Neveztem három fotómat a TSZ - nem Termelő Szövetkezet, hanem Totál Szombathely - versenyén. Tavaly videókkal lehetett indulni a megmérettetésben, idén már fotókkal is, úgy gondoltam, hogy azzal nem vesztek semmit, ha beküldök három képet:P Persze ez így nem teljesen igaz, hiszen az egyik képet kifejezetten a TSZ kedvéért készítettem. Már nyáron megfogant agyamban a "windows" című kép témája/kinézete/kivitelezése. Ím:

Az alábbi kép egy fotóséta alkalmával született, melyet Bonyival ejtettünk meg egyik október-végi reggelen a Csónakázó-tónál és környékén.

A harmadik kép pedig csütörtökök reggel készült, szintén tervbe volt véve a koncepció. Pár hétig vártam, hogy essen annyi eső, hogy a reggeli napfelkeltében kövér pocsolyák várjanak. Szerdán is esett, viszont akkor túl picik voltak a képhez a tócsák, csütörtökre, a beadási határidő előtt egy nappal már úgy-ahogy megfeleltek:)

Tehát neveztem, hadd forogjon kicsit a nevem eme fórumon is:) Lesz valami közönségszavazás is, nyugodtan klikkelhet majd rám, aki szeret. Aki utál szintén klikkeljen, hogy nekem jó legyen és akkor mégjobban utálhat:P Ahoi!

A szombathelyi Fő téren járva Marci hívta fel figyelmem az alábbi jelenségre:

Most őszintén:
Tegye fel a kezét az, aki az előző üzlethelységgel szemben állvan nem tudná, hogy hova költözött a bolt!
Oké, akkor most azok tegyék fel a kezüket, akik egyáltalán észrevették volna (a régi felirat helyét leszámítva), hogy arrébb költözött az üzlet!
Nem akarok én senki üzlet/reklám/akármilyen politikájába, de ez kicsit szerintem vicces. Mert azt megértem, hogy az xy üzlet kirak egy kis térképet, ha elköltözik 20 méterrel arrébb, de hogy ilyenért kivágni azt a fóliát a kirakatra?!:P Viszont már beszélek róla, észrevettük, úgyhogy figyelemfelkeltő hatása avagy reklámértéke az van:)

1983-ban születtem Budapesten, mivel 8 hónapra láttam meg a napvilágot, ezért egy ideig még a kórház volt az első méhen kívüli otthonom. Aztán Érdre kerültem, ott is nevelkedtem 13 éven át. 1996-ban Kissomlyóra költözött a család, majd 2005-ben továbbálltam s Szombathelyen leltem meg helyem. Vannak akikkel már nagyon rég találkoztam, vannak akiket '95-'96-ban láttam legutóbb... Én sem járok arra annyit, ők sem járnak erre annyit, hogy találkozzunk.

Tegnap a Fő téren ácsorogtunk Anyával és Marcival, épp egy régi ismerőssel találkoztunk, aki immáron tíz éve költözött el Kissomlyóról, talán 7-8 éve nem találkozott anyával, úgyhogy nagy mosolyok közt egymás szavába vágva következtek a sztorik. Úgy negyed órája beszélgettünk, amikor egy család ment el tőlünk kb öt méterre és a családfő feltünően nézett minket. Ismertem, de hirtelen nem tudtam hova tenni. Ismerem. De honnan? Hol is találkoztunk? Jajj nem tudom... ...aztán leesett. Keresztapám állt meg a tér másik felén, mert felismerte Anya hangját és mivel Anya háttal állt, nem volt biztos benne. Én nem ismertem fel őt hirtelen, mert amikor utoljára láttam még nagy göndör és sötét haja volt meg egy kis pocakja. Ő nem ismert fel engem hirtelen, mert amikor utoljára látott még százötvenvalahány centi magas, golyófejű, szakállmentes és pufók gyerek ("erős csontozatú") voltam. Aztán szóltam Anyának, aki megfordulva örömujjongásba kezdett:)
Kicsit hihetetlen volt 12-13 év múltán találkozni vele s családjával itt a Fő téren, hisz ők Érdtől nem messze, Sóskúton laknak. Hihetetlen, hogy pont akkor sétálnak Szombathely Fő terén, amikor ott ácsorgunk Anyával (ez nem sűrűn fordul elő). Lehet, hogy most furcsának tűnik, hogy nem tartjuk a keresztszülőkkel ennyire a kapcsolatot, de ez a tizenév csak-csak elszállt úgy magától... Nem érdekelnek az évek, nincsenek elmaradt dolgok, pillanatok, ünnepek s miegymás... Örülök, hogy láttam, hogy jól van, hogy megveregette a vállam miközben kezetfogtunk és elköszöntünk...
2008 a keresztapák éve, ugyanis Gabi, a bátyám (az ittenieknek csak doktor úr) is idén találkozott keresztapjával s azt hiszem ő is több, mint egy évtizedes szünet után.
Szóval nagyon örültem/örültünk ennek a találkozásnak, teljesen másképp alakult a délutánom/estém, jó érzés töltött el... Eszembe jutottak az emlékek, kiskoromban nagyon kötődtem hozzá, sokszor volt nálunk, egy kétlábon járó humorzsák volt, ha meglátott az utcán bepattantam a VW kisteherautóba vagy a Lada Nivába és hazavitt... Nagyon szerettem a keresztapámmal lenni.

Jó volt tegnap kisétálni a Fő térre...

A gonosz nagyúr is ember, neki is van magánélete, amikor hazamegy egésznapos gonoszkodás után és Darthvaderes bögréből issza a kakaót miközben a háttérben komolyzene szól halkan, vagy a tévében valami romantikus sorozatot néz. El lehet így is képzelni egy gonoszt, nem csak úgy, hogy folyamatosan morfondírozik valami parancsnoki hídon vagy kabinban azon, hogy miképp igázza le a világegyetemet.
Vegyük például a legsötétebb gonosz nagyúrt, Darth Vadert. Megannyi hülyeséget linkelhetnék most ide be róla, de nem fogok. Csak két képet mentettem le, egy kancsót és egy adidas superSTAR WARS kiadású lábbeli képeit:P Szegény superstar már megélt pár dolgot a hamisítástól az emósodásig, de ez-ez-ez azért egy elég elvetemült sw imádó ruhatárának kötelező darabja:) Ennél gonoszabb lábbeli ritkán akad. Ezen már csak egy acélpengékkel tarkított Freddy Krueger bőrszandál tenne túl...

Vader nagyúr hazaérva a 8 óra gonoszkodásból odateszi főni a kávét, amelyet egy ilyen kancsóból tölt ki magának:

Miközben a kávé rotyog egy ilyen egoista mamuszba bújik, amit nemrég láttam s fotóztam:

A mamuszban egyébként kerestem a beépített lézerkardot, de nem volt elég időm megtalálni. Tuti, hogy van valami mágikus hatása is, éreztem valami sötét erőt amikor a piros hímzett szemekbe néztem... Azt hiszem majdan majd ilyet veszek a gyerekemnek, ha túl jólnevelt lesz...

"What the World Eats" címen találtam egy galériát a time.com-on, amely az azonos alcímmel kiadott "Hungry Planet" könyv képeiből nyújt válogatást. Peter Menzel fotográfus készített fotókat világszerte családokról s az egyheti élelmiszerkészletükről. Menzel próbált az átlagos családok szintjén, fotózni, de nem feltétlen a közepet közelítik meg egyes képek. Természetesen mindenhol vannak kirívó példák avagy óriási különbségek a végletek közt, viszont épp ezért van az eredeti könyvben minden család mellett egy részletes profil-leírás is, hogy tudjuk hova helyezni az adatokat. Itt egy videó azon olvasóim számára akik nem szeretnék végigolvasni és nézni a képeket e bejegyzésben:

A költségeket az eredeti leírás szerinti pénznemben és dollárban írtam, viszont forintban nem adtam meg, hiszen napról-napra változnak az árfolyamok. Az MNB mai devizaárfolyamán 218,76Ft egy dolcsi ('08.10.27). Ami azt jelenti, hogy a legkevesebb pénzből élő család (Csád - Aboubakar) hetente durván 270Ft költ élelmiszerre, míg a legtöbb pénzből élő család (Németország - Melander) 109.395Ft-ot költ. Van különbség...

Japán: Ukita család - Kodaira város

Táplálékra költött pénz hetente: 37,699 Yen vagy 317.25 dollár
Kedvenc ételek: sashimi, gyümölcs, sütemény, burgonyachipek

Olaszország: Manzo család - Szicília

Táplálékra költött pénz hetente: 214.36 Euros vagy 260.11 dollár
Kedvenc ételek: hal, ragu, hot dogokkal rendelkező tészta, fagyott halbotok

Szombaton Isis Dance nemzetközi táncversenyen voltam a Sportházban. Túl sokat sajnos nem láttam a műsorból, mert kint ücsörögtem az előtérben laptopok és nyomtatók alkotta rengetegben. Időnként sikerült lopva ellesnem egy-két táncot, de csak messziről, a hanyagul széthúzva felejtett függönyök közti résen keresztül. Egyszer azért bementem megnézni egy cha-cha-cha-t, aztán ki is jöttem gyorsan, mert sajnálni kezdtem a helyzetem, hogy nem tudom nézni a műsort, de nem baj, dolgozni mentem, ez van:P
Megannyi táncos jött oda hozzám fotókat nézni, nyomtattatni, közben csak ámultam… Az oké, hogy az összes táncos faszira felnéztem, mert ugye adott a null-tánctudománnyal rendelkező Atom meg a nemzetközi bajnokok. Tyűűű… Na mindegy, én meg fotózni tudok:P (bár volt ott olyan Tánczos is, aki fotózott:P)

Szóval a faszikat tiszteltem, a nők pedig… Óóó… Rég láttam egyszerre ennyi gyönyörű nőt, ennyi sminket, és ennyi szebbnél-szebb ruhakölteményt (vagy épp pár cafatot, amik csak éppen-hogy takartak valamit). Teljesen elaléltam néha a sziluettektől:P
Nagyon sok táncosra emlékszem, hisz beszélgettem velük amíg a képeket válogattam vagy épp nyomtattam ki nekik. Persze ott voltak például az olaszok, akikkel csak egy gyenge activity-t tudtam lejátszani (ezek a fránya nyelvi nehézségek). Csinkve óiró, így mondták amit én csak five jurónak ejtettem (biztonság kedvéért teli tenyérrel mutattuk az ötöst mindketten:P)
Összegezve, nekem tetszett, annak ellenére, hogy a versenyből szinte semmit sem láttam, azért beszédesek a képek is: Budai István (Zsóttiapu) képeiből válogatott galéria megtekinthető ide kattintva.

Várom itt egész héten, hogy a Viasat3-on megnézhessem vasárnap este 23:00-kor a Buhera mátrix című filmet. 23:16-kor végre vége a reklámblokknak, mert egy kicsit elhúzódott a Bár 2.0 valóságshow díjkiosztója. Na, kezdődik a film, a főcim eleje már nagyon ismerős s végül benyomják az Apám beájulna című filmet. Nem azért, de elmehet mindenki az öreganyja puskaporos p*csájába. Most mi van? Sehol nincs feltűntetve a műsorváltozás, kb 15 perce még a műsorelőzetesben is a Buherát reklámozták, erre tessék... Vazze... Na mindegy... Biztos Angliában elcserélték a kazettákat, most olvastam, hogy az élő műsorok kivételével mindent onnan sugároznak... Faja... Bírálják az indexen az rtlklubot meg a tv2-t a műsorcsúszások miatt (amely bírálattal egyet is értek), a viasat meg max 3 percet késik a cikk szerint, így ő volt nekem a szuperhős az olvasás utáni konklúziómban, erre most ez... áá...

"Tájékozódási túra" - így hívják azt a rendezvényt, ami előtt izgatottan várod, hogy milyen lesz, ami előtt nem is alszod ki magad (pedig éjszaka rendezik), hisz úgyis ébren tart majd az egész, ami közben hajnali ötkor egy RedBull után is már csak az ágyadra vágysz.

Zsótti, Milán, Tibi és én voltunk a 30-as rajtszámú autó utasai az éjszakai versenyen. Hétkor gyülekező és kaja. Nyolc után szlalom, 20:58-kor indulás. Végigjártuk a "környéket", az öt etap alatt 470,2 kilométert megtéve, voltunk Csepregen, Körmenden, Vasváron, Celldömölkön, Pápán, Zalaegerszegen, Őriszentpéteren stb... Minden egyes állomás előtt várakozás, mert ugye adott időpontra kellett odaérni és mindig pár perccel gyorsabban tötymörögtünk útközben. A mérőautó (aki lemérte verseny előtt a távokat) kilométer-számlálója volt az etalon, kevesebb vagy több km esetén pontlevonás. A mi kocsink számlálója is eltért ekkora távon 1-200 métert, így többször kellett köröznünk egy-két körforgalomban, de nem csak mi jártunk így, sokan köröztek velünk együtt is:)
A három állomásból kettő olyan igazi tekézős kocsmában volt, ahol pár évtizeddel ezelőtt megállt az idő, ugyanúgy, mint a Munkás, a Fecske, vagy a jó öreg barnaszofi és symphonia füstje alkotta kocsmaszag. Kis hangulatos helyek ezek:P Többet nem is írok, olvassátok el részletes beszámolómat a vaskarika.hu-n. Apropó, képgaléria is jár hozzá ide kattintva megnézhető:)
Összegezvén nem volt rossz ez a majd ötszáz kilométernyi autózás, csak párszor elzsibbadt a hátsóm és legközelebb lakóbusszal kell indulni, amiben vannak ágyak is:P

 

Rowan Atkinson sokak számára csak Mr. Beanként ismert, holott más szerepekben is láthattuk már és komikusként is nemcsak a furcsa angol szerepét öltötte magára. Atkinson eredeti szakmája villamosmérnök, komikus pályafutását 1979-ben a BBC-nél a Not the Nine O'Clock News című műsorban. 1983-ban aztán jött a már nálunk is vetített Fekete Vipera, melyben főszerepet kapott. 1989-től hat éven át megjelent a színen Mr. Bean, azóta sincs olyan hét, hogy ne találnánk a tévéújságban legalább egy olyan adót, ahol épp nem játszák az esetlen angol figurát. "Atkinson humora szinte szavak nélkül is megállja a helyét és elsősorban gesztusaira, de főként arcjátékára támaszkodik. Innen is ered beceneve: Rubber face, vagyis gumiarc." - wikipedia

Három videót találtam Atkinsonról, melyben szavak nélkül avagy hangszerek nélkül játszik és a "gesztusaira támaszkodik".
A láthatatlan dobfelszerelés

Tudom, hogy vannak olyan felfokozott testi állapotok, amikor ki kell tombolnia magát az embernek valamin. Ilyen amikor az ittas egyének a kukákon mutatják meg erejük mivoltát és azokat le-, fel- illetve szétrúgják. Már az is idegesítő látvány, amikor az oszlop mellett fekszik a kuka kiborítva, mert lehet, hogy neked, aki lerúgtad abban a percben ez tetszett, de másnap, ha belegondolsz az összképbe, máris nem annyira szép látvány. Na ja, de sok gyökér van, aki a kukák és mindenféle oszlopok rugdalásával tölti az útját hazafelé a diszkóból/kocsmából/akárhonnan (én legalábbis úgy gondolom, hogy e két kuka így került oda).
Bonyival fotósétára igyekeztünk, amikor a fősuli előtt megláttuk ezt a két kukát a Perintben. Mindazon bírálatot levonva amit fentebb említettem vonatkoztassunk el a helyzettől s figyeljük meg a képen látható csendéletet (vagy akciójelenetet?).

A kukák szinte szimmetrikusan fekszenek a vízben, igazodván a parthoz, mintha csak egy úszóverseny két részvevőjéről készült volna egy pillanatkép:)

Visszatérve az eredeti gondolatmenethez: Lehet, hogy blog- és fotótémát adtatok nekem ezzel a két kukával, de akkor is gyökerek vagytok... Vagy inkább az általatok megreptetett hulladéktárolókba valók...