Vasárnap focimeccsen voltam. Tudjátok, a foci az egyik olyan sport, ami nem érintett meg igazán. Igaz a többi sport sem nagyon. Bár a hétvégén életemben először kosármeccsen is voltam, amit annyira nem untam, mint a kis-nagy-közép-félpályás focimeccseket. A focimeccs: Halogy-Őriszentpéter, rangadó. Baromi hideg volt, és nem volt nálam kesztyű sem, így gyorsan bedobtam két forraltbort (amit annyira nem szeretek, de most jólesett), aztán nekiálltam kattogtatni.

Sikerült megörökítenem fotón-videón az összes gólt, így kicseszvén magammal, mert a jövőben már nem nagyon hivatkozhatok a hozzá nem értésemre, amikor menni kell valami falusi meccsre. *Atom kétszer beleveri fejét a falba, s közben skandálja: Hülye! Hülye!* Nem a gólokat akarom megmutatni, hisz az nekem annyira volt izgalmas, mint egy les. Inkább azt a pár képet szúrom be, amik olyan jó szögből készültek, avagy mást mutat a kép, mint ami.

A bal képen lévő focista rendes, és megengedi az ellenfélnek, hogy a felüljön a púpjára, hogy onnan jobban láthassa a meccset, eközben, hogy ne unatkozzon, medveszerűen táncol. A jobb kép, meg olyan, mint valami pofozásos-verés.

Ez csak egy hangulatos labdakereső csendélet, a pálya melletti mezőgazdasági területen.

A már az első képen is pofonnal fenyegetőző futballista lefekszik a földre, és ásítva agyoncsapja a pókót, ami a másik játékost megcsípte.

A térdelő focisták tátott szájjal bámulják a kapuban lebegő labdát.