Parkolóban: Épp készülődtem a Tuning Showra bemenet előtt, akksik egyik zsebbe, elemek másikba, fényképező nyakba, vaku, kistáska övre, bele kamera, objektívtáska, diffúzor stb... Egy lány rácsodálkozott a folyamatra: "Huhh! Mekkora lesz az a gép?!" - pakolgattam tovább, majd újra szólt: "Én nem értek nagyon ezekhez a fotós cuccokhoz. Az mire való?" - kérdi. Mi fiúk ránézünk a fém kulacsra, amit a kezemben tartottam: Hát leginkább ivásra és folyadéktárolásra, lévén, hogy ez egy kulacs. Vigyorogtunk, a lány meg zavarában elpirult:P
Zsűriben: a héten egy csapattalálkozón zsűritag voltam. Ettem csokis muffint és almás sütit a 'la Orsi, megvesztegettek némi chips-el, és még meg is tapsoltak. Szeretek zsűritag lenni:)
Squash közben: észrevettem játék közben, hogy Csabi sokszor szerválás után egyedül püfföli a labdát 5-6 pattanásig. Volt, hogy csípőre tett kézzel néztem s vártam, hogy mi lesz már, s mikor állhatok be én is. Közben rájöttem, hogy biztos skizofrén és a másik énjével játszik. No de sebaj, legalább tudtam pihenni, mert nagyon sokat kellett futnom:P
Félálomban: Bizonyára mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse (vagy ismerősének egy ismerőse), aki nyaraláskor ásványvíz helyett az ásványvizes üvegben vitt pálinkát húzta meg félálomban a hűtő előtt állva. Még pár hete történt, hogy éjjel felkeltem, wc-re mentem, s félálomban kinyitva a hűtőt a narancsléért nyúltam. Miután már teli volt a szám és az első korty nyelését kezdtem meg, csak akkor éreztem meg, hogy tömény citromlét iszom. Nyeltem is, köptem is, miegymás. Nem tűnt fel félálomban, hogy kisebb az üveg, hogy nem szisszent, mint a narancsos apenta, de még a savanyú íz sem jutott el olyan hamar a tudatomig, mint ahogy kellett volna. Javaslom, csak ébren igyatok, mert a tömény citromlé kicsit összerántja az ébredő arcot, valahogy így:
Öltözőben: menő gyerek pakol, osztja az osztálytársakat, beszólogat, igazi kemény csávó a többiek közt, ledobja az iphone-t a padra, beszél valami éjszakai buliról, meg arról, hogy mekkora király ő, a többiek meg nem, mert nem voltak ott. Majd telefonálni kezd és hangja hirtelen ellágyul és magasabb lesz, nem leszarós, keménykedős: "Szia Anyu! Akkor értem jössz és elviszel suliba?" - hiába. A keménység sokszor oda van, ha család, barátnő, vagy kedvenc van a dologban. Telefont letéve a csávó újra kemény lett, anyu pedig muter...
Csajok beszélgetésében: "Kell nekem egy olyan bicikli, amelyiken elől és hátul is van kosár." - hangzik el a dohányzóban, mire egy másik lány: "Az tök jó, és ültethetnél az első kosárba muskátlit. Most láttam a piacon, csak 100 forint." - mire Bonyi megjegyzi nekem: "Két csaj beszélget..." :P
Autóban: melegem volt, s arcomat kicsit gyűrve töröltem meg arcom, sapkám is feltolva kobakom tetejére. Azt mondta kollégám, hogy olyan volt ez a mozdulatom, mint egy traktorosé. Aztán hozzátette, hogy egy Dutra traktor illene hozzám.
Forgalomban: "Na mi lesz már!? Minek hozod ki, ha nem tud vezetni?!" - jegyzi meg kollégám az előttünk 15-20 km/h sebességgel "száguldó" tanulón felhúzva magát. Kimondta helyettem is, majd kikerültük a továbbra is szédületes tempót diktáló tanulót. Azért a 20 km/h még egy kezdőtől is túl lassú.
Szerkesztőségben: Épp tescóban vett olcsó csokit ettem, aminek nagyon tejbevonó-massza íze volt. Megjegyztem, hogy nem valami finom, Bonyi a csomagolást elolvasva közölte, hogy: "Ez nem is csoki, hanem földimogyorós kakós tejtábla" - na jó, maradok a Tibinél meg a Milkánál...
