Itt a december, lassan minden nap hallható a Last Christmas valamelyik rádióadón, s már előre rettegek a boltok ajtajában ácsorgó, s időközönként éneklő/táncoló Mikulásoktól. Mindent bejár az ünnepi hangulat, ami november közepe óta árad ki a nagyáruházak ajtaján és a postaládámba gyűrt tonnányi reklámújságból. Valahogy csak túléljük idén is nem? Nekem jellemzően egy-két nappal karácsony előtt kezdődik, és nagyjából 27-e körül ér véget a karácsonyi hangulatom, bár volt már olyan is, hogy csak 24-én tartott:P

Toljuk félre még azt a piros gúnyába bújt csókát, meg a Betlehemet, illetve a karácsonyi tatut (via Friends). Maradjunk még annál, hogy ez a 12 hónap, a december.

Összeszedtem pár decemberi (nem karácsonyi) dalt, csak... ...csak az a baj, hogy egy részük beillesztése le van tiltva, és olyan idióta klippeket (mint ez) nem akarok beszúrni. Így marad az, hogy linkelek s a kedvencemet ide biggyesztem.

Konkrétan nekem az alábbiak tetszenek:
Counting Crows - A Long December - hangulatos, jó a klip is
Collective Soul - December - hangulatos
Demi Lovato - Remember December - pörgős és még a nő is jó:)
Mazzy Star - Flowers in December - ez a lassú ütem ezzel a hanggal... ...valamiért megfog
Matt Costa - Cold December - lassú után felpörgés, vidám, reggeli rádiós dalnak simán, vagy családi film végére, ahogy a havas utcán hógolyóznak és a kamera távolodik, egyre magasabbról véve a tájat...
Vivaldi: Négy Évszak - Tél - igaz, hogy nem szigorúan december, de talán nem harapjátok le a fejem egy kis komolyzenéért. Annyira szééép...

Egy orosz magazin munkatársai az alábbi módon próbálták meg kizökkenteni az autósokat a megszokott szürke hömpölygésből, unalmukból. Táblákat gyártottak feliratokkal, amin ezek álltak (szabadon fordítva):
- Dudálj, ha szerelmes vagy
- Villants a fényszóróval, ha nincs pénzed
- Kapcsold az ablaktörlőt, ha unatkozol
- Nyomd be a vészvillogót, ha álmos vagy
- Menj két kört a körforgalomban, ha boldog vagy

A táblákat kitették egy út mellé, majd az autósok egy része követte is az utasításokat. Mindez videón itt:D

A másik kreatív reklám nem egy versenyző, aki üres poharakat pakol egy autó kerekére. Neeem... Ez annál okosabb, látványosabb, és igazándiból amolyan oroszos is, megvalósítását tekintve. Gigantikus, fémes, egyszerű. Igazándiból nem reklám, hanem egy 12 méter magas emlékmű Moszkvában, egy üveg alakú keret, benne összetört autókkal. Emlékeztetni akarja az embereket, hogy ne vezessenek ittasan autót. Fenomenális.

via Englishrussia.com

Kolesz előtt: Úgy fázom, hogy remeg a seggem. - erre kitör belőlem a röhögés, mert eszembejut az Bud Spencer & Terence Hill film, amelyikben a két színész egy szambázó popóval beszélget az egyik jelenetben.

Különféle szituációkban: rájöttem, hogy kicsit hisztis vagyok, amikor egyszerre nem akar menni több dolog. Amikor az egyik kezedben szatyor van, a másikban táska, és akkor kéne megigazítanod a ruhádon valamit, vagy a kocsiban marad a lakáskulcs aznap, mikor a legmesszebb parkolsz a kéglitől, és a legtöbb cuccodat cipeled. Ilyenkor idővel nekiállok ciccegni, meg sóhajtozni, van amikor már morgok és nyögök is. Olyan, mint amikor hisztizés előtt áll az ember. Fantasztikus.

Egy időfolyamban: a múltban volt egy álmom, ami megvalósulhat a jövőben, s ez boldoggá tesz a jelenben. Erről bővebben majd később.

Szerkesztőségben: A lovat nem csak hajtani, hanem etetni is kell. - mondta kollégám, miután megjegyezte, hogy menjek szabadságra, mert sokat vagyok bent már egy ideje. Igaza van...

E bejegyzés írása közben: Hmm. Ez jó volt! Meg a film is. - mondom, miután megittam a fahéjas kávémat és megnéztem az Alkonyat című filmet. A film tényleg jó volt:) Jah, hogy néha hangosan kommentálom az életem? Az egyedüllét kihozza az emberből, no meg amúgy is egy csomót beszélek magamban. Rengeteg élethelyzetben beszélek a fejemben, reagálok a hatásokra, mérlegelem a lehetőségeket, színezem az eseményeket. Sokszor olyan, mintha egy kisfilm lenne az egész élet, amit javarészt narrálok a fejemben:P

E pillanatban (ez 0:59-kor van konkrétan): eszembe jutott, hogy el akarok olvasni egy-két oldalnyi szöveget, úgyhogy most befejezem a mondataimat, a hét eseményeit már elég jól kommentáltam a balesetes brékinggel, meg a nyakfájós sztorival:P

10 perccel később: Na beugrottam egy pillanatra a youtube-ra és ezzel a mesével találkoztam. Kb. a háromnegyede után már nagyon jókat röhögtem:) Ajánlott:)

 A rajzfilmben feltűnik egy szösz a kép alján. Szerintem az véletlenül került oda, s már annyi képkockára rákerült, mikor észrevették, hogy egy nagyon ötletes megoldással, a mesébe csempészve szedték ki. Vagy nem?

Mivel némi nyakfájdalmakkal küzdöm, ezért lehetőség szerint kevés időt töltök most a monitor előtt biccentett fejjel, így nem eresztem hosszú lére a mai bejegyzésemet, mint ahogy a tegnapit sem.

Három kreatív reklámmal készültem mára. Nem is tudom, hogy már mikor nézegettem egy sorozatot, aminek elemei jók voltak, de igazán ez a három tetszett meg, annyira, hogy lementsem s feltegyem. Elsőként az a kategória, amikor a rajzok életre kelnek. Hasonló címmel már volt egy ilyen válogatásom a rajzoló és a rajz alkotta kombóról.

A második megint egy akkora ötlet, ami bizonyítja azt, hogy vannak még igazán ötletes reklámok, nem csak egyszerű mesélők, hanem kreatív, jól megfogalmazott hirdetések.

A harmadik pedig egy olyan kép, amihez hasonlót nemrégiben láttam valahol, csak már nem emlékszem merre. Az a kép négy részre volt osztva, s négy képrészlet labdái/korongja alkotta az egy lasztit. Ez is nagyon jó, nem lehetett egyszerű összeszerkeszteni. Pár fotó készülhetett mire összejött. Ha pedig csak photoshoppal rajzolt, akkor áldásom rá, nagyon szép munka!

Hú... Minden reggel fájt valamim (nyak, hát, derék, váll), aztán vettem egy anatómiai párnát, azóta rendben vagyok. Tegnap este értem haza későn, blogot már nem is írtam, gondoltam majd reggel ráérek, de nem jött össze. Otthon most nagypárnán aludtam, és annyira elfeküdtem a nyakam, hogy két órába telt anyának reggel, hogy kocsiképessé tegyen.

Már dolgozom, de csak egy irányba tudok nézni, és törzsből fordulok, és fél óra múlva rámegy a vállamra az egész... aúú... Majd valahogy túlélem... Orsi szerint olyan a mozgásom, mint a robotzsarunak. Zsííír! Most olyan komoly igazságosztónak érzem magam. :

UPDATE:
Kollégámtól kölcsönkértem a nyakmerevítőjét, miután egy tojásméretű csomó jelent meg a csukjámnál. Vettem egy kenőcsöt is, hűt, fűt, vietnámi balzsam illatot terjeszt, remélem használ, mert amikor bekenem, akkor csíp és jó. (Lecseréltem a tegnapi fotómat, mert ez vidámabb, és a nyakam is már kicsit jobban van:)

Délután eljöttem munkából, mert három perc gépelés után 15 percig fogtam a nyakam, hogy ne fájjon, így nem volt jó a teljesítmény/lábadozás arányom. Este már a nyakmerevítőben mentem teázni, befedtem a kendőmmel, így nem látszott, hogy mitől ilyen nagy a nyakam, csak az, hogy nagyon mereven mozgom.

A "gyorsan kell lenyelni a viagrát" poén négyen sütötték el. A "merev vagy"-ot többen. Délután kicsit feküdtem, elaludtam, de nem lett nagyon jobb. Úgy éreztem, mintha a két csigolyám közt valami lenne.

Nyakmerevítő nélkül, anatómiai párnával, némi vietnámi hangulatban fekszem le. A tojásnyi csomó még megvan, érintésre fáj. Remélem reggelre jobb lesz. Ha nem, akkor vagy szenvedés, vagy sürgősségi-masszőr keresés lesz.

Zsótti tegnap este felhívta a figyelmemet telefonban arra, hogy nem véletlenül küldözgeti "blogra" tárggyal az emaileket. Nos kicsit csemegéztem a küldött anyagokból, és volt egy, amin úgymond besz*rtam. Ezt alig hittem el. Dél-Afrikában gyorsabb az adatküldés egy postagalambbal, mint internettel. A cikkből idézek:

"Az Unlimited IT nevű cég bebizonyította, hogy Dél-Afrikában gyorsabban lehet adatokat továbbítani galambok segítségével, mint az ország vezető internet-szolgáltatója, a Telkom hálózatát használva.

A 11 hónapos Winston nevű galamb egy óra nyolc perc alatt tette meg egy USB-kulccsal a lábán a nyolcvan kilométeres távolságot a cég pietermaritzburgi irodájától a durbani kirendeltségig. Az adatok továbbítása madárral, a fájlok letöltését is beleszámítva, összesen valamivel több, mint két órát vett igénybe, ez alatt az idő alatt az interneten keresztül küldött adatcsomag négy százalékát (!) továbbította a Telkom."

Ez annyira durva nem? Mára már annyira hozzászoktam a gyors és rengeteg helyen hozzáférhető internethez, hogy otthon (Kissomlyón), sokszor meglepődöm, amikor lassan tölti be a youtube-ot a gép. Nekem 15 Mbit van most már, azt hiszem ez több is, mint kéne. Lehetne 30-as is, de még nem kértem...

A cikkben az is olvasható, hogy van olyan kelet afrikai ország, ahol háromezer dollárt is elkérnek havonta egy 1 megabit sebességű műholdas kapcsolatért. Tekintve azt, hogy nekem kb. 3000Ft a 15-ös net, ez elég röhejes, és durva is egyben nem?

A teljes cikk idekattintva olvasható a Technet.hu-n.

Tegnap este épp a szokásos Teafarm programra igyekeztem (teázás a klubban), gondolataimban elmerülve, telefonról halgatott kicsit recsegős mr2 Kultúrfitneszt hallgatva, szedtem lépteimet. Közeledvén a Kőszegi utca (Szombathelyen) és a Petőfi utca kereszteződéséhez elnéztem a távolba, ahogy szoktam, hogy kanyarodik-e autó. Láttam messzebb egy közeledő fénypárt, de nem indexelt, így nem lassítottam. Mikor a zebrára léptem már láttam, hogy biluxol és mindjárt befordul, lassított.

Tudatos gyalogosként (Márpedig a zebra az enyém, ha már rajta állok/járok.) mentem, amikor periférikus látásomba szép lassan bekúszott a fényszóró, s hirtelen túl közel lett. Épphogy ugrottam egyet, de félig meddig ráseggeltem a motorháztető szélére. A kocsi megállt, én el sem estem, pulzusom az egekben, majd miután rájöttem, hogy semmi bajom és mi történt (1-2mp). Ekkor kérdőre vontam a gépjármű vezetőjét úgy, ahogy a helyzet megkívánja. Ráüvöltöttem, hogy Mi a faszt csinálsz? Nem látsz bazd meg?! - elnézést az indulatos szavakért az olvasóktól, de nem minden nap ütnek el...

Egy 50-es nő szállt ki a piros/bordó Fiat Puntóból. Jaajj! Jaajj! Jól van? Hívom a mentőt! Jaajj! - erre én mondtam neki: Ne hívja. Ekkor már ment ki a gőz az agyamból, de ő hívni akarta, aztán hangosabban mondtam, hogy: Nem kell!! Hirtelen mondani kezdte: Nem figyeltem! Jajj ne haragudjon, nem láttam! Hívok mentőt. stb.. Mondtam ismételten, hogy nem kell. A járdán máris akadt szemtanú: "Én láttam mindent! Nem kéne hajtani mint az őrültek ezeken a csúszós utakon!" - Erre nem reagáltam, csak agyban hozzátettem, hogy ha száguldozik, akkor igenis kéne a mentő, amúgy meg száraz volt az aszfalt.

Nyissa ki a szemét vezetés közben! - gázoltam kicsit a lelkébe sofőrünknek, majd elindultam. Az autó még állt ott egy darabig, a sofőr beszélni kezdett a szemtanúval, én már fejben írni kezdtem a blogbejegyzést, visszaraktam fülembe a recsegő petőfit, úgy 25-30 méterről még visszanéztem, mert egy taxis kanyarodott arra s dudált, mert elállták az utat. A nő továbbment, s remélem, hogy ezek után már nyitott szemmel...

Vasárnap focimeccsen voltam. Tudjátok, a foci az egyik olyan sport, ami nem érintett meg igazán. Igaz a többi sport sem nagyon. Bár a hétvégén életemben először kosármeccsen is voltam, amit annyira nem untam, mint a kis-nagy-közép-félpályás focimeccseket. A focimeccs: Halogy-Őriszentpéter, rangadó. Baromi hideg volt, és nem volt nálam kesztyű sem, így gyorsan bedobtam két forraltbort (amit annyira nem szeretek, de most jólesett), aztán nekiálltam kattogtatni.

Sikerült megörökítenem fotón-videón az összes gólt, így kicseszvén magammal, mert a jövőben már nem nagyon hivatkozhatok a hozzá nem értésemre, amikor menni kell valami falusi meccsre. *Atom kétszer beleveri fejét a falba, s közben skandálja: Hülye! Hülye!* Nem a gólokat akarom megmutatni, hisz az nekem annyira volt izgalmas, mint egy les. Inkább azt a pár képet szúrom be, amik olyan jó szögből készültek, avagy mást mutat a kép, mint ami.

A bal képen lévő focista rendes, és megengedi az ellenfélnek, hogy a felüljön a púpjára, hogy onnan jobban láthassa a meccset, eközben, hogy ne unatkozzon, medveszerűen táncol. A jobb kép, meg olyan, mint valami pofozásos-verés.

Ez csak egy hangulatos labdakereső csendélet, a pálya melletti mezőgazdasági területen.

A már az első képen is pofonnal fenyegetőző futballista lefekszik a földre, és ásítva agyoncsapja a pókót, ami a másik játékost megcsípte.

A térdelő focisták tátott szájjal bámulják a kapuban lebegő labdát.

Tegnap este találtam ezt a képsorozatot (itt), ami bemutatja, hogy hogyan mosd a fogad spártai módra (hajazva ezzel a 300 című filmre). Hajnali egykor visítás, majd röhejek közepette gyors blogolás. Aztán nevetés és nevetés. Nem írok több szöveget, mert "kicsit" hosszú a kép.

 Ááááá.... Ezt nem bírom, így sokadjára sem:D

Sheepfilms-es fiú ismét alkotott. Most egy buborékfújós sztorit láthatunk tőle. Annyira nem szuper, mint az előzők, de csattanója ennek is van:)

Korábbi sheepfilmses bejegyzéseim ide kattintva!