Párszor már felmerült bennem, és másokban is a kérdés, hogy miért mindig előző este írom meg a bejegyzéseket, miért nem reggel?! - A válasz: ezért

Tegnap este szokás szerint elaludtam a gép előtt ülve, majd amikor felébredtem és kimentem a fürdőbe, akkor a pólómon található nyálfoltok mennyiségét nézve úgy gondoltam, hogy majd reggel pötyögök valamit. A reggelből dél lett, mire géphez jutottam, a képek meg otthon a laptopomon, így amit terveztem, az csírájában elbukott.

Most rohanok is fotózni bikinis lányokat (jajj de rossz), mert kell a SEK szépe versenyhez. Ejj:) Ágyő!

Az idei húsvét hétfő nem igazán nyerte el a tetszésemet. Hogy miért?

Először is én Szombathelyen voltam a múzeumfaluban, ahol reggel tíztől tojáskeresésre invitálták az embereket. 971 tojást szórt szét a skanzen területén a Rádió Szombathely (97,1) - A csokira (azaz tejbevonó masszára) vágyók nagy számban gyülekeztek a bejáratnál, majd tízkor megrohamozták a falut, kb 15 perc múlva már csak szatyrokkal elvonuló embereket és itt-ott pityergő kicsik voltak.

Ez a program konkrétan gyerekeknek szól, de akadtak szép számmal felnőttek is a mezőnyben. Persze, hogy sírdogál a pár éves kisgyerek, amikor elkapkodja előle a felnőtt meg a tizenéves a csokitojásokat. Igen, mert egyesek 30-40 tojással távoztak. Csak azt nem értem, hogy miért kell ennyire rámozdulni az amúgy sem kuriózumnak számító tejbevonós édességekre. A nagyobbak lökdösődtek, de még olyan is volt, hogy elvette a csokinyulat a négyévestől. Faja. Ez nem tetszett, s ezt megírtam itt is.

Azért annyira nem volt horror, a kicsik egy része jutott csokihoz, csak szerintem ennek nem így kéne lennie. És ez nem csak a szervezőkön múlik. Hogy lehet ilyen egy érett ember? Mire jó ez? Egy hétig tejbevonón fog élni?
Egyetlen egy képet csináltam a skanzenben, talán ez jellemzi a legjobban a kapzsi, túlkoros gyüjtögetőket:

A másik dolog, amin meglepődtem az, hogy míg régebben Kissomlyón csapatostul jártuk a falut, és annyi háznál vártak minket, hogy csak délután értünk a végére, addig most öcsém szinte alig indult el otthonról és már haza is ért. A faluban sok ház kapuja zárva volt, nem jöttek ki, sem a kislányos házaknál (öcsém 12), sem a nagyobbak egy részénél. Az idősebb asszonyok sem nagyon engedték be a locsolókat. Miért is? Tudom, hogy nyűg tud lenni, de nem hiszem, hogy a tizenegynéhány éves lányok fordították el a kulcsot. Ez is faja. Hagyományok meg minden. Anya írt róla részletesebben.

Ez van, húsvét hétfő, 2009. Azért szerencsére azt látom/olvasom/hallom, hogy máshol rendben, normálisan zajlottak az események/hagyományok...

Ismét elkészített egy újabb videót a sheepfilms-es srác. Mint az a blogomon már megszokott, időnként jelentkezem egy-egy sheepfilms videóval. Most a focizásra láthatunk példákat, így hajnali egykor eléggé mulattató az alábbi videó, gondolom még a nagy Húsvéti locsolás közben is az lesz valamelyest, ha valaki épp nem a házakat rójja kölnisüveggel/szódával-vödörrel, vagy épp nem az előbb említett urakat várja, illetve bújkál előlük:P

Nah, szóval 50 másodpercnyi küzködés egy labdával alább, ami tényleg jó lett:)

Nekem a "táblával tüntetős" és a "kis-nagy labdás, időnként kergetős" részek tetszenek a legjobban:)

Még több sheepfilmses bejegyzés ide kattintva!

Szóval kezdeném is a szokásos formulával, miszerint Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok minden kedves olvasómnak, sok nyulat meg miegymást, holnapra meg sok locsolót a hölgyeknek!

Aztán kitérnék apróbetűsben arra, hogy megértem a sok nőt, aki már a falra mászik a locsolók hallatán, mert elegük van minden évben a huszonötödik zöld-erdős fiatalember 20-ik illatú pacsulijától.

Aztán az ortodox olvasóimnak üzenem, hogy majd később olvassák-e bejegyzést, és nekik akkor kívánok boldog nyulat! A hitetlen olvasók meg hitetlenkedhetnek továbbra is, ők ünnepeljék a tavaszt húsvét napján.

Nah, akkor ajánlanám is a húsvétos hagyományokról szóló rövid ismertetőt, amiből azért kiderül, hogy honnan jöhetett a nyúl, és miért van tojása. Ezt ide kattintva olvashatjátok.
Nem mélyültem jobban el a témában, hiszen ezernyi oldal foglalkozik a húsvéttal, nekem már annyira ne kelljen:P

Locsolóverseket is szedtem össze párat. Konkrétan van pár kedvencem köztük, de most nem akarom eldönteni, hogy melyiket emeljem be ide, így inkább akit érdekelhet itt elolvashatja a humoros locsolóverseket. Talán még lesz a mai nap folyamán annyi idő ebéd után, hogy megtanuljon egy-kettőt valaki, de még azelőtt, hogy nekiállna nyulat fogni az udvaron a sok nemes házi szesztől.

Óvatosan az itallal, nehogy róka legyen a nyúl helyett!*

*tapasztalatokra alapozott felhívás

Holnap húsvét. Elvileg már tavasz is van egy ideje, de bizonyos kultúrkörökben a húsvét a tavasz nyitánya. Tegnap is és a hét nagy részén már polóban és rövidgatyóban rohangáltam napközben, itt a jóidő (egy ideig).

Kétszer is voltam a Fő téren fotózni a tavaszias életképeket meg fiatalságot lenge öltözetben. Annyira azért nem vetkőztek le az emberek, mint ahogy azt a cikk vagy a galéria kívánta volna, annyira még nem volt jó idő.

Annyira már tűzőtt a nap, hogy jólessen a szökőkútnál megmosni a csuklókat és a napsütötte, felhevült arcot.

A fák egy része már világba borult, van Szombathelyen pár hely/sétány ami tavasszal gyönyörűvé válik a fák kivirágzásával.

És persze a padok is teli vannak. Néhol szerelmesekkel, néhol családosokkal, néhol barátokkal, néhol pedig hajléktalanokkal. Kicsit szomorú a nagy tavaszi őrületben és boldogságban egy ilyen életkép, de sajnos ez már hozzá tartozik a mindennapi valósághoz.

Kedden Pesten jártam, hogy beüljek az Arena Plaza IMAX termébe, ugyanis Magyarországon április elejétől vetítik az első egészestés filmet IMAX 3D-ben. Tíz perces késéssel érkeztem, de szerencsére még a főcím elejéről sem csúsztam le, behuppantam a székbe, szemüveg fel és már peregtek is a képkockák.

Nagyon durva
Na ugye magamfajta vidéki gyerekként idáig csak a szimpla vetítővásznakhoz voltam szokva, illetve a Savaria Mozi 6,5x14,5 méteres vásznához, most pedig egy 18x24 méteres felületet bámultam. Hangok minden irányból, film eleji kutyaugatásnál még mellém is néztem, hátha beosont egy eb és mellettem foglalt helyet a nézőtéren. Pereg a film, majd hamar hátracsapom a fejem, mert egy labda pattog felém a képernyőről. Szeretem az ilyen képernyőből kinyúló effekteket, annak idején nagy örömmel néztem az első 3D-s mozizás alatt, ahogy a nézőtéren mindenki megpróbálja elkapni a levegőben úszó halacskákat:)
A Szörnyek az űrlények ellen egyébként teljesen jó volt, ekkora vásznon 3D-ben pedig még inkább. A kidolgozottságról csak annyit, hogy hajszál és szőrtüsző szinten látszott minden. Érdekes a sztori, néhol kiszámítható, néhol meglepő, aranyos és egyben izgalmas. Poénok akadnak benne rendesen, kedvencemként pedig nem is tudok megjelölni egy karaktert sem, mert valamivel mindegyiknek sikerült megszerettetnie magát velem.

IMAX
Na ez egy olyan, amiről rengeteget írhatnék, kezdve a technológiától az élményig. Az, hogy a vetített film tekercsének hossza közel 21 km, súlya sok száz kiló, és hogy a vetítőgép fényerejét még az űrből is lehetne látni, azok már csak plusz információk, amikről bővebben olvashattok is a filmről és a technológiáról írt cikkemben ide kattintva.
Felmehettem a gépterembe is, persze eldobtam az agyam a filmes tárcsák méretétől és a sok-sok kiszolgáló egységtől, amiket megmutatott az egyik mozigépész.

Nagy élmény volt, és kitűzött célom, hogy minél hamarabb ismét beülhessek a moziba valamelyik IMAX 3D dokumentumfilmre, mondjuk az Űrállomás 3D-re, amit Ádi is nagyon megdicsért. Jee! Ajánlom mindenkinek, aki arra jár és még nem látott ilyet, hogy szakítson egy kis időt életéből erre, mert nem bánja meg.

Frankfurtban járva több autót is sikerült lencsevégre kapnom, amelyek egy részéről úgy gondolom, hogy érdemes egy-két mondatot írnom. A két nap alatt megannyi olyan autót láttam, amit lekattintottam volna, csak ugye nem úgy jár-kél az ember non-stop, hogy ujja az expógombon van és a nézőkén keresztül vadássza a megörökítendő pillanatot. Típusokban kicsit gyenge vagyok, így ha valaki tudja mit látunk a képen, nyugodtan kommentezzen!

Az egyik említésre méltó autó ez a Citroen, amiből manapság már nem sok gurul az utakon.

A másik ez a Volvo, ami egy gyárterületen parkolt.

Aztán láttam egy kabriót is, amiről még azt sem tudom, hogy milyen márka, nemhogy milyen típus:P

Akadt még egy Corvette is, amit lekaptam, de sok olyan is volt, amit sajnos nem tudtam. A lakk-fekete Mustangtól a Ferrari-ig. Legutolsó autónál pedig ötletünk sem volt, hogy milyen SUV áll a parkolóban.

Már nagyon várom a Fast & Furious című filmet, ami magyarosan a Halálos Iram címet kapta. A Halálos Iramban (The Fast and the Furious) nagyon tetszett, az újdonság erejével letaglózott. Abban a filmben még volt anyag, olajos szerelőműhely, eredeti karakterek, minden ami kellett. Aztán jött a Halálosabb Iramban (2 Fast 2 Furious), amiből hiányoltam Vin Dieselt, de összességében még az is tetszett, látványos képi megoldások, jelenetek. A harmadik rész a Tokiói hajsza (The Fast and the Furious: Tokyo Drift), aminek szóbeli utaláson kívül már semmi köze sem volt az első két filmhez, viszont a végén feltűnt a Vin Diesel, ami nekem jót sejtetett. A harmadik részben kicsit természetellenesen sok volt a szuper és drága autó, de nagyon jól bevezette a köztudatba, hogy mi is az a drift. És most már nem csak a rizs, a gyorsasági motorok, a szamurájok, a jakuzák és Bruce Lee jut eszünkbe a japánokról, hanem az autósport is, amiben mindig jelen voltak. Illetve a sokak által üdvözített (én is szeretem) Nissan Skyline is onnan való.

A harmadik rész bemutatója óta eltelt három év és most a mozikban van az újabb rész, ismét a kormány mögött Vin Diesellel, Paul Walkerrel, Michelle Rodriguezzel és Jordana Brewsterrel, az első csapatból. Többek szerint ez az igazi második rész s ami az elős és e közt volt, az csak töltelék. Kíváncsi vagyok milyen lesz, ezért a napokban már nézelődtem is a neten, hogy hol s mit találni róla, amikor a film hivatalos weboldalán egy apró optikai "bakit" vettem észre. Azért írtam "-ben a bakit, mert ugye Vin Diesel a húzónév a filmben, így a plakáton neki kell az első helyre kerülnie, ez rendben is van, csak nem mindegy, hogy milyen kép van alatta, mert az alábbiak szerint:
Paul Walker és Jordana Brewster a helyén van, fotójukon saját nevükkel, viszont Vin Diesel és Michelle Rodriguez olyan, mintha helyet cseréltek volna:P

Aki nem ismeri a szereplőket elsőre össze is keveredhet:P

Pénteken Kabaré Kávéház című esten jártam ahol Bicskey Lukács, Pethő Kincső és Márkus Tibor varázsolta a századelői kávéház hangulatát a Palace Caféba. Viszonylag kevesen voltak, de így még családiasabb is lett az előadás, sokkal közvetlenebb. Mivel nem tudtam, hogy milyen előadásra megyek, csak azt, hogy hányra, ezért az egész előadás alatt csak törtem a fejem, hogy honnan ismerős nekem ez a figura (Bicskey Lukács). Aztán a műsor után, amikor a részleteket tudakoltam tőle, akkor mondta, hogy az Argo című filmben ő játszotta Psycho szerepét. Ebben a pillanatban rikkantottam egy nagyot, hogy: "Tényleg most már megvan!" - aztán elnézést kértem a kitörésemért és elhesegettem a hosszú pisztolycsöves Psychós képzelgéseim:P Az előadás tetszett, galériám az alábbi képre kattintva (utólagosan kaptam dícséretet is a képekre az előadóktól, úgyhogy örülök:)):

Szombaton, a hivatalosan felszabadulás napján jött a Russkaja, méghozzá az elszabadulás napjával:) Na az orosz-osztrák nemzetközi produkció ismét megmozgatta az amúgy tánchoz nem nagyon szokott végtagjaimat. A koncert vége felé többször már álljt! kellett parancsolnom magamnak, mert azért géppel és objektívvel az oldalamon felelőtlenség (f)elszabadultan ugrálnom:P A zenekar ismét hozta a tavaly nyári koncert feelingjét, nagyon jó hangulatépítők az együttes tagjai:) Volt körbefutós-traktorozás, guggolás, csípőkörzéses lazítás, szorongós buszos tánc és univerzumba kiáltozás egyaránt. A buliról írtam itt, a tavalyiról itt, galériám pedig az alábbi képre kattintva nyílik:

(a középső kép úgy készült, hogy már egy ideje ráfogtam a gépet az énekesre, amikor is megállt egy pillanatra, abbahagyta az éneket két másodpercre, megigazította a haját és a szemöldökét s kattinthattam:)

Már egy ideje hazaértem Frankfurtból, de még nem nagyon sikerült beszámolnom róla, csak képeket és egy videót tettem fel. Azt hiszem most vasárnap este eljött az ideje, hogy pötyögjek pár karaktert az utazásról szubjektív, s ezzel kicsit még toljam a vasalást és a sok egyéb dolgomat az éjszakába. Képeket most viszonylag hanyagolom, azokat már linkeltem galériákba, és az sem jó, ha négy kilométert kell görgetni az egérrel:P

Utazás:
Csütörtökön este tíz után indultunk el Szombathelyről busszal, aludni nem is próbáltam eleinte, hisz ahhoz túl hangos volt a busz. 22:42-kor, túl egy pálinkán és némi sörön úgy gondoltam, hogy beteszek egy filmet a kis-notiba és majd elalszom rajta. Ez nem sikerült, mert a Mirrors című film túl horroros ahhoz, hogy aludjak rajta. Filmezés után valamikor hajnalban aludni akartam, de az utazók alapzaját a füldugó nem csíllapította, így zenét hallgattam, ami kellőképp ébren tartott.

Valamikor az éj folyamán rájöttem, hogy a Wall-E soundtrackje is nálam van, így azt tettem be és lám-lám, hamar elaludtam. Vagy 300szor felébredtem, hol arra, hogy valaki rámül (igen volt ilyen többször, a lábam ülésszerűnek tűnhetett némi pia után), illetve arra is sokszor ébredtem, hogy kényelmetlenül fekszem, vagy épp wc-re kell mennem:P Reggelre odaértünk, wc és kávé után vágyakozva kissé gyűrödten szálltunk le a buszról és pakoltunk be a szállásra, majd indultunk megbeszéléseket követően városnézésre.

Első nap:
Gyors városnézésbe kezdtünk, nagyon tetszett a temérdek stílusban épült város összképe. Nagyon jól megférnek egymás mellett a szász stílusú házak és a modern felhőkarcolók, sokszor mégis éles kontrasztot nyújtva a bámészkodók számára. Este divatshow, (amiről nem számolok be külön, mert írtam róla itt), majd éjszakai séta a Majna partján, ahol nagyon jól elvoltam a fényképezőgépemmel:P Képeimet már promóztam, de azért megint linkelem. Tehát a felhőkarcolós nappali s éjszakai képek az alábbi fotóra kattintva jelennek meg.
Este a szálláson azért iszogattunk egy kicsit, és össze is haverkodtunk három némettel. Az egyikük kért tőlem a szállás bejáratánál egy szál cigit, ott elmondta nagy örömködve (amikor megtudta, hogy magyar vagyok), hogy ő orosz, de Németországban él és én vagyok az ő "friend"-je:P

Miután eljöttünk éjjel, hullafáradtan Zsuék szobájából némi alkoholos befolyásoltság alatt nyitva felejtettük az ajtót. A szoba előtt egyszer csak megjelent az orosz (aki már német) és be is szambázott: "Your my Friend! My Friend!" - mondta ezt Borat-os angollal:P Mellett két német haverja, akik közül az egyik Horvátországból, a másik pedig Lengyelországból származott, így alakult ki az a nemzetközi pillanat, hogy magyarok németül beszélgetnek orosszal, lengyellel és egy horváttal. Az oroszunk megivott hútóra úgy kb 2 deci pálinkát, azt is az 52 fokos házi fajtából:P Kíváncsian néztem, hogy mikor esik le neki mit iszik. Épphogy letette az üveget, máris kiáltotta: "Oranzs! Oranzs!" - adtam neki a Mirindából:P Aztán amikor végre elmentek ("végre" - mert már nagyon fáradtak voltunk) alhattunk.

Második nap:
"Irány a felhőkarcoló! Ha esik, ha fúj!" - zengtük este. Reggelre ez be is jött. Esett és fújt, de így is elmentünk karcolni egy kicsit az égboltot. Fura volt a nagy épületek közt sétálgatni. A végén már nyakgörcsöt kaptam, annyit néztem felfelé (New York-ba halszem-szemüveggel kéne mennem). Tehát nagyon tetszettek az épületek, sok nem csak egy szimpla üvegpalota, hanem egy stílusos műremek. Nagy élmény volt, mint ahogy a 200 méteres torony tetejéről szemlélni a várost. Azok az épületek, amelyek pár perce még gigantikus óriások voltak, hirtelen eltörpültek mellettünk. Váá.. Fújt a szél, meg esett az eső, de azért fent voltam egy darabig:)

Aztán még sok-sok városnézés után találtunk egy szuper plázát (mármint építészetileg szuper) ami olyan volt, mint a Sliders-ben a világok közti folyosó.

Sok-sok rendőr is volt, mert épp tüntetések voltak a városban. Ilyen színtű rendőri túlerővel szemben csendben zajlottak a tüntetések, s így nem kellett a helyszínről tudósítanom a zavargásokat.

Aztán délután már mentünk is a következő helyszínre, ahol éjszakába nyúló bulizás után elindultunk haza, egy hasonlóan kényelmes, rövidke 15 órás buszozás után pedig hazaértünk:)

Árak:
Kicsit drága a jelenlegi árfolyam mellett Frankfurt. A boltokban néhol leesett az állam és csokit sem hoztam raklapszámra, a gumicukrot meg nem szeretem. Összehasonlításképp: volt olyan csoki 4 euróért, ami a Metroban 700 forint, de lehet, hogy csak mi mentünk rossz drága övezetben boltokba. Szóval a csehókban való 4 euró/korsós sörözést is inkább áruházi dobozosra cseréltük és egy belvárosi cukiban sem kóstoltam meg a Bethmännchen-t, mert 4 euró volt két stück, 600 forint pedig kicsit sok egy Ferrero Rocher méretű golyóbisért, még akkor is ha különleges. (igazán nem nyaralni mentem, ezért nem vittem sok pénzt sem)

Összegezvén azt mondom, hogy nagyon tetszett Frankfurt és szívesen eltöltöttem volna még ott legalább két napot, szívesen megnéznék még sok minden mást is a tipikus turista célpontok mellett. Így csak egy nagy futás volt a városnézés, na de örülök, hogy ennyi időm akadt:D És ennyit fotózhattam, videózhattam, láthattam:)

(na már ma sem vasalok, e bejegyzés alatt késő lett hirtelen:P)