A hétvégén lementünk a balcsira, a Puntós Campingtalira. Személy szerint csak péntek este érkeztem, míg Zsóttiék már reggel lementek. A társaság kellő mennyiséget fogyasztott már a különféle alkoholokból, nekem maradt az alkoholmentes sör, mivel motoroztam még este is. Az idő nem volt túl jó, többször esett az eső s eközben még a szúnyogok is zabáltak, így este tíz után fel is adtam a küzdelmet, egy szebb holnapban bízva.

Szombaton délelőtt apróbb záporok áztattak minket, így elindultunk a Balaton-felvidéki tájékozódási versenyen. Szerencsésen otthon hagytam a nadrágom, amelynek lábrészei mindennapos termékeken gyakran alkalmazott záró kellékkel vannak rögzítve (tehát cipzáros), így sem rövid, sem hosszú nem volt nálam, csak motoros - mármint nadrágból, így abban kellett lennem egész nap. Sebaj...

A 86 kilométeres táv természetesen számos olyan feladatot tartogatott, amit nem volt túl egyszerű végrehajtani, megtalálni. Az első állomáson sokan elvéreztek, egy egyszerű logikai feladatot kellett megoldani, de a gyufaszálak és négyzetek alkotta misztérium kibogozására adott fél perc úgy tűnt, hogy nem is volt annyira könnyű.

Tagyon településre érve a község címerét kellett lerajzolni, majd azt követően érkeztünk Szentantalfára, ahol egy bizonyos emlékparkot kellett megtalálni, azon belül pedig egy címeres követ. Az elsőként leszólított falusi figura rögtön az út szemben lévő oldalán dolgozgató fiatalokhoz irányított minket lévén, hogy ő nem tudja miről beszélünk. A két helyi erőtől megkérdeztük merre találjuk az emlékparkot, s az alábbi beszélgetés zajlott le köztük:
- Emlékpark? Itt van ilyen? Hmm. Nem is tudom… - majd társa felé fordul s megkérdi: - Nem lehet, hogy az emlékművet keresik?
- Emlékmű? Hol van az? Nincs is.
- Ja mondjuk igaz… - felelte, így a várva várt útbaigazítás elmaradt a helyiektől.

A mi csapatunk figyelmét elkerülte az a mondat, amely a tesztlap bevezetőjében a bukkanókra és a rossz minőségű útra figyelmeztető táblák számolására intett, de ez a feladat az utak jelenlegi állapotát tekintve amúgy is megoldhatatlan lett volna. A tájékozódási verseny hozott egy-két érdekes meglepetést is, ugyanis nem született 100 százalékosan jól kitöltött tesztlap és az egyik csapat röpke 60 kilométerrel többet autózott, mint amennyit kellett volna, van ez így.

Összességében jó buli volt, a szombat esti tivornyáról lemaradtam, mivel másnap reggel mentem Écsre, így nem lehetett hajnalig hőbörögni (nekem).

A találkozóról lőtt képgalériámat ide kattintva találjátok, bővebb összefoglaló cikkem pedig ide kattintva olvasható.