Fürdőszobában: Ezt meg hogy a p*csába sikerült összehoznom? - kérdem magamtól miután hazaértem, s vízben állt a fürdő egy része. Később átláttam már a helyzetet, elfelejtettem a vízkivezető-csövet a helyére tenni és az volt a bűnös. Még szerencse, hogy a lefolyóhoz van igazítva a járólapok ejtésszöge és csak szárítóprogramon volt a gép, ami lényegesen kevesebb vizet produkál, mint egy mosás.
Szerkesztőségben: Na milyen vagyok? -kérdem. - Atom ne.. Ehhez szív kell. - mondja főnököm, miután Orsi MKB Veszprémes sálját a fejem fölött tartva szurkolósdit játszottam. Úgy látszik kívülről is lejön, hogy nem vagyok egy nagy sportrajongó. Pedig a curling-et szeretem:P
Orrfújás közben: Azt a rohadt! Ebben volt rendesen! - mondja Bonyi, majd fúj még egyet. - Köszönjük Bonyi. - kommentáltuk az esetet.
Egy borús és színtelen reggelen:
ültem a szerkesztőségben, mindenféle zenét hallgattam, majd bekeveredett a playlistbe a Don't worry, be Happy. Felhangosítottam, olykor fütyültem, majd az egyik refrénnél azt hallottam, hogy valaki a folyósón fütyüli a dallamot. Még hallottam, ahogy megy le a lépcsőn, ott is folytatta... :)
Klubban: Rajzolgattam figurákat, majd felcímkéztem őket, így a Orsi lett a vizilő(ó), Csabi a kacsa, Gábor a majom, Vica a mókus, Eszú a flamingó, én Zsiráf, Bonyi pedig egy kókuszdió. Ez Bonyinak annyira nem tetszett, szívesebben lett volna csiga...
Röhögés előtt: Nem tudod hogy a hajók elején lévő orrdísznek mi a másik neve? - kérdi Orsi a Művésznőtől. - Orrdísz? Az piercing! - vágja rá Zsófi, aki valószínűleg nem hallotta a kérdés első felét...
Autóban: Hééééé! - kiabálom ráfeküdve a dudára, miközben egy dzsip átjött a sávomba mellém, én meg az útról leszorultam.
Kereszteződésben: What the Fuck? - kommentálom angolosan azt, hogy sok várakozás után egy sárvári kereszteződésben a lámpa pirosról sárgára, majd a zöldet megspórólva ismét pirosra vált. Következőre már jó volt.
110-el suhanva: A picsába! - mondom miközben látom hogy mérnek a rendőrök az elkerülőn és tutira lekaptak. 90 a korlát, 110-ért már harapnak?
Klubban: Olvastam a blu-ray lemezről, ami úgy működik, mintha kis fiókokba pakolnád az adatokat, majd ha egy megtelik, akkor egy másikba folytatja. Utána már a gép megkeresi, hogy melyik kis fiókban van az, amire szükséged van. Ilyen chipet akarok én is a fejembe, hogy az megtalálja az emlékeket a kis fiókokban. De rájöttem, hogy ilyen sajnos nem lehet, ezért fel kell vágatnom a számat és berakatni egy kibaszott blu-ray olvasót. Ami után soha többé nem tudok nyalni, mert a nyelvem végén lesz egy lézerfejolvasó, ami süti a sunát, de nem baj, mert intim-piercingben jó leszek. Abban meg sok pénz van, de én nem gazdag akarok lenni, hanem csupán emlékezni... - mondja valahogy így Aptyuk, miután odakeveredett asztalunkhoz. Fél óra után már sírtam a röhögéstől és fájt a hasam.
A városban: előttem ment autóval Szupernagyi és John Cleese. Egy Opel Astra mögött mentem szombaton, hátulról láttam, hogy jobb oldalon egy svájci-sapkás, olyan Szupernagyisan szétálló hajú nő ül. A sofőrülésben pedig egy olyan angol, sofőrsapkás ember. A visszapillantójában csak orrtól lefelé láttam, a John Cleese-re jellemző vonásokat és hetyke bajuszt. Később melléjük érve már más volt az összkép, amikor átpillantottam, lehet mögöttük kellett volna maradnom, abban a tudatban, hogy előttem megy Szupernagyi és John Cleese?...
