Kicsivel több, mint két héttel karácsony előtt már van miből csemegézni a világhálón. "christmas usb" kulcsszavakkal megannyi hülyeségre találhatni. Nem is lehet felsorolni, hogy mi minden fröccsöntött cuccot dughatunk a gépünk elejébe/oldalába/hátuljába. Ezeknek az USB-ről üzemelő ökörségeknek semmi hasznuk sincs azon kívül, hogy karácsonyi hangulatot varázsolnak arra a pár órára, amikor még az újdonság erejével hatnak. Utána aztán megy a sarokba s némi esély van rá, hogy jövőre előkaparjuk a szekrény mélyéről. Az alábbi képre összeszedtem párat ezek közül:

Az usb-s karácsonyfa nagy népszerűségnek örvend, kapható átlátszó, díszes avagy dísztelen, de táncoló és zenélő is jut az érdeklődőknek. Ha egy daloló karácsonyfa prüttyögne a laptop mellett, szerintem maximum egy óra után már visszapostáznám a webáruháznak, hogy helyezzék fel finoman alfelükbe.
A másik véglet az usb-s sütemények. Van belőlük pendrive és zenélő is, de a kedvenceim azok, amelyek azon kívül semmire sem jók, hogy finomnak néznek ki és világít egy-egy led a tetejükön, oldalukon, akárholjukon. Bele is őrülnék, ha nap, mint nap egy 8gigás muffinnal kéne szemeznem, egy finom sütivel, aminek elfogyasztása erős műanyag-túladagolással járna. Aztán azt is visszaküldeném a webáruháznak, hogy helyezzék nyugodtan fel a karácsonyfa mellé.
Jaj, de imádjuk a hógömböket! Régen, amikor itt még se híre, se hamva nem volt a hógömböknek (legalábbis az én környezetemben hiánycikk volt), csak a reszkessetek betörőkben és egyéb karácsonyi filmekben láttam, naná, hogy szerettem volna egyet magamnak! Amit rázogatnék egész nap és hullna a hó, meg je... Aztán felnőttem, és látom, hogy a hógömb papírnehezékként végzi, ha szerencsénk van tán az olajos lé sem kezd szivárogni belőle. Hógömbből kapható zenélő és olyan is (ha jól értettem), ami keringeti a hópihéket a löttyben, hogy még rázni se kelljen. Amelynek még haszna is van, az a típus, aminek talpazatában usb elosztó rejlik. A hógömböket nem küldjük vissza a webáruháznak, azok elférnek, jók lesznek papírnehezéknek. Helyettük még nyugodtan intrudáljanak egy-két zenélő karácsonyfát raktárról.
Van még - ezernyi dolog. Mint azt már fentebb írtam, igen széles a választék. A kép bal alsó sarkában szerepel még egy hógömb-egér mutáció, ami akár még jópofa is lehet, ha van valakinek affinítása x ezret kiadni egy olyan egérre, aminek jóformán csak decemberben van divatja. Található még fent egy Télapófüzér is, ami azt hiszem önmagáért beszél, körbeaggathatjuk a monitort vele és örülhetünk a világító minikulásoknak:P Jee... Ünnepre fel!:P
 

Ha azt mondom, hogy régi magyar reklámok, akkor mi jut elsőre eszetekbe?
Na jó, kicsit szűkítsünk: Hurka-Gyurka, nem lehet megunni, Traubi, Márka, stb...
Ezeket a reklámfilmeket Sas István rendezte, s a híres reklámszakember pénteken Szombathelyen járt. Az egyetem D épületében tartott előadást, melyre én is elmentem, mert nem minden nap koptatják a katedrát ilyen kaliberű reklámszakemberek városunkban.
Turbó Generáció - ezt volt az előadás címe, s e fedőnév a mai tizenéveseket is takarja. Most nem mennék bele jobban az előadás anyagába, hisz nem órai jegyzetet írok, hanem bejegyzést, így inkább rövidítek, összefoglalok. Rengeteg humoros példát és reklámfilmet hozott Sas István, s maga az óra is kellőképp jó hangulatban, laza stílusban zajlott. Azt hiszem, hogy a szakirányban tanulók egytől-egyig élvezhetik a reklám-öreg előadásait, nekem is nagyon tetszett. Az előadásból megtudtam, hogy mit jelent a "kúl". Azon reklámok, amelyeket a mai fiatalság nem lát el a kúl pecséttel, az mehet a kukába, mert cikivé, égővé illetve gagyivá minősül. Ma már nem a reklám mondja meg, hogy mit tegyünk, a fogyasztók átvették a reklám felett a hatalmat, sokszor már mi csinálunk belőle kampányt (például az RTL Klubos "Szerintem" reklámok esetében is így történt).

„A kúl valami olyasmi, amit a mai fiatal társadalom elfogadhat. Annyira szokatlan, hogy már jó. Annyira rossz, hogy már tetszik és annyira idétlen, hogy már tartalmas. Kicsit lázadó és ellenkező a megszokott esztétikai normákkal. Mindig van benne valami avantgard, valami, ami ellenálló.” –
"A király és a sirály a kúl egyik alsóbb formája, ami zsír az már nagyon kúl. Az állat a kúl-zsírnak felel meg, a kúl-zsír-állat pedig beteg-el egyenlő. És az már annyira beteg, hogy az már jó."
 

Kiemelvén két reklámfilmet a sok közül ideillesztek.
Gondolom sokan emlékeztek még a Citroen C4-es reklámjára, amikor robottá transzformálódik az autó és laza táncot lejt egy parkolóház tetején. (Aki nem tudja miről van szó kattintson ide a reklámért!)
Ezt a reklámot parodizálta ki a Chevrolet, Aveo modelljüket reklámozzák "valóságos" címkével. Szegény táncos-autós sofőr:P

A másik kategória pedig a szőke nős reklámok. Ebből is láttunk párat, voltak nagy röhögések, az egyik legfrissebb:

Sas Istvánról mégtöbb itt.

SAJNOS TÖRÖLTÉK A VIDEÓT A YOUTUBE-RÓL.

A múltkor láthattátok, hogy mit ne tegyetek szex előtt. Az viszont, hogy mit ne tegyél szex után csak most következik. Ezen szex utáni megnyilvánulások egy része természetesen csak az érzelmes kapcsolatokra vonatkoznak, mert egy-két kankirályos megnyilvánulás azért über-fasza (itt a legelső szövegre és a Polaroidos dologra gondolok:D) (Hölgy olvasóim ezutóbbi mondatomat nem is látták:))

A többi Dan Clark videóival tűzdelt bejegyzés ide kattintva!

Idén is járt nálam a Mikulás (pontosabban, ha a tegnapi bejegyzésemet nézzük, akkor inkább úgy fogalmazok, hogy: Idén nálam járt a Mikulás.) Tehát, újra...
Idén is járt nálam a Mikulás, akiről tavaly kiderült itt a blogomon, hogy nem más, mint maga Flat Eric. Közben beköltözött hozzám Eric testvére is, Erik, így idén már két Mikulás jutott nekem. A Flat fivérek gondoskodtak róla:P
Milyen szép egy képen látni a bojtos-sapkás Mikulást és az egyházi, süveges Szent Miklóst formáló egyént.

Idén és tavaly is már egyedül ünnepeltem, így magam gondoskodtam cipőről és csokiról. A mostani csokik tavalyi és tavaly előtti szerzemények, dísznek jók még:) Ja, hogy miért pakolok az ablakba cipőt és csokit? Hát milyen jó érzés reggel arra kimenni a konyhába, hogy itt járt a Mikulás?!

Előre is szeretnék több milliárd embertől bocsánatot kérni, de idén én lettem a kiválasztott. Gondolom mindenki nézte a Híradóban. Ha nem, akkor a "tovább"ra kattintva megnézhető.

Atom a híradóban, kattints a "tovább"-ra!

Kedden délután Győrben jártam... Itt most el is akadtam egy pillanatra, hogy vajon melyik legyen az a momentum amit először megemlítek?! A vérben úszó kézfejem, a szar kávé, vagy az adventező tömeg? Nos maradjunk abban, hogy az események illetve az eseménytelenségek sorrendjében folytatom.

A vasútállomásra begördülő IC-ről épphogy le tudtam szállni, kicsit belefeledkeztem a Rejtő Jenő vázolta halbűzös kikötői matrózkocsmák és az afrikai légiók fullasztó világába. Sikeres földet avagy peront érés után az aluljárón átvágva rögtön előkerestem, az otthon hirtelen felskiccelt térképemet, mely most kicsit nehezebben volt értelmezhető, mint amikor a google maps előtt ülve lerajzoltam. A térbeni elhelyezkedésemet átgondolva rögvest elindultam, hogy a rendelkezésemre álló 30 percben sikeresen megtaláljam az 1,3 km-re lévő APEH épületét. Átvágtam a javában adventező és forraltborozó tömegen, majd visszafordulva egy újságosbódénál kértem útbaigazítást. Sajnos, ezzel sem jutottam sokra, 7-8 percnyi gyalogtúra után feladtam a keresést és GPS vagy egy rendes térképért sírva, ismét visszafordultam. Emlékeim szerint valahol útközben láttam egy tourinform feliratot, most nagy, lendületes lépésekkel haladva, keresni kezdtem a cégért. Szerencsére hamar megleltem és ott végre pontosan útbaigazítottak a Liszt Ferenc utcát illetően (ami mellett már háromszor is elsétáltam). Időközben sikerült levonnom a konzekvenciát, hogy ebben a városban sem tudnak közlekedni az emberek (mindig ezt mondom, ha nagyobb tömegen keresztül kell áthaladnom sietve). Mindenhol szembejöttek, mindegy volt, hogy jobb- vagy baloldalon próbáltam lavírozni az utcában. Ha van egy sáv, ahol röhögve, sőt!, hangosan hahotázva is elfér egymás mellett öt ember, akkor azt képes két nő úgy kitölteni különféle papírszatyraival, hogy még egy anorexiás légy is meggondolja az átrepülést a táskák alkotta Magellán-szoroson. Az ilyet nem szeretem, amikor nem tudok sietni, mintha egy kőműves-brigád loholna a nyomomban egy betonkeverővel és folyamatosan lapátolnák lábamra a betont.
A nagy sietség közepette valamivel-valahol-valamikor elvágtam a kezem.
Egy aprócska vágás keletkezett a mutatóujjam tövében, amit addig észre sem vettem, csak addigra feltűnően piroslott a vértől tenyerem. Papírzsebkendő és ragtapasz hiányában elgondolkodtam, hogy teszek egy kitérőt a kórház felé, de erre már csak pár percem lett volna, így igyekeztem tovább, hogy odaérjek a sajtótájékoztatóra.
A pici seb egyre jobban eláztatta vérrel a kézfejem, amikor odaértem már ájulástól félve inkább rá se néztem. Az épületbe belépve az útbaigazító sajtós munkatárstól kértem egy zsebkendőt, hogy valamivel letörölgethessem kezem. Ő meglátva kezem rémülten így szólt: „Úristen! Mi történt? Ne szerezzünk kötszert?” – az utóbbi mondatot még kétszer elismételte, de megúsztam kötszer nélkül is egy szalvétával.
Sajtótájékoztató után még két és fél órám volt a vonat indulásáig, gondoltam sétálok egyet a városban. Aztán sétáltam még egyet, még egyet, a negyedik vagy ötödik kör után meguntam, így beültem egy kávézóba. Rossz választás volt, mert csak az ajtóval szemben kaptam egy kisasztalnál helyet, ahol végül kabátban ültem, mert a percenként nyíló ajtón át beáramló hűs fuvallat lefagyasztotta kicsit bal felemet. Megittam a 420 forintos presszókávé méretű kesernyés kupacsínómat (agyoncukrozva édes-keserű lett), majd letördeltem fülemről a jégcsapokat és távoztam az egységből. Újabb köröket róttam az utcán, átsétáltam az adventi vásáron, erről tegnap írtam itt. Majd lefényképeztem a városházát, a vásárt és elsétáltam a vasútállomásra. Nagyon szép a belváros ünnepi fényárban!
A vasútállomáson lebzselő és fesztiválozó alakok miatt úgy éreztem, hogy inkább bemegyek a restibe, ittam egy pohár sört, jegyzetelgettem a cikkemhez, közben zavart, hogy a fent említett bagázsból többször odajöttek az ajtóhoz és feltűnően vizslattak. Kiszúrtam a pultnál egy nálam testesebb, kopaszabb és tarkóban gyűröttebb (hurkásabb) illetőt. Amikor az utolsó kortyokat szippogatta a pohárból már rajtkészültségben vártam az indulást. „Na szevasztok! Majd holnap...” – szólt a pultos felé, én pedig a következő másodpercben árnyékként libbentem mellé és sétáltam mellette az aluljáró lépcsőjéig. Jól van na, van bennem olykor-olykor egy kis félsz. Sikeresen feljutva a vonatra, gyorsan előkaptam könyvemet és már nem vérző, de még fájó hegű kezemmel fellapoztam. Újra elmerültem Gorcsev és Vanek sztorijaiban, a légiósok és a matrózok, Rejtő-féle világában…

Kedden délután Győrben jártam*. Az ünnepi hangulat már ott is kellőképp jelen van, az adventi vásár javában tombol és el kell, hogy mondjam, szépen kirittyentették a Baross Gábor út és a Városház tér környékét. Az imént említett sétálóutca végig fel van díszítve a szokásos karácsonyi jelleget biztosító égősorokkal, rengeteg ember rengeteg irányba sétálgat a megannyi forraltbort kínáló bódé között és a kirakatok dzsungelében. Az instant fabódék forraltboros illata közt néha felbukkan egy-egy az ünneppel nehezebben összeegyeztethető illatfelhő is, ilyen érezhető például a kolbászokat és egyéb húskészítményeket kínáló bodegák közelében is.

Nem vagyok egy nagy advent-bubus, de tetszett ez a kis ünnepi hangulat, amelytől átitatódott a város ezen részére. Az adventi vásártól viszont annyira már nem ájultam el. Sosem értettem, hogy miért kell butikoknak kivonulni a ruhakínálatukkal egy ilyen vásárra. Valahogy nem passzol a közegbe a sok szimpla testfedő. Nem is beszélve a játékárusról, akinél nagyobb volt a gagyi és csillogó távol-keleti műanyag előfordulási aránya, mint a homoké a sivatagban.
A kesztyűs, a bundás-sapkás, a bőrdíszműves és a perecárus kell, mint ahogy a késes-gravírozós kisiparos is állandó vendége az ilyen vásároknak. De miért kell a villogó gagyit áruló kofáknak mindenhol feltűnni?! A szombathelyi vásárban még nem is voltam, valamelyik nap majd kisétálok és körbenézek, hogy mi a termékkínálat. Ma azért elsétáltam a közelében és egy percen belül már a Jingle Bells-t dúdolgattam:P
A győri adventi vásár területén található egy szépen feldíszített és kivitelezett "növényi Mikulás" is, ahol a gyerekek leülhetnek Santa Claus mellé, de a szánt húzó bokorszerű rénszarvasok hátára is felpattanhatnak, amit előszeretettel (illetve fényképezőgépekkel és telefonokkal) örökítenek meg a szülők.
Nagyon tetszett még a városháza is, amely így este igen csak mutatós a reflektorfényben és ünnepi díszben. A szombathelyi városháza sajnos "kicsit" eltérőbb stílusban épült, így nálunk nem világítják-díszítik annyira agyon a városvezetők épületét. Inkább a Fő tér felé fordítják a reflektorok fényeit.
Bár egy kissé furcsának hatott a városháza előtt felálított Betlehem. Kicsit kiesik ez a forgatagból, de nem is baj, mert így a gyerekek is jobban szemügyre tudják venni a sóderben ácsorgó király mögött replikált Bibliai jelenetet.

Ízléses lett a dekoráció (no meg energiapazarló is!)

*győri élményeimről majd bővebben is beszámolok, csak az imént elaludtam írás közben így rögtönöztem egy "gyorsabb" bejegyzést.

Sok mindent utálok. Nem vagyok egy mogorva alkat, nem vennének fel Morgó szerepére a Hófehérke castingján. Alapvetően jó a közérzetem és optimista is vagyok, de bizonyos dolgokat én is utálok (vagy kezdek utálni).
Mindig is utáltam, hogy sokszor ébresztőszolgálatként is üzemelnek a szórólapozók és be-becsengetnek. Ők nem tehetnek róla, hisz nem tudhatják, hogy a vonal másik végén lévő ember még aludt volna 2-3 órát. Na mindegy, szórólapozzanak csak, ez a dolguk... Én meg hordom szorgalmasan a beszórt szóróanyagokat (spam) a szelektív hulladékgyűjtőbe. Ha már kivágták azt a szegény fát, akkor többször hasznosuljon.

Amit viszont egyre jobban utálok: a butaságot és azokat az emberek, akik becsengetnek.  Miattuk vagyok most is ébren pedig hétkor akartam kelni. 5:45 van, 1 óra után feküdtem le valamikor, nem tudok aludni. Fenomenális napom lesz.
A buta emberek mostanság sokszor keresik "Antit". Ekkor megkérdezem a kaputelefonon keresztül, hogy milyen Antit, amire azt mondják: "Ny**i Antit." - Azt a leborult szivar végit! Nem kéne elolvasni azt a kivilágított névtáblát ami alapján becsengetett hozzám? Hogy a macska rúgja meg, hát nem oda van írva, hogy "Garai"?! Akkor miért minden második ember rajtam keresi? Mi van? Ha Kovács Bélát keresem, akkor becsengetek Balogh Bélához?! A nemjóját! Aztán most kiborult a bili, reggel fél hatkor csörgött a kaputelefon, kemény 15 perce. Csak-csak nem akart elkussolni és már a párna sem volt jó hangszigetelő. Lemásztam überduzzogva, "ki a f*sz ez?!" ábrázattal arcomon. Illedelmesen felveszem:
- Igen?
- Antit keresem.
- Milyen Antit?
- Hát a.. ..a Nnnny**i Antit!? - mondja a tag bizonytalanul.
- Hányas csengőt nyomta meg?
- 6-ost.
- Mi van a hatoshoz írva?
- Garai Antal
- Akkor mi a f*szért hozzám csengetsz b*z'meg?! - és ezzel le is csaptam.

Tudom, hogy parasztságnak tűnhet, de fél hatkor becsengetni olyan lakásba, ahol csak a keresztnév passzol szintén az! Azt hiszem teszek egy kapcsolót, hogy éjjelre kitudjam lőni a kaputelefont. Nem is tudom, hogy egyáltalán lakik-e itt másik Antal... A kutyafáját! Lassan kiírhatom a kaputelefonra nevem helyett, hogy: "Nem Ny**i Antal csengője!"
Buta emberek... és kialvatlan bloggerek...

A minap kaptam egy levelet Bonyitól: „Mindennek te vagy az oka...” tárggyal.
”Nem én voltam!” – felkiáltással már klikkeltem is, hogy megtudjam vajon mit követtem el megint. A várt ok és magyarázat helyett csak ennyit tudtam meg az üzenetből:
"...ennek is. Janka néni már csak tudja, ő megmondta."

Továbblépve a linkelt oldalra az általam is kedvelt (egykoron hétről-hétre figyelemmel kísért) sorozat egyik epizódjának egy részletét láttam. A Szomszédok című teleregény annak idején hódított a magyar közszolgálati csatornán, évtizedekkel megelőzve a Barátok közt-öt és az egyéb sorozatokat. A Sümeghy, Taki bácsi, Magenheim doki meg a Gábor Gábor. Csíptem ezeket a karaktereket, időközönként tetszett Julcsi meg Alma is, de a főfavorit a rekedt hangú Virág-doki volt.
Felvetődhet a kérdés, hogy mi köze van ennek a videónak a levélben említett tárgyhoz és hozzám. Nos, az „Atom” becenevem lebegjen előttetek amikor, a jelenet 8-ik és 17-ik másodpercét nézitek/hallgatjátok.
 

Ui.: ugyanolyan ágyneműnk volt nekünk is, mint ami a jelenetben látható, csak nem kék, hanem piros verzióbanJ

Üdv decemberben kedves olvasóim!
Amint látható kicsit decemberesítettem a fejlécképemet, hogy ne csak a multikban járva érezzétek magatokat ünnepi hangulatban. Na annyira azért nem ünnepiesedem, hogy itt is utolérjen mindenkit a Jingle Bells és a táncoló télapók gépies éneke, nehogy a karácsonyellenes olvasóimat elkergessem. Csak pár hópihe jelzi, az évszakot/hónapot:)
Nekem hiába nyomják a katalógusokban és mindenhol az ünnepeket. Egyelőre egy gyertya ég, és válság ide vagy oda, a karácsonyig még akad pár hét. Ez (nekem) egy kicsit még korai volt. Novemberben a Hallotak napi mécsesek és a Halloween maszkok közt ott világított a polcon Rudolf piros orra.. .. ez korai volt.
Én az első adventi gyertyánál pattintom le a sütisdoboz tetejét, a másodiknál érzem meg a fahéj illatát, a harmadiknál kóstolom meg s a negyedik gyertya lángjánál érzem csak meg az ízét s zamatát.
Nos úgy érzem, hogy a neten található megannyi karácsonyi cucc közül majd egyet-egyet alkalomadtán kiragadok nektek, mert bogarászgatva/ajánlgatva rengeteg érdekes és érdektelen hülyeséget látok. Tudom, hogy ilyen bejegyzésekkel nem én fogom sz*rni a spanyolviaszt, van belőlük elég, de azért néha majd beállok az ajándékötletet ajánlók sorába, még ha meg is köveztek érte…* 

*to pankeey: ez.. ez.. ez az én blogom… akár fel is gyújthatom az egészet…