Egyre többször szúrom ki az utcán/hivatalokban/főiskolán/egyéb helyeken a bunkókat*. Tényleg szaporodnak vagy csak az én készülékemben van a hiba? Csak nem jött elő valami hatodik érzékem, amikor bevertem a fejem a fürdőszobaablak sarkába?! Vagy lehet, hogy akkor rázódott helyre az effajta filterem, amin eddig csak a nagyobb zaccdarabok akadtak fent? Mindegy...
bunkó = adott szituációban bunkó módon viselkedett/nyilvánult meg
A Metroban járva figyelt fel Gabi az alábbi, party-dresszbe öltöztetett itókára. Messziről csak egy piros flitteres üvegformájú "valaminek" tűnt, közelebbről nézve pedig már kirajzolódott, hogy mit rejt a buli-batyu.
Absolut vodkák bársonyba és flitterekbe rejtve
A csomagolás különleges részletei ezzel még nem érnek véget, hisz a nyithatóságáról külön zippzár gondoskodik. Nem ám csak valami fém díszdoboz, amit majd a szekrény tetején lehet felejteni...
A slicc mögött rejtőzik a lényeg
Na erre varjál gombot, akarom mondani flittert! A csomagolás egyébként az Absolut vodka tárolásán kívül nem tudom, hogy mire lehet még jó, hisz formájából adódóan kötött a tárolni való. Minek van még Absolut-os üveg alakja?
Az otthonos Nem akarom azt mondani, hogy bútorbolt reklámja, csak nagyon arra hajaz. Egyébként szívesen belehuppannék egy ilyen buszmegállós-kanapéba. Addig amíg friss és tiszta. Aztán úgyis két nap után fekete lenne a kipufogógázoktól. Az utasok mellett tuti, hogy nagy népszerűségnek örvendene egy ilyen megálló a hajléktalanok körében is.
A deszkás Azt hiszem ezt sokan díjaznák minden városban, sőt szerintem lennének őrültmód nagyokat ugrók is szép számmal. Mondjuk tuti, hogy első nap betelefonálna tucatnyi ember, hogy zajonganak meg csattognak a buszmegállóban...
Még a nagy "őszülés" közben készítette Bonyi az alábbi képet egy gesztenyefa árnyékában. A gesztenyefa leveleinek sárgulása közben van egy olyan periódusa, amelynél eszünkbe juttat egy teljesen más növényt. Ugye nem csak én látom így?
Míg gesztenyéből a "szelíd"-et, utóbbiból a "vad"-at részesítik előnyben a "felhasználók". Az avarban heverészve egyesek akár a fogyasztói mekkában érezhetik magukat, ha nem is Hollandiában:P Érdekes, hogy a természet milyen egymáshoz hasonlatos formákat képes alkotni:)
Pár hete beszámoltam itt arról, hogy indultam a 2008-as Total Szombathely elnevezésű versenyen fotós kategóriában. Három képet lehetett nevezni, személy szerint három képemből én kettőnél gondoltam, hogy esélyes (windows és tócsa), és egyet találtam elég frappánsnak, kreatívnak (tócsa), ahhoz, hogy továbbjusson. A windows-al sok volt a munka, saját kútfőmből eredt az ötlet, később persze (már a kép 98%-os készenlétekor) tudtam meg, hogy nem én sz*rtam a spanyolviaszt, ez a technika/kompozíció már létezik:P Mindegy, befejeztem, beadtam, jól tettem. A 32 induló 88 pályaművéből 17-et választott ki a zsűri és bocsátott kiállításra az Oladi Művközpontban (OMK, OÁMK, SIC, vagy hívd ahogy akarod).
Az ott az Atom műve a falon:)...
A 17 kép közt ott függött a Windows című képem, ami már egyfajta büszkeséget eredményezett bennem, aztán elkezdődött a díjátadó. Az első helyezett Kulcsár Bence - Ördögtánc c. képe, a második Szanyi Rita - A lakótelep felé c. képe. Aztán bemondták, hogy: "Harmadik helyezett Garai Antal Atom, windows cimű képe lett." - na ekkor nagyon örültem ám:) Kifejezték többen is, hogy szép képem lett stb, hát nagyon jó érzés volt, sok kézfogás meg minden:)
Vigyorgok ám, Atom örül:)
Az viszont meg nagyon furcsán "érintett", hogy a kézfogás közben stroboszkópszerű vakuesőben kellett állnom. Most már tudom mit éreznek a díjátadókon azok, akiket "szétlőnek" a fotósok:P
Kaptam egy oklevelet és két pólót is, természetesen nagyon tetszik, főleg a "Szombathelyi vagyok" feliratos:P Szombathelyi vagyok, nem turista:P
A versenyen résztvevők képei közül az én kedvencem Mészáros "Sadness" Zsolt képe, a "Téli ablak" volt, ő különdíjas lett. Gratula, mint ahogy a többi helyezettnek/kiállítottnak is. Másnap máris beblogolódtam a lesifotós blogban, ez szintén örömmel töltött el és ezen a hétvégén mást nem is tettem, csak büszkén járkáltam fel s alá emelt fővel:) (a főképet a lesifotos blogról nyúltam egyébként) A versenyről és a díjkiosztóról bővebben olvashattok itt.
Érdekes, hogy majd egy éve szintén harmadik lettem egy versenyen és ott is két pólót kaptam oklevéllel, erről írtam itt:)
Nemrégiben fedeztem fel Dan Clark rövid, de annál poénosabb videóit. A munka és a randizás kézikönyve különféle szituációkat dolgoz fel, amelyek általában a "nem javasolt" kategóriába tartoznak. Ilyen például az alábbi videó is, mely megmutatja képileg, hogy mit tennénk meg az utálatos főnökünkkel (ha lehetne) :)
Természetesen vannak kedves és szeretett főnökök is, de biztos akad valaki, aki magára ismert e videóban:)
Évente megrendezésre kerül egy verseny, melyen megannyi szempont alapján, szúrós szakmai/dizájnos/felhasználói szemmel a sok-sok induló honlap küzül kiválsztják az év honlapját. Idén erre a versenyre a fejlesztő cég benevezte a Vaskarikát is.
u.i.: ezt a bejegyzést Atom tollbamondása alapján (és fáradtsága okán) én, vagyis Bonyi írtam. :P u.i.2: most már én is álmos vagyok, mikor végzünk? u.i.3: *ásít*
Sosem voltam egy dalos pacsirta, annak ellenére, hogy általános iskolában ötös voltam énekből és még énekkartag is voltam. Általános iskola után jött a mutálás, azóta pedig már tudom/hallom, hogy inkább megkímélem a környezetemet attól, hogy hangszálaimat dalnokként rezegtessem. Énekelni viszont időközönként kell, erre kifejezetten jó helyszínt nyújt az autó, ahol felhangosítva a zenét még én sem hallom magam annyira, így abszolút tökéletes. Néha érdekesen néznek rám, amikor nagyban tátogok, de csak elnézik kihangosítós telefonálásnak:P Mivel kocsiban nem ülök nap, mint nap, így otthon szokott leginkább rámjönni zuhanyzás közben a dalolhatnék, amit fütyüléssel helyettesítek. 95%-ban Johnny Cash – Ring of Fire c. számát szoktam fütyülni, nem tudom miért:P S lőn eljött a nap amikor rájöttem: Zene kell a fürdőszobába! – ezt nem volt nehéz kivitelezni, ugyanis a fürdőszobaajtó mellett van közvetlenül a hifi, így csak egy plusz hangszórót kellett bekötnöm, az pedig úgyis volt otthon kéznél. És ekkor megszületett a probléma…
Probléma: ahhoz, hogy a kishangszóróból elég hangosan szóljon a zene, a hifit 14-es hangerőre kell állítani. Viszont ez a konyhában a gyári hangszórókból oly hangerejű zenebonát eredményez, amit a szomszédjaim nem biztos, hogy örömmel vesznek este.
Megoldás: a jelenlegi „rendszerre” való legkevesebb anyagi ráfordítással kitaláltam, hogy kapcsolhatóvá teszem a két konyhai hangszórót.
Kivitelezés: A rendelkezésemre álló pár kábel és két kapcsoló segítségével összeállítottam egy kis dobozt. A kapcsolókkal megszakítottam a gyári hangszórók kéteres kábeléből az egyiket, majd jobb híján (mert más nem volt kéznél) ezt az egészet egy cigisdobozba integráltam.
És ezzel meg is oldódott a probléma, azóta fürdés közben vagy az mr2 szól, vagy a Johnny Cash album (megszokásbólJ). Arra szerencsére ügyeltem lakásfelújításkor, hogy egy audio-kábelt átjuttassunk a szobámból a konyhába, így sokszor szoktam takarítás és egyebek közepette összekötni a rendszert, hogy mindenhol ugyanaz szóljon. Nos az új gányolás eredményeképp most már a fürdőszoba is bekapcsolódhatott a láncba, ha csak a fürdések idejére is…
Napról napra egyre többet tudok meg szomszédjaimról, holott szinte nem is ismerem őket és a köszönésen kívül több szót nem is nagyon váltunk egymással. Ennek ellenére mégis úgy érzem, hogy a ház adottságai végett egyesek magánszférája egyre jobban feltárul előttem. A Király utcában lakom, egy régi társasházban, nem is tudni mikor épült, a belső udvaron naphosszat beszélgető nyugdíjasok is csak tippelgettek, hogy valamikor a 20. század elején készülhetett. Nos, ezzel meg is nyílt az első információs adatbázis, a nyugdíjasok. Első blikkre teljesen érdektelen infókkal látják el nap, mint nap az embert, viszont minél többször hallja az ember a neveket és a sztorikat, egyre jobban képbe kerül pletykaügyileg. Hallgattam már háború utáni történeteket, hallgattam bürokrácia és egészségügy okozta panaszáradatot. A lakók élete is folyamatosan terítéken van, de gondolom az enyémet is kellőképp megbeszélik alkalmanként. Az épület belső udvarára nyíló ablakomon beszűrődő sztorik s névmozaikok idővel összeállnak egy képpé, így tudhatom azt, hogy kinek a menye mit csinált, és a Kis Rozsi fia mekkora hitelből épít házat. Aztán a nyugdíjasok mellett a legjobb információs forrás a nyitott ablak. Nyáron sok lakás ablaka egész nap nyitva van, s ezek nagy része a belső udvarra néz. Így eshet meg az, hogy a falakról visszaverődő halk beszéd is kellő hangosítást kap, mire az én ablakomon beszűrődik. Az nyitott konyhaablakon keresztül mondhatni végigkövethettem volna a legfelső emelet lakóinak mindennapjait, ha nem hallgatnék rádiót. Viszont valljuk be, még nem értem el azt a kort, hogy érdekesebbnek találjam az mr2 zenei palettájánál az ablakban való hallgatózást. A mindent vivő hallgatózási csatorna nem más, mint a toalett. A lakások egy részének fürdőszobaablaka egy lifthofra néz, amin át jobban terjednek az infók, mintha be lenne poloskázva minden lakás. Nemrég „részese” lehettem egy reggeli jelenetnek, egy „több fürdőszobát” igénylő családi szituációnak.
- kopogás - Mi van? – kiabálja a családfő, hangján érződik, a „ne zavarj!” hangulat.Erre valami halk motyogás a felelet, nem nagyon érteni semmit a kopogtató, valószínűsíthetően szintén a toalettre vágyó szavaiból. A családfő reagál rá, feleletén hallatszik, hogy gúnyosan vigyorog, majdnem elröhögi magát: - Pedig még egy darabig vissza kell tartanod, mert még csak most kezdem a sportot.
– ekkor hallható a jellegzetes hang: lapozás az újságban. Ismét újabb részletet tudhattam meg a felső szomszéd személyiségéből, ő is olyan árnyékszéken olvasós típus, aki képes több rovaton át trónolni a végtermék felett. Iszom tovább a kávét a konyhában, a fürdőszoba ajtó mellett ülve s elgondolkodom… „Be kéne csuknom a fürdőszoba ablakát, hisz ez már kicsit intim-szféra.” - Eme elmélkedésem elhatározássá és hamar tetté is lényegül, amint fültanúja lehetek a szomszéd alfeli koncertjének. Ebben a helyzetben felesküdtek ellenem az elemek, mind a lifthof, mind a fajansz ad olyan öblös visszhangot az üvöltő szeleknek, hogy Wagnertól a walkürök lovaglása – fináléja szinte eltörpül mellette. Afféle igazi rezes big band legalább nyolc tubával…
Wagner: A walkürök lovaglása
Mostanság csukva tartom az ablakot, inkább hallgatom a rádiót, az mégiscsak világi… És eme kis iromány végén esik le csak igazán, hatalmasat koppanva, hogy míg én felvázoltam a nyugdíjasokat a legnagyobb pletykafészekként, addig magam is kicsit pletyizővé minősültem, a blogom pedig az egyik udvarra nyíló ablakká…
E-mail fiókomból időközönként szoktam anyagot meríteni blogomra, amikor épp nincs időm kidolgozni egy-egy témát vagy csak túl fáradt vagyok összerakni a bejegyzést. Nem zavar, hogy kapok ilyesmi fw leveleket, amíg csak egy-két helyről jönnek, ha több, az már kész idegbaj. Így bátyám szokott leginkább meg-meglepni röhejes levelekkel. A Doktor Úrtól érkezett tegnapi termésből hármat emelnék ki:
1. Peti az agresszor! Vigyázz! Nehogy szemet vess a nőjére! Az általam silány-mocsok kategóriába sorolt beszélgető-show-k egyikéből kimentett kép. Néha azért én is röhögök egyet kimentett képeken vagy videókon, de azért nem sűrűn nézem. Utálom a magánügyek nyilvános taglalását töménytelen butasággal fűszerezve.
2. Pár milliós dugó Lehet, hogy a "pár" szócskát le sem kellett volna írnom a "milliós" elé:P Valószínűleg valami találkozó illetve túra része a fenti kép vagy csak Abdul Al Hazim Haradat viszi a kocsikat a mosóba?! Mondjuk ezutóbbi valószerűtlen, maradjunk az eredeti verziónál: kiálltam a garászból a verdákkal, mert kellett a hely Luiginak:P
3. A nagy labda és áldozatai Az alábbi videó egy rövid összeállítás azokból a házivideókból, melyekben azokkal a nagy méretű labdákkal szivatják egymást, dobják fejbe. Öcsémnek is volt ilyen lasztija és igen, a bátyám fejbedobott vele. Hogy én miért nem dobtam fejbe az öcsémet? Nem tudom, ez nem egyenesen arányos...
_blog.jpg)
_blog.jpg)
_blog.jpg)
