Az egész ott kezdődött, hogy Busa odaadta a szerszámosládikát, amit nemrég vett, csak kicsi lett és nem használta semmire. Aztán ebbe én belepakoltam a szabó-ollót, cérnagurigát, tűket, miegymást. A felszabadult kartondobozt betettem a másik szekrénybe, ahol megtaláltam egy doboznyi 0,25-ös sörösüveget, amit még vacsi mellé iszogattam tavaly, csak nem dobtam ki, hogy elvihessem a szelektív gyűjtőhöz.
Mivel egyedül lakom a kégliben, ezért lehet felnikből álló tévéállványom, szerszámtárolóból csinált Herbie szekrény és más egyéb, amire a csajom a fejét rázná. Mivel épp nincs asszony a háznál, ezért kihasználtam a pillanat hevét, s kivettem pár üveget a dobozból, amikről leáztattam a címkét. Időközben elugrottam polcért az áruházba, majd hazaérve bemelegítettem a ragasztópisztolyt.
Az íróasztalomon időnként megnőtt a kupi, nem árt egy kis rendszer, megelőzni vele a káoszt. Miután lepucoltam a címkéket, felragasztgattam az üvegeket a kupakjuknál fogva a bútorlapra, elég hamar összeállt a polc, kellően magas, kellő hellyel.
Nah. Ilyen lett, hirtelen felindulásból elkövetett sörös-polcos megoldások cd-tároláshoz.
Csütörtökön a Szigeten jártunk Hanzzsal, nem titok, hogy leginkább a Faithless koncert volt a cél, s csak másodlagosnak vettük azt, hogy most megyünk a Hajógyárira először.
Sziget, árak, emberek, koncertek Első benyomásom az volt, hogy hatalmas. Nagyjából háromnegyed órával azután, hogy megérkeztünk, készítettem el az első fotót. Egyszerűen nem tudtam hol kezdjem, hiszen megannyi téma lett volna, kezdve a fesztiválarcoktól a sátorfalukon és a szeméthegyeken át a koncertekig.
Az árakról annyit, hogy aki Szigetre megy tudja jól, hogy nem lesz olcsó. 500 a sör, 500 a lángos, 800 a gyros, 700 a hot dog, normális hambi 1200 - szóval aki nem akar költeni vigyen szendvicset, mert egy fesztivál sem arról szól, hogy annyi a gyorskaja, mint a városi bisztróban. Ez van, ez a szekér már rég elrobogott, nem lehet megállítani. Alábbi képen Hanzs kolléga mászik...
Az esti koncert után a tömeggel hömpölyögve felkaptam a fejem, amikor magyar szót hallottam, tisztára olyan volt, mint külföldi kirándulásokon. Rengeteg náció, temérdek embere, még a szórólaposok is angolul szólítottak le - ennyi, egy kicsit már túl nemzetközi, s mérete miatt is, kicsit már idegen ez a multikulturális elegy. Viszont most a Volt fesztivált átértékeltem családiasra:) Azért kéne pár nap a szigeten, hogy megszokjam, ja és persze nem dolgozva, hanem szórakozva... Igaz szórakoztam is, hiszen a Faithless koncerten nem bírtam ki csak egy helyben ácsorogva.
Voltam pár koncerten, de a csütörtök összeségében a zenét tekintve nem az én napom volt. Sok olyan koncerten fordultam meg, amit kis idő múlva otthagytam, nem vágott a műfajomba. Nem szidván egy előadót sem csak azokat említem, amelyeket élveztem is: Barabás Lőrinc Eklektric, The Specials és természetesen a Faithless.
Hogy milyen buli volt? Itt most gondoljunk egy csomó jelzőre a szupertől a királyig. Lement minden olyan szám, amit imádok. Csináltam most is egy videót, persze kicsit tré a hang, de azért kihallható, hogy mi micsoda.
Azért egyébként ez a sok fekete-fehér portré, mert sokkal jobbak a képek így, mint zajos-pirosként. A koncert első három száma alatt legelől fotóztam, utána hátramentem táncolni (hátra alatt kb a tömeg közepére gondolok). Táncból helyhiány miatt lötyögés lett, meg egy kézzel videóztam egyes számokat a feléig, mellettem oroszok (szerintem oroszok) ugráltak, néhol mellettem, néhol előttem, olykor-olykor pedig a lábamon, de ez is belefért.
Összességében nagyon jó volt az első szigetes élményem, valószínűleg jövőre is arra tévedek egy napra:)
E vasárnapra mondatokban helyett csütörtöki szigetet akartam betenni, de a videóval valami gubanc van, és most mennem kell meccsekre fotózni, így az csak holnapra marad. Helyette egy stipistop-on ajánlott fotósorozatot ajánlok íly módon tovább én is, amely színes fotókat gyűjtött össze 1939-1943 évek Amerikájáról.
Nagyon jó képek, rengeteg farmer (mint ruhaanyag), kalapos gyerekek, nem amerikai álom, dolgos farmerek. Katt a képre a többiért...
Csupán negyven másodperc gyurmafigurákkal, egyféle paródia a Star Trek sorozatra építve. Azon belül is egy kis bepillantás a normál emberekhez mérten legrondább főszereplővel (igaz ő ettől különc, emlékezetesebb. Sosem néztem Star Treket, de tudom, hogy van benne ez az érdekes fejű fekete ember, illetve van egy kopasz is).
Szóval legbelül mindenki szép vagy annak hiszi magát. Talán mindenki pózol néha egy kicsit a tükör előtt, vagy egyéb dolgot művel az intimszférájában. Viszont amikor ebbe az intimszférába bepillantást nyer valaki, az nem biztos, hogy szerencsés...
Ma kicsit később írok bejegyzést, de csak azért, mert tegnap Szigeten voltam és kicsit későn, a mai naphoz képest pedig korán értem haza. E bejegyzést szerda este írtam, s valószínűleg most épp alszom. De majd ha felkelek, akkor a tervek szerint valamit bejegyzek. Mondjuk leírom, hogy tetszett a Faithless koncert, ami miatt mentem. Vagy ilyesmi. Ha meg nem játszották az alább beillesztett számot, akkor mérgesen feküdtem le aludni:
Illetve e kötelező listán szerepel még az Insomnia mellett a We come one, a God is a DJ, a Bombs, meg a Mass... ...na jó, még nagyon sok Faithless szám.
Hetente több olyan levél landol e-mail fiókomban, amely valamilyen szövegfordítón lett átfuttatva és különféle idegen emberek örökölt millióinak egy részét vagy a legtutibb üzleti befektetéseket ajánlja. Ezeknek mindig elolvasom az első 1-2 mondatát, majd törlöm is, de most fennakadt a hálómon egy, amelynek szövegét egy elég gyenge fordítórobot végezte.
"a legdrágább ," Ez volt az üdvözlés, imigyen máris tudhatom, hogy valakinek én vagyok a legdrágábbja, de az is lehet, hogy az iskolapénzre utal, amit a levélnek beugrók fizetnek majd ki milliókra várva, egy egyszerű csalónak.
"Hogy van ma , és remélem ön -ban jó egészség?" Hogyne!
"én eldöntött -hoz kapcsolat ön miatt az én -m bemutat helyzet , én tartózkodás -ban egy közlegény emberszeretet szervezet alatt Csitt!" Azt vágom, hogy valamilyen közlegény emberszeretetét élvezi és be akarja mutatni a helyzetét, de miért csitít a végén? Esetleg hangosan közbeolvastam?
Szombaton voltunk Bonyival a kecskeméti repülőnapon, de kellett pár nap hozzá, hogy leüllepedjen a sok élmény, no meg ahhoz is, hogy feldolgozódjon a temérdek fotó és videóanyag, amivel próbáltam megörökíteni a látványt, hogy átadhassam másoknak. (a fotókra kattintva képgalériák nyílnak)
Reggel indultunk, s leszámítva a legalább félórás dugót, illetve a helyenként akkora nyomvályúkat, amiben szegény kis Seicentóm eltűnt kisebb időkre, viszonylag rendben odaértünk. Kicsit felhős volt az idő, kicsit ködös volt a reggel, kicsit hosszú volt az út, kicsit nagy volt a tömeg, de megérte, mert láttunk rengeteg mindent. Nem is tudom felsorolni, hogy hányszor tört elő belőlem az a kis "repülőbuzi" - bátyám hívott így - s hányszor próbáltam meg méltóságteljesen és komolyan szemügyre venni a vadászgépeket, miközben magamban legbelül hangosan berregtem, hussogtam, s fel alá repkedtem.
Ennél sokkal közelibb képeim is vannak, de valahogy most ez kellett ide:)
Még sosem próbáltam elképzelni igazán, hogy mekkora egy vadászgép, most nemhogy képzelegni nem kellett, de még arra is volt lehetőségünk, hogy megérinthessünk egy-egy gépet. Brrrr. Beleborzongtam a gépek hangjába, látványába, mindenbe.
A főkedvencek a műrepülő csapatok lettek. Láttam már műrepülést Bessenyeitől, Verestől, és kevésbé híres pilótáktól is. Láttam már olyat is, amikor műrepülésre használtak olyan légijárműveket, amelyek eredendően nem arra voltak kitalálva. Helikoptert, régi gépet, újabb gépet, kisebb gépet, nagyobb gépet. Egyszer ültem egy vitorlásban, ami gyanúsan sokat variált a levegőben. Leszálláskor megtapsolták a műrepülő pilótát, nekem meg hányingerem volt egy kis ideig. Jee.. Na de műrepülést kötelékben ezidáig csak a tévében láttam, s ott is tetszett, mondanom sem kell, hogy élőben kicsit átrendeződött bennem a világ. Annyira szép, annyira látványos, annyira ... - na ide valami olyan szót találjunk ki, ami ötvözi az odab*szt a káprázatos, lélegzetelállító és a hiper-szuper szavakkal, tehát: odabrázatelállítuper volt.
Turkish Stars - a látványos műsorhoz egy szórakoztató kommentátor is járt. Török akcentussal, magyarul szövegelték végig a bemutatót. Jókat röhögtünk miközben ámultunk az égi eseményeken.
Csak a szokásos. Reggel óta dolgozom, el vagyok úszva, nyakamban ezer minden, de legalább a repnapos anyag már megvan:) Azt hittem este, amikor szembesültem vele, hogy nincs upc, hogy majd reggel lesz időm blogolni... Na persze, hogy nem:P
Ma nagyon el vagyok foglalva, a repülőnapos anyagot kell összepofoznom, s mivel repülőbuzi vagyok, ezért kicsit túl sok lett a nyersanyag - sebaj! Egy képet azért rögtön megosztanék, a svájci műrepülőcsapat, a Patrouille Suisse vonulásakor kiszúrtam az egyik gép ablakában Ericet:) Igaz mire közel ért eltette, de még pont sikerült a távolból lefotózni:)
Pár évvel ezelőtt lementettem az alábbi képet a gépemre, és olyan jó érzés volt, amikor megláttam élőben is:) Nah, megyek dolgozni.
Tévében: Az m1-et nézve a sarokban feltűnt, hogy "úszó eb" - ugye már ismertek annyira, hogy kitaláljátok: a szövegről elsőre egy uszó kutya jelent meg gondolataimban...
Blogon:"áruld már el, hogy került oda a két utolsó címke? :D" - kérdi Bonyi, én pedig elgondolkodom, hogy vajon miért írtam oda. Az okra nem emlékszem, biztos valami reflexszerű beidegződés...
Plázában:Csókolom! Abban az újságban van moziműsor? - szegezi nekem a kérdést egy 13 év körüli lány. Mondanom sem kell, hogy nem azon akadtam fent, hogy egy Szombathelyi Est láttán azt kérdik van-e benne moziműsor...
Parkolóban:Bonyi nézd! Azt nézd! Oda nézz! - magyarázok izgatottan, amikor este, valamikor negyed tíz után egy fényes dolog húzott át az égen Fehérváron. Valószínűleg a Perseidákhoz van köze. Egy városi, felhős, fényszennyezett égbolton kb. 3-4 másodpercig látszott, átvilágított a felhőkön is, majd darabokra hullott, eltűnt. Bonyi is látta, én meg elképzeltem, hogy tiszta időben milyen lehetett, hiszen már ez is nagyon látványos volt. Aztán láttam egy kisebbet, szintén a felhőkön át, tiszta eget és csillagbámulást akarok, rápörögtem a témára, ez van:P
Hajnalban: Azt álmodtam, hogy a régi kollégiumomban lakom, ahol csak egy zuhanyzó volt, egy zuhanytálcával. Emiatt megszabott ideje volt mindenkinek a zuhanyzásra, egyféle ritus volt. Készülödtem, zenéket válogattam, vittem a kismagnót, törölköző a nyakamban, s amikor beléptem a párás helységbe, rögtön felébredtem. Ez hajnali négykor volt, viszont annyira rákészültem a zuhanyzásra, hogy felkeltem, vettem egy forró zuhanyt, majd visszafeküdtem aludni:)
Reggel: Általában megiszom egy kávét reggel, ami mellé egy cigit is elszívok, a lakásban csak a wc-ben cigizem, így amikor nincs kedvem rögtön felöltözni, ahelyett, hogy kimennék, a mellékhelyiségben ácsorogva indítom a napot. Így volt ez a héten is, amikor észrevettem, hogy a mosógép tetején ott van egy laposelem, amit előző nap vettem a távirányítóba. A konyhapulton ott volt a csomagolás, éjjel kibontottam és bevittem. Vajon mit akartam vele? Remélem nem bevenni akartam fejfájásra:P
Úton:Mekkora körforgalom?! - jelzem csodálkozva a nagy táblát nézve, mire Bonyi: Hülye:) Az a székesfehérvári elkerülő. - hát ööö.. ..tudtam ám!:P
Parton és repnapon:Prrrroooooom-reccs-rotty... - halljuk ezt kétszer is Bonyival. Először balcsin, egy idősebb házaspár ült a padon és valamelyikük akkorát rottyantott, hogy az egész part zengett tőle. Ha arra jár egy hajó biztos visszadudált volna. A másik a repnapon volt, ahol még a vadászgépek hangja sem nyomta el az 50-es faszi tomporából kidurranó hangot. Talán még a szélzsák is meglebbent. - érdekes, hogy egyes embereket ennyire nem zavar fingás közben a nagy nyilvánosság.
