A hétvégén sokat motoroztam, Balatonakaliba mentem Fiat Punto találkozóra/tájékozódási versenyre, vasárnap pedig Écsre, a Rábaringre drift napra. (Ezekről persze majd beszámolok később.)

Balatonra menet megszokott helyzetkép volt, hogy amikor kivágódott a sávomba egy autó előzés miatt, akkor lassítanom kellett, villogtatás, majd középső ujj feltartása - legalább 5-ször volt ilyen - végül azon gondolkodtam, hogy aki neki áll előzni és látja, hogy szemben jövök, akkor az oké, hogy engem leszar, de a saját épségét és autóját nem félti? No mindegy...

Később már nem volt ilyen gondom, no meg szombaton nem is mentem sokat az eső miatt. Tökéletes volt, hogy nem vittem magammal sem rövid, sem hosszú nadrágot, így két napig a motoros gatyámban voltam, szerencsére nem fülledtem be, mert ugye hideg volt két napig.

Vasárnap reggel mentem Écsre, szikrázó napsütés, kellemes meleg, ilyenkor kell eljönni a Balatonról - ez van. Nagyon jó volt motorozni Veszprém és Écs közt, csupán a vége felé romlott el az út, addig csak sok-sok kanyar, szerpentin fel s le, és motorosok minden mennyiségben. Többször be-becsatlakoztam egy-egy társasághoz 5-10 kilométerekre, hogy ne egyedül legyek. Állandó integetés egymásnak, miegymás, szeretek motorozni:)

Écsről Pápa felé mentem Celldömölkre Pilléékhez, ahol Mayerral találkoztam, nos az út egy jó része katasztrofális, kitaposott nyomvonalak, akkora kátyúk, amiben motorral együtt elvesztem volna, ha beléjük hajtok, nagy forgalom, egymáshoz közel állva, így még előzni sem tudtam azon az 5-6 kis szakaszon, ahol jó minőségű volt az út.

Cellben aztán Pilléékkel megvizslattuk egymás vasait, mentünk a crossmotorokkal egy réten egy-egy kört, én csak a 125-ösre mertem felülni, s azon sem éreztem azt, hogy biztonságban vagyok, pedig abban voltam. Az ilyet meg kell szokni, aztán majd mondják az emberre, hogy őrült. Mi is ezt mondtuk Pillére és Őrire, amikor "szaggattak" át a réten. Utána csináltunk egy csoportképet is magunkról, ím a motoros bagázs (Mayer, Őri, Pille s végül én):

Cellből hazafelé aztán átléptem az ezer kilométeres határt a géppel (mármint az alattam átgurult kilométerek számára értendő ezres határt). Ebben volt város, többször Kissomlyó, környékbeli gurulások és az e hétvégi túra. Nem sok ez az első ezer, egykori motorjaimmal többet mentem, de hát azért mégis csak megemlítem, ha már túl vagyunk rajta:) Remélem még sok-sok lesz, jó széles utakon:) Szeretek motorozni...

Sörözőben: Az egyik ismerősömnek van egy visszatérő rémálma. - meséli Nóri, majd mindenki elképzel az asztalnál valami roppant ijesztő dolgot/történést/lényt. - Egy erdőben van, mellette egy rakás fekete és fehér kocka, amiből ki kell raknia egy buszt, de nem sikerül neki. - ekkor röhögés tör ki mindenkiből az asztalnál, hiszen maga a rémület kifejezés itt értelmét veszti, holott bele sem gondolunk abba, az őrületbe, ami körüllengne bennünket, ha állnák egy erdőben, s valamiért nagyon ki kéne raknunk azt a buszt, de nem sikerülne...

Még mindig a sörözőben: a buszkirakós-álmos kártyát üti a következő "rémálom" leírása: Egész éjjel pacalért álltam a sorban a menzán, sietnem kellett, kint a szüleim vártak, én pedig nem kerültem az ablakhoz.

Szerkesztőségben: Atom, mondjak valami jót? - kérdi Bonyi, mire én: P*na! - Hát konkrétan én is valami hasonlóra gondoltam... - teszi hozzá. (szólás-mondás by pankeey)

Kocsiba ülve: Melyik a jobb ...? - tenném fel a kérdést Bonyinak, mire ő rávágja: A két p*na! - no igen az jobb, de abszolút nem ezt akartam megkérdezni... :P

Klubban: Mit írjak képalának? Görög Istennő? - kérdi Bonyi egy görög szurkolónő fotóját nézegetve. - Írd azt, hogy egy gyros-t kérnék az ő pitájában. - felelelm. Ejj-ejj-ejj! Ezek a kiéhezett mondatok a héten...

Koliban: És szoktátok őket sétáltatni is? - kérdi Bonyi az akváriumban lakó két afrikai csigát nézegetve. - Nem szoktuk, de ha gondolod elviheted őket. - feleli a gazdi, mire Bonyi: Ááá! Nem biztos, hogy tartani tudnám velük az iramot...

Klubban: Segíthetek? - kérdi tőlem egy lány, aki nem a mekiben tanulta e szöveget, csupán látta, hogy szenvedek a két pohárral a kezemben, amiből kijön a szívószál a szénsav hatására. A többi kb. 25 ember útközben hagyott lavírozni és egyensúlyozni, úgy látszik csak e lánynak volt elég esze/mersze, hogy segítsen.

Kávézóban: Széles utat! - mondja Mayer, mikor indulok. Azért klafa, hogy ezidáig ezt az útravaló kis szösszenet még sosem hallottam. A bányászoknak Jó szerencsét! a fotósoknak Jó fényeket! az autósoknak Jó utat! a motorosoknak Széles utat! :) a pilótáknak Jó repülést! a ... s még sorolhatnánk...

Bizonyára hallottatok már a 28 nap múlva című filmről. Ennek röviden a sztorija az, hogy kiszabadul egy vírus, ami az emberekt zombivá változtatja, s amikor egy srác (aki kómában feküdt) felébred a kórházban, kihalt világot talál maga körül. Ez a felvezetés csupán azért kellett ehhez a kihalt Los Angelest bemutató videóhoz, mert hétfőn este a néztem a klubban, történetesen 28 nappal az után, hogy feltöltötték.

Jó zenével, jó képekkel, ügyes utómunkával oldotta meg az alkotó a kihalt városképet, ami egy Los Angeles méretű megalopoliszban elképzelhetetlen. De napjainkban már nincs lehetetlen, mindent megold a digitális utómunka, láthatunk bármit, elhihetünk bármit, így már képzeletünket sem kell annyira megerőltetnünk, csupán be kell pötyögni a google-ba elvadult fantáziaképünket, s valószínűleg felleljük azt a neten valahol.

Nézzétek az üres várost:

Néha fantáziálok ilyen képeket, de helyben nem is kell messzire mennem. Szombathelyen is sokszor találkozni hasonló utcaképpel. Helyenként egy jó kis zenével nem is lenne olyan nehéz dolgunk felvenni egy ilyen videót.

Mivel még tart a VB, ezért nem maradhat kommentár nélkül ez a hét sem. Olvastam két nagyon jó jegyzetet a fociról, most ezt ajánlanám nektek, még úgy is, ha nem érdekel benneteket a bogyó kergetése. Engem sem érdekel, köztudott, de az egyik jegyzetben szó esik arról, amit nagyon utálok (mert ugye egy ideje úgy teljes egy meccs, ha utána a nagyokosok megbeszélik a stúdióban). Megmagyarázzák, hogy mi lett volna ha, s kinek mit kellett volna csinálnia. No ez az, amit a világ kapott tőlünk - az indoklást. Legyen az hülyeség, legyen az értelmetlen szócséplés, vagy akár korrekt szakmai elemzés.

El tudom képzelni magam egy ilyen magyarázósdiban. Hamar megoldanám a hosszas beszélgetéseket, csírájában folytanám el hozzá nem értésemmel, amikor megkérdezné a riporter, hogy: Szerinted mit kellett volna tenni a zöldeknek, hogy legyőzzék a kékeket?
A válasz egyszerű, betalálni a labdával a kapuba. Több gól, egyenlő nyerés!

No de nem is jártatom tovább a szám olyan témában, amihez nem értek, ím itt egy főszerkesztői jegyzet, amely még egy ilyen antifocista Antinak is tetszik, mint amilyen én vagyok...

Mert kikapunk ugyan, de megmagyarázzuk. Erről eddig fogalmuk sem volt egyes labdarúgó nemzeteknek, de végre megtanulták tőlünk. Szóval túl meleg van. Illetve hideg. Túl sok tésztát ettünk. Illetve nem kaptuk meg a szokásos tésztaadagunkat. Lejtett a pálya. Az afrikai fű más, mint az európai. Nem kellett volna magaslati pályán készülnünk. Észak-Koreában létező szocializmus van. Dél-Koreában meg nincs. Hülye a bíró. Trianon. (Mondjuk ezzel az utóbbi érvvel a franciák kevésbé tudnak élni.) És persze a labda. A labda! Ugye erre nem gondoltak? Az az idióta labda, a Jabuláni.

Tovább itt...

A másik jegyzet a Jabulani-ról szól. Tudjátok, két újabb szót került be a hétköznapi nyelvbe, a Vuvuzela (amit okos hangmérnökök munkája miatt már-már keveset emlegetnek), no meg a Jabulani, ami a VB hivatalos focilabdájának neve. Ez az a labda, amely magyar boltokban 30 ezer feletti áron kapható, ez az a labda, amire most a figyelem irányul, hiszen akárhogy is rúgják, nem úgy reagál, mint az eddigiekben megszokott labdák.

Egyetlen ember tudta eddig normálisan megrúgni, Luis Fabiano, körülbelül tíz méterről izmozott bele akkorát, hogy más labdát ott helyben kilehelte volna belsőjét. De a Jabulani nem: ment volna fel a helyére, a nézők szeme közé, de pechjére nem volt helye emelkedni, így megakadt a hálóban. (Esküszöm, láttam, ahogy értetlenül pislog, hogyan kerültem ide, ekkora svunggal, valahol stadion tetején kellene lennem, árulás, szabotázs, Fabiano rögtön monnyon le.)

Tovább itt...

Misi linkelte be facebook-on az alábbi videót, ami nagyon megfogott. Időközönként bejegyzek ilyen-olyan környezetes cikket, így ismerhetitek hozzáállásom ehhez a témához. Ez a videó nagyon jól szemlélteti azt, hogy mi lenne, ha mi is részesülnénk abban, amit életvitelünk és az azt kiszolgáló infrastruktúra okoz - például egy jegesmedve élőhelyével. Nem is akarom túlmagyarázni, nézzétek:

Rengeteg dolgot írhatnék arról, hogy miért jobb a nőknek, miért jobb a férfiaknak. Mindenki tisztában van ezzel az örökérvényű dobálózással, a férfiak háborúznak, a nők menstruálnak, a nők terhesek, a férfiak pedig ilyenkor többet dolgoznak (az alapesetben s nem a mai kesze-kusza világban). A nőt ha lefekszik egy focicsapattal, akkor ler*bancozzák, a férfit, ha lefektet egy focicsapatnyi nőt, istenítik. A férfi ereszthet egy kis pocakot x év után után, a nő nemigen, a férfi sármos, ha öszül, a nő festetni kényszerül. A férfiak javarészt lassabban öregednek, viszont a nők tovább élnek s még sorolhatnánk a kialakult sztereotípiákat, amelyek egy része csak baromi nagy vonalakban igaz, mielőtt valaki belekötne az imént felsorolt szempontok, élethelyzetek sorába.

Az effajta felsorolgatós adok-kapokban szinte mindig van egy cselekvés, ami elhangzik a férfiak javára: az állva pisilés. Erre nem lehet mit mondani. Ennek nincs igazán párja. Max azt lehetne mondani, hogy vizelésre előtörő, fékezhetetlen-hirtelen hasmenés a fasziknak cikibb, mint a már eleve helyet foglaló nőknek, de ez már túlmagyarázás.

Szóval nem tudom mióta, a tőlünk kicsit északabbra lévő országokban feltaláltak egy eszközt, ami megoldja ezt a problémát, pótólja a hiányt, kitölti az űrt a nők életében, mivel az eszközzel (shewee-nek hívják) ők is tudnak állva pisilni.

Oké, ez még nem akkora téma, hiszen már régebben is voltak olyan szerkentyűk, amik kicsit közelebb álltak az emberhez, mint például az orrszívós-porszívó. Manapság, az átlagosan 1000 watt feletti porszívók korában már kicsit durci lenne ilyet használni, kikapná a taknyot, meg úgy ez egész agyát a gyereknek. Visszatérve a shewee-re. Szóval ez egy cső (hiába hívják készüléknek, ez akkor is csak egy ergonómikus cső marad), tehát ez egy cső, amit a hölgyeknek óvatosan a el kell helyezni (nem fel, hanem csak el) az adott területeken, majd vígan csobogni, a leggusztustalanabb wc-kben is, anélkül, hogy guggolni, ülni vagy nemtudommégmitszoktak-pózt felvenni.

Szóval nem az eszköz léte az, amin fennakadtam, hiszen legyen, hadd legyen mindenki élete íly módon egyszerűbb - bár a nők nőiességéhez hozzátartozik az ülve pisilés intézménye, idővel megszokja az ember, ha tömegesen így alakul. A cucc weboldalán van egy bekezdés, amin csak vigyorogtam, így szól:

Ha nehéz elhinned, hogy a SHEWEE praktikus és higiénikus pisilőeszköz, gyakorold a használatát a zuhanyzóban, így egyre ügyesebben célozhatsz, sőt, előbb-utóbb még a nevedet is ki tudod majd írni vele a hóba! :-)

Ez annyira csábító, kiírni a nevüket a hóba. Egyből már lehetne távolba-hugyozós versenyt is hirdetni nem? Ennyi erővel akár... Ez a gyerekes "áru"-kapcsolás olyan, mintha nekünk adnának mondjuk sörös-pakkok mellé kisautót ajándékba. (bár a sok tankolás után járó kis Ferrari-s cucc mégis működik. Na jó, mégsem szóltam...). De maga a lehetőség, hogy ezentúl a nők kipisilhetik a nevüket a hóba, az kicsit nekem abszurd, mintsem csalogató lenne. Szerintem elég az, hogy bizonyos helyzetekben mekönnyíti az életet. No mindegy.

Remélem, ha ez a dolog elterjed, akkor nem lesz sűrű helyzetkép, hogy a zsúfolt szórakozóhelyen a piszoároknál állva balról Viktor, jobbról pedig Viktória áll. Arra is kíváncsi lennék, hogy nő olvasóim szerint milyennek ítéltetik ez a cucc. Forradalmi találmány, ami megkönnyíti az életet, vagy csak egy ergonómikus cső, amit max fesztiválok idején kapnátok elő a táskából, illetve egy téli csajbulin, hogy neveket írogassatok a hóba? Nos? Mit gondoltok róla?

A cuccot Charlie zümmögte be pár napja, és van egy Szabó Zsófi nevű lány, akiről nem tudom, hogy kicsoda, de azt már igen, hogy neki állva is megy, az aktív szerint.

Szombathelyen a múlt hétvégén tartották a Szent Iván-éjt (ezt csak azért jegyzem meg külön, mert példaképp Sárváron csak ezen a héten lesz effajta ünnep). Nos, ez a Szent Iván-éj is úgy kezdődött, mint a tavalyi: eső és lehülés köszöntötte az év leghosszabb napját, s ebből következtethetően legrövidebb éjszakáját. A délelőtti programokra a szemerkélő eső miatt ki sem értem, délután kezdtem a napot, egy hastánc-bemutatóval. Aminek képgalériáját az alábbi fotóra kattintva láthatjátok.

Szeretem az igényes hastáncot, tekergő csípők, melyek után tekereg a fejem:P Van ez így:P No de félre a kiéhezett gondolatokkal - szemerkélő eső mellett játszott a Pannon Cigányzenekar, én meg vártam, hogy mehessek haza legalább egy pulcsiért, kissé lazára vettem a figurát egy hosszú-ujjú pólóban. Azt nem bántam meg, hogy maradtam, ugyanis az Energy-Dabaston táncbemutatója nagyon tetszett, főleg a Boney M-es produkció, de erről majd később. A délutáni programok galériáját az alábbi fotóra kattintva találjátok.

A Szent Iván-éj egy része nem más, mint egy nagy városi búcsú. Ezen idén nem kívántam részt venni, a mindenféle bigyót és világító fityulát kínáló árusok nem érdekelnek, mint ahogy a körhinta sem, akármilyen magasra visz.

Mostanában elég gyakran csúsznak át a bejegyzéseim délutánra, ennek csupán annyi az oka, hogy este már fáradt vagyok megírni, vagy nem szeretnék régi önmagamra hasonlítva a billentyűzetre dőlve aludni, hogy utána egy komlpett klaviatúra lenyomattal arcomon ébredjek.

Ma is elcsúsztam időben, pedig hajnali kettőkor még javában a billentyűzetet püfföltem, a rossz idő ellenére sok program volt ezen a hétvégén, akad mit feldogozni. Most is épp videót vágok, s mivel nem szeretnék csak úgy félig-meddig kész anyagot ide biggyeszteni, így ama fantasztikus megoldás mellett döntöttem, hogy megjegyzést írok, ami tudvalevő, hogy személyesíti kicsit a blogot, viszont ilyen esetekben csak menekülési útvonalat nyújt a kényszer elöl, amit magam állítottam régebben: minden napra egy bejegyzés. - ha ezt nem tartanám, akkor simán tudnék mondani rengeteg alkalmat, amikor elhagytam volna az írást (mint ahogy ma is). Előző héten legalább kétszer hagytam volna ki a blogolást, de inkább háromszor. Szóval kell ez az ösztönzés, kell ez a szabály, ez a kötelességtudat, mert néha ellustulnék. S nem akarok úgy járni, mint az egyik első próbablogomnál - úgy elmaradt az egész, s csak hetente-kéthetente frissült.

Hogy ez nem is annyira szabad, ez már feladat, s nem laza gondolatszellőztetés? - dehogy is. Csak tudjtátok, ha már sok-sok ember napi rutinjának része vagyok, ha már megszoktam, hogy mindig van valami új, ha már megszoktam, hogy "naplót" írok, akkor már nem fogom elcseszni olyan hülyeségekkel, hogy nem írom meg, mert túl sokat dolgozom. Pár dolog már ráment az utóbbi időben munkaholista életvitelemre, legalább a blog ne szenvedje kárát:P

Nah. Kiszellőztettem a búrám, vonulok (kattintok) vissza a másik ablakhoz, folytatom a feldolgozást...

Szerkesztőségben: a 22-es helység a konyha/étkező. A héten elengedett a feliratok ragasztása, s csak a szám maradt fent. Bonyival buzgálkodtunk, s kiegészítettük. Ím ilyen lett:

Telefonban: Bonyit hívom, felveszi s így szól: "Kettő nullal vezetnek a szlovének." - megköszöntem a bejelentkezést, majd megbeszéltük, amit akartam. Egyébként ezt a meccshelyzet közléses bejelentkezést még kétszer eljátszotta:P

Forgalomban: Ezen a héten is akadt szidnivaló. Motorral és kocsival egyaránt találkoztam hülyékkel. Ilyenkor nem győzök kommentálni mindenfélét magyarázva. Rengeteg embernek újra kéne tanulnia a kreszt, illetve a 25-30 km/h feletti vezetést..

Úton: Sikerült kedden és pénteken is normális távokat motoroznom. Szeretek gurulni, bár hamar nagy a huzat a gépen, de majd megszokom... Nem fogok száguldozni...

Ezen a héten nem jegyzeteltem sem agyban, sem papíron a mondatokat... Ejj-ejj-ejj...

Vannak pillanatok, melyek örökre megmaradnak bennünk, pillanatok, melyekről akkor még nem is gondoljuk, hogy emlékek lesznek. Nekem is van sok-sok ilyen emlékképem, mosolyok, mozzanatok, gyerekkori dolgok.

Találtam egy portugál kisfilmet, amely ilyen pillanatokat elevenít fel, s ... többet nem is írok, nem árulom el:P

A két hete bejegyzett 3x3 kosaras videó is feltűnt a filmben, ez nem véletlen, ugyanazon rendező munkája mind a két kisfilm.