Tavaszi megtisztulásban: Új albérlők költöztek a szomszéd lakásba a héten, akik (gondolom a tavasz lassú beköszöntével) kitakarították a közös folyosót. Ezzel nincs is semmi baj, örültem neki. Ámbár megkérdezhetett volna, mielőtt kidob mindent amit talál. Engem nem zavar az a pár elfagyott növény, de azért a cserepek még jók lettek volna valamire. Arról már nem is beszélve, hogy mekkora meccs lesz lerendezni egy másik szomszédot, aki betette a folyosóra a még nem nyíló virágait. Na mindegy. Az új szőnyeg elmegy, de azért egy beszélgetés még lesz erről. Nem tudhatta, hogy arra kartonra vagy polcdarabra szükségem volt-e vagy sem, ami ott volt a folyosón. Kicsit öntörvényű, de legalább tiszta:P:)

Lomhegyek közt: a városban a környékünkön lomtalanítás volt. Jöttek biciklivel, gyalog, ladával, audival, volkswagennel, kullóval, családdal, utánfutókkal, s mindennel. Az oké, hogy szétválogatják a szemetet valamely szinten, de hogy mi van itt ilyenkor. Szétszórva, szétbontva minden, hordákban járják még este is a kupacok környékét, szedik darabokra a kidobott cuccokat, száll szerteszét a rekamé bélése, nem szorítja már a huzat a fémrugókra. Szemtanúja voltam annak, ahogy a kiskölyök a járdán hugyozik, a másik gyerek a múzeumpark egyik bokrában végezte nagyobb dolgát. Estére meg már mindenhol a vizelettócsákat kellett kerülgetni.

Egy kikerülő mosdót egyből kalapáccsal törni kezdtek, szedték belőle ki a régi rézcsapot, hangoskodás, kupleráj, minden ami ezzel jár. Gyerekek ilyen-olyan lomkupacok mellett vagy épp rajta ücsörögve vigyázták a cuccot, amíg jönnek érte kocsival. Egy anyuka kiabál: "Ne fussá él!" _ erre a kölyök: "Efutok a Ricsihö." _ mire az anya: "Ne futkorásszá mé leszúrlák!" - hiába. Nevelni kell a gyereket. Egy másik nő ruhákat válogat, nyitom a kaput, a lépcsőházban sorakozó zsákokra nézve letámad: Azt nem hordják ki? - mondom neki nem az enyém, nem tudom. Majd kiteszi, aki lehozta. Nem is tudom milyen véleményt alkossak róla. Amikor arról hallok, hogy mi minden jó dolgot lehet találni lomtalanításkor, könyvektől a bútorokig, akkor nem gondolok bele abba a kuplerájba és állapotokba, ami ilyenkor megy. Mondjuk lehetne kultúráltabban is széthordani a cuccokat, azért nem kéne egy 2x2 méteren elhelyezett kupacot fél utcahosszon szétdobálni. Mindegy. Vele jár, reggel majd összeszedik.

Mozizás után: Mozi után sok dolgot lehet csinálni. Sétálni, vacsizni, beülni valahova egy italra, és így tovább. Én egy jobb programot választottam: elmentünk kocsit mosni. Az egész vicces volt (kézi mosóba mentünk), még most is mosolygom rajta, s még Luigi (az autóm) is tiszta lett:)

Szerkesztőségben: Bonyi bedobott egy ütős poént péntek délután, amikor már mindenki megközelítette az agyhalott állapotot. Kolléga:
- Most jött az MTI-be, hogy a ...-i Erste Bankba bement egy férfi és lövöldözni kezdett... _ erre Bonyi:
- Nem lehet, hogy a Montague-ék voltak?
- ??? - kérdően nézünk, mire Bonyi:
- Bosszúból. Tudjátok a reklám. Bosszúból, mert adtak Rómeóéknak hitelt lakásra.
Fájt, de jó volt:) Eltekintve attól, hogy Rómeó Montague volt, s Capuleték vére forrt jobban...

A múltban: vicces voltam. S erre bizonyítékom is van, mivel a nagy dobozolás közepette ráleltem egy emléklapra, amelyet még az általános iskolai (érdi) osztályomban működő Ökör's (Ökör örs) állított ki nekem:) 15 éve, 1995 június 9-én (iskolai év végén) kaptam az elismerést, miszerint az osztály mókamestere voltam:) Tehát régen vicces voltam, és erre bizonyítékom is van (PECSÉTES!). Manapság nem vagyok mókamester, de azért komor sem:P Itt az emléklap: