A fejléckép
Hosszú idő elteltével végre lecserélődött a téli fejlécképem nyárira. Az oké, hogy már többen szekáltak, legutóbb Hanzs kolléga jelezte, hogy ideje lenne már. Hétfőn vagy kedden fogtam Bonyit és kicipeltem az emlékműhöz, hogy készítse el a sztárfotót (immáron másodszor, mert egyszer már megcsináltuk, csak akkor nem tetszette a kép). Na nem mintha most elégedett lennék, no sebaj, majd legközelebb házsártosabb modell leszek és utasítgatok. Addig is ücsörgök egy gumikupacon meredek okosan a távolba.

Gégediéta
Az orvosom gégediétára küldött, Ádi szerint most nem ehetek gégét, jelentem nem is fogok. Szóval VOLT Fesztivál után kicsit fájni kezdett a torkom, majd vasárnap estére erős szárazköhögés jött rám, no meg valami náthaszerűség is. Próbálkoztam egy kis Neocitrános betakarózós módszerrel, de ennek eredménye csak két agyonizzadt póló lett. Most csak egy napig húztam az időt, s nem egy hétig, mint legutóbb a gennyes mandulámmal. Szerda reggel elmentem dokihoz.

8-kor kezdődik a rendelés, 8:15-kor a rendelőbe lépve úgy éreztem, mintha a nagyszínpad előtt lennék, annyian voltak - igaz a nyugdíjas korosztályból. Két óra múlva visszamentem, vártam kereken egy órát, addig minden utánam érkező bejutott ilyen-olyan bekopogós "Doktornő, csak egy pillanatra!" ürüggyel. Én utálok bekopogni és zavarni, ha van bent valaki, így kivárom a sorom, és csendben utálom a tolakodókat. A doktornő megvizsgált, kikérdezett, majd kiderült, hogy kezdeti légcsőgyulladásom van, amit valószínűleg a szombati fesztiválozás alatt beszívott 10 kiló por, a kánikulában folyamatosan ivott hideg víz és folyadékok, a sok cigi, no meg a sok-sok beszélgetés* (*üvöltözés egymással a hangfalak közelében) okozott.

Ki lettem írva a hétre, a nátha miatt kicsit illetik feküdni, a légcső miatt pedig gégediéta van - azaz nem ihatok sem túl forrót, sem túl hideget és lehetőség szerint ne beszéljek. Mivel a munkahelyen a légkonditól elég száraz a levegő és beszéd nélkül sem bírom, így kb. egy óra bentlét után majdnem megfulladtam, inkább hazajöttem, hallgatok a dokira, s csendben maradok. S milyen igaz - itthon kussolok, és nem kell köhögnöm. Úgy negyedóránként köhintek egyet s kész. A rekeszizmomban már izomlázam is van, sebaj. A hétvégén (betartva az intelmeket) már dolgozhatok, bár javallt lenne a pihenés egy hétig. Majd megpróbálok Balaton Sound-on csendben maradni és a langyos vízivással sem lesz gond, mert a hátizsákom nem egy hűtőtáska típus:P Az az egy vígasztal, amit Hanzs mondott: akkor jó egy fesztivál, ha utána beteg vagy. Akkor eszerint is jó volt:P
 

A fene se tudja már, hogy mikor futottam bele ebbe a dalba, legutóbb a klubban hallottam, akkor mondtam is Hanzs kollégának, hogy ez lesz szerdán a blogon. Hogy tudtam így előre mi? Na jah...

Egy kellemes dal, amihez én nem az eredeti videót szúrom be, hanem egy másikat, ami nagyon tetszett (igaz az eredeti klip is jó).

Owl City - Fireflies - többet most nem is pepecselek e bejegyzéssel, inkább dolgozom és sietek haza, ha már táppénzre írt reggel a doki.

Egyszer már jártam VOLT Fesztiválon, de akkor még a Sportcsarnokban tartották és nem voltak külföldi előadók sem. Sok-sok év kimaradt, a hírekben néztem minden évben, hogy mekkorára növi ki magát a fesztivál, idén pedig úgy döntöttem, hogy elmegyek rá. Bonyi volt a sajtómunkásunk a négy nap alatt, én csak péntek estére és szombatra mentem - Jó volt...

Péntek este nagy izgalommal mentem Sopronba, hiszen aznap este a The Prodigy lépett fel a nagyszínpadon, s ez az együttes megannyi zenei élményt nyújtott már számomra, eddigi életemben. Kazettán, majd CD-n is megvolt több albumuk, nagyon sokat hallgattam a zúzós elektronikai zenét. Nem mertem legelőre menni, ezért úgy 25 méterre álltam az egyik hangfaltömegtől. Amikor megjelent a banda a színpadon kicsit borsódzott a bőröm, majd amikor meghallottam a Breathe dallamát, akkor hidegrázás fogott el.

Igen, kicsit érdekes lett a cím, de mindjárt megértitek a fenti szavak összefüggésének misztériumát. A fősulis koleszből már volt egy bejegyzésem, vagyis a negyedik emeleti egyik dohányzóból, azon belül is egy világító szemű Batman-Joker rajzról, ami a falon díszeleg.

Nemrégiben a második emeleti dohányzóban járva is rajozkra leltem, s mint közben kiderült, több emeleten is vannak még alkotások, így azt hiszem valamikor jobban körbenézek. De most maradván a második emeletnél, nézzük is mit rejt a két fal. A legjobb (szerintem) a disznókkal repülő és bombázó hódok vagy ürgék fala. A kezekkel repkedő disznók bombázzák a nyulakat, konkrét jelentését nem ismerem az egésznek, de nem is baj, nekem tetszik, ahogy van:)

A másik falon egy ember van középen, jobbján s balján két nővel, testén különféle élőlényekkel. Baromi jók ezek a kis vakarcsok hónaljban s mindenfelé a képen - ezek tetszenek a legjobban.

Hogy kiket ábrázol? Ki szerint ezt, ki szerint azt. E bejegyzés szempontjából lényegtelen. Nekem nagyon tetszenek - csupán az a tré, hogy majd le lesznek festve, no sebaj, teret adnak a következő művészeknek, s valamely formában legalább pár fotó erejéig úgyis megőrződnek e rajzok, ha máshol nem is, de legalább itt nálam:)

Tévében: Hetek óta megy egy reklám a tévében. Egy fekete férfi táncol egy fekete nővel és Puma ruháik lefröccsenek róluk. Nah, e reklám elején kiírták, hogy Usain Bolt, majd később hozzátették For Puma (a Pumával). Ez így idáig rendben, de egyre jobban érdekelt, hogy vajon milyen bolt az az Usain. Mit árulnak ott, vagy mi is az, mert a reklámból nem derült ki. Egyre többször látva, egyre jobban figyeltem, hátha rájövök mi is az az Usain, ha már külön boltban árulják, majd idegesíteni kezdett, hogy miért nem feliratozzák az olyan embereknek, mint én, aki nincs tisztában az egésszel. Egyik este aztán nem bírtam tovább, beírtam google-be, s már örültem is, mert láttam, hogy van ilyen keresett szópár. Pillanatok alatt megvilágosodtam, miután megtudtam, hogy Usain Bolt egy jamaicai sportoló neve és nem holmi közért. Ez van, ha az ember nem jártas a sportban:P

Dohányzóban: épp elmélkedtünk a horoszkópról meg a csillagjegyekről a kollégákkal, mi mihez passzol, személyiségjegyek stb. Bonyival úgy álltunk a témához, hogy a nő az nő, majd megismerjük, s ennyi, nem kell bonyolítani mindenféle aszcendensekkel és hasonlókkal. Aztán szóba jöttek az ismerősök, mire Bonyi: "Az én exem bak, áprilisban született." - erre felmorajlottunk, hiszen a csajok tudták, hogy a bak az nem áprilisi, nekem meg a bátyám e csillagjegyet viseli, s igencsak decemberben született - erre Bonyi: "Hm! Á, akkor kos. Azt tudtam, hogy valami emlős állat." - nem akartuk továbbgondolni az észjárását:P

Szerkesztőségben: "Napi Bonyi!" - mondom valami fárasztó szóviccre. Orsi meg is jegyzi, hogy lehetne ilyet csinálni facebook-ra. Szerintem is. Csak át kell írni a napi favicc-et:P

Kisboltban: Hosszú sor kígyózott reggel a pénztárnál, szinte az egész kisbolton végigért. A pénztárosnő serényen pittyentette a reggeli kiflit, kakaót. Hátul, a hentespultnál senki sem állt, csupán az eladónő rendezgette a felvágottakat, majd hirtelen előreszaladt és így szólt a pénztároshoz: Hú! Mennyien állnak a te sorodban. Biztos azért, mert nem korpás a hajad! - mondta úgy, mint abban a samponreklámban. Az eladók nevettek, a vevők mosolyogtak, jó kedvűen indultak munkába.

Számomra e legutóbbi volt a hét kedvenc szituációja...

Szerkesztőségben: Ülünk péntek délután, mindenki pötyög, szól a rádió. Az egyik pillanatban nekiállt recsegni a zene, pár másodperc után ránéztem szigorúan a rádióra, s velem egy időben két méterrel arrébbról Orsi is, hasonló szigorú tekintettel. A rádió vétele másodperceken belül kitisztult. Ennyi. Csak elég fenyegetően kell nézni és kész...

De jó lenne, hogyha néha így működne, mint ahogy az alábbi kis animációban. No de nem egy mesében élünk - sokszor olyankor esik az eső, amikor nagyon nem szeretnénk. Reggel munkába menet teljesen eláztat, hogy utána a nedves nadrágszárral ücsörögjünk délutánig, s nézzünk ki az ablakon, az addigra már ragyogó napsütésben fürdőző világra. Esik esküvőn, esik temetésen, esik motorozás közben, s sokszor akkor is, amikor nem tudsz menekülni előle, mert mindenképp áznod lell (mondjuk többször ért eső munka közben). Esik esik esik, elmossa a szabadtéri rendezvényeket, képzi a sok tócsát, az utcától kezdve a rejtett zugokig, hogy utána ott szúnyog-kolóniák fejlődhessenek kedvükre.

Néha esik akkor is, amikor mi szeretnénk. Ha nagy a szárazság, ha a több napon át tartó kánikula melege már beívódott minden ház téglájába azért be-befigyel egy éjszakai hűsítő zápor. Esik akkor is, amikor a szobában ülök, s azt szeretném, hogy kint essen, érezhessem a nyitott ablaknál az eső illatát. No de minek is soroljam itt azon szituációkat, amikor jó és amikor rossz, ha esik az eső. Nézzétek ezt az aranyos kisfilmet:)

Azért amikor begorombul az nagyon laza:)

Hogy miért nem vennék iPhone, annak több oka is van. Alapjáraton kicsit nagynak érzem fogásra, és a teljes érintőképernyős megoldást sem szeretem, mert én már csak ilyen maradi vagyok, és ragaszkodom a gombokhoz (legalább pár darabhoz, ha nem is billentyűzethez). Rengeteg jót hallok róla, viszont az iPhone-nak ugyanúgy, mint az éremnek – két oldala van. Van ismerősöm, aki sorban veszi már a nem is tudom hányadikat s éjszakákon át tudna mesélni a tábortűz mellett különféle dicshimnuszokat a készülékről, de van olyan ismerősöm is, aki legszívesebben a falhoz vágná, ha nem lett volna annyira drága és nem az lenne az egyetlen telefonja. Titokzatos adatvesztések, letöltések, lefagyások, akksi lemerülések, hang van ill. nincs szituációk – ezek tarkítják hétköznapjait. Biztos rosszat vettek, hiszen annyi az elégedett ügyfél… Én nem akarok rosszat venni. Az új széria antennájának hibájáról nem is szólnék.

Mivel a komplett klímát nem akartuk kiszerelni, ezért a vékony műanyagcsövet megvágtuk egy szikével, hogy beférjen az ujjam, kiszabadítani a telefont szorult helyzetéből. Az alábbi képen már látszik a készülék a csőben:P

A telefont sikeresen kivadásztuk, időközben némi pantomimjátékot is bemutattak mögöttem, mivel kilógott hátsóm az autóból, hogy ezt elnézve mit gondoltak a benzinkút dolgozói? Nem is akarom tudni. A csövet alaposan leragasztottuk, majd cserélve lesz.

Miután visszaszereltünk mindent, még kiporszívóztuk a kocsit, ha már nem volt bent az ülés. A benzinkút dolgozói nem tudom mit hihettek, hogy miért kell nekünk hajnali egykor kiszedni az ülést porszívózáshoz. Biztos drogdílerek vagyunk és kiborult a por, vagy gyilkosok és épp eltűntetjük a nyomokat, hasonlók... Mindenesetre többször kijöttek nézegetni mit ügyködünk, de csak a sarokról figyeltek, óvatosan...

Szóval imigyen még egy mondvacsinált indok, hogy miért ne vegyek iPhone-t, csak a gond van vele. Bár nem hiszem, hogy van még egy olyan ember, aki ilyen szituációba tudna keveredni a világon...

A bizonyos filmekben bizonyos szuperképességekkel avagy fegyverekkel felruházott járművekről ódákat lehetne zengeni. Ki ne ismerné például az 1959-es filmremeket a Ben-Hurt, amelyben a fogathajtó jelenetben az egyik kerékből lándzsafej-szerű hegyes vég darálja az ellenfél kerekeit szilánkokra (avagy szálkákra). Vagy említhetnénk Batman autóját, Michael Knight verdáját K.I.T.T.-et, ha a különféle védelmi vagy éppen kiiktató eszközök autókba szerelt arzenáljának listázása közben.

Az én kedvenceim (K.I.T.T. mellett): az egyik Bud Spencer és Terence Hill főszereplésével forgatott Nyomás utána! című filmből a bikaszarvakkal ellátott kabrió, amely ragasztót folyat az útra, melybe beleragad az őket követő autó, illetve a James Bond verdák. James Bond autóinak külön könyvet lehet szentelni (s lehet ezt valaki már meg is tette), annyi mindent építettek már az angol ügynök autóiba. No de félre az autókkal és megpróbálok végre rákanyarodni a bejegyzés témájára, mert nagyon messziről közelítettem meg a témát.

Szombathelyen fotóztam az egyik kocsma előtt ezt a biciklit, amely különféle kerékpáros versenyeken hatásos lehetne, mivel csak az út teljes szélességében kacsázva, berántott láncfűrésszel kellene tekerni, s nem valószínű, hogy bárki is merne előzni. Vagy James Bondos üldözésekkor is jól jöhet a kiegészítő, hiszen ha valaki hátulról belénk akar jönni, vagy meg akar kapaszkodni a csomagtartóban, akkor az ellen véd a fűrész, hátrafelé biciklizve pedig kész támadóeszköz!

Mindenesetre szép volt ez a kép, annyira hogy megihletett ezzel a különös tartozékkal kiegészített kétkerekű. De lehet, hogy csak a texasi láncfűrészes ivott aznap a kocsmában, vagy csak egy park-gondozó/favágó...

Vasárnap felmotoroztam a Rábaringre a Balatonról, ezt már említettem a héten, de most végre valami audiovizuális tartalmat is tudok csatolni a karakterek mellé. Szóval most vasárnap volt a második Jokersdrift nap (az elsőről írtam itt), természetesen a műsor hozta azt, amit egy driftnapnak illik - drift-taxizás, verseny, gumifüstölés miegymás.

Természetesen a beillesztett fotókra kattintva képgalériát találtok - sokat fotóztam, nézegessétek munkám, ha már izzadtam a napon:P No de nem csak az álló, hanem a mozgóképek terén is kotnyeleskedtem kicsit, így itt alább az összefoglaló videóm, amiben a valahol egy perc után kezdődő zene, a nemrégiben bejegyzett víz alatti bázisugrásos videóból való - mivel annyira megszerettem, hogy használnom kellett.

Többet most nem is írok erről, a videó és a képek elég beszédesek, no meg az itt olvasható cikkem is. Az autók a fizikát meghazudtolóan mentek a pályán – egy kicsit kiegészíteném ezt azzal, hogy a pályán cikázó BMW-k és Ladák némelyike nem csak meghazudtolja a törvényeket, hanem letolja gatyáját egy-egy kanyarban és hátsó felét mutatva viccet csinál a tudományból s kiröhögi őket.

Természetesen mindezt csak képletesen értve és az átlagos gondolkodásra nézve, miszerint: oldalazó mozgással és ellenkező irányba tekert kormánnyal nem kanyarodunk, pláne nem irányítunk! – Dehogy nem! – tenné hozzá most bármelyik versenyző, aki koptatta a gumikat vasárnap a ringen.

A hétvégén lementünk a balcsira, a Puntós Campingtalira. Személy szerint csak péntek este érkeztem, míg Zsóttiék már reggel lementek. A társaság kellő mennyiséget fogyasztott már a különféle alkoholokból, nekem maradt az alkoholmentes sör, mivel motoroztam még este is. Az idő nem volt túl jó, többször esett az eső s eközben még a szúnyogok is zabáltak, így este tíz után fel is adtam a küzdelmet, egy szebb holnapban bízva.

Szombaton délelőtt apróbb záporok áztattak minket, így elindultunk a Balaton-felvidéki tájékozódási versenyen. Szerencsésen otthon hagytam a nadrágom, amelynek lábrészei mindennapos termékeken gyakran alkalmazott záró kellékkel vannak rögzítve (tehát cipzáros), így sem rövid, sem hosszú nem volt nálam, csak motoros - mármint nadrágból, így abban kellett lennem egész nap. Sebaj...

A 86 kilométeres táv természetesen számos olyan feladatot tartogatott, amit nem volt túl egyszerű végrehajtani, megtalálni. Az első állomáson sokan elvéreztek, egy egyszerű logikai feladatot kellett megoldani, de a gyufaszálak és négyzetek alkotta misztérium kibogozására adott fél perc úgy tűnt, hogy nem is volt annyira könnyű.

Tagyon településre érve a község címerét kellett lerajzolni, majd azt követően érkeztünk Szentantalfára, ahol egy bizonyos emlékparkot kellett megtalálni, azon belül pedig egy címeres követ. Az elsőként leszólított falusi figura rögtön az út szemben lévő oldalán dolgozgató fiatalokhoz irányított minket lévén, hogy ő nem tudja miről beszélünk. A két helyi erőtől megkérdeztük merre találjuk az emlékparkot, s az alábbi beszélgetés zajlott le köztük:
- Emlékpark? Itt van ilyen? Hmm. Nem is tudom… - majd társa felé fordul s megkérdi: - Nem lehet, hogy az emlékművet keresik?
- Emlékmű? Hol van az? Nincs is.
- Ja mondjuk igaz… - felelte, így a várva várt útbaigazítás elmaradt a helyiektől.

A mi csapatunk figyelmét elkerülte az a mondat, amely a tesztlap bevezetőjében a bukkanókra és a rossz minőségű útra figyelmeztető táblák számolására intett, de ez a feladat az utak jelenlegi állapotát tekintve amúgy is megoldhatatlan lett volna. A tájékozódási verseny hozott egy-két érdekes meglepetést is, ugyanis nem született 100 százalékosan jól kitöltött tesztlap és az egyik csapat röpke 60 kilométerrel többet autózott, mint amennyit kellett volna, van ez így.

Összességében jó buli volt, a szombat esti tivornyáról lemaradtam, mivel másnap reggel mentem Écsre, így nem lehetett hajnalig hőbörögni (nekem).

A találkozóról lőtt képgalériámat ide kattintva találjátok, bővebb összefoglaló cikkem pedig ide kattintva olvasható.