Vasárnap ismét belekóstolhattam a falusi labdarúgó mérkőzések, többek közt szotyihéjas, üvöltözős, fröccsszagú kultúrájába. Két meccsre mentünk el Orsival fotózni, lévén, hogy neki jobb dolga nem volt, s így tartotta bennem valaki az erőt: Már csak 'ennyi és annyi' idő van hátra, kibírod!

Az első meccsen - ott sok volt a szotyi, kevés az üvöltés, viszont folyamatosan voltak a földre látványosan csúszó/boruló játékosok. Rögtön azzal kezdtem, hogy a pálya melletti földeken csináltam pár természetfotót.

Aztán Orsi szólt, hogy most nem vadlesen vagyunk, úgyhogy figyeljek a pályára. Azt tettem. Hogy mit láttam én? Nos ebből a bejegyzésemből kiindulva nem azt, amit kellett volna.

Orsi blogjáról lopom a hét első bejegyzéséhez a videót. Egy klipszerűség, amelyet webkamerák tucatjainak felvételeiből rakták össze. A japán zene a mi fülünknek kicsit fura (a szöveg), de nem rossz, az elképzelés és a megvalósítás pedig fantasztikus.

Megtervezni, leszervezni, összerakni - mindegyikért taps jár részemről.

No mit gondoltok?

Parkolóban: Épp készülődtem a Tuning Showra bemenet előtt, akksik egyik zsebbe, elemek másikba, fényképező nyakba, vaku, kistáska övre, bele kamera, objektívtáska, diffúzor stb... Egy lány rácsodálkozott a folyamatra: "Huhh! Mekkora lesz az a gép?!" - pakolgattam tovább, majd újra szólt: "Én nem értek nagyon ezekhez a fotós cuccokhoz. Az mire való?" - kérdi. Mi fiúk ránézünk a fém kulacsra, amit a kezemben tartottam: Hát leginkább ivásra és folyadéktárolásra, lévén, hogy ez egy kulacs. Vigyorogtunk, a lány meg zavarában elpirult:P

Zsűriben: a héten egy csapattalálkozón zsűritag voltam. Ettem csokis muffint és almás sütit a 'la Orsi, megvesztegettek némi chips-el, és még meg is tapsoltak. Szeretek zsűritag lenni:)

Squash közben: észrevettem játék közben, hogy Csabi sokszor szerválás után egyedül püfföli a labdát 5-6 pattanásig. Volt, hogy csípőre tett kézzel néztem s vártam, hogy mi lesz már, s mikor állhatok be én is. Közben rájöttem, hogy biztos skizofrén és a másik énjével játszik. No de sebaj, legalább tudtam pihenni, mert nagyon sokat kellett futnom:P

Félálomban: Bizonyára mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse (vagy ismerősének egy ismerőse), aki nyaraláskor ásványvíz helyett az ásványvizes üvegben vitt pálinkát húzta meg félálomban a hűtő előtt állva. Még pár hete történt, hogy éjjel felkeltem, wc-re mentem, s félálomban kinyitva a hűtőt a narancsléért nyúltam. Miután már teli volt a szám és az első korty nyelését kezdtem meg, csak akkor éreztem meg, hogy tömény citromlét iszom. Nyeltem is, köptem is, miegymás. Nem tűnt fel félálomban, hogy kisebb az üveg, hogy nem szisszent, mint a narancsos apenta, de még a savanyú íz sem jutott el olyan hamar a tudatomig, mint ahogy kellett volna. Javaslom, csak ébren igyatok, mert a tömény citromlé kicsit összerántja az ébredő arcot, valahogy így:

Öltözőben: menő gyerek pakol, osztja az osztálytársakat, beszólogat, igazi kemény csávó a többiek közt, ledobja az iphone-t a padra, beszél valami éjszakai buliról, meg arról, hogy mekkora király ő, a többiek meg nem, mert nem voltak ott. Majd telefonálni kezd és hangja hirtelen ellágyul és magasabb lesz, nem leszarós, keménykedős: "Szia Anyu! Akkor értem jössz és elviszel suliba?" - hiába. A keménység sokszor oda van, ha család, barátnő, vagy kedvenc van a dologban. Telefont letéve a csávó újra kemény lett, anyu pedig muter...

Csajok beszélgetésében: "Kell nekem egy olyan bicikli, amelyiken elől és hátul is van kosár." - hangzik el a dohányzóban, mire egy másik lány: "Az tök jó, és ültethetnél az első kosárba muskátlit. Most láttam a piacon, csak 100 forint." - mire Bonyi megjegyzi nekem: "Két csaj beszélget..." :P

Autóban: melegem volt, s arcomat kicsit gyűrve töröltem meg arcom, sapkám is feltolva kobakom tetejére. Azt mondta kollégám, hogy olyan volt ez a mozdulatom, mint egy traktorosé. Aztán hozzátette, hogy egy Dutra traktor illene hozzám.

Forgalomban: "Na mi lesz már!? Minek hozod ki, ha nem tud vezetni?!" - jegyzi meg kollégám az előttünk 15-20 km/h sebességgel "száguldó" tanulón felhúzva magát. Kimondta helyettem is, majd kikerültük a továbbra is szédületes tempót diktáló tanulót. Azért a 20 km/h még egy kezdőtől is túl lassú.

Szerkesztőségben: Épp tescóban vett olcsó csokit ettem, aminek nagyon tejbevonó-massza íze volt. Megjegyztem, hogy nem valami finom, Bonyi a csomagolást elolvasva közölte, hogy: "Ez nem is csoki, hanem földimogyorós kakós tejtábla" - na jó, maradok a Tibinél meg a Milkánál...

Megint találtam egy jó animációt, egy jó történettel, jó zenével. Hogy miért használom ennyiszer a "jó" jelzőt? Bevallom őszintén kicsit elakadtam a sztori értelmezésével, azt hiszem. Ugyanazon Ian Worrel alkotó műve, mint aki a szélmalmos-nagymacskás kisfilmet rajzolta.

Szóval, amit én gondolok: Ikarus betévedt egy tiltott gyümölcsösbe, ami egy hegy körül alakult ki, amely minden egyes gyümölcs elfogyasztásával egy-egy újabb fát növeszt maga körül. Mondhatnám azt is, hogy a gyümölcsök magjai átvándorolva a Föld gyomrán fákká lesznek annak hátán. Szóval ide tévedt be Ikarus, aki nem foglalkozott a tiltással, így megjárta, majd a szikla (amely lehet ebben az esetben maga a Föld) bekapta, ezzel megbüntette, s végül ugyanúgy, mint a gyümölcsök, Ikarus is új esélyt kapott, teste nem vészett el a körforgásban, újjászületett gyermekként (nem csuklós-buszként), de tudata megmaradt, hogy emlékezzen tettére, ergo kapott egy új esélyt. Sikerült leszűrnöm az alap mondanivalót, de többet nem. Részint tudnék hasonlítani, kiemelni, de összességében meg vagyok lőve. Szóval kinek mi a konzekvenciája a film után? Ez egy régi történet, amit én nem ismerek vagy-vagy-vagy??? Mindentől függetlenül nagyon tetszik, mert ez egy JÓ kisfilm:)

Holnap este lesz a Föld órája, amikor mindenki lekapcsol és kikapcsol mindent egy órára. Sok helyen azt lehet olvasni, hogy ez nem is annyira nagy spórolás, de azért lássuk be, ha sok-sok körte alszik ki egy-egy órára, az kevesebb energiafogyasztást jelent. No meg van elég nagy üzenete is, biztos lesz pár ember, aki kicsit jobban odafigyel majd környezetére.

Nálam már kialakult a szokás, hogy a keveset fogyasztó neont sem hagyom égve, ha nem vagyok otthon, kihúzom a töltőket, kinyomom a stand by-t amin ez nem túl bonyolult, stb. Már-már a szerkesztőségben is úgy járok-kelek, hogy lekattintom az égve hagyott villanyokat.

Jelképes villanylekapcsolással figyelmeztet az energiatakarékosságra és a környezetszennyezésre a Sydney-ből indult Föld órája akció, mely mára világmozgalommá nőtte ki magát. A tervek szerint szombat este olyan nevezetességek sötétülnek el egy órára, mint a budapesti Lánchíd, az Eiffel-torony, a New York-i Empire State Building, vagy éppen San Francisco leghíresebb látványossága, a Golden Gate híd.

Forrás és további infók az OzoneNetwork cikkében, itt.

Itt meg a kampányvideó a sok elsötétülő építményről, városról, stb:

Ti részt vesztek ezen? Tehát kilövitek magatokat egy órára a képből?

Az Atombunkert magába foglaló többszintes komplexumnak (tehát a társasháznak, amely egy lakásában élek), van egy kis belső udvara. Ez az udvar igazán csak arra jó, hogy az onnan nyíló három lakást megközelítsék, legyen némi zöldet nézni nyáron, s felerősítse a lakások ablakán kiszűrődő zajokat. Na jó, biztos van már hasznos funkciója is, én csak cigizni szoktam kimenni a lépcsőre, illetve kortyolgatni a kávém (néha a söröm). E két tevékenységet mégjobban szeretem este űzni, amikor már nem kell minden harmadik percben megszakítanom gondolati kalandozásom egy-egy érkező vagy távozü szomszédnak szóló köszönéssel. Kedden este is kint ücsörögtem, a félhold ragyogó fénye olykor fátyolossá vált az előtte (alatta) suhanó felhőktől. Gondoltam kattintok pár képet.

Mivel állvány nem volt otthon, ezért kitámasztottam a gépet a lépcsőn, s úgy próbáltam minél hosszabb ideig mozdulatlan maradni. Közben a szomszéd lakását is sikerült a képre komponálni.

Végül csináltam még egy képet, arra már nem csak a szomszéd házrészét és az ég egy szegletét komponáltam, hanem a 14 emeletes ház részletét is. Kicsit ferde lett az állványhiány miatt, de végül rájöttem, hogy ettől még kicsit érdekesebb is lett:)

Sosem voltam oda különösebben ezért a kis udvarért, de kedden este, a felhőkkel, a kávéval és a fényképezőgéppel együtt kifejezetten tetszett...

Nah. Feltettem az anyagaimat, s már a hét elején is indítottam Eleanorral, így azt most nem is említem. Tehát elmentünk Budapestre, a Tuning Showra Zsóttiékkal. A kiállítás teljesen rendben volt, azt kaptuk, amit vártunk: házilag barkácsolt verdák, nagyon összerakott komoly autók, nem hiszem el, hogy ilyen van és ezzel még menni is lehet kocsik és egyéb érdekességek. Rengeteg combos autó előtt pózoló rengeteg női comb (ebben legalább tényleg jók vagyunk, mert ugye Ausztriában már több kiállításon is már nem tudtam hova húzni a kérdő szemöldököm a hoszteszek láttán). No de ezeket mind megnézhetitek két galériámban. Ide kattintva csajok, hifik, tuningok - egy másik galériámban, ide kattintva pedig drift, streetfighter-show, amerikai vasak és még tuning.

Nagyon örültem, hogy láttam egy Shelby GT 500-ast, boldoggá tesz mindig, amikor különleges autókba (esetleg sztárautókba) botlom. Ezért az is nagy élmény volt, hogy végre megtudtam milyen az érintése egy DeLorean rozsdamentes acélból készült kasztnijának. Tudjátok, a DeLorean a "Vissza a jövőbe autó", örültem, hogy körbejárhattam, bekukkanthattam a belsejébe. Bírom ezeket a nyers, de mégis jövőbe mutató sportautókat. Lehet, hogy csak az idő érleli meg ezeket a kocsikat, de annak idején nagyon tudtak ikonokat gyártani. Manapság már kevesebb születik (ami nem jelenti azt, hogy nincs egy sem!).

Tehát, hogy idézzem magam cikkemből (amiben két videó is van): "Ahogy Magyarország legismertebb, Vámház körúti ékszerésze szokta mondani: Uram! Az ékszert, ne a nőt nézze! - értem Klapka úr, de felőlem akár gyémántból is lehetnek azok felnik, akkor sem megy.."

Zsótti nagyon jól mondta a showról hazafelé jövet: "Ez így pont jó volt, de kellett hozzá a kiegészítés, hogy elmentünk nemrég a bécsi autókiállításra." - illetve volt mégegy jó megállapítása: 2-3 évente jó ez. Minden évben azért sok lenne, mindig ugyanazt látni, de így pont jó. - s igaza van, hiszen a kiállított autók közül láttam már párat erre-arra, és a tuning sem annyira az elsőszámú téma, ami annyira érdekelne, hogy évente jöjjek. Bár ki tudja mit hoz a jövő év, lehet akkor is jövök:P

Na nem is ragozom tovább, itt a cikk, mellette meg nézegessétek a képeket a galériáimban.
Csajok és mindenféle tuningautó galéria ide kattintva.
Amcsi vasak, drifterek, streetfighterek, tuning, egyéb galéria pedig ide kattintva.

Bizonyára mindenkivel megesett már egyszer-kétszer, hogy nem sikerült felébrednie reggel, hiába csörög az óra, hiába pittyeg a telefon. Velem is sűrűn előfordul, hogy a két telefon ébresztője semmit sem hat, vagy kinyomom félálomban, vagy csak a szundi üzemmódra alapozva alszom még egy kicsit (ez plusz órákat jelent).

Hallottam már olyan ébresztőóráról, ami egy érzékelővel van felszerelve, és ha elindulsz felé, akkor elgurul. Persze jó buli lenne reggel kergetnem egy órát, aminek az lenne a következménye, hogy kócosan zuhannék le a galéria lépcsőjén, így eszembe sem jut ilyet szerezni (van olyan óra is, amit leteszel a szoba közepére, ébresztéskor négy irányba szétgurul, és addig csörög-csipog (és közben minden egyes kis darab elgurul előled az érzékelőknek köszönhetően), amíg össze nem rakod a négy részt). De mi van azokkal, akik nagyon elalvósak, akik mellett ütvefúróval lehetne betont fúrni, és akkor sem ébred fel? Na azoknak itt a világ leghangosabb ébresztőórája.

Konkrétan én sikítva röhögök most, hogy újranézem. A faszi bemutatja, hogy a csipogásra nem kel fel, utána egy gyorstalpaló műszerésztanfolyam következik arról, hogy miképp szereljünk két autódudát egy ébresztőórára. 1:15 után jön a poén:P

ÁÁÁ! Biztos belehalnék, no meg a lakóközösség kitoloncolna, de néha jól jönne, amikor nagyon-nagyon nem szabad elaludni:P Baromi jó ötlet, némi halláskárosodás és reggeli szívroham kockázatával:P

Szombaton felkerekedtünk hajnalok hajnalán Zsóttiékkal, hogy elmenjünk a fővárosba, megnézni a Tuning Show-t. Erről többet most nem is írok, mert valami szöveggel majd ki kell ajánlanom a képgalériáimat is, miután az fent lesz. Tehát Tuning Show-n voltunk, aminek egyik sztárvendége/sztárautója egy Shelby GT 500-as volt, az Eleanor változat (tudjátok a Tolvajtempó című filmben vált híressé (Gone in sixty seconds)).

Tavaszi megtisztulásban: Új albérlők költöztek a szomszéd lakásba a héten, akik (gondolom a tavasz lassú beköszöntével) kitakarították a közös folyosót. Ezzel nincs is semmi baj, örültem neki. Ámbár megkérdezhetett volna, mielőtt kidob mindent amit talál. Engem nem zavar az a pár elfagyott növény, de azért a cserepek még jók lettek volna valamire. Arról már nem is beszélve, hogy mekkora meccs lesz lerendezni egy másik szomszédot, aki betette a folyosóra a még nem nyíló virágait. Na mindegy. Az új szőnyeg elmegy, de azért egy beszélgetés még lesz erről. Nem tudhatta, hogy arra kartonra vagy polcdarabra szükségem volt-e vagy sem, ami ott volt a folyosón. Kicsit öntörvényű, de legalább tiszta:P:)

Lomhegyek közt: a városban a környékünkön lomtalanítás volt. Jöttek biciklivel, gyalog, ladával, audival, volkswagennel, kullóval, családdal, utánfutókkal, s mindennel. Az oké, hogy szétválogatják a szemetet valamely szinten, de hogy mi van itt ilyenkor. Szétszórva, szétbontva minden, hordákban járják még este is a kupacok környékét, szedik darabokra a kidobott cuccokat, száll szerteszét a rekamé bélése, nem szorítja már a huzat a fémrugókra. Szemtanúja voltam annak, ahogy a kiskölyök a járdán hugyozik, a másik gyerek a múzeumpark egyik bokrában végezte nagyobb dolgát. Estére meg már mindenhol a vizelettócsákat kellett kerülgetni.

Egy kikerülő mosdót egyből kalapáccsal törni kezdtek, szedték belőle ki a régi rézcsapot, hangoskodás, kupleráj, minden ami ezzel jár. Gyerekek ilyen-olyan lomkupacok mellett vagy épp rajta ücsörögve vigyázták a cuccot, amíg jönnek érte kocsival. Egy anyuka kiabál: "Ne fussá él!" _ erre a kölyök: "Efutok a Ricsihö." _ mire az anya: "Ne futkorásszá mé leszúrlák!" - hiába. Nevelni kell a gyereket. Egy másik nő ruhákat válogat, nyitom a kaput, a lépcsőházban sorakozó zsákokra nézve letámad: Azt nem hordják ki? - mondom neki nem az enyém, nem tudom. Majd kiteszi, aki lehozta. Nem is tudom milyen véleményt alkossak róla. Amikor arról hallok, hogy mi minden jó dolgot lehet találni lomtalanításkor, könyvektől a bútorokig, akkor nem gondolok bele abba a kuplerájba és állapotokba, ami ilyenkor megy. Mondjuk lehetne kultúráltabban is széthordani a cuccokat, azért nem kéne egy 2x2 méteren elhelyezett kupacot fél utcahosszon szétdobálni. Mindegy. Vele jár, reggel majd összeszedik.

Mozizás után: Mozi után sok dolgot lehet csinálni. Sétálni, vacsizni, beülni valahova egy italra, és így tovább. Én egy jobb programot választottam: elmentünk kocsit mosni. Az egész vicces volt (kézi mosóba mentünk), még most is mosolygom rajta, s még Luigi (az autóm) is tiszta lett:)

Szerkesztőségben: Bonyi bedobott egy ütős poént péntek délután, amikor már mindenki megközelítette az agyhalott állapotot. Kolléga:
- Most jött az MTI-be, hogy a ...-i Erste Bankba bement egy férfi és lövöldözni kezdett... _ erre Bonyi:
- Nem lehet, hogy a Montague-ék voltak?
- ??? - kérdően nézünk, mire Bonyi:
- Bosszúból. Tudjátok a reklám. Bosszúból, mert adtak Rómeóéknak hitelt lakásra.
Fájt, de jó volt:) Eltekintve attól, hogy Rómeó Montague volt, s Capuleték vére forrt jobban...

A múltban: vicces voltam. S erre bizonyítékom is van, mivel a nagy dobozolás közepette ráleltem egy emléklapra, amelyet még az általános iskolai (érdi) osztályomban működő Ökör's (Ökör örs) állított ki nekem:) 15 éve, 1995 június 9-én (iskolai év végén) kaptam az elismerést, miszerint az osztály mókamestere voltam:) Tehát régen vicces voltam, és erre bizonyítékom is van (PECSÉTES!). Manapság nem vagyok mókamester, de azért komor sem:P Itt az emléklap: