A hétvégén Oberwart egyik utcáján figyeltünk fel az alábbi ősidőktől egymással szemben álló, de mégis egymást kiegészítő, komplementer kozmikus erőket (amelyek megtalálhatók a világegyetem összes objektumában) jelképező sírkőre.

Én még sosem láttam a jin és jang avagy Yin-Yang jelet ilyen formában, kicsit furcsának tartom, ilyen témában én úgy tűnik maradi vagyok, azaz legyen szögletes vagy kereszt formája s kész. Nem tudtam, hogy van temetői feng shui is.

Egyébként nekem nem lesz sírom, az már biztos, nem foglalom s szennyezem a földet, nem akarok kukacosodni, elfonnyadni, rokonokat foglalkoztatni azzal, hogy kijárjanak hozzám. Már elmondtam minden családtagomnak, de itt is leírom végakaratom: hamvasztást kérek s utána szórjanak el. Hogy hol, azt még nem tudom, majd kitalálom, valami nyugis helyen, vagy folyóba, majd még kitalálom. Természetesen, ha tengerparti nyaralásom során kiharap a sétahajó fedélzetéről egy cápa, akkor nem kérem, hogy fogják ki a halat, válogassák szét a beltartalmát s utána hamvasszanak. Akadnak kivételek, ki tudja mit hoz az élet (vagyis a halál). Meg ha lehet, akkor emlékemre ültessenek valahol egy fát. Így legalább eggyel több lombos fog zöldelleni a világon s oxigént termelni:) Legyen már valami jó is a dologban:)

Na szóval ti mit gondoltok erről a sírkő-sablonról?

Még novemberben leltem rá egy fotósorozatra, amely konténerek alternatív hasznosítását mutatta be, úszómedencétől a virágágyáson át egy gördeszka félcsőig (erről írtam itt). Aztán tegnap belefutottam újra ezekbe a fotókba (itt), viszont most több ötletes megoldást találtam, több fotót arról, hogy mi mindenre lehet jó egy konténer. Gondoltátok volna, hogy lehet belőle egy ízléses kis nappali?

A medencés preojektről is akadtak még képek, ebből az egyik kedvencem ez lett. Kicsit erős így a város közepén nem?

Az imént betettem a DVD-lejátszóba a 101 kiskutyát (mármint a filmet, s nem 101 kutyakölyköt gyömöszöltem be a tévé alá). Utoljára szerintem még Érden láttam, s ott is kicsiként, szóval sacc-per-kábé 15 éve. Imádtam ezt a mesét, szerintem rongyosra néztünk a videókazi-szalagot. Így vasárnap éjfélkor tökéletes elfoglaltság ezt a mesét nézni, s röhögni a régi arcokon:) Hehe, most tűnt fel a képernyőn Szörnyella és szól a "Szörnyella de Frász" dal:P Nah, azt hiszem nem is írok semmit, csak ajánlom a hétvégét képekben.

Péntek este Quimby Teátrum a moziban. Nagyon jó volt, emberközeli, az utóbbi idők egyik legjobb koncertélménye. Galéria a képre kattintva.

Szombaton napközben Oberwartban voltunk autó és motorkiállításon. "Burgenland legnagyobb autós rendezvénye" - azért kutyából nem lesz szalonna, volt pár traktor is kiállítva, Burgenland az Burgenland:P Voltak motorok, de jellemzően inkább autók, a burn energiaitalt osztogató csajszi pedig tízszer jobban nézett ki, mint a félmeztelen, motorokon ücsörgő testfestett csajok. Galéria a képre kattintva.

Szombat este elmentem Cserháti emlékkoncertre, arról még nem tettem fel galériát, viszont voltam Oferta Especial ska és Ocho Macho koncerten, ami nagyon jó hangulatú volt, spanyol ska és karibi huppogás. Jó koncert volt, jobb mint szokott:) Galéria a képre kattintva.

Vasárnap is voltam focimeccsen, de még az sincs fent, s nem is ajánlanám, mert nem curling. Szóval zsúfolt hétvége volt, sok fotóval, két jó koncerttel, kevés pihenéssel. Jee...

PS: Pongónak érdekes a szinkronhangja...

Vasárnap hajnalban: kicsit zsúfolt lett ez a hétvégém, így itt pötyögök leragadó szemekkel, ásítozva, nemrég értem haza. Péntek este Quimby koncert, szombat reggel/délelőtt osztrák autó- és motorkiállítás, hazaérve fotók leválogatása, feltöltése, aztán irány Cserháti Zsuzsa emlékest, utána spanyol ska és Ocho Macho koncert. Vasárnapra még marad egy adag anyagfeldolgozás is:P Kicsit fáradt vagyok:P

Telefonban: "Épp most hajott el előttem egy autó legalább hatvannal, holott a zebra közepén állok." - mondom Anyának a telefonban, s nézek az autó után, ami fittyet sem hányt arra, hogy az út közepén járok már, centikre (ami legalább egy méter volt) húzott el előttem.

Quimby koncerten: Épp nagy csend volt, nagyon-nagy csend, s még annál is nagyobb a moziteremben (mert ott játszott a Quimby), amikor egy csávó bekiabálta: "Nem jöttél túl korán..." - egy pár másodpercig még maradt a némaság. A közönség először lefuttatta magában, hogy ez is egy Csík zenekar feldolgozás, de aztán rájöttek, hogy nem Quimby, majd várták, hogy mit reagál Kiss Tibi. Az énekesen nem fogott ki a pillanatnyi zavar, majd folytatta: "de időm az volt nagy komám..." - végül pedig leoltotta egy korai magömléses szöveggel az embert:P

Telefonban: "Üdvözlöm! A bla-bla-bla bla-blától vagyok, alkalmas időpontban zavarom önt?" - kérdi a hang a vonal másik végén. - Rövid ideig igen. - válaszolom. Ekkor eldarálta, hogy egy szuper cserélhető pengés/fejű borotvát kapok csupán szállítási költségért (700-800 forint), s ha tetszik, akkor rendelhetek. - Már egy ideje jól bevállt márkát használok, amit nem szeretnék cserélni, de köszönöm az ajánlatot. - mondom udvariasan. - "De, ha most megrendeli, akkor csak a postaköltséget kell fizetnie..." - kezdi újra. Majd egy határozottabb: Köszönöm nem!-el szakítom félbe. Harmadjára is elkezdte, én meg elköszöntem, viszonthallásra, s letettem. Nem értik, hogy nem kell?!

Telefonban: "Nemsokára beülünk a moziba, hogy megnézzük az Aliz csodaországban-t IMAX 3D-ben." - mondja bátyám a telefonban. - "Baz'meg! Én is, én is, én is! Ne mááár!" - reagálom bátyámnak, mert már én is szeretném látni a filmet és csütörtökig még sok idő van hátra (és nem is 3D-ben nézzük). Nagyon kíváncsi vagyok már rá, itt a trailer, jónak hat:

Nemrégiben írtam a tilt-shift videókról (itt), akkor bevezetőmben ecseteltem, hogy mennyire szeretem a jó videókat, jó zenével jó vágással, amelyek bemutatják a környezetünket is akár úgy, hogy leesik az állunk. Nos belefutottam egy nagyon jó vidibe, amiben makró felvételeket látunk egy kertből, rovarok, gyík, csiga miegymás.

Ehhez hasonló képeket tucatjával láttam már ismeretterjesztő csatornákon, s mindenfelé. Viszont még sosem láttam olyat, ami alatt nem csak simán zene szól, hanem olyannyira megkomponált videóval van dolgunk, hogy minden apró nesz, apró mozdulat olyan, mintha erre a zenére készült volna s a sok olykor már viccesnek ható jelenetből áll össze a kis történet mosakodó sáskával és egy közelről vicces ábrázatú szitakötővel.

Igen, e videó kellett ahhoz, hogy a szitakötőt egy gülü-szemű, vigyori lénynek tartsam:P 1:38-nál jönnek be az állatok, a csiga vicces, a sáskák is, érdemes megnézni teljes képernyőn, jó zene, gyönyörű felvételek, egy jó videó:)

Már említették páran, hogy olykor sok a videó a blogomon. Oké, megértem, de amikor belebotlok egy ilyen felvételbe, egyszerűen nem tudok továbblépni csak úgy, hogy ne terjesszem. Miért ne osszam meg a vizuális élményt másokkal is? Merem állítani, hogy a blogomon látják olyan emberek is a felvételeket, akik véletlenül sem böngésznek a vimeo-n, makró-videókat nézegetve.

Már majdnem azt mondtam magamban, hogy bejegyzés-mentes napot tartok, aztán mégis meggondoltam magam, hiszen a munka hevében azért csak-csak akad öt perc arra, hogy közzétegyek valamit. Legyen mondjuk a squasholás élménye, ami szerda óta tart.

Múlt hétvégén otthon voltam kicsit kikapcsolódni. Ilyenkor lehetőség szerint kerülöm a netet, mindennemű munkát, csak dumálok anyával, átugrom bátyámhoz, benézek a kocsmába egy kávéra, levágom apám haját, helyrehozom számítástechnikailag a családi gépparkot s nagyjából ennyi. Mindig viszek magammal fényképezőgépet is, most meg alap volt, hogy lefotózom Moriszt, hiszen már nőtt egy picit karácsony óta.

Morisznak aranyélete van otthon, szinte egész nap van társasága (emberi), ha pedig nincs otthon senki, akkor kint nyomul a többi macsekkel. Amikor hazaértem, akkor is kint aludt a többiekkel. Napközben megnéztem mit csinál a vele hasonló korú játszópajtásával. (Haha! Most még csak pajti, meghúzza néha a "haját", pár hónap múlva meg jön a tinédzserkor, s majd nem lehet levakarni a fehér kandúrt a csajról:P)

Rengeteg videót nézek a neten, imádom az igényes alkotásokat, a megszállottakat, a kreatívokat és még sorolhatnám. Több műfaj is van, amiért kiváltképp rajongom, ilyenek például az extrém ódon lelassított felvételek, a time laps videók, a jól megszerkesztett, jó zenével aláfestett vidik, amik a környezetünket mutatják be úgy, ahogy mi nem is vesszük észre igazán, legyen szó természetről vagy városról stb. Vannak különféle technikák, amiket szeretek, persze soknak nem is tudom a nevét, ezért nem is próbálom most kifejteni, hogy mikre gondolok. Majd Ádival egy sör mellett megdumálom:P

A makett-hatás, avagy tilt-shift az egyik ilyen kedvencem. Hogy mindenki képben legyen: a makett-hatással olyan lesz a kép, mintha egy terepasztalon videózna valaki. Felveszik a nagyvárosi képeket, a szélek homályosak, a fókusz és az élesség középen van, s máris olyan, mintha egy terepasztalra hajolva vizslatnánk a bábuk életét. Egy ilyen videót találtam most, ami nagyon-nagyon rendben van. A legjobb nézni a tengert, olyan, mintha valami makett-víz vagy nem is tudom mi lenne:P

The Sandpit from Sam O'Hare on Vimeo.

Van még megannyi ilyen videó, ha van egy kis időtök ne sajnáljátok, megéri megnézni őket, mert nagyon jók! A HP készített nagyon sok szép helyen rengeteg baromi jó felvételellel egy kampányvideót (ide kattintva), aztán van egy nagyon jó videót Párizsból, egy felvonulás, amin többek közt a Francia Hadsereg nagy része is végigvonul, és persze az egész olyan, mintha játékkatonák lennének:) Na jó, inkább beillesztem. Király:

Toy Soldiers from Alta Media Productions on Vimeo.

Én is akarok ilyet csinálni. Imádom, ugye milyen csalóka?

Még vasárnap láttam ezt az elárvult kis gördeszkát a városban sétálva. Álltam a zebránál, szokás szerint épp valamilyen tükröződő felületet kerestem, amiben látom, a piros-visszaszámlálót, de nem találtam, lenézve pedig e deszkát láttam.

A közelben nem volt sem kölyök, sem deszkások, sem pedig egy angol bulldog, aki szeret deszkázni. Ott állt az út szélén, mintha valami kölyök elhagyta volna. Bár sugallhatott volna ez rosszat is, de mégsem, nem olyan volt, mint egy baleset után ottmaradt gördülő fatálca. Egyszerűen csak ott parkolt a padka mellett, a szél meg-megmozdította, a lámpa zöldre váltott, én pedig mentem tovább a dolgomra.

Napok óta reklámozta fotós műsorát az NGC, National Geographic: a 10 legjobb fotó címmel. Elhangzott a hangzatos felvezetés is: Évente egymillió fénykép készül, ebből 1000 jelenik meg, mi pedig kiválasztottuk a 10 legjobbat - naná, hogy rápörögtem a műsorra. Vasalás közben kezdtem nézni, majd pólóimra való tekintettel (megóvva azokat a kiégéstől), inkább a kanapéról néztem.

Nagyon tetszett a műsor, mert nem a képek által elmesélt történeteken volt a hangsúly, hanem azon, hogy miképp készültek azok. Hogy jutott el a helyszínre a fotós, mit érzett, mit látott, milyen nehézségei voltak, mit akart megmutatni stb. Szinte mindegyik kép a maga nemében lenyűgözött, viszont lett egy kedvencem is: Len Jenshel és Diane Cook fotós-házaspár, a chicagói városháza tetőkertjéről készült fotója.

Érdekes, hogy pont egy ilyen városi kép, s nem a világ különféle tájain készült fotók közül lett ez a favoritom. Ízlések és pofonok. A másik kedvencem az alábbi, a többit pedig a műsor galériájában találjátok.

Michael "Nick" Nichols szerkesztő projektje sem volt egyszerű. Lefotóztak három kamerával ötméterenként (magasság szerint) egy 100 méteres mamutfenyőt. A legjobb kép lett a 84 vagy 90 képből összeálló alkotás. Bámulatos, magas kép:P

A műsort megnézheti mindenki március elsején, azaz már ma. Vetítési időpontok: március 1. 9:00 és 14:00 óra, illetve március 14-én 19:00 órakor.
Ezután pedig következett a Nat Geo legcsodásabb fotói sorozat egy epizódja. Totál képi orgia volt ez a vasárnap este, félbehagyott vasalással, miegymás...

Persze ilyenkor nekem is eszembe jut, hogy mit csinálok. Azt hiszem, hogy ha megfelelő alázattal leszek mindig is a téma iránt, s szakítok még több időt arra, hogy kezembe vegyem a gépet, s sosem mondom azt, hogy már mindent tudok, akkor még lesz pár blogolandó fotóm:)