Valahol Sárvár mellett a sötétben: Utcazene Fesztiválról hazafelé megálltunk pisi-cigi szünetre Sárvár mellett éjjel. Lekapcsolt lámpák, a kocsiból szólt Jacksontól a Thriller, Zsótti és Hanzs táncoltak rá, Bonyi csillagokat fotózott, én az eget bámultam. Mellém állt Hanzs, nézte ő is csillagokat, majd így szólt: Vajon van még rajtunk kívül élet a Földön? - Elképzelhető... - mást nem tudtam mondani:P

Egy meghitt testvéri beszélgetésben: Tóni! Rólad egy csomó olyan fotó van, amin dagadt vagy. - mondja öcsém a szobában, miközben nézegeti a régi családi fotókat. - Igen, de rólad is elég sok ilyen kép van. Csupán az a különbség most köztünk, hogy ha kékre festenének minket, akkor én Avatár lennék, te meg bálna...

Benzinkúton: Akarok egy egyes BMW-t. - Kéket? - Igen. Mert szép. - és akkor most képzeljük el, hogy másolás meg beillesztés, mert legalább tízszer nyomtuk el ezt a beszélgetést Bonyival a kocsiban. Nem tudom miért...

Iwiw üzenőfalon: Egy ilyen szösszenetet olvastam, ami nagyon tetszett:): Ma reggel kiírta a rendszer, hogy adjak meg egy új jelszót. Beírtam, hogy "faszom", erre azt írta ki, hogy "túl rövid".

Gondolataimban: "Hol lesz fent?" - sokszor hallom e kérdést, amikor valami koncerten vagy buliban fotózok le valakiket. Azt hiszem alkalmasint majd elsütöm azt a poént, hogy bemondom a választ: napiszaron. - természetesen mindezt előzetes erőfelmérést követően, s utólag megmagyarázva, hogy nem is...

Bukósisakban: igen abban, lévén hogy egyedül motorzgatva azért néha meg-megszólalok, legutóbb még énekeltem is valamit:P Szóval kommentálom a közlekedési helyzeteket, a hülyéket, a hirtelen kihajtókat stb. Tehát bukósisakban: Zsúrpubi! - mondom egy motorosra, miután az egyezményes motoros intésemre nem reagált. Imádom, hogy a motorosok intenek egymásnak az úton, bólintanak parkolóban stb. Egyfajta összetartást sugall, de ugye vannak helyzetek, amikor nem tud inteni mindig az ember. E motoros épp az út szélén állt, s még nézett is, hogy mit integetek neki, de nem reagált. Mayerrel megfigyeltük, hogy a "városban menőzök" típusú zsúrpubik - akik rövidgatya-papucs-trikó kombón kívűl másban még nem is ültek 1000-es nagymotorjukra - nem intenek, vagy értetlenül nézik, hogy te ezt miért csinálod. Jah. Tisztelet a kivételnek. Mindenesetre én intek s a többség is ezt teszi, s én is motoroztam már trikóban meg, rövidgatyában a városban, de azért mindig húzok magamra valami normálisabb ruhát, ha nincs annyira brutál meleg.

Bukósisakban: Úgy van Jürgen! - jelzem, amikor 80-ról lassítok 30-ra, mert kihajt elém az őskövület német rendszámú Mercedes egy lakókocsit vonszolva maga után. Szemben jöttek, közel a felezőhöz, nem akartam elcsusszani középen, inkább lassítottam. Hogy miért vág ki elém és egy kisebb kocsisor elé? Valószínűleg azért, mert azt hitte, hogy az emelkedőn felfelé majd biztos hamar felgyorsul.

Elképzelem a világot, amelyben úgy működnek a gépek, mint abban a kólás reklámban. A szerkezetben apró kis lények, illetve emberkék dolgoznak különféle varázslatos, mesebéli mechanikákkal. Ebben a világban a kávéautomatát kinyitó feltöltőember nem csak poharak tenne be s porokat szórna a tartályokba, hanem beszélgetne is kicsit a bent lakó figurákkal

Egy ilyesmi videót találtam a minap, amit majdnem lelőttem az első mondatommal - hogy milyen szerkezet belsejét mutatja be - de rájöttem, hogy inkább ti is gondolkodjatok a képsorokat látva, hogy vajon mi is történik ebben a kis világban. Nekem nem esett le, hogy mi is ez a szerkezet, még kellett volna egy-két perc, hogy rájöjjek:P

Na, ki tudta elsőre? (Úgy, hogy nem hozta összefüggésbe a címmel)

Meleg van. Igaz ezzel nem mondtam túl nagy újdonságot, de ez van, meleg van. Persze fura most ezt írni, kint kicsit (csak kicsit) lehűlt a levegő és tombol a vihar. Dörög az ég, másodpercenként vakuzik az ég, esik az eső, szóval nem gyenge, amit most kint művelnek az égiek. Hogy meddig tart azt nem tudom, lehet pár pillanat és eláll, lehet hogy egész éjjel zuhog. Azért pár fok hűtés nem lenne rossz, bár arra sok esély nincs.

A légkondiktól meg mittoménmiktől áramszünetek vannak, no meg az is ritka tré, amikor a több órányi, szobahőmérsékleten eltőltött idő után kilépsz az ajtón, és képen csap a forró levegő. Nem vagyok egy igazán légkondi-imádó, no mindegy. De nem szeretem a fullasztó hőséget sem - micsoda meglepetés mi?!:P Hétfőn a motoron ülve is kicsit melegem volt, a sisakban uralkodó hőt nem kívánom senkinek. Mintha beszippantottam volna egy disznóperzselőt (vagy pörzsölőt?) Minden egyes lélegzetvétel és kifújást meg kellett fontolni.

Nem is küzdök itt a kánikula ellen, tűrök, iszok hideget és meleget egyaránt, mikor melyik esik jól. Busának este az jött be, hogy kopasz fejére jégkockát tett. Mellesleg van egy olyan érzésem, hogy hiába a nagy zivatar-zápor-vihar-eső odakint, reggel ugyanolyan kánikula lesz, mint eddig.

A Stipistopon találtam egy nagyon jó videót a hőségről, egy reklám, nagyon ötletes:)

-

Ma nincs blog? - kapom az sms-t bátyámtól délután, s belegondolok, hogy a héten mennyire nem értem még utol magam, hiszen minden nap csúszok a bejegyzésekkel. Ma még nincs blog, illetve miközben e karaktereket pötyögöm már mondhatom, hogy mindjárt lesz, s mikor olvassátok, akkor már van. ( a fenébe, túl sokat vagyok a Bonyi a közelében:P)

Tehát - ahogy már a címben is említettem - Quimby és Parov Stelar lépett fel az utcazene fesztiválon tegnap este, Veszprémben. Mivel csípem a Quimby-t és Stelarnak is akad pár száma, amit szívlelek, így leszerveztük, hogy Zsótti-Hanzs-Bonyi-Atom kombó lemenjünk estére. Tömörített vélemény: a Quimby fasza volt, mint mindig - a Parov Stelar is.

A jegyek elfogytak. - kezdődött ezzel, de mi Bonyival még bejutottunk fotografálni, Zsóttiék meg később kaptak bebocsátást a vár udvarára. No de, hogy ne legyen kultúrblogom (mert e héten csak ilyen fesztiválokon és eseményeken való megjelenésekről publikálódtam) így most csak linkelem az anyagot és nem kopi pasztézom. Ide kattintva elolvashatjátok a szerdai utcazenéről írt jelentésemet, a képekre kattintva pedig galéria nyílik!

Két hete VOLT Fesztivál, egy hete Balaton Sound, most Utcazene, nemsokára itt a Karnevál s talán még egy nap sziget is becsúszik, ha minden jól megy. Kész, kicsit sok, de valahogy majd túlélem ezt a nyarat is, de nem is panaszkodom, hiszen ezekre a programokra várok egész télen és tavasszal, úgyhogy befogom a szám:) Csupán csinálnom kell magamnak kényszerpihenőt (legalább hétvégére), ha nem akarok beleőszülni a mókuskerékbe...

Nah. Szóval ma is van blog, ha csak ilyen össze-vissza karakterhalmazzal is, de van...

A múlt héten ismét sokat volt hátsóm alatt a motorom, szombaton legurultam Balatonra, onnan átmentem Polgárdiba, a Fekete Sas motoros találkozóra. Volt nagy felvonulás sok-sok motorossal meg különféle műsorok no meg egy ingyen motormosásom is volt:) (Katt a képre a galériáért!)

Helyesbítek: a motorra lerakódott nagy mennyiségű port levizelte a Tűzoltóautó, aminek eredménye egy sáros trutyi lett:P No de csináltam videót is a találkozóról, ím:

Aztán ugye vasárnap B. Sound, onnan pedig éjszaka haza. Hát nem volt egy nagy szám éjjel motorozni. Javarészt csak 80-al mentem, ha láttam valamit, amikor nem, akkor lassabban. Csupán pár szakaszon mehettem gyorsabban, ahol le volt védve az út a vadaktól, illetve négysávos volt. Hajnali három körül már kicsit fáztam is (nyár lévén kivettem a bélést a ruhámból), no meg volt egy két hülye sofőr is az utakon. Egy Skoda Octavia beállt mögém, villogtatott össze-vissza, majd elhúzott. Igaz nem értettem, hogy mire fel, hiszen üres volt az út s talán van annyi esze, hogy megfejti a rókákkal teli úton, hogy a motoros nem 150-el fog menni. No mindegy. (Egy nem ide illő kép, de szintén a galériámból való:P)

Volt egy kamionosom is, akitől rosszul voltam. Szivatott, nagyon beállt mögém, csak pár méter volt köztünk, amikor indexeltem és lassítottam az üres úton ő nem előzött, csak közelebb jött - aztán többször inkább elhúztam előle de tartósan nem mentem gyorsan (100 felett), így mindig utolért (90-el mentem). Aztán lakott területre beérve még 70-el gurultam, amikor már láttam a buszmegállót, ahova leállok, na akkor előzött csak meg, természetesen volt szembejövő autós kicsit előrébb, így erőteljesen fékeznem kellett, hogy visszaérjen a sávba. Kicsit úgy éreztem, mintha le akart volna szorítani. Mindegy. Elszívtam egy cigit, vártam kicsit, hogy még véletlenül se érjem be később.

Na szóval azt hiszem, hogy az éjszakai motorozgatást inkább mellőzöm a jövőben, ha lehet. Sok volt a róka, amik persze nem okoztak gondot 80-as tempónál, hiszen akár az úton, akár az út szélén voltak, szerencsére mindig tudtam kellőképp lassítani, reagálni a helyzetre.

Az idei nyáron már a második alkalommal jutottam el olyan koncertre, amelyen olyan világhrű együttes lépett fel, aminek kazettáit annak idején (bevált jelzővel kifejezve:) rongyosra hallgattam. Nemrég a Prodigy dübörgésére pattoghattam a VOLT Fesztiválon, vasárnap pedig Jamiroquai koncerten táncikáltam. (katt a képekre a galériáért!)

Ez volt a fő cél. Nem Guetta, nem dj-k, hanem az, hogy lássam a Jamiroquait. Nem érdekelt a vébé, nem érdekelt semmi más. Amikor megjelent az indiánfejdíszes J Kay a színpadon s énekelni kezdett, borsódzott a bőröm:) Kedvenc számom nincs, ugyanis nem tudtam eldönteni sosem, hogy vajon a Virtual Insanity-t, az Allright-ot, vagy a Cosmic Girl-t szeretem jobban. Mondjuk a Cosmic Girl volt az első Jamiroquai szám, amit hallottam, s amiatt kezdtem el érdeklődni az együttes után, majd jöttek a kazik, albumok, miegymás. A találkozásom a kozmikus lánnyal Zamárdiban ezért kicsit különlegesebb volt számomra, mint a többi, de rangsorolni akkor sem tudnám.

A koncertnek természetesen voltak ütős pillanatai, persze mindenkinek más és más volt. Amikor a felcsendült a Virtual Insanity, az Allright, a Cosmic Girl, a Revlution 1993, a Space Cowboy - s még sorolhatnám a tracklist-et - akkor mindig meg-meg mozdult jobban a tömeg, a sikításokból azért hallatszott, hogy mely területeken állnak azok, akik J. koncertre jöttek vagy kicsit jobban ismerik dalait, és hol állnak az arra kóválygók.

Természetesen a Little L és főképp a Canned Heat elég durván beindította a tömeget. A K&H bank állandó reklámzenéjeként eléggé belemászott a dallam már mindenki fülébe. Erre egyként dance-elt a tömeg. Én ezt a számot nem tartom kedvenceim közt, de nem bírtam ki mozgás nélkül:)

A Deeper Underground volt a "visszataps szám", persze jó lett volna videóra venni, ahogy a színpad előtti sávban - a hangosítókig - ugrál a refrénre a sok-sok ember, de addigra már réges-rég elpakoltam mindent, s ugráltam én is. Nagyon jó volt, a sok-sok kedvenc dallam, még most is kiráz a hideg:) Boldog vagyok, hogy idén már megvolt a második ilyen élményem...

Hogy lehettem ekkora hülye? - tettem fel a kérdést magamnak szombaton és vasárnap. Nem vittem magammal fürdőgatyát, pedig tengernyi időm és lehetőségem lett volna megmártózni. Most (vasárnap reggel van) épp egy kávén vagyok túl, Balatonvilágoson csücsülök ismerősök vízparti nyaralójának teraszán, s azt hiszem, hogy ha boxerban is, de be kell mennem a vízbe. Ez nem állapot. Szombaton motoros találkozón voltam, vasárnap délután meg Balaton Soundra igyekeztem/igyekszem. (na nem tudom eldönteni, hogy jelenben, jövőben, vagy múltban írjak:P). Szóval este Balaton Sound, éjjel meg majd elindulok haza motorral onnan. Fasza lesz.

Rengeteg a szúnyog a balcsin, kezelhetetlenül sok, idegesítőek, nyakig beöltözve kellett lennünk tegnap este, rühellem már a sok viszkető csípést magamon. Remélem este majd túlélem a vízparton. Húúú víz... Le kéne mennem fürödni. E bejegyzést csak azért most írom, mert úgysem lesz időm holnap reggelre összedobni semmit sem, lévén, hogy éjjel érek haza. No mindegy. Nem volt minden vágyam éjszaka motorozni, de hát ez van.. Vigyázok majd, lassan megyek, miegymás...

Most elvonulok s próbálok dűlőre jutni fürdést illetően, s gyönyörködöm a szép pluszjelben, amit a térdemen lévő, ötforintos nagyságú friss szúnyogcsípesbe csináltam a körmömmel:P

UPDATE: Fürödtem boxerben, megettek a szúnyogok félig, de aztán hatott a riasztó, a térdemen a szúnyogcsípés bedagadt, király volt a Jamiroquai koncert és fél 4-re értem haza...

Neten: ez a Barátok közt sorozat mindig tartogat meglepetéseket. Évente egyszer-kétszer belenézve mindig úgy érzem, hogy ugyanazt látom, csak esetleg van egy-két új arc. Nagy esemény volt Magdi anyus halála, mert ugye a papírgalacsin közbeszólt, de hogy szellemként visszatérjen, arra nem számított valószínűleg senki sem. Vagy mégis?

Orvosnál: Olyan a torka, mint, mint - néz körbe a doki, keresvén valamilyen viszonyítási alapot, majd a pólomra néz s rámutat - ilyen a torka! - Lenézek s megkérdem: Bruce Lee-s? - Neeem! - nevet a doki - ilyen piros...

Hanzsnak üzenem: Objektív! Érted, objektív?! :D:D:D

Klubban: Atom ezt nem hiszem el. Baz'meg, ő innen is késik?! - mondja nekem 21:30kor kollégám, miközben Bonyira várt a társaság hétfőn este a klubban, szülinapja alkalmából. 20:30tól ültünk ott, és elvileg kilencre vártuk (21:45 helyett).

Csak itt utólag: bocsánat a nem megemlített, illetve pozitív jelzővel ellátott földrajzilag Sopronban, azon belül is egy tepsiben elhelyezkedő csirkedarabokért, amelyek mellesleg ízletesek voltak.

Nemrégiben linkelte be Misi az alábbi videót fb-n. Nehezen adtam címet, hiszen nem akartam véletlenül sem sztereotípiákat valló egyénnek tűnni. Az alábbiakban megismerhetjük videojátékos környezetben, hogy mi is van akkor, ha megszerezzük a királylányt, majd el kell tartani őt. Inkább nem is ragozom túl, nézzétek meg:)

Hirtelen ránézésre mennyi itt a sebességkorlát? - akármennyire is árulkodik a kép arról, hogy mahinált a felirat, autóban ülve, kanyarodva meglepődtünk Bonyival a 80-on, majd megálltam, hogy lefotózzuk a helyesbítést.

Most jön akkor az, hogy közlekedés veszélyeztetése stb... Nos amellett, hogy nem értek egyet e tábla átalakításával, hozzáteszem azt is, hogy az az ember is veszélyezteti a közlekedőket, aki egy ilyen utcakép láttán beletaposna a gázba nyolcvanig, azért nem na hát de hát na nem hát na. A táblát egyébként leszedték, furcsamód elég hirtelen. Bezzeg a főutakon nap mint nap megyek el ottfelejtett 30-as táblák mellett. Sokszor üvöltök, hogy miért!? Legutóbb Sopron felé tartottam mellékutakon, amikor egy útépítés táblába futottam és 30-as korlátozásba. Mész 90-el, lelassítasz, mert várod a nagy építkezést, aztán elmegy 3 kilométer azzal, hogy nem látsz semmit, csak két, pár hete kihúzott aszfaltjavítást, azt is összesen egy 2 méterszer 40 centis kockában. Kb. 5 kilométert kellett volna emiatt 30-al menni. Ésszerűség mindenek felett!

Na szóval a felmatricázott lámpák nekem még oké, de a táblákat azért ne buzeráljuk. Igaz azt az embert nem szidtam le, aki egy kinthagyott 40-es táblát fordított el (egy amúgy már kész úton) úgy, hogy azt nem látva már ne legyél felelősségre vonható. Vagy ha látok egy elfordított táblát 90-es tempónál, akkor meg kell állnom megnézni?

Na mindegy. Ebben a témában sosincs igazság! Hol ez, hol az. Mindig van pro és kontra...