Utazom... Jelenleg valahol Németországban koptatjuk busszal az utat (ha minden igaz már Frankfurt közelében. Ezt a bejegyzést tegnap este írom, mert ugye nem tudhatom, hogy lesz-e net, avagy sem. Vagy ha van is wifi, akkor mennyi időm lesz blogolni. Írtam tartalékbejegyzéseket biztonság kedvéért, remélem felülírhatom majd azokat a helyszínről.
Ja és hogy mit csinálok Frankfurtban? Levesért és virsliért jöttem. Továbbá egy kultúrcsere programon veszek részt, mint sajtós, a KUNSZT 2009-en. A Si&Lu divattervező csapat bemutatója alkotja a törzsprogramot, emellett lesz még tánc, zene no meg tánczene.
Remélhetőleg lesz a sok program mellett annyi szabadidőm és energiám (az akksikban), hogy járhassak egyet Frankfurtban és kattogtathassak is. Szerintem nem fogom agyonmúzeumozni magam, de azért a körbenézek. Célom, hogy egyek frankfurti virslit vagy legalább egy (Bethmännchen-t), ez olyan, mint ahogy a Hortobágyon meg kell kóstolni a gulyást, a Tiszánál a halászlét, Angliában a bélszínt, Hamburgban a hamburgert, Párizsban a párizsit és Kölnben a kölnit.

Csütörtök este tízkor (azaz tegnap sötétben), indultunk el Szombathelyről. Az első éjszakát a buszon töltöttük, valószínűleg e bejegyzés megjelenésének idejére már a segg-zsibbadási együtthatóm túlontúl meghaladta a még tűrhető szintet, és a nyakam is fáj, mert elfeküdtem (a döntött fejemtől a jobb vállamon képződött nyáltócsáról már ne is beszéljünk). Aztán ma és holnap programok, szombat este pedig indulás vissza, és ismét egy kellemes éjszaka buszon. Nem panaszkodom ám, csak a 194-196 centiméteres magasságom (+haj) nem igazán összeegyeztethető a „Biztonság, luxus, kényelem, minden kilométeren” – szlogen harmadik szavával.
Ebben a három napban Gábor bátyó és Kalóz kutya, akik beköltöznek a lakásomba, remélem jól fogják érezni magukat. Két új szingli pasi a szombathelyi csajok és kutyalányok örömére. Bízom benne, hogy nem fogják szét kalózkodni a lakást! :D

Nah, agyő mindenkinek, ha tudok helyszíni bejelentkezem, de nem biztos...