Nem is tudom mióta ülök itt a gép előtt... Szerintem már legalább 45 perce kattintgatok, nézelődöm, de nem olvasok, csak lépkedek. Nem nézek videókat, nem keresek képeket, nem figyelem a híreket, nem várom az e-maileket, nem csinálok semmit, nem vagyok itt... Csak kattintgatom az egeret, olykor már olyan helyeken is, ahol nincs semmi link vagy gomb. Ekkor leesik, hogy nem is vagyok itt...

Visszakattintok az admin felületre, beírom a címet: *megjegyzés* - Nem vagyok itt - kicsit elgondolkodom a címen, mert hülyén hangzik, de már mindegy, mentek, leírom az elöbbi gondolataimat és máris itt vagyok ebben a sorban. Pedig igazán most sem vagyok itt. Az agyam már réges rég kikapcsolt, egész délután Jack Johnson számait hallgattam, megszakítva egy filmmel, s aztán tovább - ez egy teljesen más, nyugodt lelkiállapotba ringatott. Később, a koliba érve is alig-alig szóltam bele Bonyi és Orsi beszélgetésébe, szótlan voltam, 'témátlan'. Hazaérve visszakapcsoltam a zenét, s azóta csak kattintgatok, most épp ez a szám szól, beillesztem (nem kell megijedni attól, hogy nincs kép. Csak hangot akarok...)

Most méginkább "nyugodt" állásba fordult a nagy kapcsoló a fejemben, azt hiszem most fogok elmenni aludni, a zenét még hagyom kicsit, hadd ringasson... Kissé álmos tekintet, egy illat az orrban, egy félmosoly az arcon, egy kócos tincs a fejbúbon, egy érzés, egy félig zsibbadó bal lábfej - ez vagyok most, avagy voltam, mert megyek is már. Egy pillanat és már nem vagyok itt...

Update ma 10:37: okés, már megvagyok:)

Nemrég futottam bele Li Wei (művész?) munkáiba, aki különféle lehetetlen helyzeteket, s olykor vicces pózokat jelenít meg fotóin. Nem világos számomra, hogy képszerkesztésről, avagy nagyobb volumenű dologról van-e szó, a lényeg a végeredmény, ami önmagáért beszél:)

Nem tudom, hogy mi tart mit, mi lett leszedve a képről stb. A markolókanálban az emberek és az abból kiszállni vágyó Li, profi munka. Akár még mélyebb jelentése is lehet, de mi maradjunk csak az egyszerűségnél és karcolgassuk a képszerkesztés felszínét:)

 Ez a másik kedvencem. Nem csak az ötlet szuper, hanem a kép is, mint ahogy az előző esetben. Jellemző egyes kínai filmekre a repkedés, gondolom ez az egész világ ahhoz kapcsolódhat valamely szinten. Egy ilyen kosármeccsre azért befizetnék:P

Nagyjából így nézne ki az előbbi kép egy szabadtéri kosárpályán egy erősebb zsákolást követően:P

Nemrégiben említettem egy éjszakai fotózást, amit Bonyival követtünk el, természetesen nem mentünk messzire, kimentünk az emlékműhöz és a Csótóhoz.

Miért van az, hogy mindig elmondjuk, hogy ide nem jövünk ki, de minden kib.. fotósétán ide is eljövünk? - kérdeztem Bonyit az emléklműnél, hiszen régóta tudjuk már, hogy van más is a városban, nem csak ez a két helyszín, hozzávéve a Fő teret, a székesegyház és az aluljáró kíséretében:P No de szakítottunk a hosszúzáras hagyományainkkal és most bevetettük a vakut is. Villogtatuk jobbról, villogtattuk balról, és még szemből is, aminek ez lett a végterméke:

Volt egy induló motoros egy keresztben elhaladó autóval...

Városkép...

És a tó meg a csobogó...

Akik ismernek tudják, hogy szeretem a Flat Eric figurákat és azt is tudják, hogy két Eric csücsül a kanapém mellett (most épp rajta). Minden, ami a blogomon Flat Eric ide kattintva.

Nemrég futtotam bele ebbe a kisfilmbe a vimeo-n, egy ajánlóban fedeztem fel, az első pár percén vigyorogtam is rendesen. Igaz a végével annyira nem vagyok képben, ez már a második olyan kisfilm a közelmúltban, amivel értelmezési problémáim vannak, no de mindegy. Eric motorozik, nagyon zsír!

Amikor keresei a zörgő hangot a motoron, na attól hülyét kaptam, mekkora jó, ahogy behajol a motor mellé és keresgél? - imádom. A végén vajon mit jelent az a "csend-kazetta"? Tippek?

HÚZSVÉÉT! - bár tudnék olyan hangsúllyal írni, mint amilyennel a bátyám szokta a "zs" betűvé váló vasi "s" betűt imitálni... Idén nálam kimaradt az ünnep, végül nem jutottam haza anyáékhoz a sok tennivalóm miatt, így se nyuszi, se sonka, se kalács, csak a dolgaim és én maradtam e hétvégére.

No nem unatkoztam, szombaton nekiálltam porszívózni, pakolgatni s idővel a portörölgetésből egy tavaszi nagytakarítás kerekedett ki. Letörölni, feltörölni, elhúzni, szörnyűlködni, hogy mi van mögötte, kiporszívózni, visszatolni - nagyjából ezzel ment javarészt a napom, persze szombaton még egy garázstakarítás is belefért, no meg egy délutáni párnacsata a Fő téren, amiről képgalériát itt nézhettek, a videóm pedig alább:

Szóval tollalergiás reakcióm felbukkanása után (tüsszögés, csípi a bőröm és a szemem) hazajöttem, takarítottam tovább, majd Magna Cum Laude koncertre mentem, amiről a képgalériám ide kattintva nem találjátok, mert csak most fogom feltenni. Fasza volt a koncert, nem gondoltam a rádiós slágerek mellett, hogy csípem a bandát, kellemesen csalódtam:)

Vasárnap átvittük Miklóst, a dögöt (a motoromat) a garázsba Luigi mellé, szenzációs volt az indítási folyamat, tolással, futással, vontatással, no de hagyjuk. Aztán befejeztem a nagytakarításomat két focimeccsel megszakítva, s már egy kis húsvétot is varázsoltam a lakásba egy csokinyuszi ablakba helyezésével és egy NAD NYUFI kirakáfával.

Ma dolgozom kicsit, aztán vasalok, meg zsibbadok, mást nem csinálok, mert nincs túl jó idő sem, így nem is akarok kimenni a kégliből. Ha nagyon sok időm lesz még egy ablakpucolás is belefér, de igazándiból azt a hét egy másik napjára halasztottam.

Ti mi minden jóval töltöttétek/töltitek e három napot?

Fejben: ötödölőztek Bonyiék. Igen, fejben játszottak, ami nekem kész agylövés volt, hiszen csak annyit láttam, hogy mondják maguk elé: Iksz. Karika. Iksz. Karika. - ez alulról súrolta a felhúzott szemöldökkel mosolygok határvonalamat. Nekem fájt, ők élvezték. Ez van.

Telefonban: "A legszívesebben feldugnék az orromba egy sterimót és egy órán át nyomatnám bele a vizet." - mondom a telefonba miután kitakarítottuk a garázst és összeragadt az orrom a portól. Mellesleg úgy mentem végig az utcán, hogy koszos volt az arcom és pókhálós a sapkám, de ezt csak a szerkesztőségben vettem észre:P

Klubban: Megjött az új kamerám. - mondom Busának kaja közben. Mi? - kérdi vissza. _ Megjött az új kamerám. - mondom újra. _ Milyen Pamelád? Guminő? - kérdi Busa. Na jah, mielőtt beszélni kezdek le kéne nyelnem a kaját, mert a kamera Pamela lett, ami nem lehet más mint guminő:P Volt egy másik szenzációs beszélgetésünk is, de azt most nem idézem:P

Telefonban: Felhívott megint a borotvás cég, akik a szuper borotvát árulják. Mondtam, hogy már hívtak és nemet mondtam, köszönöm. Miután letettem megbeszéltük Bonyiékkal, hogy ha legközelebb hív és borotvát kínál, akkor Csubakkásan üvöltözök majd a telefonba:D Vagy elmagyarázom, hogy én gyantázom az arcom, illetőleg szentségtörésnek állítom be a borotválkozást, mint a modern világ egyik gonosz vívmányát, amit tilt a vallásom.

Fülemben: újabb két hanggal kevesebbet hallok. A héten először a bal, s aztán a jobb fülem kezdett el sípolni, amiről köztudott, hogy azt a hangot (frekvenciát vagy mittomén' mit), akkor halljuk utoljára. Szóval fülenként egy hanggal kevesebb. Remélem azért ilyen nem lesz sűrűn.

Ágy mellett: Mi a f*sz? - kérdem magamtól reggel, amikor az ágy mellett és a szekrény közt, az alig vállszélességnyi helyen ébredek pénteken. Á! A k*rva életbe! - teszem hozzá, amikor nem tudok felkelni, mert annyira elfeküdtem a hátam. Hogy miképp kerültem oda teljes harci díszben (párna, lepedő, takaró) az éjszaka, azt nem tudom...

Maffiában: igen ott. Nemrég némi kávépénzt összedobva tippeltünk melóhelyen a Haladás-Debrecen meccs eredményére. Miután megtudtam, hogy milyen sportág és mi is az a tipp, mondtam két számot, amely végül a legközelebb állt a későbbi eredményhez (2:1). Örütem, azt hittem nyertem, majd kiderült, hogy csak a pontos találat ért, és majd a következő meccsnél dobunk megint valami aprót az eddigihez. Mondtam, hogy én azt sem tudom, hogy a focit eszik-e vagy isszák, meg mi van, ha nem akarok játszani. Csak ennyi volt a válasz: "Nincs kiszállás." - hát nem olyan, mint a maffia?!:P (Azóta a tippjáték véget ért, a nyertes vett mindenkinek egy sört. Nem is olyan rossz ez a maffia:P)

Amikor találok valami videót, ami tetszik, akkor nem tudom mindig beilleszteni, hiszen nem akarok csak videóajánlózni. Így tettem az alábbi videó esetében is, megnéztem, tetszett, madj eltettem "sétál a csaj a víz alatt" munkacímmel. Mindig pár szavas, a videóra jellemző munkacímet adok, mert megnézem újra s döntök, hogy mi legyen. Nos ezt a videót akárhányszor is nézem, mindig csak az marad, hogy: sétál a csaj a víz alatt :P Persze ennél jóval többet mond, színt visz az életbe, mosolyt csal az arcra, trikolor - csupán három szín mi mindenre képes.

Jelen kis videóban a kék, és árnyalati az uralkodóak. És persze mi más is lenne, mint víz, hiszen ha azt hallom, hogy "kék", akkor a víz és az égbolt jut eszembe elsőre. Ezek bennünk vannak, mint a fehérhez társított folyadék, a tej:)

Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e folytatása ennek az animációnak. Érdekelne a másik két szín körré font történet is:)

Tegnap kaptam egy e-mailt a bátyámtól, 12 vagy 13? tárggyal. Bekattintva ez a gif fogadott, amit nézegetve egyre csak azon gondolkoztam, hogy honnan jön a 13-ik ember. Persze értem egy részét, s már majdnem leesett az imént is, de akkor mindig mozdul a kép és elvesztem a fonalat, mert rájövök, hogy benéztem. Szóval most épp ott vagyok, hogy nem tudom, s örjítő, hogy nem látom át ezt a valószínűleg egyszerű optikai csalódást. A kérdés egyszerű: 12 majd 13 ember van a képen. Honnan jön a 13-ik.

Ááááh. Nem vágom...

Tegnap nem sikerült bejegyzést írnom, kicsit sűrűre sikeredett a napom. Előző este Bonyival vettük nyakunkba a fényképezőgépeinket s mentünk este fotózgatni a városban, tegnap meg jött minden csőstül, hiába keltem korán. Pedig squash közben még úgy voltam, hogy laza lesz a nap, persze ez később rohangálásba ment át, amit még biciklivel sem tudtam volna orvosolni az eső miatt (autóba meg nem ülök, amikor egy max 2 kilométeres körben kell rohangálni).

Mivel a holnap is afféle időgyilkos lesz - már majd percre pontosan sikerült beosztanom a programom - így most inkább megírom 0:45-kor a bejegyzést, ami.. ..ami hirtelen nem is tudom, hogy miről szóljon. Mert ennyi bevezetővel ki is panaszkodtam magam, megmagyaráztam a tegnapot vagy mondhatjuk úgy is, hogy eleget tettem a blog ama klasszikus fogalmának, hogy: napló.

Most akkor legyen az, hogy nemrégiben megtudtam milyen a kezemben tartani a lottóötöst. pankeey le is fotózta:

Muhaha! Ez kicsit erős volt, de mentségemre szóljon, hogy sokat tartózkodom egy légtérben Bonyival - manapság amúgy is minden szóviccünk előtt hozzátesszük, hogy: "Ha most Bonyi itt lenne, akkor azt mondaná, hogy ..." - és ez jó, mert így, ha nagyon fárasztóak vagyunk, akkor azt kenhetjük másra. Köszi Bonyi:P

Ma lesz egy kiállítás, amin Bonyi képei is kint lógnak majd a falon. Kicsit izgul a gyerek, és örülünk is, hogy végre falon lóg majd egy-egy fotója. Idővel majd én is szeretnék valami ilyesmit, csak a válogatás meg a tematizálás elvinne jó pár napot. Majd eljön annak is az ideje:) Végtére is amióta megvan a blogom folyamatosan vannak kis kiállításaim, igaz virtuális, de jól esik nézni az indafotós statisztikákat/hozzászólásokat is. A lényeg, hogy Anyáék büszkék rám, így már akár hideget, akár meleget kapok, belül örülök:) Köszönöm a családomnak. Világbéke! - na rohanok is aludni, holnap is (avagy ma) lesz nap, s ha minden igaz, akkor csak egy össze-vissza cikázó zöld nyaláb leszek egész nap, kell az energia, nevem ellenére nem vagyok atommeghajtású (pedig néha jól jönne. Nem kéne szünetet tartani, világítanék és nem kellene villanyra költenem, plusz hasonló fantasztikus előnyök:P)

Apropó, április elseje van, úgyhogy ezt eme ünnepi alkalomból küldöm:

Nem jön össze ez a mai bejegyzés. Na majd később. Most rohanok tovább...