A fiatal művészek és tervezők nemzedéke (akik ma Japánban dolgoznak), nagyfokú ihletet merítenek jövőbelátó elődeik fél évszázados munkáiból. Még napjainkban is van pár tervező/designer, aki az ötvenes évek óta sikeres és most is folyamatosan tervez. A time.com-on találtam egy galériát a korszakalkotó japánokról, japán tárgyakról, amelyek a maguk idejében évtizedes előszelei voltak mindennapjaik eszközeinek s azok küllemének, kialakult stílusának.

Tranzisztoros rádió, TR-63
1957-ben bocsátotta ki a Sony a világ legkisebb, zsebméretű tranzisztoros rádióját.

A Corolla
A japán autógyártó, a Toyota, 1966-ban mutatta be a Corolla első nemzedékét. A Corolla volt 1997-ig a legkelendőbb autómodell a világon.

Hello Kitty
A Sanrio cég egyik leghíresebb agyszüleménye a Hello Kitty karakter. 1974. november 1-jén született a gombszemű, nagyfejű és száj nélküli mesefigura. A hivatalos profilja szerint kedveli a kis helyes dolgokat.

November 7-én pénteken Pál István „Szalonna” és zenekara lépett fel a Savaria moziban. Az együttes a nemrégiben megjelent Örömzene című albumát népszerűsítette, örömmel zenélte.
Az utóbbi egy-két évben (általában a fotózás révén) rengeteg népzenei koncerten ill. előadáson jártam. Anno, mikor még érdi kölyök voltam jártam néptáncra, így annyira nem esik tőlem távol e zenei műfaj, de azért nincs is az mp3-lejátszómon három album belőle.
E sok népzenét hallgatva viszont sosem éreztem ilyesfajta tetszést, mint amilyen most fogott el Szalonnáék koncertjén. Ez most teljesen más volt.
A koncert elején egy-egy mikrofon még olykor-olykor gerjedt, de így is elkezdődött a show. Azért írom, hogy show, mert népzenei együttest így zenélni még nem hallottam soha. Nem tettek semmit, nem ugráltak a színpadon fel s alá, nem volt fénytechnika-show, nem volt semmi amitől valamiért kitűnne. Egyszerűen ott voltak a hangszerek és a zenészek, akik művészi játékukkal kiragadták az embert a megszokott koncerthangulatból.

A „szikár mezőségi parasztzenétől a felső-tiszavidéki, vagy gömöri juhászok dallamain keresztül a népies magyar műzenébe átnyúló tarnaleleszi banda stílusáig bőségesen kaphatunk abból a sokszínű hangzásvilágból, melyet a magyar hegedű folklórja kiérlelt az utóbbi két-háromszáz esztendő alatt” – áll az Örömzene c. album leírásában. Mily igaz, hallgattam s néztem a zenekar játékát, magyar népzenét hallottam, de mégsem... Valamitől ez más. Talán attól, hogy nem csak magyaros zenét hallottam remek előadásban, hanem a művészek kifejezik e dallamokkal és játékukkal, hogy ez bizony örömzene, amiben van magyar, román, ruszin, cigány, felső-tiszavidéki, székely, palóc, viski és a többi. Később olvastam az együttes honlapján, hogy ők nem csak meghallgatják a népi dallamokat, a hangzást mindenféle felvételekről, hanem lehetőség szerint elmennek azokra a vidékekre, azokhoz az emberekhez, ahonnan ered és megtanulják előadni is, hogy teljes legyen az értéke.

Majd minden zenekartagtól hallhattam szólózást is, e tekintetben az egyik „legütősebb” a cimbalmos Unger Balázs játéka volt. Sikerült összekapcsolnom az „elképzelhetetlen” és a „cimbalmozás” kifejezést, mert nincs oly robot vagy gép e földön, amely olyen pontosan és gyorsan tudná ütni a cimbalom húrjait, mint ahogy Balázs tette. Lenyűgöző volt...
Képek a koncertről ide kattintva! A koncert végén a fényképezőgép elpakolása és a megkívánt sör lehajtása után még a bejáratnál összefutottam Szalonnával és a cimbalmossal. Megköszöntem a zenei élményt és azt is, hogy oly formában tudták nekem ezt a hangzásvilágot visszaadni, hogy ne csak hallgassam vagy tetszen, hanem egyenesen élvezzem is a koncertet. Szalonna csak ennyit mondott:
                                    "Ilyen az örömzene."

Annak idején amikor a Petőfi Rádió átalakult mr2-vé én is híve lettem a "nagyon zene" állomásának. Ekkor ismertem meg Péterfy Borit a "Hajolj bele a hajamba" című slágerével. Később aztán nagy sláger lett a Vámpír is, amit eleinte annyira nem is szerettem, de végül nagy nehezen beadtam a derekam s én is fütyülni kezdtem a kezdő dallamot. Így jöttek sorban a slágerek, "Hello modern dizájn", "Katapult", "Délelőttök a kádba'" Jelenleg most ez a legutóbbi a kedvencem:)
Kilenc után nem sokkal már folyt a színpadon a hangolás, kicsivel később el is kezdődött a koncert a moziban. Meglepően sokan voltak így csütörtökhöz és az 1700-as beugróhoz képest, végül is elmentem én is, mert azért PB-t nem hagyom ki, ha már az mr2 buliról munka miatt sikerült lemaradnom... És mily jól tettem, hogy elmentem... Sokkal jobb hangzása van élőben akár a hajba hajolós, akár a vámpíros, akár a dizájnos számnak. A Délelőttök a kádba' előadása volt a legkedvesebb számomra, most már a hanghoz társult kép is, végignéztem Bori finom/lágy koreográfiáját a fotósutálatos-piros színben és kékben megvilágított színpadon, amitől most teljesen más lett a hangulata a dalnak (mármint a fejemben:).
Benőtte a teret ez a lány és az együttes, folyamatosan kommunikált a közönséggel, többször megkérdezte, hogy a hátsó sorokban állók vajon bábok-e, mert nem mozdulnak... (mondtam is Bonyinak: "Basszus! Észrevette." :)) Természetesen nem bábok voltak, hanem más korosztály, azok a huszon-végétől negyvenesekig behatárolható közönség, akik nem ugrálnak elől a 14-17 évesek alkotta "zúzdában", hanem kényelmesen ellötyögnek kicsit hátrébb. Én is általában kényelmesen ellötyögök a színpad szélénél nyakamban a fényképezőmmel negyedévszázados fejjel, s nem ugrok szaltót az első sor közepébe... Sokszor fotózom, a géppel meg nem lehet durvulni (vagy lehet, hogy nem is akarok?!:P)
Sokat fotóztam azért most is, szakmai ártalom, hogy a nézőkén keresztül láttam a koncert 3/4-ét. Utólag látom, hogy vaku is kellett volna sokszor, mert vagy sötét, vagy túlpiros volt a befogott téma, de azért így is sikerült egy-két számomra kedves képet készítenem. Ezeket alább be is szúrtam, senki se féljen kattogtatni a jobbra nyílra, 23 kép van, kedvencem a Bori sziluett:)

Bödőcs Tibi és Kőhalmi Zoltán szerda este Szombathelyen lépett fel a Palace-ban. "Természetesen" (azaz életemben először) ott voltam, mivel csípem a komédia ezen állított formáját, azon belül főleg Tibit és Beliczai Balázst. Persze a többiekkel sincs bajom, röhögök sokuk poénjain, megnézem mindet, viszont akad egy-két fő, akik nem toplistásak nálam, amolyan Pély Barnásan: "Nem jött át." - mármint a poénjuk.
Bödőcs Tibi kezdett, ő melegítette be a közönséget, hatalmas taps, bemutatkozáskor már mosolyok, a második mondat után röhögés. Nem csalódtam, erre számítottam:) Voltak pesti egyetemi sztorik, búcsúszentlászlói kocsmatörténetek és minden ami olyan Tibis:) Persze nem is próbálom idézni, hiszen azokat a poénokat úgysem lehet úgy visszaadni, ahogy ott elhangzottak. Kedvenc sztorim a pálinkafőző nagypapié volt, amelyben Csöpi kutyát különféle röhejes módokon hívja magához az öreg (ezeket Tibi minde elő is adta), végül persze kiderült, hogy Csöpi a kert végében van kikötve, azért ilyen makacs.

Bödőcs után és előtt (mert, hogy Tibi a végén még visszajött egy újabb poénhullámmal) Kőhalmi Zoltán következett. A leginkább saját magáról beszélő humorista egy pillanat alatt a közröhej tárgyává válik, de ez az egyik része a stand up comedynek, ugyanis sztorikat vagy úgy mesél el, hogy "az egyik barátom" vagy saját magát illeszti a röhejes sztoriba.
Kőhalminak is sikerült többször röhögőgörcsöt okozni anekdotáival, a gyerekeiről szóló sztorik nagyon jók voltak, mindközül pedig a gonosz Vladek figuráját emelném ki (gonosz Vladek egyébként a sztoriban egy gabonapelyhes dobozban lelhető figura, amúgy pedig valami gonosz nagyúr, mert az első kép a google-ben róla ez).

Abszolút sikere volt mindekettő előadónak, örülök, hogy végre élőben is láttam milyen is az a poéngyár, ami hétfőnként megy este, a Showder klubban. Remélem hamarosan újra láthatom valamelyiküket...

Sokaknak ismerős lehet az első generációs Volkswagen Transporter kisbusz, bár ha úgy nevezem, hogy VW hippibusz nagy virágokkal, akkor máris több ember tudja miről is beszélek:) Magam is sokáig szerettem volna magamnak tudni egy ilyen kisbuszt, de ez is csak "majd egyszer" kategória marad, mint ahogy a Mini Cooper és egyéb régebbi autók is.

Joshnak nem maradt a "majd egyszer" kategóriában a projekt, 2007-ben beszerzett egyet, méghozzá az 1958-as évből valót. Egyik barátjának báratjától vette, aki öt éven át volt a tulajdonos, azelőtti tulajok pedig kettő és nyolc évig birtokolták e veterán kisbuszt.
Amikor Joshoz került alaposan átvizsgálta a járgányt és pucolás közben észrevett két masszív központi darabot az autó "hasán". Először úgy gondolta, hogy valamiféle takarás lehet, ami a kuplung vagy más javítást fed el, majd egyből le is szedte onnan a lemezeket, ami alatt olyan dolgot talált, ami nem valószínű, hogy gyári tartozék volt a Volkswagennél (pedig ha az lett volna, akkor minden hippi ilyet vett volna).

Josh 14 font, azaz 6,3kg marihuánát talált az autóba rejtve, gondosan becsomagolva. Mint azt a fórumon is leírta, megszabadult tőle, nem árulja, nem szívta el, ne keresse senki a cuccért. Úgy gondolja, hogy a 70-es 80-as években kerülhetett az autóba és még idegeskedett is miatta, mert valami alkatrész is megsérült/eltört miközben pakolta ki a cuccot.

És milyen érdekes dolgot vet fel az új tulaj, hisz gondoljatok csak bele, hány éven át hány ember kezében megfordult ez a slusszkulcs és senki sem tudott róla, hogy mekkora mennyiségű füvet cipel folyamatosan magával. Piaci értéken nem is tudom, hogy mennyit érne most egy ilyen csomag, hisz az sokmindentől függ... Ez elképzelhető, hogy tényleg egy igazi hippibusz volt. Már csak arra lennék kiváncsi, hogy aki oda rejtette a cuccot, vajon miért nem kereste, hogy-hogy elfelejtette. Bár tuti, hogy nyomós oka lehetett rá (elhagyta az országot, meghalt, lecsukták stb...)
Na, akkor most páran már pötyögitek is a hasznaltauto.hu-t és nézitek is a buszokat ugye?:P

A forrás itt található.

Tegnap jelent meg Anya blogján egy bejegyzés az élő szobrokról. Az élő szobrok, azaz szobrokat imitáló emberek élete tényleg nem lehet könnyü, hisz mozdulatlanul pózolni egész nap biztos nem egyszerű. Találkoztam már én is megannyi "szoborral" láttam vegyesen élethű és gyengébb utánzót is. Két éve Drezdában voltunk Busával, amikor egy olyan imitátor mögött álltam meg, akiről azt hittem, hogy tényleg egy igazi szobor. Aztán Busa röhögött, mert megmozdult én meg meglepődtem:P Na az jó volt:) A szemein kívül más nem árulta el, annyira profi volt a jelmez, a talapzat, minden. Ilyen szobrokból előadókból látható pár kép az alábbi képre, vagy a tovább-ra kattintva.

Tovább a többi képhez!

Nemrég kaptam egy kis ropogtatnivalót, ami számomra újdonságnak számított. Tudjátok van az a Pufi, Kuki, Rice-Ruca és egyéb fantázianeveken forgalmazott puffasztott izé, azaz extrudált kukoricapehely. Én is szoktam enni ilyet alkalmadtán, amikor sörözünk amellé egy idő után jólesik, vagy amikor a boltban ránézek és eszembejut, hogy de rég ettem ilyet. Ennek a pehelynek ugye van egy kísérőjelensége is, elszívja a nedvességet, ezért halmozottan nem lehet rágcsálni, mert nem tudjuk lenyelni. Viszont lehet vele szórakozni, mert ha megnyálazzuk a végét, akkor nagyon jól tapad a következő szemhez és így lehet vele építkezni:)
Szóval ennyit a kukoricapehelyről, alább látható a kukoricapehely-kötél, amely már sokkal bonyolultabb, fonott formában került kiszerelésre. Hogy mennyire szívja fel a nedvességet? Olyannyira porszáraz az ember szája evés közben, mintha két éve feküdne tátott szájjal a tűző napon viharos szélben.

Csak tudnám hogyan készítik?! Ez most tényleg érdekel, nem hiszem, hogy szorgos emberek fonják össze. Ügyes egy gép lehet, mert hajlik, mozog és nem esik szét, nagyon jól tartja a kötélformációt. Nem is valami nyúlfarknyi ropogtatnivaló ez, inkább lófarknyi vagy szabadabban fogalmazva lóf*sznyi...

Elképzeltem, ahogy veszek egy tucat ilyen kötelet és megnyálazva a végeit összeragasztgatom:P Ugye nem csak nekem vannak ilyen hülye gondolataim?!:P
A címke pedig inteligens fordításra utal, olyan tipikus címke-szöveg, mint amilyen a keleti importból származó termékeken szokott lenni, gondolom rossz volt a fordítóprogram vagy nem is tudom:P

Nah, most kedvet kaptam és azt hiszem meg is eszem, de azért biztonság kedvéért hozok mellé egy pohár vizet:)

Szombaton épp kiástam Luigit a rá- és köréhullot egy tonna falevélből (ősszel nem érdemes fa alatt parkolni), amikor a pár méterre lévő egyik garázsból egy hófehér hajó gördült ki. Szerencsére pont nálam volt fényképezőgépem is, így a tulaj engedélyével rögtön körülrajonghattam az autót, amely egy "Opel Rekord 1700 L":) A képeket ide vagy a képre kattintva láthatjátok.

Annyi ilyen csoda rejlik itt Szombathelyen is a garázsok mélyén, több mint fél éve parkolok ott és még ezt az autót sem láttam. Persze egy veteránnak nem a csillaggarázs dívik, viszont néha jó lenne összefutni az utcán ilyen kocsikkal (van/volt Szombathelyen egy Corvette Stingray is, amit sosem láttam, csak a használtautó.hu-n hirdették...).

Az ősz hálás téma a fotósoknak, sárga, barna, bordó és megannyi szín tárul ilyenkor a lencsék elé, a fókusz középpontjába. Mielőtt még lehullna az utolsó levél is a fákról, Bonyival nyakunkba akasztottuk a fotómasinákat és sétáltunk egyet az avaron.

Az Ezredévi parkból indultunk egy őszi reggelen. A nyirkos levegőben párás lehelet, harmattól összetapadt falevelek s a nap aranyló sugarai kísértek utunkon. A város ködbe burkolózott, még a Székesegyház sziluettje is alig-alig látszott a Gagarin útról. Ilyenkor teljesen más a hangulata az embernek, a köd miatt olyan, mintha még hajnal lenne, érdemes ilyenkor sétálni egyet, teljesen más arcát mutatja a város. Felmentünk az emlékműhöz s onnan lenéztünk a ködös városra, a pasztell színekbe öltözött fákra, bokrokra, s akkor láttuk csak igazán, hogy „itt van az ősz, itt van ujra"...

Kapcsolódó cikk a vaskarika.hu-n ide kattintva, képek a fenti képre kattinva vagy a galériában itt.

Réges-régen még annak idején kaptunk karácsonyra egy Nintendót. Reggeltől-estig nyúztuk a gépet, mindenféle játékokkal, autóssal, Mortal Kombattal, Street Fighterrel stb... Legnagyobb kedvencünk azért mégiscsak a Super Mario volt, amelyből megvettünk több fajtát is, amikor Super Nintendónk lett. Még a PDA-mra is telepítettem egy Nintendo emulátort, hogy játszhassak a Marioval, akkor Wildgica adott nekem egy csomó játékot hozzá, nagy DS guru:) Erről írtam is anno egy bejegyzést:)

Super Marioból aztán csináltak rengeteg vicces live videót is, ebből akadtam rá az egyikre, amely kifejezetten tetszett hajnali kettőkor az ágyból nézve:P (nem is tudom mire kerestem rá, amikor az egyik oldalon linkelve volt eme vidi:)
 

Ha már Super Mario adaptáció, akkor nem maradhat ki ez a videó sem, amelyet még Ádi mutatott tavaly, Mario gombázását kicsit más szemszögből, kicsit kábszeresebb oldalról mutatja be:P