Írtam két bejegyzést a mai napra. Az első verzió volt alapértelmezetten élesítve, arra az esetre, hogy ha alkoholgőzös állapotban érkeznék haza és előbb borulnék a sarokba félig lerugdalt öltönynadrágban, minthogy blogoljak. Játszott még a hölgy vendéggel érkeztem, az eltévedtem, a még tart a buli és az egyéb verziók is.

Mivel itt ülök, két szendvics után és már a spicc is kiment a fejemből majdnemhogy, gondoltam maradok a töltögetős tesztemnél, ami a tavalyival szinte azonos. A válaszok pirossal írva, a kérdések és a válaszlehetőségek előre megírva.

Hazaérkezés: kb 4:45

Milyen volt a gólyabál?
A. jó
B. rossz
C. közepes
D. gyenge
E. nem emlékszem
D

Mennyit ittam?
A. sokat
B. amennyit nem kellett volna
C. amennyi jól esett
D. bevittek a rendőrök a közrend megzavarásáért
C

Csajoztam?
A. igen
B. nem
C. nem emlékszem
D. hááát, hosszú haja volt…
Ezt most nem kezdem el magyarázni...

Sikerrel jártam, ha csajoztam?
A. igen
B. nem
C. egy pofon nyoma van az arcomon, valószínűleg nem
D. monoklim van, valószínűleg foglalt volt a jelölt:P
E. majd kiderül
E

Fenyő Miki, Csepregi Éva?
A. Ez nem az én zeném volt...
B. Hajnalig ugráltam velük, éljenek az idős sztárok
C. nem tudom, mert nincsenek emlékeim
D. itt ülnek a konyhámban és folytatódik a buli
E. is-is, messziről jó volt
E

Táncoltam?
A. Igen, de nem sokat, vagy hamar abbahagytam, mert nem divat már az elektro-boogie
B. szerencsére nem, jó kifogás volt, hogy fényképeznem kell
C. próbáltam, de beborultam az asztalok közé az első forgásnál, remélem nem kerül fel a youtube-ra
D. azt mondják igen és hogy én voltam a szerelemvonatos tánc kígyózó embertömegének az elején
E. Nem
E

Nyertem a tombolán?
A. igen, enyém lett a fődíj
B. igen, valami ajándékcsomagot
C. nem nyertem, bunda volt az egész
D. lemaradtam róla
C (és nem is volt tombolám)

Elmegyek jövőre is?
A. Természetesen, valószínű
B. Ha beengednek akkor igen
C. Nem mert még emlékezni fognak rám évekig
A

A héten voltam felvenni egy anyagot a lóerőbe, most egy 1987-es Pontiac Firebird volt a vizsgált példány, tudjátok, ennek volt a Trans Am szériája, amiből K.I.T.T. készült a Knight Riderbe. Nagyon tetszett a verda, szerintem hetvenszer körbejártam, ha nem többször, talán a tulajnak is feltűnt, ami nekem, hogy nagyjából 30 percen át csak körbe-körbe rohangáltam az autó körül hol fényképezőgéppel, hol kamerával, hol csak a vonalakat simogatva.

Bevezetőm: Emlékeznek még a nyolcvanas évek egyik legkedveltebb sorozatára, amely emberek s főként gyerekek milliót ültette a képernyő elé? Hogy melyik volt ez a sorozat? Gondoljanak egy sötét lovagra, az igazság harcosára, a bűnüldöző lakk-fekete autócsodára, K.I.T.T.-re (Knight Industries Two Thousand). Az autó sofőrét, vízimentős ambícióival, madárfészek hajával, szűk bőrdzsekijével és ördögszekérszerű mellkas-szőrzetével most hagyjuk.

Itt a videóm, ACDC, de nem a Thunderstuck, hanem a Highway to Hell:)

Az már bizonyos számunkra, hogy valamit tudtak/tudnak ezek a fiúk ott a tengerentúlon. Bennünk van, hogy takarékosság, meg legyen hibrid vagy környezetbarát a járgány, de amikor egy amerikai izomautó mögött áll valaki s látja, hogy túráztatás közben a motortól mozog az egész kasztni, ahogy alapjáraton bugyog, ahogy fél gázon süvít, s jobban odalépve pedig leüvölti a hajunkat - na abban van valami lehengerlő, amitől kicsit borsódzik az ember háta.

Cikkem az autóról részletekkel ide kattintva olvasható.

Szakadós napokon vagyok túl. Szakadós minden téren, mert ugye megint kicsit túlterhelt lettem (nem sztahanov), így pár napja megszakadok és egyszerűen már megint csak aludni járok haza. Úgy érzem, hogy nagyon lehagyott minden és nem tudom rendesen utolérni magam. Ez még pár napig így fog menni.

Szakadós, mert kedden a táskám egyik vállpántja elszakadt. Később láttam, hogy egy műanyag bigyó tört ki, helyére fém karabíner, majd visszaküldöm Pestre garival, ha lesz időm, meg fölös pénzem futárköltségre.

Szakadós, mert Luigiban elszakadt a vezérműszíj tegnap egy kanyarban. Ha mákom van, akkor megúszom 20 ezerből. Ha nincs mákom, akkor sírok és pár hónapig nincs kocsi, mert nincs pénzem megcsináltatni a motort. (A szervizben azt mondták, 99%, hogy megúsztam a nagyobb bajt.) Remélem is, holnap kiderül. Ennek örömére kiszálláskor a kapucnim beakadt az egyik kishangszóróba, amit vezetékestül kiszakítottam a kocsiból.

Szakadós, mert az új sálamról egy ilyen fonatos-csomózott-fityfere leszakadt, bár nem venni észre. Szóval most kicsit megint negatív passzban vagyok. Megint átment előttem egy fekete macska, vagy mi van? Remélem nem lesz ez a hónap a júliusihoz hasonló. Nagyon remélem, hogy hamar végetér, mert már most elegem van ebből a hétből és még csak a közepén vagyunk.

Mindenféle sztorikat olvasgattam a neten, amikor belebotlottam Jonestown történetébe. Mit is mondjak? Nagyon megdöbbentem a tömeges öngyilkosság, több mint 900 ember halt meg Guayanában, a Jim Jones vezette Népek Temploma közösségében. Ciánnal mérgezett narancslét ittak, az ellenállókat pedig lelőtték, a halottak közt több mint 270 gyermek volt. Hogy van az, hogy erről még sosem hallottam?! Nekem ez a sztori teljesen kimaradt, sosem olvastam róla... Ma 31 éve annak, hogy megtörtént az eset.

Jim Jones, a Népek Templomát alapító vezető, a hetvenes években San Fransisco-ban központi politikai figura volt. 1977-ben megjelent róla egy leleplező cikk, amiben volt kultusztagok, az ellenük elkövetett fizikai erőszakról számoltak be. Jones a cikk megjelenése után a guyanai dzsungelbe telepítette át szervezetét, hogy felépítsék városukat, Jonestown-t. Azt tervezték, hogy egyenlőségen alapuló mezőgazdasági közösség lesznek, s főként rizst fognak fogyasztani. 

A közösség hamar felismerte, hogy elszigetelt életük inkább börtön, mintsem vágyott szabadság. 1978-ban Jones pénzügyi bizalmasának, Deborah Laytonnak sikerült kiszöknie Guyanából, de az amerikai kormány annak ellenére is késlekedett a vizsgálattal, hogy több figyelmeztetés érkezett: Jones a tömeges öngyilkosság gondolatát sulykolja emberei agyába. 

1978 november 18-án Leo Ryan kongresszusi képviselő vezetésével elindult egy riporterekből és rokonokból álló küldöttség Jonestownba, mert többen jelezték már, hogy távozni akarnak a közösségből.

A delegációt indulásakor lesből megtámadták, és tagjait a politikussal együtt megölték. Ugyanazon a napon megkezdődött a tömeges öngyilkosság. A gyerekek szájába fecskendővel töltötték be a mérget, a felnőttek egy része önként ment a halálba. Akik nem engedelmeskedtek, azokat Jones lelövette. Magát a kultuszvezetőt lőtt sebbel a fején találták meg. 

1979-ben megállapították, hogy Jones szélsőséges paranoiában szenvedett. 1980-ban kimondták, hogy a CIA-nek nem volt előzetes információja a tömeges öngyilkossági tervről. Az ügy kapcsán kibocsátott 782 oldalas jelentés mögött azonban még mindig ott van az az 5000 oldal, amely a mai napig (1998. nov. 18) titkosnak számít.

Most teljesen elvagyok hűlve... Szörnyű...

forrás: hetek.hu
képek: time.com

Tegnap este Bödőcs Tibi lépett fel az egyetemi klubban. Jó volt a műsor. Ennél többet úgysem kell mondani, hiszen már sokan ismerhetik a műfajt, és azon belül is Tibit, aki mondhatni elsőként aratott a neten a stand up comedy - dumaszínház elegyben. Voltám már pár sztendápos fellépésen, a tegnapi műsor azért már eléggé vágyott volt.

Videózni nem tudtam, mert bekapcsoltam a kamerát és az első mondata Tibinek az volt, hogy azt nem lehet. Fél óra fotózás után pedig megkérdezte egy hevesebb pillanatban (a mikrofonban kifakadva: "Mennyit fotóztok még?!")

Az egyik sztoriban Tibi arról mesélt, hogy neki nincs GPS-e, hagyatkozik a humán tájolásra, ami elég kacifántos. Ekkor bemutatott több típust is, amelyből a kedvencem az volt, amikor valaki mondja, hogy: jöttök, jöttök, jöttök, jöttök. Lesz egy felüljáró, arra nem mentek fel. Jaaajj! Arra ne menjetek fel. Tehát jöttök, jöttök, jöttök, jöttök...

A műsor és egy tea után hazafelé, amikor megállt mellettem egy német rendszámú Mercedes. A kocsiból kiszólt egy japán ürge németül - ez már rögtön képzavar volt - és mondogatta, hogy Delphi, Delphi. Na ez fasza volt, mert a város közepéről navigálj el valakit a szélére egyszerűen. Mondhatni sikerült. (remélem)

Bármit mondtam neki gyenge angollal, ő németül reagált. Végül az egész így nézett ki, ahogy magyaráztam:
- Gerade, gerade, gerade aus. Kurve, kurve, gerade aus. - közben veszettül integettem...
- Runde?
- Ja, runde. Zweiter exit left aus. Ung gerade, gerade aus. Right side Ford Salon and Tesco. Left side is Delphi.

Annyira szeretem, hogy nem tudok németül:P Szerintem a következő gyalogost is leintette...

A Bugatti Veyronról már egyszer írtam, akkor a könnyfakasztó élmény miatt, ugyanis a Top Gear egy lenyűgöző videón mutatja be 407km/h-val a száguldást. (E bejegyzésem itt.)

Pár hete is egy Veyrontól volt hangos a net. Én már csak akkor láttam, amikor Bonyi beszerkesztette az oldalra a hírt, miszerint egy Bugatti Veyron Texasban egy tóba csapódott. Mindezt azért, mert a sofőr megijedt egy pelikántól, amitől elejtette a telefonját, majd addig keresgélte azt, míg a tóba kormányozta az autót.

A 300 milliós autó kiemeléséről volt fent videó mindenhol, én is ezt láttam. Itt is van:

Aztán a stipistop-on találtam meg a videót arról, hogy hogyan csapódik a vízbe a Bugatti. Mert ugye pont akkor, pont arra járt valaki és levideózta az egészet. Felvette egy másik autóból, ahogy száguld a Bugatti majd a vízbe csapódik. Sofőrt megzavaró pelikán nem látszik a felvételen, de lehet, hogy az előbb volt. Mindegy. Ez hihetetlen. Itt a videó:

Hogy mi a hihetetlen? Most már nem is annyira az esemény, hanem az, hogy felvették. Mekkora valószínűsége volt? Jókor jó helyen, mondhatja a felvétel készítője. Komoly...

via: stipistop.com

Fürdőszobában: Ezt meg hogy a p*csába sikerült összehoznom? - kérdem magamtól miután hazaértem, s vízben állt a fürdő egy része. Később átláttam már a helyzetet, elfelejtettem a vízkivezető-csövet a helyére tenni és az volt a bűnös. Még szerencse, hogy a lefolyóhoz van igazítva a járólapok ejtésszöge és csak szárítóprogramon volt a gép, ami lényegesen kevesebb vizet produkál, mint egy mosás.

Szerkesztőségben: Na milyen vagyok? -kérdem. - Atom ne.. Ehhez szív kell. - mondja főnököm, miután Orsi MKB Veszprémes sálját a fejem fölött tartva szurkolósdit játszottam. Úgy látszik kívülről is lejön, hogy nem vagyok egy nagy sportrajongó. Pedig a curling-et szeretem:P

Orrfújás közben: Azt a rohadt! Ebben volt rendesen! - mondja Bonyi, majd fúj még egyet. - Köszönjük Bonyi. - kommentáltuk az esetet.

Egy borús és színtelen reggelen:

ültem a szerkesztőségben, mindenféle zenét hallgattam, majd bekeveredett a playlistbe a Don't worry, be Happy. Felhangosítottam, olykor fütyültem, majd az egyik refrénnél azt hallottam, hogy valaki a folyósón fütyüli a dallamot. Még hallottam, ahogy megy le a lépcsőn, ott is folytatta... :)

Klubban: Rajzolgattam figurákat, majd felcímkéztem őket, így a Orsi lett a vizilő(ó), Csabi a kacsa, Gábor a majom, Vica a mókus, Eszú a flamingó, én Zsiráf, Bonyi pedig egy kókuszdió. Ez Bonyinak annyira nem tetszett, szívesebben lett volna csiga...

Röhögés előtt: Nem tudod hogy a hajók elején lévő orrdísznek mi a másik neve? - kérdi Orsi a Művésznőtől. - Orrdísz? Az piercing! - vágja rá Zsófi, aki valószínűleg nem hallotta a kérdés első felét...

Autóban: Hééééé! - kiabálom ráfeküdve a dudára, miközben egy dzsip átjött a sávomba mellém, én meg az útról leszorultam.

Kereszteződésben: What the Fuck? - kommentálom angolosan azt, hogy sok várakozás után egy sárvári kereszteződésben a lámpa pirosról sárgára, majd a zöldet megspórólva ismét pirosra vált. Következőre már jó volt.

110-el suhanva: A picsába! - mondom miközben látom hogy mérnek a rendőrök az elkerülőn és tutira lekaptak. 90 a korlát, 110-ért már harapnak?

Klubban: Olvastam a blu-ray lemezről, ami úgy működik, mintha kis fiókokba pakolnád az adatokat, majd ha egy megtelik, akkor egy másikba folytatja. Utána már a gép megkeresi, hogy melyik kis fiókban van az, amire szükséged van. Ilyen chipet akarok én is a fejembe, hogy az megtalálja az emlékeket a kis fiókokban. De rájöttem, hogy ilyen sajnos nem lehet, ezért fel kell vágatnom a számat és berakatni egy kibaszott blu-ray olvasót. Ami után soha többé nem tudok nyalni, mert a nyelvem végén lesz egy lézerfejolvasó, ami süti a sunát, de nem baj, mert intim-piercingben jó leszek. Abban meg sok pénz van, de én nem gazdag akarok lenni, hanem csupán emlékezni... - mondja valahogy így Aptyuk, miután odakeveredett asztalunkhoz. Fél óra után már sírtam a röhögéstől és fájt a hasam.

A városban: előttem ment autóval Szupernagyi és John Cleese. Egy Opel Astra mögött mentem szombaton, hátulról láttam, hogy jobb oldalon egy svájci-sapkás, olyan Szupernagyisan szétálló hajú nő ül. A sofőrülésben pedig egy olyan angol, sofőrsapkás ember. A visszapillantójában csak orrtól lefelé láttam, a John Cleese-re jellemző vonásokat és hetyke bajuszt. Később melléjük érve már más volt az összkép, amikor átpillantottam, lehet mögöttük kellett volna maradnom, abban a tudatban, hogy előttem megy Szupernagyi és John Cleese?...

Csütörtökön délután összeszedtem a bagázst (Orsi, Csabi, Taki), s elmentünk mozizni, megnézni a 2012-t. Ez egy újabb világvége film, sokadik a sorban, de valamit letett az asztalra, s azt bizony nagyon.

Nagyjából két hete még a Képletről áradoztam, ami nagyon tetszett, mert végre egy olyan film volt, ami kerek-perec odavágta: itt a vég, nincs mit tenni, nincs értelme menekülni. Nem volt kibúvó. A 2012 című filmben eljő a vég, de nem pusztítja el a Földet, csupán átalakítja a világot. Persze milliárdok halnak meg, de a főhős családnak van esélye, van miért menekülnie, mert a kiválasztottaknak építettek szuper-bárkákat, amire még a dúsgazdagok is válthattak egymilliárd euróért jegyet. Tehát az emberiség kis százaléka túléli a katasztrófákat.

Jogos a kérdés, hogy akkor mit nyújt ez a film, amitől más lesz, mint az eddigiek? Nos ez olyan, mint a Holnapután: a folyamat véghez megy, s közben küzdhetsz az életedért. Azt nem tudom, hogy mennyit költöttek a 260 millió dolláros büdzséből a CGI-re, de valószínűleg nagyon sokat. A jelenetek nem csak élethűek voltak, hanem életszerűek is. Nagyon jó volt a digitális munka, döbbenetes, lenyűgöző, brutális képeket láttunk.

A film sztorijáról, arról, hogy mi tetszett s mi nem, filmajánlómban írok, amit ide kattintva olvashatsz. Nem fogalmazom meg itt újra, hiszen ugyanazt írnám le végül.

A Képlet filmben néhány apró momentumot leszámítva erősebb és érdekesebb sztori volt, viszont ott nem legeltethettük szemünket összedőlő felhőkarcolókon, a tengerbe süllyedő városrészeken, szupervulkán-kitöréseken. Kalifornia pusztulásánál egyes emberekben biztos megfogalmazódott az, ami bennem is: látni akarjuk a pusztulást, de nagyon reméljük, hogy soha nem lesz benne részünk. Konkrétan Los Angeles összedőlésénél kicsit érezni kezdtem azt a borzalmat, ami a filmvásznon pergett. R. Emmerich újabb nagy dobása már az első napokon is telt mozikat eredményezett. A Holnaputánnal több, mint félmilliárd dollár volt a bevétel, valószínűleg a 2012 is hamar visszahozza az árát, amit még lesz idő elkölteni 2012 december 21-ig.

Voltak hibák, voltak idegesítő "hajszál híjján" megúsztuk jelenetek, de ezekről írtam, ajánlómban, nem részletezem. A lényeg, hogy újra meg akarom nézni és újra szörnyűlködni akarok.

Itt a durva kaliforniai pusztulás egy része, (reklámmal kezdődik):

Már nem emlékszem, hogy mikor botlottam ebbe a videóba, viszont arra sem, hogy már hányszor néztem meg azóta. Természetesen imádom, s mivel tegnap este próbáltam a klubban elmagyarázni a többieknek, hogy mennyire jó, s ők annyira nem élték át, ezért most beillesztem.

A videóban egy macskával szórakozik a gazdija. Eleinte csak néztem, ahogy a macskusz les, aztán a 36-ik másodperctől kezdtem röhögni, úgy az 50-ik másodpercnél kezd hajazni az egész egy horrorfilmre, 1:03-nál pedig gyilkos már a kép. Annyira jó:) Kukker!

Egyébként meglehetősen aranyos ez a macsek, már ami a mintázatát illeti (most ne a vadász-szemeit figyeljük). Megint macskát akarok:P, na meg egy kajla vizslát is... Ejj...

Aki nem szeretne agyérgörcsöt kapni és kiütni/lefárasztani magát, az ne olvassa tovább e bejegyzést! Még régebben, valamikor a nyáron esett meg, hogy Bonyival tartottunk valamerre autóval, amikor csináltam ezt a képet. Csupán egy HOD rendszámú busz.

Viszont, ha van annyira pihent valaki, hogy másodpercek alatt egy hülye szóviccet csináljon belőle, akkor az nem lehet más, mint Bonyi. Na szerintetek mit hozott ki belőle?*

Válasz itt fehérrel, jelöld ki, hogy lásd! --> RÁBAHÓDVÉG - Azért elmagyarázom: Rábahídvég egy település. A busz típusa Rába, rendszáma HOD, és ugye ez a hátulja, vagyis a vége, így lett belőle Rába-hód-vég.

*Belőlem egy fájdalmas, letépném az arcomat kifejezést hozott ki, természetesen emellett elismertem, hogy vicces, és hogy baromi gyorsan kapcsolt az agya. Csak fájt..