Korlátolt vagyok, mert csak Petőfi Rádióból, facebookon és koncerteken/fesztiválokon értesülök csak a magyar zenei felhozatal újdonságairól. Így elmondható, hogy zenei ízlésemet az mr2, ismerőseim és fesztiválszervezők diktálják - amely elegyet létrehozók közt így van egyfajta átfedés is. Korlátolt vagyok, vajon szélesebbre kéne tárnom a füleimet és befogni lokátoraimmal mást is? Megpróbáltam.

Egy-két hete kereskedelmi rádiókat hallgattam nap mint nap. Ezen frekvenciák teli vannak számomra ismeretlen/új magyar dalokkal/előadókkal/slágerekkel. Aztán hamar feltűnt valami: egyszer a dallam, másszor a szöveg, vagy pedig e kettő alkotta maszlag miatt fogom a fejem. Hogy lehet ezt kiadni? Erre kinek van szüksége? Ezt ki engedélyezte? Mégis mit képzel? Ne már! Mi ez a sz*r?! - gondolok hasonlókat magamban, s szerintem nem csak én vagyok így ezzel, az egyslágeres/lemezes előadókat illetően. Nem érint meg ha a nyárról, ha a szerelemről, vagy a bánatról énekel valaki egy olyan kaliberű wc-n írt szöveggel, ami kimerül a "szerelem - te velem" rímben.

A mindenféle kisuvickolt "tehetségek" előadta feldolgozások pedig unalmasak, mert azok a dalok, amik eredetiben is nagyon jól szólnak, nem lesznek számomra az eredetinél jobbak, hiába lőtték be hozzá Vezetéknév Keresztnév fantázianevű énekes haját és ruháit, csak mások tollaival ékeskedni minimum kreatívan kéne, és nem hakniról-haknira járva, midire ráénekelve. Emellett még láttam zenetévék műsoraiban is elég gyatra anyagokat. S rá kellett döbbennem, hogy nem vagyok objektív.

Vagyis az vagyok, mert elfogadom ezen előadók létezését, létjogosultságát, viszont csak elfogadom és nem befogadom, magamat már nem mérgezném velük. - Tehát megint csak az van, hogy szubjektív vagyok. No de kit érdekel ez, hiszen annyi jó zene van ebben a világban, és nem történik semmi, ha két ember közül csak az egyiket rázza ki a hideg az első hang hallatán. Egyes műfajokat csak mások örömére érdemesnek tartok, így kicsit finnyás, és némileg objektív is vagyok. Én inkább elkerülöm az ömlesztett fost, maradok az eddigi zenei táplálékforrásaimnál, még akkor is, ha emiatt egyesek szerint korlátolt vagyok:)

Alig egy hete, hogy Új-Zélandon havazott.. ..81 év után. Sok lakos ezt úgy értékelte, hogy életenként vélhetően egyszer fordul ez elő. Láttam a híradásokban és olvastam is róla, de ez az aranyos hangulatú videó, egyik nagy kedvenc zenémmel (Debussy: Clair de Lune) csak most jutott el hozzám.

Érdemes megnézni, hogy mekkora öröm tud lenni egyes embereknek a hóesés. Imádom ezt a nagy örömöt nézni egy olyan, számunkra kis dolog iránt, amire télen úgy nézünk, hogy szép és jó, ha pedig már 3 centiméternyi esett és van autónk, akkor zsörtölődni kezdünk, mert már ennyi is megbénítja a közlekedést.

Nem bírnám ki hó nélkül. Már megtapasztaltam, és biztos, hogy ha valami egzotikus helyen élnék, akkor pár évente vágynék arra, hogy valami havas környékre beugorjak egy kicsit, lefagyasztani az ujjaimat és az orromat. Na nem azért mert annyira szeretem a telet, a fagyást és a havat, dehogy, inkább a tavaszt kedvelem, amikor még nem rohaszt a meleg, de már nem kell pulcsi és hosszú nadrág sem. Csak már kölyökkorom óta összefutok minden évben ezzel a fehér égi csapadékkal és azt hiszem hiányozna hosszútávon, ha nem futnék össze a pihékkel, legalább öt percre.

A múlt héten írtam arról, hogy jártam a Sziget Fesztiválon. Nos nem sokkal utána készült el az Ocho Macho koncertjéről készített kisvideóm, amit szokás szerint beajánlok (bár visszanézve egy csomó kisfilmet kihagytam, no mindegy).

Tehát az OM koncert jó volt, szeretem ezeket a bulikat, s lehet hogy furcsán hangzik, de nem unom őket, hiába kapom töményen. Talán azért sem unom, mert mindig dolgozom, a fene se tudja, azt hiszem a világmindenség dolgait nem most fogom megfejteni. Sokan dicsérték a videót, a zenekarból, a rajongók közül, meg Bonyi is most írta, hogy tetszik neki, meg a Borinak is bejött. Így meg is osztom:) Kicsit hosszú, kell hozzá chips:P

Viharban: Miért rezegnek ezek a hülye ablakok?! - kérdezte Bori, mikor az ég dörgött, mert nem szereti a félelmetes hangokat. - Hát azért, mert.. ..várj, megmutatom. Állj ide, te vagy az ablak! - eközben átmentem a konyhába, majd a következő dörgésnél elindultam felé: Most nagyon dörgök és alacsony frekvenciám van, mélyhang vagyok és rezegtetek mindent és most téged is, mert egy nagy vékony sík felület vagy, amit jól meglehet rezegtetni. Vááá, de dörgök, húúúú... DRRR!!! - s eközben mindvégig rezegtettem a lányt a földön:) Ja, és még eljátszottam ezt 1-2-szer. Vicces volt:)

Kávézóban: Most ezen mi olyan vicces? - kérdi Marci. - Semmi, csak elképzeltem valamit és azon röhögök. - Na ezért szeretünk. Mert elképzelsz valami vicceset magadban és jóízűen tudsz röhögni rajta.

Klubban: Ha meglátom a kezedben a telefont rosszul vagyok! - panaszolja Bori, mert egy kicsit manapság úrrá lett rajtunk az Angry Birds függőség:P Szerencsére nem csak én vagyok így ezzel, ha akad öt perc semmittevés, akkor előkapom én is a telefont és játszom:P

Telefonban: Szia Paci! C-c-c-c-c-c. - mondja Anya a telefonban, leutánozva Borit, aki szerint egy ló vagyok, és mindig cicceg nekem a tenyerét tartva. Csak sosincs benne kockacukor:P

Klubban: Na jól van, csatlakozz a falkádhoz! - mondom Borinak, mert ott volt Nóri kutyája. Erre Bori: Te meg csatlakozz a hordádhoz! Vagy a csordádhoz! Vagy a... - Na mibe verődnek a lovak, hogy hívjuk azt a csoportot? - Na igen, így van, amikor az ember tudja mit akar hirtelen mondani, de nem jut eszébe a szó. Imádom meglovagolni az ilyen helyzetet, ilyenkor mindenféle hasonló hangzatú hülyeséget sorolok fel:)

Kávézóban: Fáj a fáj a torkod? És neked is? Vírusos? Mutassátok a talpatok! - mondtam viccelődve, utalva arra, hogy egy hete egy vírusos torokgyulladást követően kiütések jelentek meg a talpamon:P

Szeretem tárgyak szemszögéből nézni a világot. Ez alatt azt értem, hogy amióta megjelentek ezek a kiskamerák, sok olyan kisfilmet láttam, olyan perspektívából, amelyeket addig nem láthattunk. Milyen egy matchbox, milyen egy bicikli szemével, egy bogáréval, almáéval, újság, zacskó, autók stb. különféle tárgyak szemszögéből a világ, az élet.

Először talán azon motoros videók keltették fel érdeklődésem, amelyekben a biker lába mellé, a hátsó kerékhez és hasonló helyekre tették a kis kamerákat. Persze ugyanígy imádom a bukósisakokra, extrém bringásokra, autók kerekeihez, stb. helyezett felvevők képeit, ilyet ajánlok most is, egy gördeszka aljáról szemlélhetjük a várost, a nagy almát, New York-ot.

Nagyon tetszik, hangulatos, felismerhető amennyire kell. Szeretem az ilyen videókat, szeretem más szemszögéből is látni a világot...

Büszkén feszített a gomb a nadrág elején, évek óta szolgált s tartotta viselőjén a vásznat. Sötétzöld színben pompázott, mint a rövidnadrág, amihez gyártották, de idővel megfakult kicsit és elgyengült a cérna, megingott a kis kerek műanyag, majdnem elveszett, lógott és várta a szakadást, de még időben észrevették, s pár öltéssel rögzítették, hogy újra büszkén végezhesse dolgát hónapokig.
Tegnap este aztán ismét lazulni kezdett, de mit egy kis lazulás egy ilyen szorgos gombnak? Tartotta a nadrágot, még akkor is, amikor megtelt zsebekkel nehezedett öv nélkül a derékra. Aztán a kemény nap után, amikor már a slicc is megpihent és lejjebb csúszott pár centivel, a gazda csak habzsolta az ételt és egyre csak feszült a has, s vele a nadrág dereka, majd a kis kerek műanyag megcsúszott, s már nem tudott megkapaszkodni az anyagba. Összeszedte minden erejét, de úgy futott ki a cérna a négy lyukból, mintha csak olajjal lett volna bekenve. A gomb lepattant, majd elgurult a konyhakövön az asztal mellett, át a széklábak közt, s végül egy pár cipő mellett állt meg. Még elgondolkodott egy pillanatra, hogy a vastag fűzőre felkapaszkodhatna-e, de mire feleszmélt már felkapták, s érkezett a vastag tű, benne duplán fűzve a fekete cérnával. Az új és erős öltések után újra a helyén feszít büszkén a kis gomb, s tartja a nadrágot viselőjén, örülve, hogy a következő években is számítanak rá...

Ezen a héten olyan öt képet választottam ki a telefonomból, amely Bori, tekintve, hogy a mai napon mondható el, hogy immáron öt hónapja fogjuk egymás kezét, március 18-án volt az első randink, egy Csík zenekar koncerten voltunk, és az azt követő buliban, el is csattant az első csók:) <3

Idén is voltam Szigeten. Tavalyhoz hasonlóan csak egy napra mentem, és most nem is tetszett annyira. Én voltos vagyok, nekem a fesztiválok közül az a kedvencem. Nagy, de még bőven bejárható, a felhozatal általában stimmel, mind zenei, mind emberszinten, közel van, stb. stb. stb. Írtam és videóztam az élménybeszámolómban, hogy bejött. A Sziget teljesen más. Nekem a "túl" kategóriába esik, sok szempontból, de szerencsére elvoltam, mert akadt társaságom. Délelőtt az Ocho Macho zenekarral lógtam, délután/este pedig Orsival, így jól átdumálva a napot szinte észre sem vettük, úgy elszállt az idő. Ja, persze voltunk koncerteken is, megnéztük Kate Nash-t, ott van a színpadon, ott-ott messze.

Kate Nash rendelkezik pár olyan dallal, amit szeretek, kedvencem tőle a Merry Happy, s persze a színpadról hallott dalok közül csak egyet ismertem (úgy hetet hallgattunk meg). Aztán voltunk Ocho Macho koncerten, előtte/utána elmentünk Carbonfoolsra, megnéztük a 30 Seconds to Mars-ot és a Heaven Street Sevent is. Szóval nem volt rossz, de azért tavaly jobban élveztem, hiszen akkor volt nagyszínpados zenekar, ami miatt mentem. Idén inkább dolgozni/szórakozni mentem az OM-mel, és egy jó nagyot beszélgetni Orsival:)

Ja és láttunk guminőt is a sátrak közt:

Sok-sok hónap után végre eltölthettem kb. két napot otthon, a szüleimnél. Nagyon szeretek otthon lenni, de jellemzően mindig csak egy-egy fél napra megyek haza, esetleg otthon is alszom, de másnap már megyek el korán, így nem élvezhetem ki teljesen sosem ennek a nyugalmát. Most viszont vasárnaptól keddig kilőttem magam a forgalomból, és otthon nyugodtam naphosszat, mint ahogy azt e bejegyzés írása közben is épp teszem.

Szeretek Szombathelyen is lenni a lakásomban, ámbár ott blogolás közben az asztalomon lévő sok kacatot és a sörösüvegpolcomat tudom csak nézni, ha feltekintek a képernyőről. Kissomlyón más a helyzet. Itt ülök a teraszon, a lábamnál jobbra fekszik a pulink Bandi, kicsit arrébb pedig a macskánk napfürdőzik hanyatt a betonon. Ha előre nézek, akkor rengeteg zöldet látok, és ez olyan jóóóó...

Persze a városban is van zöld, de az teljesen más, amikor elmész egy parkba vagy bárhova, és az is, amikor kiülsz otthon a teraszra, hozol magadnak egy kávét... Huzamosabb ideig unatkoznék Kissomlyón, mert nincs sok minden a faluban, de az ilyen 1-2 napos kiruccanásokat nagyon szeretem. Tegnap kiültem egy-két órára olvasgatni, persze hamar betámadt Franci, a macskánk, és először a füzetemen, később pedig az ölemben találta meg számára a legkényelmesebb helyet.

Nem is ragozom agyon, mindenki érti a lényeget, a városiak szeretnek kiszabadulni a betonból, a falusiak meg szeretik bevetni magukat olykor-olykor a városba. Hogy melyik a jobb állandó lakhelyül? Na ez jó kérdés. Embere és élete válogatja. Ki mire van berendezkedve. Nekem most jó a város, de később lehet, hogy én is inkább majd bevetni akarom magam a forgatagba és nem kiszabadulni onnan. Majd ülök otthon a teraszomon, jobbra a lábamnál feküdni fog a vizslám, és írom majd a blogbejegyzést arról, hogy egyszer régen már elmélkedtem erről, hogy melyik a jó, és most épp úgy gondolom, hogy ez...

A múlt héten beteg lettem. Vasárnap este még semmi bajom sem volt, hétfőn hajnalban lázasan vacogtam, reggelre fájt a torkom, az orvos diagnosztizált: vírusos torokgyulladás.

Hétfőn egész nap fekvés, rosszullét, enni sem tudtam rendesen, hányinger, magas láz s ilyesmik gyötörtek. Keddre már jobban lettem, aznap csak a torkom fájt, otthonról figyeltem a világ eseményeit. Szerdán már dolgozni is mentem, bár megjelentek apró kiütések a tenyeremen és a talpamon, amik viszkettek, zavartak, de nem foglalkoztam velük igazán. Egész nap zsibbadt a lábam, végül amikor hazaértem, szembesültem azzal, hogy pár vízhólyagom is lett a nap folyamán. És akkor indult a durvulás.

Kétóránként változott a talpam külleme, ezt dokumentátuk is Borival, de nem osztom meg a képeket, mert rondák, és ilyet nem teszek fel a netre magamról, és amőgy is szemérmes vagyok a lábamat illetően. A lényeg, hogy kiütések voltak a talpamon, meg rengeteg vízhólyag (annyi, amennyivel a zombi visszatér című filmben főszerepet kapott volna a lábam, vagy minimum lábdublőr lehettem volna)

Este tíz körül eljött az az állapot, hogy nem bírtam lábra állni, csoszogtam, de nagyon rossz volt, bedagadt a lábam. Nem vártunk sokat, elmentünk az ügyeletre, ahol aztán injekciót kaptam allergiás dagadás ellen, meg beutalót a bőrgyógyászatra. Másnap ott is voltunk, kiderült, hogy csak a vírus hozta ki ezt az egészet, az immunrendszerem túlreagál és allergiás sokk is van a háttérben. Hogy eddig miért nem találkoztam ilyennel, arra az volt a válasz, hogy a vírusok mutálódnak, és ezen modern betegségek, akár már ilyen mellékhatásokkal is járhatnak, ha a szervezetem rosszul reagál rá. Gyógyszer nincs, csak kenőcs, elmúlik...

A piros pöttyös az igazi:P

És igaz is lett. A foltok halványulnak, pénteken már tudtam járni, szombaton pedig már mintha mi sem történt volna, szinte fel sem tűnt, hogy bajom volt, csak néha-néha éreztem úgy, hogy le kell ülnöm.

Hogy mi ez a betegség? Kb. három-négy variációt találtunk rá a neten a tünetek alapján, de mindegyiknél közrejátszik az immunrendszeri gyengeség, illetve túlreagálás. Nem tudjuk pontosan mi volt ez, megyek majd úgyis laborvizsgálatra, majd az okosok megmondják, de azt hiszem ennek örömére, hogy egy sima torokfájásból egy két-három napos "nem tudok járni" állapot lett, úgy vélem egy kicsit erősítem a jövőben az immunrendszerem, mert nem akarok ismét ilyen helyzetbe kerülni a következő torokgyulladás idején...