Tavaly lemaradtam, ezért idén egyértelmű volt, hogy kimegyek a Fő téri párnacsatára. Mivel beáldozható párnám nincs itthon, ezért inkább a fényképezőgépemet vittem és azzal ütöttem mindenkit, hogy csináljak pár képet only for blog:) Némi tollallergiával rendelkezem, de ez csak annyira befolyásolja az életem, hogy lehetőség szerint nem használok otthon tollpárnát, annyira már nem, hogy ne járjak ki ilyen megmozdulásokra, ahol kilóra tüdőzhetem:P

Nagyon bírtam az ilyen jeleneteket: "This, is, SPARTAAA!" - majd rárontott az egyik rocker a másikra és püffölni kezdte:P

Vagy olyan is volt, hogy: Luke! -puff- Én -puff- vagyok -puff- az -puff-apád! -puff-
(A -puff- egy párnacsapást jelent)

Volt minden. Volt régi párna, új párna, plüsskrokodil párna, paplan, sarokülőgarnitúrás szét nem jövős párna, szívecskés párna, kispárna, nagypárna stb. stb. stb.

Lesifotós Misi mondott egy jó poént amikor kicsit nagyobb volt a levegő toll koncentrációja: "Azt mondta a meteorológia mára, hogy verőfényes napsütés lesz, most meg hullik ez a sok izé, mint a hó" - :) Egy-két csapást én is kaptam bent a zúzdában, sőt, Misi még a kezembe is nyomott egy párnát, de szerencsére nem rohamoztak meg (elvileg akinél párna van azt lehet ütni:P

:)

Nagyjából másfél hete jegyeztem fel magamnak, hogy valamikor majd be kell tenni a "police dog"-ot. Egyes helyeken úgy is említik eme videót, mint "a világ legrosszabb rendőrkutyája", én csak azt mondom rá, hogy a legaranyosabb, legjátékosabb, legtapasztalatlanabb. Élmény nézni, ahogy cikázik a kölyök Rex a rendőr és az elfogandó személy közt, aranyos. Lehet, hogy ez volt az első bevetése, de az is lehet, hogy a kergetett személyhez volt valami köze a kutyának. Régebben itt Szombathelyen kergetni kezdett egy német-juhász. Az egyik mellékutcában indult meg felém ugatva, én futni kezdtem, majd a Körmendi útra kikanyarodtam s csak rohantam, mint a gyalogkakukk. Az egyik pillanatban viszont azt vettem észre, hogy a kutya elrohan mellettem és ugatva elszelel előre. Megálltam s elgondolkodtam, hogy vajon akkor most kit is kergetett?!:P

Ugye milyen aranyos a játékos eb?

Bizonyára egyes olvasóimnak már feltűnt, hogy a képeken kívül még egy szót sem szóltam Frankfurtról. Ez nem azért van, mert nem akarok nyilatkozni, beszámolni, hanem azért, mert egyszerűen nem volt időm leülni és összeszedetten megírni egyben. Amikor volt némi időm, jobban koncentráltam a videó összeillesztgetésére, mert azt akartam először letudni. Nos két és fél nap alatt volt annyi beáldozható szabadidőm, hogy végre elkészítsem, így már lehet is wacsingolni a múvít:) Zenés, halkan narrálós, eseményekből kicsippentős, KUNSZT kultúrprogramból keveset mutatós (mert akkor fotóztam) videó ím:

Tour de Frankfurt - Atomosan turistásan from Antal Garai on Vimeo.

Aztán lassan írok is róla pár gondolatot:) Most azért nem, mert még meg kell írnom a hivatalos verziót is (mármint a cikket). Szóval ja:)

Reggeli indulás előtt pár perccel egy gyors bejegyzés. Este elaludtam a gép előtt és amit írtam az egy menthetetlen karakterkupaccá teljesedett ki:P

Nah, rohanok is, csak beszúrok egy képet. így alszik Gabi kutyája, Kalóz:)

 UPDATE: kevesebb, mint kettő percem volt e bejegyzést ide biggyeszteni, mert az ötödik szó után kaptam az sms-t Zsóttitól, hogy két perc és menjek ki (mármint az utcára). Így a címkézés is kimaradt, amit így utólagosan pótoltam:P Plázázni mentem Oberwartba, ahol megnyílt az új bevásárlóközpont az Einkafszentrum Oberwart (EO), írnom kellett róla, hogy milyen lett, ez olvasható és látható képileg is itt.

Bon jour kedves olvasóim! - mindenkit megnyugtatok vagy épp elkeserítek: épségben hazaértem Frankfurtból. Csütörtök este indultam a túrára és vasárnap este értem haza. Mivel dolgozgató ember vagyok, ezért két napba telt, hogy legyen annyi időm, hogy a képeket feltegyem. Hogy írni mikor fogok róla? Nos tervezem, hogy a héten valamit pötyögök, de ha annyi időm lesz, mint amennyi tegnap volt, illetve ma, akkor még várni kell vele. A nagy hajtásban kicsit fáradok. Ami azt jelenti, hogy dolgom nem végeztével térek nyugovóra, és csak azért, mert ülve elalszom a gép előtt. Ez utóbbi két napban így telt. Általában az első fejlebiccentéses nyálkifolyós mozdulat után kezdek gyorsan blogolni, aztán másnap meg javítom a hibákat. Most előre megírom, mert este fotózni megyek aztán ki tudja mikor érek haza. Szóval nagy a hajtás immáron harmadik hete, kezdek végkimerülni, majd ha az meglesz, akkor alszom 12 órát és rendbejövök:P

Nah, de nézzétek meg a képeket! A galériák a képre kattintva nyílnak:
Az első galériában Frankfurt városáról, városában készített képeim láthatók, nagyon szép, sokszínű és sok stílusú város. Teli megannyi fotóznivalóval:

A második galériámban Frankfurt felhőkarcolóit láthatjátok. Nagy élmény volt ekkora házak közt járkálni, tudjátok, olyan mint amikor a falusi gyerek először megy városba. Nos én először láttam ennyi felhőkarcolót egymás mellett. Az egyikbe felmentünk, közel 200 méter magasból csodálhattuk a várost:

A harmadik galériámban pedig a KUNSZT2009-es kultúrcsere program képeit láthatjátok (e rendezvény miatt mentem). Divatbemutató, mozgás-színház és egyéb produkciók. Le a kalappal, jó volt egytől egyig:

JA! Majd elfelejtem: BOLDOG NAPOT MINDENKINEK, AKI ÚGY ÉRZI, HOGY KICSIT IS BOLOND!

Büszkén jelenthetem be, hogy végre célba ért valamelyest azon törekvésünk, hogy az index fórum Seicentókra szakosodott topikja mellett egy különálló honlap is a magyarországi centosok közösségét építse, fejlessze, összegyűjtse. Annak idején már volt egy oldalunk, de az még nem működött annyira jól, és később egy hacker is belenyúlt, így hosszú szünet és TT nevű lelkes Seicento tulaj energiaráfordításai árán elkészítették pankeey-vel az új honlapot, a www.centomania.hu–t.

Az oldal célja összefogni azon CentoMókusokat, akik klubszerűen is hajlandóak autójukkal foglalkozni, esetleges találkozókra járni, egy közösségbe tartozni.
Egy ilyen találkozó már volt, erről írtam itt.
Tehát ha Seicento vagy Cinquecento tulajdonos vagy és érdekel egy kicsit jobban ezen autók története, technikája, szervizelési gondjaid, esetleg megfejthetetlen hibajelenségeid vannak, és egy gyarapodó közösséghez szeretnél tartozni, akkor látogass el a centomania.hu-ra illetve az index erre szakosodott topikjára.

Sosem voltam egy nagy Mercedes-fanatikus, de egy-egy példánynak azért sikerült elnyernie tetszésemet. Az SL mergák szint egytől-egyig tetszenek. Például mindig is imádtam Bobby Ewing piros, Mercedes 450 SL-jét. Na meg a 600-as SL, ami akármennyire is maffiózós vagy egyéb csoportba klikkelődős, akkor is tetszik.
Nemrég egy esküvőn jártam, nem én házasodtam, sőt nem is a rokonok, csak fotósként voltam jelen. Épp a Városházához igyekeztünk a házasságkötésre, amikor a parkolóban megláttam e szép Mercedes Benz 280 SL-t (Pagoda).

Tökéletesen restaurált példánynak látszott, az utolsó porcikájáig olyan újnak tűnt, mintha csak most gördült volna le a futószalagról, majdnemhogy látni vélte az ember még a német munkás leheletének páráját, amivel az utolsó kis porszemet is lefújta a karosszériáról.

Az autót nem tudtam agyonfotózni és még közel sem tudtam menni, mivel csak a teleobjektívem volt nálam (helyhiány), emellett siettünk az esküvőre is.
Sosem voltam egy nagy veterán-rajongó, de az ilyen szép állapotban lévő autók mindig is megfogták a tekintetem. Szívesen izzadnék a nyári nap sugaraitól egy ilyen kabrió bőrülésén. Bár lehet, hogy inkább úgy lobogna a hajam, mint a Dallasban Bobby-nak, aki szintén egy kabriót koptatott.
Annak most nem néztem utána, hogy pontosan mennyibe kerülhet egy ilyen állapotú négykerekű, de elsőre a google 10-14 millió forintos árakat dobott ki erre a gépcsodára.

1997 március 29-én a kissomlyói klubot meszeltük épp bátyámmal és a barátokkal, amikor apánk beállított és közölte: "Megszületett a Marci."

Persze ezután pezsgő és miegymás következett, testvérünk született, ünnepeltünk:D
Így hát ma Boldog Szülinapot kívánok öcsémnek, akiről már írtam egy "híresebb" bejegyzést, azt az ijeszgetőset, amiért egyesek szemét rohadék bunkónak könyveltek el, mások pedig jót nevettek. Szabad megjegyeznem öcsémnek akkor is tetszett, és azóta is tetszik, büszkén mutogatta a videót ismerőseinek. Akkor miért is vagyok szemét? Na mindegy...

Na de mik történtek március 29-én?
E napon sok híres ember született, csak hogy a kedvenceimet említsem:
Kosztolányi Dezső (1885), Rejtő Jenő (1905), Terence Hill (1940), Lucy Liu (1968)

E napon koronázták Hunyadi Mátyást királlyá 1464-ben, ekkor foglalták vissza Győrt a törököktől 1598-ban, e napon alakult meg a MASZOVLET (Malév elődje) 1946-ban, és szintén 03.29-én hagyta el az utolsó amcsi katona Vietnámot, még 1973-ban.

Jah, és 1997 március 29-én született az öcsém, és mi örültünk...

Igaz, hogy a "kedvenc rajzfilmünk" bejegyzéseim általában régi mesékről szólnak és vasárnap jelennek meg, viszont ebben az esetben most egy olyan rajzfilmet ajánlok, ami már felnőtt korban vált kedvenccé és ezt épp szombaton teszem:P Én akárhányszor látom, csak röhögök, egyszerűen nem tudok betelni a házból folyamatosan kirohanó kutyával:)

A menhelyről egy kutyát kér a medve, hogy őrizzék házát, míg téli álmát alussza. Közbeavatkozik egy másik kutya is, és persze a medve miatt csendben kell lenni.

A mese vége lemaradt a youtube-ról. Elárulom, hogy a gonoszkodó kisebb testű kutya mellé száll a mese elején eldobott papírrepülő, amit széthajtogat, fütyül egyet, a medve pedig erre felkelve ütni-vágni kezdi őt.

További kedvenc rajzfilmünk bejegyzéseim ide kattintva.

Utazom... Jelenleg valahol Németországban koptatjuk busszal az utat (ha minden igaz már Frankfurt közelében. Ezt a bejegyzést tegnap este írom, mert ugye nem tudhatom, hogy lesz-e net, avagy sem. Vagy ha van is wifi, akkor mennyi időm lesz blogolni. Írtam tartalékbejegyzéseket biztonság kedvéért, remélem felülírhatom majd azokat a helyszínről.
Ja és hogy mit csinálok Frankfurtban? Levesért és virsliért jöttem. Továbbá egy kultúrcsere programon veszek részt, mint sajtós, a KUNSZT 2009-en. A Si&Lu divattervező csapat bemutatója alkotja a törzsprogramot, emellett lesz még tánc, zene no meg tánczene.
Remélhetőleg lesz a sok program mellett annyi szabadidőm és energiám (az akksikban), hogy járhassak egyet Frankfurtban és kattogtathassak is. Szerintem nem fogom agyonmúzeumozni magam, de azért a körbenézek. Célom, hogy egyek frankfurti virslit vagy legalább egy (Bethmännchen-t), ez olyan, mint ahogy a Hortobágyon meg kell kóstolni a gulyást, a Tiszánál a halászlét, Angliában a bélszínt, Hamburgban a hamburgert, Párizsban a párizsit és Kölnben a kölnit.

Csütörtök este tízkor (azaz tegnap sötétben), indultunk el Szombathelyről. Az első éjszakát a buszon töltöttük, valószínűleg e bejegyzés megjelenésének idejére már a segg-zsibbadási együtthatóm túlontúl meghaladta a még tűrhető szintet, és a nyakam is fáj, mert elfeküdtem (a döntött fejemtől a jobb vállamon képződött nyáltócsáról már ne is beszéljünk). Aztán ma és holnap programok, szombat este pedig indulás vissza, és ismét egy kellemes éjszaka buszon. Nem panaszkodom ám, csak a 194-196 centiméteres magasságom (+haj) nem igazán összeegyeztethető a „Biztonság, luxus, kényelem, minden kilométeren” – szlogen harmadik szavával.
Ebben a három napban Gábor bátyó és Kalóz kutya, akik beköltöznek a lakásomba, remélem jól fogják érezni magukat. Két új szingli pasi a szombathelyi csajok és kutyalányok örömére. Bízom benne, hogy nem fogják szét kalózkodni a lakást! :D

Nah, agyő mindenkinek, ha tudok helyszíni bejelentkezem, de nem biztos...