Manapság sokat jövök-megyek, fesztiválról-fesztiválra járok az Ocho Macho zenekarral, így születnek a fotók, a videók s a cikkek. Persze joggal jön a kérdés, hogy a blogbejegyzések miért nem, de ilyenkor mindig amögé bújok, hogy a rengeteg teendő mellett még élni is kell s így nem mindig fér bele minden egy napba. E bejegyzést stílusosan a telefonomon írom, a Hegyalja Fesztiválon vagyok, ülök a backstageben, háromnegyed egy múlt, a színpadon épp most kezd a Firkin.

Ez is nagy buli volt, mint ahogy a Pécsi Utcazene Fesztivál, a VOLT Fesztivál, a Balaton Sound, a Bajai Halfőző Fesztivál s a PAFE is (hirtelen ezek jutnak most eszembe). Igaz van olyan, hogy csak keveset vagyok  a helyszínen, Soundon például kb. 3 órát töltöttem csak el. Szóval sokat megyek:P Fotózok, videózok, elvagyok:) Alszom a buszban, alszanak rajtam, azt hiszem ennek a nyárnak a végére is sokat látott gyerek leszek:D

Ezen a héten is vegyes képekből válogattam. Rövid képaláírásokkal toldanám meg a képeket, hogy Bori ne legyen már szomorú, hogy még mindig a gép előtt ülök és nem foglalkozom vele, úgyhogy a munka után a blogra ma csak pár percet szánok:S

Rekeszek, rengeteg rekesz, bennük régi Traubis üvegek, kicsik és nagyok is. Sajna a nap és a sok tél már tönkre vágta őket, ha megfogod, emeled törnek rögtön.

Azért elég furcsán nézel fiú ismerősödre (akiről tudod, hogy sokat mozog az éjszakában), amikor felnyitja az autó csomagtartóját és ezt látod.

Nem tudom, hogy e címmel lenyúltam-e Bonyi képaláírását, most már nem keresem vissza. Egy hete este tízkor arra lettem figyelmes, hogy dörög és villámlik, kimentem az udvarra, nagy volt a fényjáték, esőnek semmi nyoma, hívtam is Bonyit, hogy emelje fel ülepét a gép elől és fáradjon ki az erkélyre csekkolni az eget, mert ő nagyobb panorámát nyert, mint én. Tiszták! - mondta, így hónom alá csaptam Borit és már ültem is a kocsiba, hogy elguruljunk Bonyihoz, majd vele együtt a szombathelyi elkerülőre, hogy fotózzunk sok-sok villámot.

Igaz, hogy legutóbbi villámvadászatunk után jobban megvoltam elégedve a trófeákkal, de azért most sem volt rossz visszanézni otthon a képeket:)

Persze ahogy azt kell, most is lemaradtunk jó pár óriási, egész eget behálózó kisülésről, de ez így szokott lenni.

Jó volt ez a vadászat is, Bonyi lőtte a fővadat, neki nagyon szép fotója lett. Megosztanám, csak nem tudom, majd linkeli kommentben, ha kiteszi valahova. Addig nézegessétek az enyéimet:)

További villámos bejegyzéseim ide kattintva.

Párszor már blogoltam szarvasbogarakról, idén is ezt teszem, hiszen ismét beköltöztek jó páran az udvarba, a fűzfára.

Anya már írt egy bejegyzést a témában, a bogarak párosodtak naphosszat a fán, én is egy ilyen pillanatban zavartam meg őket, épp aktus zajlott, amikor közelíteni kezdtem fényképezőgépemmel.

A hím meresztgette szarvait, miközben mást is meresztett altestén, mivel a rovarok nemi élete annyira nem ragadt meg, így nem is akartam aláfotózni a faszinak, így is látszik, hogy egy nő hátán hever. Videót meg nem csináltam (mint ekkor), nem vagyok egy bogaras-Kovi.

Volt a fán még pár hím, akik fel s alá járkáltak, néha megközelítették a szexualitás bugyraiban elmerült párost, ilyenkor jött a szarvmeresztgetés, a kisebb, fiatalabb hímek pedig nyakukba is kapták mind a hat lábukat és arrébb másztak jó pár centivel.

Találtam egy kissé higgadt példányt is a fűben, hagyta hogy a fatönkre tegyük és nem nagyon akart elmászni, hagyta hogy befogja a fókusz, kattogjon a gép.

Szeretem a szarvasbogarakat, már csak röptükben lenne jó megörökíteni őket, én is látom néha őket, anya többször figyeli a zümmögőket, csak sajnos keveset vagyok otthon, így erről sokszor lemaradok, de majd lesz jövőre talán olyan képem is:)

Idén is sikerült eljutnom a VOLT Fesztiválra, igaz most csak egy napra, és sajnos nem akkor, amikor a Röyksopp lépett színpadra, de sebaj, legalább láttam a sokat reklámozott Skrillexet, akitől nem estem hanyatt, és végigugráltam egy Heaven Street Seven koncertet, amely még mindig a kedvenc magyar zenekarom:)

A képekre kattintva galériák ugranak fel, videót (mint tavaly) most nem csináltam, inkább a fotózásé volt a főszerep, csináltam koncertképeket, hangulati képeket, és arcokat is lencsevégre kaptam. Jó volt ez az egy nap, és igazán nem is bántam, hogy most nem az egész fesztivál ideje alatt kell ott dolgoznom.


Az előbbi mondatom fő okaként a felhozatalt jelölném meg, a mostani műsorpaletta nem hozott lázba, idén nem én voltam a jól behatárolt célközönség. Jártamban keltemben beestem sok koncertre, például a Snow Patrol is nagy sztár, csak én egy számukat ismerem, így sokat nem buliztam rá.

Mint ahogy az iménti képen is látszik, a Heaven Street Seven koncertet idén sem hagytam ki, egy oszlop tövében álltam fel, s ott lötyögtem illetve énekeltem végig a koncertet, még mindig a "Tudom, hogy szeretsz titokban" a kedvenc dalom, és továbbra sem tudom megunni őket:)

Rengeteg ember, rengeteg stílus, rengeteg zene - ez volt a szokásos konklúzióm, annak ellenére, hogy estefelé több helyről is csak dubstep szólt. Én annyira nem vagyok rajongója ennek a stílusnak, egy-két előadó, egy-két dal aztán slussz-passz.

Hajnalban aztán jött az Ocho Macho koncert, sokat fotóztam, de itt már videóztam is, amelynek vágásakor kiléptem kicsit a "megszokott" koncertvideós környezetemből és ennek alább látható az eredménye.

Szóval jó volt az idei, de a tavalyi és az azelőtti VOLT nekem sokkal többet mondott, hozott, adott. Igaz most nem ettem Szoszó csirkéjéből és nem is kávéztunk hajnalban a borfalu mellett, ahol én megjegyeztem volna, hogy: "Még mindig cukor nélkül iszod?" - majd legközelebb. Szerintem jövőre is elmegyek, kíváncsi vagyok, hogy akkor mi lesz a trend, és kiket hívnak meg a nagy világsztárok közül. Végülis mindegy, már a hangulat miatt és megéri leugrani, majd aznap megyek, amikor HS7 lesz:)

Zenei körsétám a VOLT fesztiválon - cikk
Arcok és hangulat a VOLT fesztiválon - fotóriport

Vegyes képekkel érkezem a mai napon. Elsőként a leleményességre mutatnék rá, antennahasználat terén. Biztos sokan tudjátok, hogy m1-et egy Videoton tévén még egy vasszöggel is lehet nézni (mert ugye antennának kell valami). Annak idején nekem is szolgált sok minden antennaként, amíg nem volt kábelem, régebben pedig rádióztam úgy, hogy a tetőtérben drótok futottak szerteszét, amik be-befogták a gyenge jeleket. Nos egy konyhában leltem-e megoldást, a helyi adókat kristály-tisztán közvetíti a villa:)

Szögletes szalámi - na ez is újdonság volt számomra, a megszokott hengerek után. Nem csak tárolása, de szállítása is könnyebb a furcsa formájúra töltött/préselt húsárunak.

A múltkor voltunk strandolni a barátokkal Zalalövőn, a Borostyán-tónál. Ez a kis strand egy csendes, olcsó hely, egy normális méretű hot-dog 300 Ft, a kávé 250 Ft, a hekk (mindenféle körítéssel) jó drága, mint úgy általában, de lehet vinni szendvicset is, és le van tudva a kajamizéria. Vagy foghatsz kagylót és kiszürcsölheted:P

Nincsenek sokan, ha pedig sokan vannak, akkor sem annyira sok, hogy zsúfoltnak érezd a strandot. Oké, kavics, kagyló, iszap az van, de ez már csak egy tó, ezeknél sok esetben így van.

A víz nem büdös, vannak fák, amik jó árnyékot adnak és nincs olyan messze, mint a Balaton.

Nagyjából ennyit tudok elmondani róla, strandoltunk egy jót, Borival is sikerült megáztatni már csülkeinket, bár én javarészt napozással és olvasással ütöttem el inkább az időm, kezdek benyugdíjasosodni:P

Csináltam egy videót is, ami nem szól semmi másról, csak pancsikolásról és repkedésről, a legvégén akkora hátast ugrottam, hogy a csattanást követően bevörösödött a hátam és még este is kicsit úgy éreztem, mintha leégtem volna:P

Ételes fotóim közül válogattam. Néha le-lekattintom az elém kerülő tányérok tartalmát, de nem jellemző, azért pár darab mégis akad. Ez a paradicsomos tésztám, ami nagyon-nagyon egyszerű és finom étek, hozzávalók és elkészítése itt olvasható:)

Második kép egy szelet pizza abból, amit itthon csináltunk. Jelentem nagyon finom lett, egyszerű volt, gyors, és még nem túl drága is:)

Vasárnap este az egész napos strandolás után finom szendvicseket készítettem magamnak vacsorára, jó testes szeleteket vágtam a puha kenyérből, megvajaztam vagyis margarinoztam, ezt letakartam vékonyan párizsiszeletekkel, uborkával, csipetnyi só, újabb fedés némi Gouda sajttal, ez utóbbival csak szellősen, majd az egészre kacskaringós vonalakban felkerült egy kis majonéz. Ehhez egy kis TV paprika, illetve egy kis TV.
Miközben faltam könnyed vacsorámat a Titánok haragjának képkockái morogtak rám a képernyőről. Hatalmas mitológiai lények törtek fel Tartarosz mélyéről, harcoltak Kronosz oldalán, úgy roppantak ketté a katonák gerincei és koponyái a gonoszok karmai közt, mint az én fogaim alatt a friss paprika. A négy szeletből egy megmaradt, a konyhapultra tettem.

Miután Perszeusz legyőzte a gonoszt, én még küzdöttem a jóllakottság érzetével, így puffogva kisétáltam a konyhába, hogy hidegebb éghajlatra helyezzem a majonézes-párizsis étket, nehogy még ebben a fülledt nyári közegben életre keljen nekem reggelig.
A hűtőt kinyitva láttam, hogy a rendezetlen bepakolás miatt nincs hely, gondoltam, hogy amíg egy kézzel tartom a szendvicsem, addig a csípővel kitámasztott ajtón belül rendet rakhatok másik kezemmel a nagy fehérben. Miközben a fatányért nyomtam be az egyik oldalon, addig a túloldalon megindult kicsit a rendezetlen tartalom. Van egy kis fém küblim, amolyan nyeles fajta, tejgőzöléshez vettem, na abban szokás szerint volt a fehér nedűből is rendesen. Úgy csavarodott ki, s vetette magát a mélybe, mint valami műugró. Pontoztam is, 8-at adtam neki, de csak azért, mert egy kis tej a lábamra is fröccsent. Persze mindeközben morgolódtam én is, meg is ugattam az edényt, a hűtőt, a helyzetet. Szépen letörölgettem a kifröccsent tejet (mert ugye az edény negyede vetette magát a mélybe és folyt le a padlóra a hűtőajtó érintésével), letöröltem az ajtóról, a hűtő fogantyújáról, aljáról, szekrényről, járólapról, mindenhonnan.

Épp végeztem, amikor a mosogató felé elindulva egy laza mozdulattal lerántottam a küblit a maradék tejjel. Most már a szőnyeg is olyan lett, meg a konyha azon pontjai is, amelyekre nem számítottam. Hatalmas kurjongatással üdvözöltem a helyzetet, ezt már le is fotóztam, majd nekiálltam takarítani. Persze annak nem örültem, hogy bambusz-szőnyeg is olyan lett, mert a szálak közt könnyen befolyhat a fehér lötty. Mondjuk így nem kell félnem a pandáktól, vélhetően tej nélkül szeretik a bambuszt. Letörölgettem mindent, kifacsartam a pólómból is, imádtam a szituációt. Így köszönt el tőlem a 25-ik hét, kíváncsi vagyok, hogy mit hoz a 26-ik, az már biztos, hogy vasárnap éjfél körül a hűtőt messziről elkerülöm:)