Visszanézve heti blogolásom szombat távlatából: csak ajánlókat raktam ki a héten. - Ezt még Anya is megjegyezte... Van ez így, hogy kicsit sűrű, akik figyelemmel követik a bejegyzéseimet tudhatják, hogy időközönként kicsit besűrüsödik az életem és az a blogomon is látszani szokott. Ez történt most is, túl sok lett a teendő. Elkezdtem tanfolyamra járni (KRESZ), háromszor 3,5 óra munka után (vagy inkább közben), így persze, hogy még az az egy-két becsusszanó esti meló is tetézte napjaim zsúfoltságát, s persze emelett még társasági élet, szerda este bulifotózás, hajnalban fél ötkor dizsiből távozás miegymás... Tegnapra már szabadnapot vettem ki, mielőtt kiborul a bilim, ilyenkor már nem csak a blogomon, hanem a munkámon is látszódhat, hogy "ez a gyerek aludna~pihenne egyet".

Tegnap tesóztam, anyáztam (mármint családoltam), macskáztam, kutyáztam, netet késő estig nem láttam, fényképgépet nem fogtam, s máris érzem, hogy töltődtek a humán elemeim. Szeretek hazajárni, itthon mindig töltődöm, még akkor is, ha nem pihenek, ha nem alszom.

Bátyám mutatott fotókat a Kissomlyói télről, arról hogy mekkora hó volt, mi mindennel szánkóztak a síléces-talpú szánkótól a cefrés hordóig. Láttam farsangi képeket, idióta jelmezekkel, akadt olyan, aki kéménynek öltözött, de volt Clark Kent is, jókat nevettem. Azt hiszem egy-két érdekes bejegyzés születne itthon is, ha nem otthon lennék. Hogy gyorsan meg is magyarázzam a támadhatott helymegjelölő zavart: nekem két otthon van, egy Szombathelyen, egy pedig a családnál Kissomlyón. Az "itthon" mindig az, ahol épp vagyok, s az otthon a másik - na így sem egyszerű, de már érthetőbb:P

Aztán rájövök arra is így a poszt vége felé, hogy nem is a pihenés az, ami leginkább kell (hiszen hétközben is alszom rendesen). Igazán a kikapcsolódás, a családi hangulat, ami ilyenkor kell nekem...

Nah, végre nem ajánló, hanem egy kis otthoni karakterkupac...