Nemrég kaptam egy kis ropogtatnivalót, ami számomra újdonságnak számított. Tudjátok van az a Pufi, Kuki, Rice-Ruca és egyéb fantázianeveken forgalmazott puffasztott izé, azaz extrudált kukoricapehely. Én is szoktam enni ilyet alkalmadtán, amikor sörözünk amellé egy idő után jólesik, vagy amikor a boltban ránézek és eszembejut, hogy de rég ettem ilyet. Ennek a pehelynek ugye van egy kísérőjelensége is, elszívja a nedvességet, ezért halmozottan nem lehet rágcsálni, mert nem tudjuk lenyelni. Viszont lehet vele szórakozni, mert ha megnyálazzuk a végét, akkor nagyon jól tapad a következő szemhez és így lehet vele építkezni:)
Szóval ennyit a kukoricapehelyről, alább látható a kukoricapehely-kötél, amely már sokkal bonyolultabb, fonott formában került kiszerelésre. Hogy mennyire szívja fel a nedvességet? Olyannyira porszáraz az ember szája evés közben, mintha két éve feküdne tátott szájjal a tűző napon viharos szélben.

Csak tudnám hogyan készítik?! Ez most tényleg érdekel, nem hiszem, hogy szorgos emberek fonják össze. Ügyes egy gép lehet, mert hajlik, mozog és nem esik szét, nagyon jól tartja a kötélformációt. Nem is valami nyúlfarknyi ropogtatnivaló ez, inkább lófarknyi vagy szabadabban fogalmazva lóf*sznyi...

Elképzeltem, ahogy veszek egy tucat ilyen kötelet és megnyálazva a végeit összeragasztgatom:P Ugye nem csak nekem vannak ilyen hülye gondolataim?!:P
A címke pedig inteligens fordításra utal, olyan tipikus címke-szöveg, mint amilyen a keleti importból származó termékeken szokott lenni, gondolom rossz volt a fordítóprogram vagy nem is tudom:P

Nah, most kedvet kaptam és azt hiszem meg is eszem, de azért biztonság kedvéért hozok mellé egy pohár vizet:)