Valami link volt előttem valami találati oldalról, kattintok és bejön egy videó, ami fájt.

Fájt a témája miatt, meg azért is, mert amikor megláttam a másik sofőrt félmosolyomban köhögtem egyet és olyan volt, mintha hasbaszúrtak volna (bár szerencsére az nem tudom milyen érzés). Szóval szúrt a hasam, mert a hirtelen köhögés nem volt jó. Most nem jó, úgyhogy be is fejezem. aú...

Amúgy durva, hogy a youtube-on milyen durva felvételeket látni. Ez például durva gyűjtemény, 'durva' zenével, durva képekkel. Durva... Egyre furcsább kezd lenni a durva szó miután ennyiszer leírtam. Pont.