Több bejegyzést is írtam a Latex robbantásáról, az első robbantásról itt írtam, a második robbantásról pedig itt írtam, képeket közöltem, videót csináltam.

A napokban véletlenül a kezembe akadtak a videofájlok, illetve a Skrillex egyik dala is, így aztán összevegyítettem a kettőt és ez lett az eredménye röpke vagdalkozásomnak:)

Dubstep explosion in Hungary from Antal Garai on Vimeo.

Ebben a sorozatban bámulatos/érdekes/szép/lenyűgöző/miegymás fotókat láthattok tízesével csomagolva. Mindig is szerettem a magasból készített felvételeket (legyen az akár műholdról, repülőgépről vagy magasabb földrajzi pontról). Nézegessétek:)

Hong Kong, Kína by Emily TT Sullivan

Doha, Katar by Elmar Bajora

Már több mint egy hete, hogy Budapesten töltöttem a szombatom, ugyanis anyáéktól azt kaptam születésnapomra, hogy elvittek a Vidámparkba és az állatkertbe. Igen, ezért van a címben az 1. rész, mert most csak a Vidámparkos élményeim taglalom, ugyanis még nem tettem fel a képeket az állatkertről és nem tudom mikor kerül ki, stb. (ezért ne keverd a munkát a szabadidős blogolással). Szóval a Vidámparkban jártam, még utoljára, amíg gyerek vagyok, amikor még nem harminc, meg addig, amíg még a Vidámpark a helyén van. 2014-ben elköltözik, hogy az Állatkert tudjon terjeszkedni. Részletes beszámolóm a nyugat.hu-n megjelent, és nyugodtan ajánlom olvasásra, hiszen nagyjából ugyanazt tükrözi, mint amit ide írtam volna. (A képre kattintva galéria)

Jól éreztem magam, vegyes érzelmekkel zártam a fél napot, voltak játékok amik hiányoztak (Looping Star), voltak amiken ujjongtam kicsit én is, mint a torony vagy a hullámvasút és voltak amikre nem ültem fel (gyomorvédelem miatt). Szegény Marci nem így tett, először az Ikaruson forgatta meg a világot (én erről leszállva, szédelegve feladtam a harcot a pörgős dolgokkal), innen ő felült a break dance-re, ami még nem ártott neki, sőt még a Top Spin sem zavarta, illetve még a T-Rexen is bírta volna, ha a gépkezelő srác nem kétszer indítja el a menetet (vélhetően a pacsizó haverjai miatt), így a normál idő kétszeresét pörögték át az utasok, nem csak az öcsém gyomrát bántotta a dolog, mások is szédelegtek. Csináltam egy rövid videót is:

Szóval nagyon jó kis délután volt, árak és játékok a linkelt cikkben, igazán csak azt tudom javasolni, hogy hagyni kell rá időt, vinni kell magatokkal kaját és piát, aztán uccu neki, fel kell ülni mindenre, mesehajótól a repülő cirkuszig, mert ha csak a menő játékokra utazol, akkor hamar kifogy a park készlete.

Az elmúlt egy-másfél hétben ismét elhanyagolódott kissé a blogom, de mint mindig, a sok-sok tennivaló, időhiány és fáradtság okozta egyveleg fogott ki rajtam annyira, hogy amikor akadt 10-20 percem, csak ihlettelenül nézelődtem a gép előtt, és utasítottam magam, hogy videót most ne tegyek fel alibiből.

Sok minden történt az elmúlt egy hétben, voltam Budapesten családdal, állatkertben és vidámparkban is jártunk, erről már beszámolt Bori, Anya, csak még én nem. No de majd ezen is túl leszek, ha letisztázom a képek hova-hogyan töltését, mert ugye tökölés van ezzel is, de ezt most hagyjuk. Motorral mentem haza pénteken anyáékhoz, vasárnap pedig Szombathelyre jövet Sárvár után elém tárul az ég, az a nagy, több négyzetkilométernyi kékség, rajta egy mondhatni egybefüggő óriás-felhővel, amely alul és felül is véget ért, csak jobbról s balról nem.

Ez a kép csupán illusztráció, hogy legyen fotó a bejegyzéshez. Nem akartam megállni a motorral, hogy fotózzak, már bánom kicsit. Annyira magával ragadt az az óriási felhő, a hatalmas kék ég, le kellett szegnem a fejem, hogy az útra figyeljek. Gyönyörű volt, és persze átértékeltem magamban ismét a hatalmas fogalmát. Amikor azt mondom valamire, hogy nagy, gigászi, óriási, akkor még a közelében sem járok a természet, pillanatok alatt elénk csettintett alkotásainak nagyságához. Ez a felhő pedig gigászi, óriási, hatalmas és nagy volt:)

Próbálom magam utolérni mindenben, úgy tűnik menni is fog, tegnap kimostam az összes szennyest, az ágyneműhuzatokat, konyharuhát, lepedőt miegymást, és rendet raktam, ma a munka mellett azért vasalok is egy kicsit, meg porszívózok és talán még a felmosás belefér. Lehetőség szerint nagyon kevés eltologatott tennivalóval akarok nekivágni a jövő hétnek, és hétfőn-kedden nem azzal rabolni energiáimat, hogy mi maradt még a papíromon. Jó utolérni magam, jó listát írni a teendőkről és sorban kihúzni őket, nálam már csak így megy, ha nagyon dolgos a hét:)

A Piroska és a farkas című mesének sok-sok verziójával fut össze az ember élete során. Alapvetően ugye a farkas megkörnyékezi Piroskát, majd a nagymama kéglijéhez vágtat, ott befalja az öreglányt, majd álcázva megvárja a fiatal spinét, akit szintén "Hamm" bekap, majd elalszik. Ekkor arra jár egy vadász, aki kivágja a farkasból a két nőt, ezután telerakják az ordas gyomrát kővel, amely a rögtönzött műtét ellenére is békésen alszik. Amikor Wolf magához tér inni megy a patakhoz, annyira szomjas, hogy a friss műtéti hegek fel sem tűnnek neki, lehajol, és ekkor lép be a képbe Newton elmélete győz gravitáció, a farkas a vízbe esik és belefullad, s vélhetően vérengző ebihalak és snecik falják fel. De lehet, hogy a vadász megnyúzza, miután kiszedte a lányokat a farkasból, vagy az is lehet, hogy elpusztul az ordas a hasába rejtett kövektől, mielőtt még a patakhoz ér. Nem tudom mi az eredeti vége a mesének...

Szóval sok-sok verzióval találkozunk életünk során, amelyből láttam én is párat, voltak egyszerűbb, gyerekbarát mókás módosítások, voltak extrém, Chuck Norris erejével felvértezett nagymamás átiratok és miegymás. Persze akadt ezek közt sok olyan, amelyektől a hajamat téptem, meg olyan is, amit a mai napig szeretek, például a Tex Avery féle, aminek a teljes verziója nincs fent, csak egy részlet, itt:)

Ez alábbi videót most találtam, tetszik ez a megközelítés is, még ha kicsit véresen is mutatja be azt a valóságot, amely a sztori alapján feltételezhető.

RED from RED on Vimeo.

Ugye? Nincs itt semmi vadász, meg kövek, meg mosolygós hármas a végén, csak a véresen valódi igazság...

Állatok, jellemzően velünk. Ez az öt kép témája, ez alapján válogattam ki a mai képeket. Elsőként Bandi és én, nem könnyű lefotózni magunkat, annyit mocorgott az eb, végül így sikerült.Bori és a pózolj macskával:)

Pár hete együtt laktam Luciennel (kaszáspók), még a fürdőszobában vettem észre a nyolclábút, s tudván, hogy ott kevés az eledel, többször kitessékeltem uraságát nagy ellenkezésére a konyhába, de ő csak-csak visszaszökött. Közepes méretű volt, amikor először találkoztam, amolyan tinédzser, nem cseszegettem, néhány fotót csináltam róla, illetve többször nyugtáztam a porcelánon trónolva, hogy már megint nem vagyok egyedül. Lucien aztán nőtt és nőtt, majd egyik nap azt vettem észre, hogy a padlón hever, összehúzva-csomózva langaléta lábaival, vélhetően nem volt elég eleség, se muslinca, se egyéb...

Gondoltam, hogy az újabb Lucien érkezéséig még csinálok gyorsan pár makrót az elhunytról. Ilyen volt szemből:

Fotóztam póktérdeket is, látszik hogy hím, nem borotválta a lábait. Mondjuk nyolcat epilálni amúgy is macerás lenne.

Ilyen felülnézetből, azért ennyire közelről nézve nem is annyira barátságos a külleme, vagy nem is tudom, ti hogy vagytok vele. Kicsit ijesztő, nem vagyok egy túl félős gyerek, de a pókoktól férfiasan sikítva menekülök.

 Újabb térdek, könyökök...

"Az utolsó 2X-es születésnapod", "Már csak egy év és harminc vagy", "élvezd ki, mert 30 év felett minden nap ajándék" - ilyen üzenetektől hízott ma a facebookon az üzenőfalam, illetve sok más köszöntő fotóval, videóval, mondattal egészen késő estig, jól esett ez a dagadás... Szerettem 28 éves lenni, az olyan jó volt, ahogy bármikor hanyatt feküdhetett a korom, s a nyolcas lerúgva magáról a kettest végtelenné vált. Hosszú volt az év, még akkor is, amikor úgy éreztem, amikor gyorsvonatként száguldottak el mellettem a napok. 28.. ..volt benne sok jó, nagyon sok jó, és még egy pici jó, egy nagy aranyérem, 28-as felirattal. Élményszerzés, boldogságban létezés, sikerült ebben az évben is eljutnom erre-arra, láttam ezt-azt, hónapokat voltam Innsbruckban, írtak a zenészek jó dalokat, bemutattak a mozik jó filmeket, készítettem jó fotókat és videókat, szuper volt. Utolsó 28-as napomat Fövenyesen töltöttem baráti körben.

No de ennek a nagy, 28-as éremnek volt azért egy másik oldala is, ami nemhogy aranyat nem látott, de még rozsdás vasat sem. Bazmegium ötvözetből készült és nem spórolták ki belőle az anyagot. Persze leginkább csak munka szempontjából volt jelen ez az anyag, de ugye az ember napjának nagy részét ezzel a tevékenységgel tölti, szóval elég rendes behatással van az életünkre. No mindegy. Remélem a 29-es medálom sokkal jobb anyagokból áll össze. Nagyon remélem. Jövőre, nem a harmincadik születésnapomon, hanem a 29-edik születésnapom első évfordulóján csak egy szép emlékekkel zsúfolt évet akarok magam mögött tudni.

Tegnap lementünk a barátokkal Balatonra, Fövenyesre, és bár nem volt strandidő, azért jól éreztük magunkat hosszú nadrágban is. Koccintottunk, kaptam kávés könyvet, a Nagy kávé enciklopédiát, amire nagyon vágytam, örömmel forgatom ezt a megszállott kávészürcsölők közt csak bibliaként emlegetett olvasmányt. Annyi minden jó dolog, történet és leírás van benne, aki hasonlóképp rá van "cuppanva" a fekete lére, annak szívből javaslom, de olyan szívből, ami néha már nem is vért, hanem egy erős arabica főzetet pumpál.

29 éves koromra derült ki, hogy szeretem az édes BB pezsgőt, azt hoztak Martináék. Általában a borszármazékok ivása közben borsódzik a bőröm, de ebből többször is töltöttem. A titok persze csak annyi, hogy édes volt a buborékos nedű, én pedig a száraz dolgokat nem szeretem. Pálinkát is ittam, persze égnek állt az összes szőröm, úgy néztem ki, mint egy vinnyogó és fújtató macskának a szőre, amely próbálja elijeszteni magától a felé közelítő kutyákat. A pálinkát még mindig nem szeretem...

Jó nagyot sétáltunk a szombat délelőtti beborult, szeles időben, körbejártuk a partot, mielőtt süttetni kezdtünk a nyaralóban. Süttetni Martinával a grillhúst, illetve ebéd után magunkat, mert előbújt a nap a nagy sötét felhők mögül, ezért barnulásgyanús 1-2 órának néztünk elébe a teraszon.

Bori betájol, hogy hol úsznak a kiskacsák

Zsótti és Martina, három fotós kereszttüzében jó ücsörögni, annyit fotóztunk mindent és mindenkit, hogy végül nem is lett rendes közös képem csak Borival..

Délelőtt elég szeles, viharos volt az idő.

Egy egész város boldog születésnapot kívánt:)

Jó volt az utolsó 28-as, és jó volt az első 29-es napom. Remélem, hogy a következő három és félszáz nap hasonlóképp, normálisan fog eltelni, és bízom benne, hogy a 29-es medálom jobb anyagokból áll össze...

Idei szülinapomra blog Anyától itt, Boritól pedig itt.

A múlt héten nagyon jó időnk (a szelet leszámítva) volt egy kis bringázásra, és ha nem is nagy távra, de a város szélére kitekertünk Borival, ahol csinált magáról sok-sok fotót a réten. Ezeket ide kattintva meg is nézhetitek blogján. Én is használtam a gépem, de csütörtök van, tehát most nem azokat a képeket osztom meg, amit III. Bélával kiötlöttünk, hanem a telefonból válogattam össze pár bringás képet aznapról. Kezdeném is Fülöppel:)

Aztán ahogy Bori hajába tép a szél...

Abba most ne menjünk bele, hogy legalább 5-6 napos csúszással blogolok a témáról, hiszen biztos akad köztetek olyan, akit érdekel a téma és nem látta a fotóimat, vagy a videómat. Blog vagyok, hírportáli ambícióim a Szakítással kicsit elhaltak, így nem ugrok és rohanok mindig aktuális lenni. Tessék megkövezni érte, de a fejemet ne dobáljátok, mert akkor nem mutatnék jól. A szombathelyi Latex gyárépületet három fázisban robbantották fel. Először az épület egyik felét, ezen ott voltam, blogoltam is, itt olvasható. Aztán volt a második robbantás, amire nem mentem el, s végül jött a maradék, ami szintén egy nagyobb épületrészt döntött le és törölte el ezzel az épületet véglegesen.

Most sokkal jobban helyezkedhettünk el, nem küldtek el minket a rendőrök sem a robbantáshoz közeli sarokról, persze ahova először beálltunk, onnan el kellett jönni, az egész utcát kiürítették. Azért egy kamerát véletlenül a kerítésre kötözve hagytam:P A másikkal a sarokról vettem, ez a videón látszik is, az oldalnézetért felelős a kerítésre rögzített felvevő:) Ismét hatalmasat durrant, és ha jó a basszus a gépeden vagy a hangrendszeren, akkor a torony ledőlésének morajlása is jól hallatszik. Azt pedig érezni lehetett a földön is, remegett kicsit a talaj.

Szerencsére fotózni is tudtam, így van pár képem az esetről és az azt követő porról. A képekre kattintva galériát láthattok ezekből.

Ismét nagy élmény volt, ismét borsódzott a bőröm, ismét megijedtem a durranástól és ismét sokszor írtam le az ismét szót egy mondatban:P A falak leomlottak, a por elszabadult, fényképezőgépek gombjai mellé és vakupapucsokba is belelépett, s lehet, hogy az épület maradékát hamar eltakarítják, emléke örökké bennünk marad, hiszen annyi port sikerült ott abban a pár percben beszívnom, hogy szerintem kiköhöghetetlenül leült a tüdőm aljára és ott csücsül egy halomban, beintve a robbantómestereknek...