Alig egy hete, hogy Új-Zélandon havazott.. ..81 év után. Sok lakos ezt úgy értékelte, hogy életenként vélhetően egyszer fordul ez elő. Láttam a híradásokban és olvastam is róla, de ez az aranyos hangulatú videó, egyik nagy kedvenc zenémmel (Debussy: Clair de Lune) csak most jutott el hozzám.
Érdemes megnézni, hogy mekkora öröm tud lenni egyes embereknek a hóesés. Imádom ezt a nagy örömöt nézni egy olyan, számunkra kis dolog iránt, amire télen úgy nézünk, hogy szép és jó, ha pedig már 3 centiméternyi esett és van autónk, akkor zsörtölődni kezdünk, mert már ennyi is megbénítja a közlekedést.
Nem bírnám ki hó nélkül. Már megtapasztaltam, és biztos, hogy ha valami egzotikus helyen élnék, akkor pár évente vágynék arra, hogy valami havas környékre beugorjak egy kicsit, lefagyasztani az ujjaimat és az orromat. Na nem azért mert annyira szeretem a telet, a fagyást és a havat, dehogy, inkább a tavaszt kedvelem, amikor még nem rohaszt a meleg, de már nem kell pulcsi és hosszú nadrág sem. Csak már kölyökkorom óta összefutok minden évben ezzel a fehér égi csapadékkal és azt hiszem hiányozna hosszútávon, ha nem futnék össze a pihékkel, legalább öt percre.
